Kultúrharc

Johnny N’Dvadnak egyetlen szenvedélye volt: a nsamba és a krikett. A dzsungel lomberdejének egyhangú tömegét mindenfelé impozáns krikett-stadionok törték meg, kellemes kongásuk fátyolként borult a környékre. Johnny szeretett elbüszkélkedni országa krikett-sikereivel (sőt néhány pohárka nsamba - zavaros, fehér pálmabor - elfogyasztása után a szomszéd államok krikett-sikereivel is elbüszkélkedett, ami nemegyszer diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett).

Kedvenc csapatát mindenesetre kisfiús hűséggel követte. Kangaboo bambusz-helikopterén járta be a kontinenst, masszív alakja rendre feltűnt a lelátókon. Csodálkozásra legföljebb az adott okot, amikor egy kameruni vagy nigeri visszavágóra a zürichi Sparen AG Bank érintésével utazott, de ezek az esetek nem kavartak különösebb hullámokat.

A stadionok fenntartása nem kis fejfájást okozott az elefáncsapásoktól szabdalt települések vezetőinek, ezek a csavaros eszű fickók azonban valahogy csak megoldották a dolgot. Egy krikett-stadion kiválóan alkalmas spartakiádok, hagyományőrző versenyek és/vagy politikai rendezvények számára, így esett, hogy egy szép napon Fatty Lui, a parlament elnöke nagygyűlést tartott a 800 főt számláló Mpomba falucska tízezres stadionjában. 

A joviális politikus papír nélkül foglalta össze mondandóját. A tömeg megadóan csápolt. A helyi iskolák es nyugdíjas-otthonok kiürültek, a közmunkások seprűi is raktáraikban maradtak. Csak a földszinti WC-ben dolgozott két takarítónő, előző nap front vonult át az ország felett, a folyosókon kövér vízcseppek tocsogtak plasztikvödrök mélyén. 

Az asszonyok apatikusan suvickolták a követ.

- A M`wabai elleni áskálódást újabban felváltotta az egész nemzet ellen indított, átfogó háború - kezdte beszédét a szónok. – Az aknamunkát az Afrikai Unió politikai önkénye szponzorálja. A harcban is mindig azt támadjak, aki elöl áll. 

A B-közép rajongói tapsban törtek ki.

- Az ellenünk indított kultúrharc kíméletlen eszközökkel zajlik - hárította el az ünneplést a bajszos államférfi. – A háttérhatalmak háromdimenziós nyomtatóval állítják elő a teljes politikai spektrumban piacra dobható ügynökeiket. Immár folyamatos az elnyomás.

A B-közép dübörgése fokozódott. A stadion tetején kukkoló röhögőmajmok megkapaszkodtak.

- M`wabai a mienk! Az Unió meg kíván fosztani minket nemzeti büszkeségünktől. Azt szeretné, hogy identitászavarral küszködjünk, csak mert nemzet akarunk maradni - vagyis igazi m`wabai! Akinek még az unokája is m`wabai lakos lesz!!

A nyugdíjasok tomboltak, az iskolások is köpőcsövezni kezdtek. 

Lui megtörölte homlokát. Eszébe jutott a két nagylány: az egyik Zürichben, a másik Torontóban tanult. 

Gyorsan elhessegette a rémképeket.

- A definíció nehézkes. Szerencsére a múlt rugalmas. Minden adott ahhoz, hogy a jövő is jó irányba álljon.

Büszkén pillantott körül. A lelátó ünneplésben tört ki. A takarítónők is végeztek munkájukkal, lassan összegyűjtötték rongyaikat.

- Nem lenne egyszerűbb simán azt hívni m`wabainak, aki beszéli a nyelvet, és idevalósinak gondolja magát? – kérdezte az egyik, egy SZTK-szemüveges. 

Társa, egy fakéreg bőrű asszony megvonta vállát. Rémlett neki valami; húsz évig tanított, csak rosszkor fintorodott el, mert cecelégy szállt az orrára, pont mikor a tanáriban Johnny rádióbeszédét adták.

Szél támadt, játékos fóliasisakok sodródtak a gyepen. A stadion mellett már eszkábálták a pultokat, ilyenkor szoktak a nyugdíjasoknak ételt osztani. Markos legények adogatták lefelé a platókról a hatalmas, „AU” feliratú badellákat.