A férfi, akit a jobb keze vitt be az erdőbe

- Harmadik éve gázolok ebben a rohadt dzsungelben, és még mindig nem látni fényt sehol – horkantott föl Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és megállt egy tisztás szélén. Bal karjának gyulladt csonkjával a verítéket törölgette halántékáról.

Olajszínű fák bólogattak körülötte. A bozótos mélyén sakál morgott.

- Nyugalom, elnök úr. Én már tisztán látom a fényt az alagút végén – szólalt meg váratlanul az államférfi jobbkeze. Jellegzetes, bársonyos hangja volt, mint egy tévébemondónak.

Jhonny N’dvad összerezzent.

- Ez nem lehet igaz – sóhajtott riadtan. – Ez lenne a malária? Hogyan hallhat beszélni az ember egy puszta végtagot?

- Mondom, hogy nyugi. Én csak az ön egyik énje vagyok. És helyzetünk minden okot megad az optimizmusra – csitította a kérdéses tag. Közben egy tarantulát rázott le magáról. – Ez már az emelkedés vándorlása, mondhatni egy függőleges El Camino. Meg fog lepődni, milyen tündérmese ölt rövidesen testet a lelki szemei előtt. 

- Lárifári. Miféle szemekről mesélsz te itt?! Csak rohadt fákat látok mindenütt.

Azzal dühösen a magasba emelte machetéjét, és tovább kaszabolta a liánokat

- Lehetséges, hogy az elnök úr operál?! – A jobbkéz hangja büszke volt, mint egy anyáé.

Marabu sikoltott fel egy sötét szikomorfa tetején.

- A m’wabai történelem legszebb hagyományai testesülnek meg az ön leheletfinom mozdulataiban, miniszterelnök úr.

Bólogatómajmok helyeseltek a lombsátrak között.

Johnny D’vad hatalmas, rozsdás vaskábelben botlott meg, mely félelmes kígyóként tekergett a vadonban.

Biztos, hogy jó irányba tartunk? – kérdezte aggódva.

- Hát persze. Most csak egy korábbi mentalitás határait léptük át. A magam részéről robosztus lehetőségeket látok nyílni magunk előtt.

Johnny D’vad vonásai megnyugodva kisimultak. Hátuk mögött mangrovék közé süppedt, rozsdás gépszörnyek feketélltek a szürkületi homályban. A kongó árnyak mintha némileg közelebb jöttek volna.

- Hoppá! Egy kesztyű! Milyen régóta vágytam már ilyesmire! – kiáltott fel a jobbkéz hirtelen. Ócska, szakadt kapuskesztyűt emelt a magasba. – Lehet, hogy magának Buffonnak a kesztyűje… - forgatta elérzékenyülve.

- Hagyd el. Balkezes – vetette oda Johnny D’vad.

- Basszus. Pedig már egészen beleéltem magam. Ne tudd meg, mennyire tud fázni olykor némelyik  ujjam.

Hátborzongató sikolyok úsztak a mocsárban omladozó pavilonok irányából föltámadó szélben.

- Ezek a hangok is csak azt jelzik, pozitív fordulat előtt állunk. Még egy kis idő, és robbantjuk vándorutunk motorját. Brutális sikerek várnak ránk – folytatta a jobb kéz.

Kígyászkeselyük köröztek a magasban. Szemükben félelmetes, zöld fény remegett.

A kormányfő gondterhelten pillantott föl a köröző fenevadakra.

- Á, csak néhány szellemtelen ellendrukker, elnök úr. A mezsgye, melyet most átlépünk, arra a belső világra utal, amelynek szabadra engedésével kialakítjuk végre gyümölcsöző viszonyunkat a világgal. Summa-summárum, az Afrikai Unió vezető tényezőivé válunk – folytatta a végtag.

Bólogatómajom bukott alá kimerülten a lombsátor magasából. Mint szőrös meteor, csapódott be a páfrányok közé.

Ők ketten pedig ballagtak tovább az egyre sötétedő vadonban: a miniszterelnök és a jobb keze.

Lajos, az ártatlan celeb

Egyik délután a Kerepesi-úti temető sírkertjének mauzóleumán nagy robajjal feldőlt a kéttonnás gránitobeliszk. Kettényílt a sír, és az üregből előmászott Kossuth Lajos (1802-1894).

Arcáról némi zavar tükröződött, mint aki nem tudja pontosan, miért támadt föl. Hűvös szél fújt, a kocsánytalan tölgyek lombja némán reszketett.

A borongós júniusi időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben. Akik hallották a robajlást, riadtan odagyűltek.

Az aggastyán leverte magáról a földet. Fésűt kért kölcsön, és rendbe hozta a szakállát.

Egy gyászfátyolos asszony megkérdezte, hogyan érzi magát. Köszönöm, jól, felelte Kossuth Lajos.

Nem fázik-e egy szál szemfedőben, érdeklődött ekkor egy szabadnapos vagyonőr.

Nem. Inkább inni vágyom, válaszolta az ex-halott.

Egy fiatal lány megkínálta a magánál tartott szentkirályis flakonból. Közben gyanakodva méregette az áporodottnak ható öregurat.

Hanem hát maguk hogy vannak, kérdezte Kossuth.

- Mi csak elvagyunk – válaszoltak kórusban.

Vagyishogy jól elvagyunk, helyeselt K. Rómeó virágárus. Csak a benzin ne lenne olyan drága. Ő is jelentős felárral kénytelen árulni fólia alatt nevelt, trópusi palántáit.

Valaki megjegyezte, hogy ma már az egész világon fölborult az olajár. A válság mindenhová begyűrűzik.

Itt a beszélgetés elakadt.

Na és mi van a közteherviseléssel, érdeklődött a poraiból feltámadt államférfi.

Az rendben van. Arányos az adózásunk, mondták neki. Így mindenki jól jár. Minél többet keres valaki, annál kevésbé kell a közösbe betennie.

Megint csönd lett. Csöpögve eleredt az eső.

- Nem fog megázni? - kérdezte aggodalmasan Deutsch Amália, a Föltámadott Vértanúk Imaközösségének gazdasági ügyintézője.

- Nem - felelte Kossuth. - Annak idején direkte szerettem az esőt. Csak még azt mondják meg nekem, hogy áll a parlamentarizmus kérdése.

- Van új Alaptörvényünk – válaszolta büszkén Deutch Amália.
- Erről kérdezze inkább a Szijjártót - sziszegte oda hátulról egy Hajduskáné nevű nő.

Az emberek zavartan a földre szegezték a pillantásukat.

- Nekem semmi olyan liberális simli nem kell - törte meg a csendet K. Rómeó, - ami csorbítja a nemzeti szuverenitást!

- Ezzel én is teljesen egyetértek -, helyeselt az ügyintéző kisasszony.

Ismét szünet állt be a társalgásban.

- No, meséljenek már valamit! - bámult a körülállókra a föltámadott. - Hát nem történt a szabadságharc óta semmi?

- A fejlődés soha nem áll meg – válaszolta afekete ruhás nő. – De ahogy mondani szokás: ne szólj szám, nem fáj fejem.

- Na még annyit: megvalósult a Duna-menti népek föderációja?

- Mondjuk úgy, hogy folyamatban van – nyugtatta Hajduskáné.

– Csak Brüsszel lett Moszkva helyett! – csattant föl indulatosan az imaközösségi kisasszony.

A fekete ruhás nő, aki csak most vette észre, hogy otthon hagyta az ernyőjét, visszaindult a taxiállomás felé.

Hallgattak.

A föltámadott visszanézett az üregre, mely még nem zárult össze teljesen mögötte. Várt egy kicsit, majd konstatálva, hogy mindenki csak ácsorog, udvariasan elköszönt az egybegyűltektől.

- A viszontlátásra - mondta, és elkezdett visszakapaszkodni a sírba.

A virágboltos, hogy el ne csússzon a síkos kövön, előzékenyen a kezét nyújtotta. – Oszt minden jót! - szólt még utána.

- Mi történt? - kérdezte később a gyászruhás nőtől egy taxisofőr. - Csak nem mászott az öreg vissza a sírba?

- De bizony visszament - csóválta a nő. - Pedig egész jól eldiskuráltunk.

(Ö.I.-nek, köszönettel)

Matorbán matek

- Kedves kolléga! Érdekes esetből kifolyólag keresem fel. Úgy is, mint olyan közgazdászt, akinek ösztönös képzettségéről ugyanúgy meg vagyok győződve, mint a magaméról.

- Kérem, miniszter úr. Felettébb tárgyilagos. Nekem is az a nézetem, hogy a hazai közgazdaságtanban körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.

- Nincs kétség, miniszterelnök úr. A helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, ahogy mi ketten közgazdasági kérdésekben egyetértünk. Ezért is keresem most fel, hogy közösen, bizalmas kettesben, ugyanakkor a „négy szem többet lát” elve alapján megbeszéljünk egy érdekes esetet.

- Ez a négy szem esetünkben valójában hat… Mindegy. Egyetlen hallószerv vagyok, miniszter úr.

- Annak az érdekes kérdésnek az eldöntéséről lenne szó, miniszterelnök úr, hogy vajon én, aki most önnel beszélek, őrült vagyok-e, vagy sem?

- Érdekes felvetés. Őszintén szólva már magam is gondoltam rá. Másfelől értelmetlen dilemma, Ön az én jobb kezem. Hogyan lehetne egy végtag őrült?

- Ez az. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország első közgazdásza, jobb, ha ezt a kérdést eldöntöm magamról, de aztán eszembe jutott, hogy mégiscsak jobb, ha konzíliumot hívok egybe… Két elme, aki ezekhez a dolgokhoz a legjobban ért. Ezért meghívtam magamat és önt erre a tanácskozásra.

- Parancsoljon, kollega úr. De kérem, igyekezzen, a fiúk már melegítenek a fehérvári oroszlánbarlangban.

- Hol kezdjem, miniszterelnök úr?

- Szeretnék tájékozódni. Voltaképp mi az ön problémája?

- Mondtam már: az az aggály ébredt bennem, hogy őrült vagyok. Vagy matematikailag tökéletesen inkompetens, ami esetemben csak csekély különbség. Egy olyan ember, aki szerint öt egyenlő mínusz kettővel.

- Megfontolandó vélemény a Bolyaik és Eötvös Loránd hazájában. Másfelől marhaság, pláne egy olyan ember részéről, aki a számtanban olyan köztudomású szaktekintély, mint a miniszter úr.

- Hízeleg, miniszterelnök úr.

- Közismerten tárgyilagos vagyok... De térjünk a tárgyra. Először mindenképpen abban kellene megegyeznünk, mi az őrültség legfőbb ismérve.

- Leginkább a fixa ideát mondanám, miniszterelnök úr.

- Jól mondja. Jelenleg tehát abban kell megállapodnunk, hogy a fenti matematikai axióma a miniszter úrnak fixa ideája-e. Tudjuk, az őrültek fixa ideáiktól eltekintve gyakran normálisnak mutatkoznak. Nos, lássuk, van-e kollega úrnak tényleg rögeszméje? Szóval mi ez a mínusz öt meg kettő, vagy mit mondott? A számokkal mindig hadilábon álltam.

- Plusz öt és mínusz kettő, miniszterelnök úr. A múlt évi konvergencia programban azt állítottam, hogy plusz öt százalék lesz a magyar gazdaság növekménye az idén. Erre richtig zsugorodás van. Előreláthatólag két százalékos. Rohadt euróövezeti válság.

- Na és. Majd másnaponta elátkozzuk az Európai Uniót. És ha kell, államosíthatjuk a valutatartalékot is.

- Az nem megy, az IMF nem engedi.

- Adta teremtette, sok bolsevikbérenc burzsoá. De tegye a kezét a szívére: nem kezdettől fogva tudta, hogy így lesz? És én is jól tudtam. Tehát önnek mégsincs rögeszméje a világról. Vagyis az a nézetem, a kollega úr semmiképpen nem őrült, majd szépen megadóztatjuk az átutalásokat, ha kell, a légtéren átvonuló felhőket, és kész. Időnként szépen átírjuk a költségvetést.

- Mostanában feltűnően kevés a felhő. Az is zsenánt, hogy nagyjából azt kell csinálnunk, amiről a gyurcsánybajnai-kormány esetében pedig világosan kimutattuk, hogy nemzetvesztés.

- Mondom, hogy nincsen rögeszméje! Teljesen tisztában van vele, mi mennyi.

- De akkor mégiscsak azt hiszem, hogy őrült vagyok. Tíz évig teljes hangerővel pocskondiáztuk azokat a brigantikat. Azt nem lehet, hogy az ember kétpercenként homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint korábban.

- Márpedig lehet. A magyar nemzet szereti. Mert büszke és öntudatára ébredt.

- Gondolja, miniszterelnök úr?

- Persze. Százszor is bebizonyítottam.

- De akkor mégiscsak álljunk meg! Tehát nem vagyok őrült… Másfelől azonban, ha nekem ilyen kétségeim merülnek fel, akkor az egy hibás eszme, tehát mégiscsak egy rögeszme…

- Lehetséges.

- Tehát mégis rögeszmém lenne? Csak azért, mert úgy vélem, a számoknak ki kell jönniük?

- Ha magának ilyen kommunikációs skrupulusai vannak, akkor egy őrült.

- Őrült? Vagyis alkalmatlan a pozíciómra? No de miniszterelnök úr!

- Akinek rögeszméje van, az alkalmatlan.

- No, akkor megint csak álljunk meg. Ön azt állítja, az a rögeszmém, hogy zavarnak a számok. És kétségtelen, mint az imént is mondtam. De én valójában fittyet hányok a számokra! Már gyerekkoromban utáltam őket. Ez a futó aggály sem rögeszme, csak egy pillanatnyi logikus gondolat. Már el is hagytam! Következésképp még sincs rögeszmém. Amiből az következik, hogy alkalmas vagyok. Öt egyenlő mínusz kettővel! Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült! Legföljebb időnként átírjuk a költségvetést, és kész. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!

- A legszebb dolog a világon, kollega úr! Különösen, ha valaki annyira ért hozzá, mint mi ketten.

(K. F.-nek, köszönettel)

Elege lett az időből a kazah elnöknek

Az öregedés folyamatát föltartóztató kutatásokra biztatta Nurszultan Nazarbajev kazah elnök a nemrég felavatott Élet és Nazarbajev Egyetem diákjait. Az ultramodern egyetem megnyitóján a magyar miniszterelnök jelenlétében arról beszélt a gólyáknak, hogy a biológia legfontosabb kutatási területévé hamarosan a test megfiatalítása válhat.

A 49 éves politikus 1989-től irányítja pártját. Tavaly a parlamentben új alkotmányt fogadtatott el, melyben – régi törekvését valóra váltva - biztosította magának az életfogytiglani kormányzás jogát. Az ország politikai rendszere egyébként is hasonlít a magyaréhoz: a kormány megállás nélkül kritizálja ellenzékét, szidalmazza a nemzetközi pénzvilágot, és az elnök unokahúga felügyeli a médiát.

A Nazarbajev Egyetem tudósai a vártnál is gyorsabb léptekkel haladtak előre. Egy korábban rágcsálókon sikerrel kipróbált szer emberi alkalmazását végül magán az elnökön kezdték meg. Nazarbajev 2012 júliusára bársonyos bőrű csecsemővé fiatalodott vissza. Sajnos másodlagos nemi jegyei is követték a változásokat, ami a közismerten szexmániás elnökből borzalmas dührohamokat váltott ki. Beszédképességének hanyatlásával az vált rettegett szokásává, hogy pelenkáját letépve reggelenként ingerülten levizelje az új főváros, Asztana díszterén álló saját, 30 méteres aranyszobrát.

Az ország lakossága - a baráti országok vezetőivel együtt - lélegzetvisszafojtva figyeli a fejleményeket.

Féreg okozhatja a m’wabai bólogatórohamokat

A országban terjedő, már több száz lakost megfertőző idegrendszeri betegség oka lehet féreg, vegyi fegyver, de az Afrikai Unió szakértői szerint helytelenül tárolt majomhús is.

(Tudósítónktól.)

Bólogatórohamokkal járó betegség tizedeli a lakosságot M’wabaiban. Az epilepsziához hasonló betegség a 90-es évek óta ismert, de a világsajtó csak az utolsó években figyelt fel a járványra, mely már polgárok ezreit fenyegeti.

Az elsősorban politikusoknál megfigyelhető betegség nevét a jellegzetes bólogató-rohamokról kapta. A különös tünet a beszámolók szerint főleg olyankor jelentkezik, amikor a politikus egzisztenciális értelemben szorong. A paroxizmusok súlyossága változó, az egyszerű bólogatástól a legsúlyosabb, ún. „motoros lefagyásig” terjed (ilyenkor a politikus a mutatóujj görcse miatt a legnagyobb marhaság beterjesztésekor is az igen gombot nyomja meg). Sajnos nem ritka évtizedes betegséglefolyás sem.

A rosszullétek végén a beteg összeesik, ami súlyos sérülésekhez vezethet. Az agyi aktivitás vizsgálatával  (elektroencephalográfiával, illetve mágnesesrezonancia-vizsgálattal) a betegség okozta agyi károsodás is kimutatható. Ennek alapján kizárható, hogy a betegséget tömegpszichózis okozná.

Parazita fonálférget gyanúsítanak

A kórkép kiváltó okáról csak feltételezések vannak. A legvalószínűbb hipotézis szerint a kór kapcsolatban áll az Onchocerca volvulus nevű parazita fonálféreggel, amely azon az éghajlaton gyakori. (Ugyanez a féreg felelős a folyóparti vakság néven ismert betegségért is, amely úgy alakul ki, hogy a féreg lárvái a bőrben és a kötőszövetekben vándorolva a szembe jutnak,  és végül a beteg nem érzékeli még a szemébe esett gerendát sem.)

Az Afrikai Bizottság illetékes szerve, a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) szakemberei jelenleg azt vizsgálják, vajon az ország nemrég megválasztott elnöke, Chorna’s Bronson szenved-e a különös kórban. (Egyes infektológusok szerint ugyanis már láthatók a fiatal politikuson a fertőzés korai jegyei.)

A helyi titkosszolgálat is nyomozni kezdett. Minden lehetőséget számba vesznek, beleértve bizonyos vegyi fegyverek hatását, a B1 és B12 vitamin hiányt. Szerintük nem zárható ki a baloldal által mérgezett szakdolgozatok kórokozó szerepe sem.

Mivel a betegség oka ismeretlen, a kezelés is csupán tüneti.

Kozmetikusok vehetnék kezelésbe a munkanélkülieket

M. György, a sajnálatos szemtengelyferdülését sodró személyiségével kompenzáló önkormányzati képviselő eredeti javaslattal állt elő a budapesti önkormányzat legutóbbi ülésén.

Indítványa szerint régi városképek, illetve képzőművészeti alkotások takarhatnák el a használaton kívül került belvárosi üzletek kirakatait. Az érintett ingatlanok közös logót is kapnának, amelyen feltüntetik a dekoratőrök elérhetőségét.

- Kivitelezőnek a Közgépet ajánlanám. Nagy gyakorlattal bír, és mint ismeretes, a közjót képviseli – magyarázta –. Ez nevéből is kiderül.

- Az ötlet egyébként nem új – tette hozzá. – Annak idején Grogorij Alekszandrovics Potemkin miniszter állíttatott fel fényűző „ál-falvakat” II. Katalin cárnő látogatásakor, hogy lenyűgözze az uralkodónőt. A nagy hatalmú cárnő kamaszkorom óta példaképem – jelentette ki sugárzó arccal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium hírek szerint az ötlet szélesebb körű megvalósításán gondolkodik. Például törvényjavaslatok készülnek a munkanélküliek ingyenes kozmetikai ellátásáról, mivel e személyek egészségtelen sápadtsága és pesszimizmust sugalló arckifejezése változtatásra szorul.

Az e-mailben elbocsátott kismamák magassarkú Sergio Rossi cipők vásárlásakor kaphatnának áfa-kedvezményt. A termék forgalmazására a boszorkányos szimatú Közgép időközben kereskedelmi céget alapított.

- A projektnek vannak anyagi vonzatai, de ezek könnyűszerrel megteremthetők – vázolta elképzeléseit M. György. – Időszerű például a túlzott profitrátával dolgozó egészség-ipar bevonása a közteherviselésbe. A babapelenkák és tápszerek áfájának emelése kézenfekvő forrásul szolgálhatna.

- Ha a művégtag- és protézis-üzletág megadóztatásával is számolok, akár az Onkológiai Intézet daganatos betegeinek rózsaszínre mázolása elérhető lenne – fejezte be nagy sikerű felszólalását M. György.

Selmeczi Gabriella kommunikációs tanodát nyit

- A hír igaz. Kommunikációs szabadegyetemet indítok májusban – erősítette meg sajtótájékoztatóján a népszerű honanya. – Soha nem volt még ekkora szükség emberi hangra a politikai kommunikáció területén.
- A legkevesebb, ami elmondható, hogy a mértékletesség erénye napjaink politikai retorikájában kezd abszolút hiánycikké válni. Az antik és a hellenisztikus időszakban megszerzett nimbuszából mindenesetre sokat veszített – fejtegette az emblematikusan szőke szóvivő. – Pedig már az erényetika legnevesebb képviselője, Arisztotelész is a szélsőségek közötti középúton jelölte ki az erényes szóhasználat helyét. Ezért jelentem ki e helyen is önöknek, hogy Schmitt Pál elnök úr sérthetetlen, plágium-ügye le van zárva. Ennek ellenkezőjét állítani merő pofátlanság – szögezte le.
- És mindezt, mire a nemzeti ügyek kormánya egyértelműen bebizonyította: elkötelezett a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az egészségügy megmentése ügyében! – tette hozzá felindultan. – Annakidején mindenki szabadon dönthetett arról, visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, vagy marad a burzsoá nyugdíjpénztárakban. Utóbbi esetben persze retorziókkal kellett számolnia, de ez természetes.
– A beszéd ugyanis legfőképp három dologból tevődik össze: a beszédaktusből, valamint amiről és akihez beszél – folytatta a képviselő asszony. - A kommunikáció célja mindig a hallgatóra irányul. Ha az illető elfogadja, hogy miközben kizsebelik, arról tájékoztatják, hogy csupán biztonságban szeretnék tudni a pénzét, akkor a beszédaktus sikeresnek volt mondható. Ezért tartom mai napig feladatomnak a párt kommunikációs finomhangolását – jelentette ki.
- Arisztotelész Retorika című műve tartalmaz egy figyelemre méltó mozzanatot a javak szükségességére vonatkozólag – folytatta. – Úgy látszik, már a nagy előd megsejtette, hogy tabudöntő intézkedések nélkül kétezer év múlva összeomolhat a nyugdíjrendszer – tette hozzá.
Újságírói fölvetésre, miszerint a magyar kormány ilyen irányú tevékenysége tudományos értelemben esetleg kimeríti a lopás fogalmát, a képviselőnő bevallotta, e tárgykörben intézetének tanrendje még kidolgozatlan. – Személyesen csak kiflicsücskökig jutottam – jelentette ki szerényen, majd elegáns Cartier karórájára tekintve befejezettnek nyilvánította a sajtótájékoztatót.
A hangulatos eseményt egy rokkantnyugdíjas próbálta megzavarni, tojással dobálva meg az egybegyűlteket. Szerencsére a hatóságok példamutató határozottsággal számolták föl a szánalmas baloldali provokációt.