2016
november 4.-én a
Richter skálán 6,2 erősségű földrengés rázta meg Vityapusztát. A romák lakta Somogy
megyei zsákfalu vályogépületei összeroskadtak. Az EU alapból épített Faluközpont
tetőszerkezete beomlott, a kocsmaként használatos épületben fogyasztó
férfiak odavesztek. Az áldozatok száma a nap során folyamatosan emelkedett. Estére
797 lakost halottként, 403 főt eltűntként tartottak nyilván.
A
kormány közleményt adott ki, melyben az ellenzéket ostorozta. „Negyed századdal
a kommunista diktatúra bukása után ismét teret kapnak a kommunista és náci
diktatúra kampányait idéző támadások, melyek nincsenek tekintettel erre az
érzelmi közösséget és identitást nyújtó, szabadságunkat szimbolizáló időszakra sem”
– nyilatkozta Kovács Zoltán kormányszóvivő. – „Az elmúlt napokban már eddig számtalan
méltatlan támadás érte az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepségeit. Az utolsó
nap összehangolt, aljas rohamai mind a baloldali és liberális erők médiumaiban
kaptak teret: ez a Waffen SS és a szemkilövetők módszere” – folytatta a politikus.
– „Már amennyi felületük maradt, hehe” - zárta könnyedén az interjút.
Azonnal
megindultak a mentési munkálatok, az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal
SMS-ben figyelmeztette a falu lakóit a veszélyre. „Segítünk! Ne hagyja el lakóhelyét!
Ha valami szokatlant észlel, beszélje meg ismerőseivel!”
Délutánra
fölbukkantak az Oltalom Karitatív Egyesület önkéntesei, azonban határsértés
veszélyére hivatkozva kitiltották őket a katasztrófa-zónából. A területet hevenyészett
drótkerítéssel vették körül, melyet másnap magas, szenzorokkal megbolondított pengefallal
erősítettek meg. Mint elmondták, erre a munkálatok zavartalanságának
biztosítása céljából volt szükség.
Az
operatív törzs vitát kezdett élőerő esetleges bevetéséről is, azonban az ehhez
szükséges állomány biztosítása a déli migráns-határzár meggyengülésével járt
volna, ezért a javaslatot elvetették. Egy EU képviselő javaslatára végül disznófejeket
tűztek ki a helyiséget övező drótkerítésre. Sajnos a látványos akciónak a
közeli Somogyvár csaknem teljes sertés-állománya áldozatul esett, a kárrendezés
pontos módjáról a közeljövőben döntés születik, nyugtattak meg mindenkit az
illetékesek.
Az
operatív törzs a miniszterelnök utasítására Bevetési Akcióbizottság (BAB)
felállítását határozta el. A műveleti grémium előterjesztéséig a Kalocsai
Miasszonyunk Rendház önkéntes nővéreit vezényelték a térségbe, hogy imáikkal segítsék
a nyöszörgő romáknak.
Az ellenzék
másnap flash-mobot szervezett, és több sarkon gazemberségről szónokolt.
Bejelentették, hogy a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak, beadványuk azonnali
hatályú kezelését kérve.
A Bevetési
Akcióbizottság a helyzet kényessége miatt hírzárlatot rendelt el. Külföldi
tudósítókat sem engedtek a környékre.
A közmédia
növelte a migránskérdésben tervezett alkotmánymódosítással kapcsolatos
tájékozató munka intenzitását.
November
8-án, 4 nappal a katasztrófa után meglepetésre túlélőt találtak, egy 4 éves
kislányt, aki 8 éves nővérével még aludt döngölt padlós szobájukban, amikor
bekövetkezett a tragédia. Nem volt módjuk menekülni, azonban az idősebbik
testével próbálta védeni a kis Yvettet: a szerencsés óvodás fölé hajolt és
szorosan átölelte. Így találták meg őket, Cynthia időközben kihűlt, Yvettet
azonban csodálatos módon épségben kaparta ki egy irgalmas nővér egy kerti ásó
segítségével a romok alól.
A
siker hatására az Operatív Törzs ülésén felvetődött, érdemes volna folytatni az
SMS-kampányt. Döntés született emellett arról is, hogy a disznófej-védvonalat
sűrítik, az ehhez szükséges sertések biztosítása céljából a szomszédos Buzsák
és Hács községek közös sertéshízlalóját állami kézbe vették.
Eközben
Kolompár Mihály állás nélküli kosárkötő, akinek szétzúzott alszára egy betongerenda
alá szorult, úgy határozott, megpróbálja lerágni saját bal lábát. Sajnos a sűrű
törmelék megakadályozta, hogy megtalálja a megfelelő pozíciót. Szerencsére ebben
a pillanatban az alacsony szögben beeső alkonyati fényben a parabolaantenna egy
éles, hosszú szilánkját látta megcsillanni a sitt-egyvelegben. Makacsul
próbálkozott, de sajnos képtelen volt a pedig alkalmasnak tűnő, éles fémdarabot
az omladék alól kiszabadítani.
Indulatosan
szitkozódott a friss, novemberi levegőben.
A
kormány másnap újabb közleményt adott ki a Magyar Idők címlapján, melyben minden
korábbinál határozottabban elítélte a liberális ellenzék aknamunkáját. A
közleményt megfogalmazó informális think-tank
azt is fölvetette, hogy az események mögött a Soros-birodalom kitervelt akciója
állhat. Hamis vád miatt közben a Legfelsőbb Ügyészség nyomozást rendelt el a DK
és a PM egyes politikusai ellen, akik azt állították, daruk és bulldózerek bevetésével
növelni lehetne a mentési munkálatok hatékonyságát.
„Az
ipari alma feldolgozási ára alacsony, kilónként 17 Ft plusz áfás felvásárlási
árral indult a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei léüzemekben”, adta hírül másnap
címlapján a Magyar Idők. Második oldalon szerkesztőségi közleményük azt
taglalta, hogy a vityapusztai kataklizma háttérben, legalábbis meg nem
erősített hírek szerint meg nem nevezhető árnyékhatalmak akcióinak sorozata áll.
„Sajnos elérhető közelségbe került egy olyan világkormány létrehozása”,
fogalmaztak. „melynek mások mellett láthatólag Sorosék az építőmesterei.
Információink szerint pontos dátumokkal és tervekkel rendelkeznek, hogyan
építsenek fel egy elvek és nemzetek nélküli, homogén világállamot. E folyamat
látható jele ugyanúgy a repülőgépek kondenzcsíkjainak nyilvánvaló megváltozása
vagy a mezőhegyesi gabonakörök, mint a minapi vityapusztai tragédia is” – írták.
A
már említett, háttérintézményként számlázó think-tank
vezető elemzője a lap alján megerősítette, senkit nem hagynak az út szélén. „Az
operatív bizottság ülése, személyesen is tapasztaltam, minden eddiginél
hevesebb volt. Szinte izzott a levegő”, nyilatkozta.
Másnap
hajnalban Kolompár Mihály megpillantotta egy gerenda alatt kedvenc lombfűrészét.
Pár napja cinkeetetőt kezdett vele barkácsolni nagyobbik unokájának; „nem is
hinnéd, milyen bámulatosra tágítja a téli hónapokban életterüket”, magyarázta a
pudrénak.
Most
alig karnyújtásnyira hevert tőle. Csak eddig túlságosan belephette a por.
Mihály
szeme felcsillant, szájában összecsomósodott az izgalomtól a reggeli dérből
összegyűjtött nyál.
Az
utca végében ebben a pillanatban tudósítói csoport tűnt fel, mellényükön élénk
színű SAJTÓ – 888 felirattal, a miniszterelnök
kíséretében közeledtek. A zömök férfi arcán a megszokott, kisfiús mosollyal kalauzolta
végig a harmadik hatalmi ágazat képviselőit az agyonkátyúzott Szabadság úton.
Az
aszfaltcsík ezekben a napokban leginkább törmeléket zabáló, szétnyílt szájra
emlékeztetett.
„Ezek
szerint a vezénylő tábornok itt van. Legnagyobb gyakorlata mégiscsak neki van a
rendkívüli helyzetek kezelésében”, gondolta Kolompár enyhülten, némi makacs nyújtózkodást
követően ugyanis sikerült megragadnia a lombfűrészt.
„A
csíkos hajú persze biztos megint elhúzott Ibizába”, döcögött a barkács hajlamú
közmunkás.
Föl-le
kezdte mozgatni a kicsi fűrészt térde alatt. Fájdalmasan fölszisszent. Összeharapta
a száját.
A
miniszterelnök azon nevetgélt az újságírókkal, hogy a Facebookon eddig 127
csoport szerveződött, akik egyként használt ruha és sertés kenőmájas konzerv
gyűjtését határozták el a rászorulóknak.
A
lombfűrész megcsikordult: ezek szerint már a sípcsontnál jár. Voltaképpen olyan
volt a hangja, mint amikor parkettát csiszolnak – vagy inkább mint egy, a
sárban elakadt, ócska robogónak. Mihály minden erejével összeszorította a
szemét. Pillanatra fekete függöny ereszkedett elé, de küzdött az ájulás ellen. Furcsa
dolgokat produkál néha az élet.
A zilált
tetőcserepek fölött nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó.
Kolompárnak
fogalma sem volt arról, merre lehet pillanatnyilag kisunokája, csak azt tudta,
hogy sietnie kell, már ha november közepére tényleg be akarja fejezni azt a megálmodott,
takarosan zöldre és pirosra lakkozandó madáretetőt.
