Johnny N’dvadnak csaknem minden megadatott életében. Család, hatalom,
svájci bankszámlák a sublótban, palotát emeltetett magának a m’wanzori
várhegyen.
Egyetlen bánata volt csak: de hogy mi, azt még feleségének sem árulta
el.
Persze az tudott róla.
Annyi biztos, hogy kamaszéveitől szenvedélyesen érdekelte a fallikus
szimbólumok világa. A mindennapok hemzsegnek az ilyen jelképektől, gondoljunk
csak a felhőkarcolókra, egy Bombardier magánrepülőgép botkormányára vagy a
parlamenti országzászló nonstop őrzött rúdjára. Jogvégzett emberként Johnnyt persze
elsősorban a blöff pszichodinamikája, de rögtön utána a sokszínű fallikus
teóriák foglalkoztatták. E vitatott szerv a kőkorszaktól a legutóbbi évekig a
megtermékenyítést, a férfias erőt és bőséget jelképezte - igaz, az idők
változnak. Az államférfi mindenestre betéve ismerte Sigmund Freud vagy Heinz
Kohut teljes ezirányú életművét.
Ezen az estén Crosse’d Eye fűkunyhójában gyűltek össze. A kéményt
helyettesítő aranycsőből vékony füstfelhő tört a magasba.
Hűvös nyári este volt. A rotangpálmák levelei közt kuporgó páviánok igyekeztek
minél kisebbre összehúzni magukat.
Érthetetlenül komor hangulat uralkodott. Fatty Lui loboncos bajszát
csavargatta, Stripped Hai’r egyre a mangólepárló üst gőzébe meredt.
Szemlátomást súlyos kérdés nyomasztotta mindannyiukat.
- Csirió – jegyezte meg elhaló hangon a miniszterelnök. Gallérja
mögé hajított egy adag datolyapárlatot.
Fatty csak a bajszát gyűrögette.
– Ha kicsike, hát kicsike – dünnyögte maga elé.
Stripped Ha’ir arca elsötétedett. Féltékenyen pillantott a torzonborz
parlamenti chief hosszan lecsüngő ajakszőrére.
Az lemondóan a fejét csóválta.
- A múltkor is; mesét olvastam az unokának, de csak fölkrenkoltam
magam – szólalt meg Johnny. Remegő kézzel küldött le még egy pohárkát.
– A nagy Kernberg azt írja „Tárgykapcsolatok az anyaméhben” című
munkájában, hogy még a boszorkányok seprűnyele is azt jelképezi.
A többi után lendített egy harmadik pohárkát.
– Vagy vedd Melanie Klein „Szolipszizmus és szkizoid pozíció” című
remekét! Brutális őszinteséggel exponálja a kérdést. Bárhova néz az ember, az
egész univerzum azzal szembesít.
- Kicsike gnúkolbász... – nyögött föl Fatty.
- Nevezzük minikarottának – helyesbített a pedáns Crosse’d Eye.
A letargia láthatólag maga alá temette az egész kompániát.
Ebben a pillanatban az addig Vertuján csöndben böngésző Stripped Ha’ir
fölkiáltott. - Odassatok! Az E-bayen!!
Körbeadta unikális, White Diamonds típusú készülékét.
A kijelzőn egy marsallbot elmosódott képe vibrált. Leharcolt, de még mindig
csinos darab volt. Egy lovassági paszomány mellett hevert valami roskatag bársonyon.
- Azannya! Minimum ötven centiméter! - vett mély levegőt
Fatty.
Johnny is közelebb húzódott. Élénken kikapta a készüléket tulajdonosa
kezéből.
- Ezt azonnal leütjük! A-ZON-NAL! A Várhegyen, a szobám előtt állítjuk
majd ki – rendelkezett pattogó hangon. – A freskókat lefestjük. Ne vonják el a
figyelmet.
Szemei tüzesen ragyogtak.
Követhetetlen mozdulattal kacagánya mélyére süllyesztette a pazar
mobilt. Stripped rezignáltan figyelte.
- Nem baj, hogy Mussolininak ugyanilyenje volt? – akadékoskodott
Fatty, de Johnny letorkolta.
- Ezeknek fogalmuk nincs a történelemről. Viszont ha ezt az objektumot
ellicitálják előlünk, soha az életben nem lesz ekkora micsodánk.
Tekintete szinte lángolt.
- Az asszony újra a küszöb alatt fog közlekedni.
Fatty elragadtatva tekintett főnöke arcára. Rég látta ilyen
energikusnak.
- Jól mondod, királyom. A teremtő erő a férfiaké.
- A nagy Jungnál e tény az „univerzum rúdjának” szimbólumában nemesült
szakkifejezéssé – suttogta áhítatosan
Johnny.
Röhögtek.
Striped arckifejezése némileg kedveszegettnek tűnt. A miniszterelnök
megszánta.
- Nyugi, Csíkoska. Kapsz helyette médiát.
Az eső most kezdte csak rá igazán, a rafkósabb majmok rég elhúzták a
csíkot. A távolban ösztövér alakok botorkáltak fel-alá, kiáltozás zaját sodorta
a szél.
Csendőrtollak cicáztak, csak egy-egy szempár villant meg vadul a
zivatarban.
