Rovancs - old

 Az asztalnál három ugyanazon nemzetiségű férfi foglalt helyet. A durva deszkán átutalási értesítők és számlakivonatok tornyosultak. Februári szél rázta az ablaktáblákat, felhők sodródtak a rotangpálmák tetejét súrolva. Olyan színük volt, mint egy öreg pávián pofájának.

Johnny N’dvad idegesen turkált a papírtömegben.

 - Nekem ne mondja senki, hogy a Limpopo vizilóstadion ötlete halva született! A viziló-labda a legdinamikusabban fejlődő sportág az országban. Múlt héten is kint voltam egy meccsen. Alig tudtam egy kézen megszámolni a tömeget.

-  Szerencse, hogy nem vagy asztalos – jegyezte meg Fatty L’ui, és hóna alá vágott egy átutalási bizonylatot. - Ráadásul milyen pöpecül be van világítva… Ez az enyém!

-  Tied a körösztanyád keresztcsontja! – hördült fel Conf’d Eye, aki anyagi kérdésekben legkevésbé ismert tréfát. Igaz, az ilyesmi bankelnököknél inkább erény. Aranyozott szafarikekszet ropogtatott, alig lehetett érteni a szavait.

– A 28 %-os tételek köztudottan engem illetnek, tied a 25%-osak. Főnöké meg az a pár 20%, de ahhoz még jön a család, plusz a Butcher százalékai.

Iszonyú erővel a zsebére csapott.

- Nem viszed onnan a kezedet!!

Johnny N’dvad szégyellős mosollyal húzódott vissza. Most tűnt csak fel, milyen hosszú ujjai vannak: mint egy hegedűművésznek.

-  Nem bírok a véremmel.

Röhögtek.

– Na, akkor itt a Kafferhegyi kisvasút. És a Harare-Chitungwiza autópálya is az enyém.

-  Jó, de akkor kérem a Matobo park díszburkolatát!

-  Nem, tiéd a Mugabe-stadion. Ott van, sifrírozva… Nézd, 20%!!

-  Vazze, mindig keverem.

Végtelen sorban következtek a tételek. A csillár fénylő rombuszokat vetített a falra, reszkettek, mint megannyi kristály-szitakötő szárnya.

Girhes feka somfordált be, mikrofont vonszolt maga után. Conf’d Eye riadtan kapta föl a fejét, de Johnny leintette.

-  Nyugi, megbízható, a Dzsungelidőktől van. Ezeket még végbélen keresztül is átvilágították. Olyanok, mint valami TEK-diktafon.

Egy újabb szélrohamtól megcsörrentek az ablaktáblák, víz csapott az üvegre. Fatörzs vastagságú villámok szabdalták eget.

Mintha Isten lucskos, ibolyaszín szivaccsal transzformátorokat törölgetne odakint.

Fatty, aki a legérzékenyebb volt közülük, állát tenyerébe támasztotta. Elgondolkodva bámult ki az ablakon.

-  Gondoljátok, ezeket tényleg nem tudják majd ránk verni? Majd… Ha már nem leszünk itt.

-  Ugyan. – Johnny ásított. – Az ellenzék csak böllenkedik, az embereknek meg annyi eszük van, mint a barlangi mohának… Azt a brosst hagyjátok! Egy öregasszonyról csórtam, vadvirágot árult az aluljáróban. Annyit nem vett észre, hogy bikkmakk. Azon gondolkodtam, a guvadt szemét helyén hagyjam-e.

A cingár sajtómunkás megköszörülte a torkát.

 - Igaza van, maga interjút jött csinálni. Akkor mondom. M’wabai mára stabil országgá vált a forrongó kontinensen. Sajnos a korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljesen megszokottá vált, de mi továbbra is kikérjük az emberek véleményét. Aki a pénzügyeinket firtatja, hazaáruló. Az adók csökkennek, a fizetések nőnek. A kórházi hullák száma is emelkedik.

Johnny a sajtómunkás arcát figyelte. Annak vonása sem rezzent. Conf’d Eye és L’ui a sarokban évődtek: a bajszos parlamenti elnök hol itt, hol ott bökte meg a fess bankelnök zakóját, az kétségbeesetten csapkodott zsebei után.

Az egyik nyílásból váratlanul ijedt szöszi pattant elő.

-  Szentséges isten, mit csinálsz itt? – horkant föl a bankelnök. - Ezerszer megmondtam, a Varacskos Disznóban várj.

- Arra gondoltam, megbújok itt, kicsim. Valamelyik zugodban… - A szőke engesztelőn dorombolni kezdett.

- Tudod, milyen flexibilis vagyok.

Johnnynak rángatózni kezdett a szemöldöke. Alaphelyzet, államügyekkel nem nagyon fér össze a turbékolás.

-  Akkor inkább folytatnám, diktafonkám. Én 30 éve elhatároztam, nem akarok egy vesztes család fiaként élni. Az van, hogy embereknek ma nincs biztonságérzetük. A bevándorlók beilleszkedése is látványos kudarc, és a folyamat megrázza a kontinens önbecsülését. A gazdasági lassul, a bűnözés, a döntésképtelenség és az őszintétlen beszéd összeadódik. Én személy szerint jobban akarok élni, mint nyolc éve! Hál’ Istennek, ennek a magatartásnak eljött végre a nemzetközi lehetősége.

Fekete kendős nő lépett be az ajtón, ötéves-forma kisfiút tolt maga előtt. Köpenyét sodrott övvel fogta össze. Keleties mintájú csat csillant meg minduntalan a muránói égők fényében.

.-  Majd’ megvesz az isten hidege, effendi. Nem költözhetnénk átmenetileg a fürdőbe? Ott a betonon elalhatnánk, itt a sátorban folyton elönt bennünket az esővíz.

Katonák szaladtak be, riadtan kituszkolták az öregasszonyt. Egy hadnagy hadarva kért elnézést a kellemetlenségért.

Johnny úgy bámult a két alak után, mintha két rovar távolodna.

-  Ezek a nyomorultak nem érzékelik a határaikat. Nem alkalmasak együttélésre – dörmögte bosszúsan Fatty L’ui, és közelebb húzta a szöcskelábas tálat. Markolt az ínycsiklandozó ropogtatnivalóból.

- Jobban kellene koncentrálnod a biztonságra.

-  Ne dohogj már folyton, bajszikám. Hol tartottam? Ja. Afrikában egy identitás nélküli elitek által felépített politikai rendszer alakult ki; pedig a kontinenst újra naggyá lehetne tenni.

Tehetetlenül fuldokolva előre görnyedt, a térdét kezdte csapkodni. A többiek is vihogni kezdtek.

A csenevész zsurnaliszta erőtlen köhécselt a hangzavarban.

-  Köszönöm kérdését, igen. Ezt okvetlenül hangsúlyozza ki: én nem engedem, hogy ellopják a pénzt! A cikkben, kérem, majd kurziválja. Mára sokkal többet lehet kimondani a világban is, mint korábban.

Féktelen nyerítettek. Conf’d Eye fölugrott, a bárszekrényből rinocérosz-likőrt húzott elő, töltött.

Szemrehányóan tuszkolta vissza a szőkét egy oldalzsebébe.

- Hol is tartottunk? – Johnny nagy erőfeszítéssel üzembe helyezte hangszálait. – Jövőre vuvuzela-bajnokságot rendezünk, a főfúvó-medencéből 20% az enyém. Az edzőmedencéken ti állapodjatok meg.

Kényelmesen hátradőlt a gnúbőr karosszékben.

-  Itt a bátor közéleti eredmények besöprésének ideje – jegyezte meg hízelegve Fatty L’ui. Olyan volt a homloka, mint a mangrove-fa kérge.

Johnny bólintott. Szórakozottan egy övcsattal játszadozott az ölében: keleties mintája volt, nem lehetett tudni, honnan került oda. A bonyolult mintázatú fém úgy ragyogott fel a villámok váratlan fényében, akár az olvasztott arany.