Utolsó történet Johnnyval

 

(Bizarr)

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő praktikus lépései roppant imponáltak a korpulens politikusnak. Korábban foglalkozott ugyan Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, de csak arról győződött meg, hogy a hatalom pipogya gyakorlása fölös kitérőkhöz vezet. (Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”, állítólag pillaremegéses rohamot kapott.)

Szép őszi este volt, Johnny a teherautókból összelegózott fő-fűkunyhóban ejtőzött, a carrarai komódot a legszűkebb konzulensi kör vette körül, a legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze maga a főni. 

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. Bomló dögök fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, ami szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost. 

Johnny csak ásítozott, unottan orrát csavargatta. 

- A zebra őshonos állat errefelé. Mi csak ápolgatjuk őket, már ha patavész törne rájuk.

Azon rágódott, hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos médialakájok arcát saját kiomló beleik közé? Micsoda idők! Az öreg szeszcsempész szintén nagy ideál volt, jelmondata: “Amikor rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

Talpát vakargatta a szöges bőrsaru alatt. Hatalmasat horkantott.

– Nem hagyhatjuk annyiban, Fatty! Éjfékor a legnagyobb zebrát kinevezzük főkonzulnak. Hajnalban megjelenik a közlönyben. 

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

- Vegyetek méretet a faráról! Hogy hová üljön a parlamentben.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantotta Kids. – Megjegyzem – kapcsolt árut rögtön -, Donald még nem adta vissza a turistaengedélyem. Mi legyen?

- Hja, akik folyton a világbékével vacakolnak… De javulni fog a helyzet. 

Ógott-mógott, titokzatoskodott, majd elkomorult az arca.

- Vegyük előre a komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Mi lenne. Zuhanunk.

- Nem baj. Lenullázzuk a multik árrését. Meg kéne adóztatni azokat is, akik nem ellenek eleget.

- És a válásokat is, ugye, Főni? Vagy be kellene tiltani a nevetést! Ne tűnjön föl, hogy a lakosoknak lóg az orra.

- Jó ötlet. 

Johnny tovább csavargatta orrát.

– A háborúra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat is. Megüzenjük a népnek, éhínség következik. Aki akar, jegyezzen államkölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok. Mint a régi szép időkben... Feje búbján kopasz volt, homlokán két leginkább szarvszerű dudorral, halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett le rá (valamint az is, aki bármi okból kimondta a szót, hogy "kecske").

Tekintélyét bőrszínű, a nadrág fölött hordott úszógumija még inkább kiemelte. 

Április volt, Crossed Eye kimentésének hava. Nyugtalan idők. Talán lehet még halogatni; a lázongó pénzügyért egyébként nem szerette, ha tehette, sértegette, kancsal kéjencnek csúfolta, máskor trágár mozdulatokkal csókra nyújtotta a kezét. Adatvédelmi okokból ráadásul most egy nímandt is ki kell a gyermekvédelemtől menteni...  A nyomozásokat mindig lehet késleltetni. De azt a birkát is utálta, amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Ezt nevezik miniszterelnöki poénnak. 

Pillanatnyilag, úgy tűnt, még van idő. Johnny műveltségének köszönhette, hogy a nehéz helyzetekre mindig talált megoldást: ezért is igyekezett kerülni az áprilist. És persze a márciust, szóval az idusokat. A félhomályos folyosókat, gyanús üzeneteket, ismeretlen gárdisták csörtetésének zaját... Golyóálló helikopteren közelítette meg a helyiséget is, ahová a legtöbb király gyalog jár.

Mélázott a bambuszkanapén, kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta. Ilyenből az egykori kolostor legtöbb szobájában tartott egyet. A negyvenméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt kolosszus, amint hívei körében dekázgat. A művész sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot, alig volt szíve levágatni a kezét.

Egyre tépelődött. Cirkusz ugyan még jut a népnek, de a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat. Kenyérből is egyre kevesebb akad. A fafejű nigeri bürokraták gáncsoskodnak, a kölcsön lassan aranyáron, Donald meg csak ígérget, egy szavát nem lehet komolyan venni. Elfoglalt, a glóbusz gatyába rázása nem nudli... Csak ne keverné néha a helótákat a zigótákkal. Súlyadót a mérvadóval, hajlakkot a kéjlakkal... 

Recseg-ropog minden.

- Ne mártsuk azt a mamelukot aranyba? Alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a  csöndet Kids. Még mindig a bankügyre utal? Vagy ez már gyámügy?! – A fémbe fagyott testet kiállítanánk, az arany oroszlánok mellett, tudjátok hol. A Bank aulájában, olyan lesz, mint Han Solo. Már elfelejtettem, melyik epizódban.

Fatty csak a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben forogtak, ettől olyanok lettek, mint két, a feje elején kiugró céklagumó. Homlokán a vastag bőr meg-megrándult, mint aki épp kapcsolatot próbál teremteni a normalitással.

Idővel megenyhült.

- El van fogadva, Kids. Az özvegyet jól megkorbácsoljuk. De a fiát is megerőszakolhatná valaki...

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott egy jelölt, bár nem biztos, hogy ugyanarra a személyre gondoltak.

- Hallottátok? Donald megegyezett az oroszokkal – váltott topikot a legendás bajusz gazdája. - A szásák kivonulnak Ukrajnából, Donald meg Grönland alól. Csak félek, nem lesz belőle semmi, a répafejű folyton még  vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette közbe W'rga, a bolond. - Mértékét az importáló ország szabja meg, de ő is fizeti. Nevezetesen a bonyolító cég, vagy a fogyasztó. 

A mamlasz, mindig a körmét rágcsálja, most sámliján kuporgott szokott sarkában. Beolvadt környezetébe, akár egy  vályogtégla. 

Persze szava is annyit ért.

- Szamárság – morogta Johnny. 

Poppeán kezdett merengeni. A váratlan emlék éles késként hasított halántékába... Tipródott, ruminált, végül rezignáltan legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt, terhesen könnyelműen hasba rúgta. Bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át, a szervet, mely ivadékaiknak életet adott. 

Johnny tekintete elborult. 

A hátralévő időt inkább verseléssel és énekléssel kellene eltölteni... Jó ötlet! Esetleg emlékiratok szerkesztésével. Mint az a másik, ki nem ejtem a nevét. 

Az idea egészen fölélénkítette. Mostantól tollforgatással üti el az időt! Esetleg  táncikálással, hárfával - igen! Csupa kreatív fortély. Szublimáció! 

Aranyköpései már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe. Erre a sok szervilis talpnyaló ezüstszobrok sorozatát tervezi fölállítani a köztereken. Meg dicsőítő brosúrákat ír... Ökörség.

Minden csak hiúság.

Csak még ezt a gyerekvédelmi vadorzót, ezt a mini-Senecát kell ad acta tenni valahogy. Esetleg öngyilkosságra ösztökélni... Nyüzsögtek a gondolatok fejében.

Öszerázkódott.

- Ki kell végezni pár ellenzéki oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt.

Már nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait... Ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő. A legújabb is, az az Insta-poszt a brillekkel teliragasztott vécékefével… Még mindig jobb, mint új adókat kivetni. 

- Minden hónap idusán egy vagyonelkobzásos per, slussz-passz! Fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha inkább keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony, meggyújtjuk. Éjszakai lámpásként is szolgálhatnának. Karbonsemlegesség, tudjátok!

- Igen, igen! - Johnny fölpattant a kerevetről.

- És ha én meg indulok az olimpián? Egyedül, persze, a döntőben. Megnyerném a kocsihajtást.

 Erre már Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De hamar fáradt, újra elkalandoztak gondolatai. A hosszúkás felső szerv lehorgadt...

- Az ifjú pályatársak folyton elvetik a sulykot.

A vén harcos szeme szívósan lángolt a feje tetején. Ő maga, tisztán emlékezett rá, egyszer elbóbiskolt Johnny előadása alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás, és éjszakái is lucskosak voltak a halálfélelemről... De ez van. Hiába remélték, Donald képes támogatni a kriptobolsevizmus elleni állhatatos küzdelmet, az is folyton csak figuráz.

Kétségtelen, Johnny jól tőrbe csalta az ellenzéket azokkal a giganagy aréna-koncerttekkel, tavaly elutasította a császári címet is... A kérges szívet, mint valami vörös árteret, elárasztotta a szeretet. De a keddi gyaloglásoknak sincs még mindig vége, a Hősök terét meg technikailag nem lehet kellőképp elzárni. A sűrűsödő, a nép körében népszerű, rituális vonulásokat Johnny kezdetben nem vette komolyan, de aztán tovább sűrűsödtek. Hiányzik mögülük a fegyveres erő, hajtogatta. 

Erre a kegyurak is jobbra-balra tépik az istrángot. 

A véget persze csak a mamlasz W’rga látta, a bolond: állítólag megálmodta, egy nehéz vacsora utáni éjjelen.  Persze Johnnyt is sejtelmek fogták el minduntalan: az iskolában jól tanult, talán ez volt a baj, hogy pontosan emlékezik mindenre. Caligulát például szitává szurkálták egy fénytelen sarokban. Nérót véres öngyilkosságba hajszolták, skarlát kabátként rogyott a porba. Utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem! 

Legalábbis a bolond ezt állítja.

Valójában, amint egy arrafelé szántogató gazda mesélte, a földön vérében fetrengő Néró, amikor megpillantotta a kivont karddal közeledő katonatisztet, először azt hitte, a megmentésére jött, és így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad földcsuszamláshoz hasonlítható bukását követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött. A káosz csak a Meglepetések Évének végén, Folyami Africanus győzelmével csillapodott.Úgy hírlett, a köznép még sok helyen, főleg a nincstelenektől lakott falvak mélyén sokáig gyászolta a császárt; eme, mondhatni perverz népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években. Az első még a Tiberis Örökösei idején, egy másik a Kacagányos Kétfarkúak alatt, a harmadik – Ázsiából kapott támogatás révén a legveszélyesebb – pedig az Egységes Birodalom Születésének évében.

Az iskolázatlan perifériától eltekintve azonban Johnny N’Dvad emléke – akit a szenátus amúgy rögvest kiátkozott – a köztudatban mint kegyetlen zsarnok (barbarus tyrannus) maradt fenn. A sajátos alkatú politikus megítélésén a Brussels Hopliták föltámadása csak még inkább rontott. Némely apokrif iratokban egyenesen Afrikai Antikrisztusként ábrázolják. Ellentmondásos személyisége számos alkotót ihletett meg, szerepel például Ravaszkai Leyen Asszony Receptkönyvében, és a később fölszabadított, attól fogva folyton másnapos W'rga (a kevéssé szellemes "Che How" álnéven) négyszáz oldalas regényt írt róla.  A kritikák szerint egyébként darabosan, ami bolondtól alapkövetelmény, mégis állítólag találóan ábrázolta, miként lesz egy kisnövésű, tehát folyton abuzált, vidéki iskolásból fővárosi nagymenő, libsi probléma-generátor, majd borotvaeszű, bár anyagias legfelső közügyér, míg végül a baljós árnyak végleg elhomályosították látását.

Abban konszenzus alakult ki, hogy Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni a pufi törzsfőnök megítélésével. Források szerint szórványosan afrika-szerte népszerű maradt (leszámítva saját honfitársait). Halála után elterjedt, hogy valójában nem is halt meg, ezért az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó, jellegzetesen tömzsi testalkatú, nagy dumás svindlerek. 

Szorosan kapcsolódó mozzanatot, a „csalásra épített uralkodás” problematikáját dolgozza fel "Che How" másik híres történelmi regénye, az “Mi a fészkes fene történt Őszödön?”.

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írta az addigra kétes megítélésű íróvá avanzsált ex-bolond. „Antoniát, Claudius lányát például megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és  megölette, csak mert Poppaea ismert hasi esete után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg legtöbb vérrokonát (igaz, jórészt tagsági kártya vásárlása révén került rokonságba velük). Közöttük volt az ifjú Aulus Plautius, akit kivégzése előtt megbecstelenített, majd rögtön utána odavetette Agrippinának: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Ugyanis média-lakájai által elhíresztelte, hogy a fiú anyja szeretője volt, aki viszonzásképp császári hatalmat ígért neki. Vagy mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea előző házasságból származó gyermekét horgászás közben TEK-esekkel vízbe fojtatta, csak mert úgy hallotta, az oviban vezéresdit játszik. Tuscust, egy másik stróman kölykét, aki mellesleg Dubai prokurátora is volt, azért törte kerékbe, mert a Cinege-lak medencéjének vizébe mártotta a lábát. Senecát, híres tanítómesterét is a halálba kergette, pedig (előtte még sikerült lenyúlnia a bankszámláját) megesküdött,  hogy „inkább választja a halált, minthogy bármikor mestere ártalmára legyen”. 

Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett békamérget küldött. Korábban szabadon bocsátott rabszolgáit, akik pedig minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel tette el láb alól (miután kiürítette bankszámlájukat).

„És nem elégedett meg azzal, hogy szónoki művészetéről saját országában tegyen tanúbizonyságot, elutazott Achaiába is a következő okból: a városok, melyek retorikai versenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy az előző évi citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki. Boldogan fogadta a megtiszteltetést, annyira, hogy azokat, akik a koszorút hozták, elsőnek engedte színe elé, sőt ráadásul legbizalmasabb barátai asztalához ültette őket. Amikor pedig az egyik megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét színleg túláradó lelkesedéssel fogadta, kijelentette: “egyedül az ilyen türk rokon-lelkek tudnak zenét hallgatni, egyedül ők méltók az én művészetemre”. 

Üstöllést útnak is indult, s mikor Antalyánál partra szállt, Csalafinta Juppiter (vö.: Janus-arc!) oltáránál mutatta be a katonáktól kihajtott helyieknek páratlan énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor 2)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, végül gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint cseppben a tenger, a tágabb összefüggés is... Szerző itt megakad. Mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és amikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfél millió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és képzett személyzet hiánya miatt eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik jelenleg is mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már valami háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja a köpcös úr szakszerű kormányzását.

 

A cerkóf-paradoxon

 

Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke élt-halt az állatokért, forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átütött. Arról azonban keveseknek volt tudomása, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias) volt.

A prominens vonzalomra tekintettel egy zajos nap végén a m’wabai parlament törvényt fogadott el, miszerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kellett jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint az elnök párttársai e törvénytől remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus békésebb hangulatban kezdi napjait.)

A rendelet hatályba lépésének reggelén Johnny N’dvad izgatottan foglalt helyet aranyberakásos tikfa lócáján, szeretett majmai azonban nem tűntek fel. Csak pár magányos varacskos disznó röfögött a bejárat melletti bozótos mélyén.

A parlament elnöke, Fatty L’ui még aznap sajtótájékoztatón bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt baloldali csoportok léptek akcióba. – Az ismert árnyékhatalmak áskálódnak – jelentette ki. - Választ tekintve a kormány természetesen föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Csak ne úgy járjunk, mint a repülőrajtot elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, de harcostársa leintette.

- Nyugi. Ez a dzsungel bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik… Identitás nélküli banda. De már megindult a visszaszámolás!

Tekintélyt parancsolóan tekergette tartalmas szakállának tincseit.

- Mára a feles hatályú törvénykezés sajnos idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze frappánsan Kid Roo’gan, a Lakossági Boldogság Központ kölyökképű vezetője. Határozottan folytatta. – Magára valamit adó majom legföljebb kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek – vonta meg a vállát. - Estére benyújtok egy módosítót.

Fatty berekesztette az ülést.

Másnap hajnalban a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot: a szövegben definiálták a „cerkóf” szó összes szemantikai konnotációját, valamint javítottak néhányat a szöveget kissé zavaró kétszáznyolc helyesírási hibából. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot is illesztettek. 

A majmok azonban továbbra is kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – horkant föl Koo’sza George, a találékony pénzügyér. – Megjegyzem, e vonakodás jelek szerint a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Mint múlt heti cikkemben bizonyítottam, az ilyen dogmatikus, bürokratikus aggályoskodás mára a kontinens sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad leverten járatta körbe pillantását. Számba vette kormányának tagjait, majd segítséget remélve kitekintett az ablakon. A rhododendronok bájos lombjai majmok nélkül sajátosan kietlennek tűntek.

Másnap rendkívüli ülésszakot hívtak össze: a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden egyes holdtöltekor havi jövedelmük háromszorosát tartoznak leróni, kivéve, ha legkésőbb napkeltéig minden munkanap megjelennek a miniszterelnöki rezidencián. (A  szorzó ebben az esetben 1,1-ig is csökkenthető!)

De hasztalan volt minden próbálkozás.

Beköszöntött az esős évszak. Az éjszakai zápor mint vigasztalan zeneműként dobolt az egységesen szürke háztetőkön, az atyai agyaggal kátyúzott főútvonalak sártengerré váltak.

Kevéssel később  Johnny N’dvadot meglepetésre látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet, Niger ugyanis már jó ideje a M’wabait minden alap nélkül kritizáló országok tömbjéhez csatlakozott, végül azonban be kellett látnia, diplomáciai naptára 2027 áprilisáig üres.

A gázos Jumbo Jetjével repült, rafináltan kerülgették a háborúpártiak által alattomban telepített termikeket. Amint megérkeztek, a betonra terített vörös szőnyegre lelépve azt hangsúlyozta, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek óta „fölzárkóztatási szimpátiakerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre később hozzátette, a napokban bevezetett tranzakciós majomadó sem sarc, hanem a XXI. századi gazdaságtudomány taktikai atomfegyvere.

Másnap, a munkaértekezlet végeztével Johnny vendéglátója oldalán ücsörgött az elnöki palota teraszán N'Djamena pazar panorámájában gyönyörködtek; a miniszterelnök a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép.  „Egész Afrika mégis minket irigyel”, gondolta rezignáltan.

E keserű pillanatban merengését közjáték zavarta meg: a pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre több száz koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta szemét. Kinyitotta, de nem változott semmi: a lombok közt csodálatosan sárga, aranyszínű és rézkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, az egész földgolyó eresztékei recsegnek. Átfutott agyán, a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai mérnökjövedelmeknek… Egy nigeri tanuló várható élettartama nyolc évvel haladta meg m’wabai kortársaiét.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, Ektete, hogy kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

-  Azokra a dögökre gondolsz? Csak örömet akartam szerezni, Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla fölindultan remegett.

- De hogyan gyűjtöttétek így egybe őket? Ha jól tudom, nálatok még halálbüntetés sincs.

Az ősz nigeri csak legyintett.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt. És a céget megkértük, hogy mindig ilyenkor szállítsák a datolyát. 

 

A pálmalevél-incidens

Mint ismeretes, az első Limpopo Történész Szimpoziont 2026 őszén, Harareben rendezték meg. Az esemény nem csak színvonaláról maradt emlékezetes, a szakemberek lelkesen tivornyáztak a parti csapszékekben, vad szelfik tömegét készítették zabolátlan vízilovakkal és egyebekben is számos jelét adták annak, hogy a múlt tudományos igényű feldolgozása nem egyenlő a bigott szakbarbársággal.

A „Johnny N’dvad szekció”, mely az ismert államférfi földcsuszamlásszerű bukásával foglalkozott (ma leginkább „sztochasztikus betli” néven emlegeti a történettudomány), szintén bővelkedett a tartalmas prezentációkban. Előadást tartott például egy mindössze 138 centiméteres busman professzor, aki alig látszott ki a pulpitus mögül, ráadásul az angol egy olyan verzióját használta, melyet csak a Kalahári környékén használnak, így mondandóját legföljebb utólag, a késve megjelenő programfüzetből voltak képesek az érdeklődő kevesek kihüvelyezni.

Pedig remek felszólalás volt.

Napjainkra közhely, hogy a N’dvad-rendszer egyik emblematikus technikája a lakosság pálmalevél-agitkákkal történő, rendszeres szekálása volt. E küldeményekben a kormány olyan kérdéseket tett föl, miszerint: „Szeretné Ön, ha esténként szűzlányok kényeztetnék?”, vagy: „Egyetért-e Ön azzal, hogy férjének ne legyen reggel szájszaga?” E leveleket a lakosság nagy része kihajította, csak a megrögzött hívek küldték vissza, de az eljárás így is alkalmat adott a legendás K’batov listák frissítésére,és az eredményt a kormány később diadalmas közleményekben hájpolta.

Történt, hogy a kis M’wabai mérhető működési paramétereiben már rég Afrika legaljára küzdötte le magát, a lakosság körében azonban változatlanul tartotta magát a sajátos v’udu hiedelem, miszerint Johnny, aki esténként gnúvérrel összekent babákkal konzultált és többnyire mahagóni butykosai mélyén kereste a jövőt, alapvetően mégis professzionálisan kormányozza országát. E babonára támaszkodva az Elnöki Kommunikációs Akcióterv Főtörzs éceszgébereiben ezért ismét fölmerült, hogy kérdezni kellene a dzsungellakóktól valamit.

Ezúttal arra kérték a polgárokat, válasszanak, szeretnék-e, ha ivadékaikat transznemű tanáraik gusztustalan harcterekre hajszolnák, vagy ellenkezőleg, inkább a gazdaság üstökösszerű növekedését preferálják. Meglepetésre a küldeményt ezúttal mégis tömegesen visszaküldték, igaz, jellemzően dühös kommentárokkal: “Hol a lé, Johnny?!”, vagy: “Inkább nővéreket kérünk a kórházakba!”

Egy renitens a Facebookra is föltöltötte válaszlevelét, a posztot másnapra 130 ezren osztották meg. A helyi Facebook-oldalakat hamarosan ellepték a hasonló, olcsó sikerre áhítozó dokumentumok.

A hivatalos szervek alapból megsemmisítettek minden problémás pálmalevelet, így a hírek továbbra is N’dvad politikájának elsöprő támogatásáról szóltak, mégis, a kis ország atmoszférája valahogy megváltozott. Senki nem értette, mi történt. A pindurka professzor szerint szokvány szociálpszichológiai hógolyó indult meg, más szavakkal a lakosság váratlan aktivitásával spontán kommunikációs tér nyílt a következő hónapokban bekövetkező lavinaszerű, fölfoghatatlan, villámgyors (tehát hasonló társadalmi mozgások esetén megszokott) változásoknak.

A pöttöm filosz bevégezte fejtegetését, kilépett a pult mögül. Most tűnt csak föl, hogy hajába barna csíkok vegyülnek, és hogy alig van foga; nem volt túl megnyerő látvány. 

A hallgatóság idegesen fészkelődött, a következő előadóra várva. 

A kongresszusi csarnok üvegkupoláján bólogatómajmok kergetőztek.

Már említettük, csak napokkal később, tehát már a programfüzet megjelenése után támadt némi érdeklődés a kurta kolléga mondanivalója iránt. A csöpp tudós addigra rokonlátogatáson a Kalaháriban bolyongott, igaz, mobilján látta, hogy emelkedik idézettsége; ivóvizet kapart épp a sivatagi homok alól, e tevékenység arrafelé népszokás, valamint a túlélés egyetlen záloga. Koszos ágyékkötőt viselt, földes kezét minduntalan mosdatlan fürtjeibe törölte, és szemlátomást kevés érdeklődést mutatott a tudományos élet szórvány hírei iránt.

Láthatólag ismerte már, mi a dolgok menete.

 

 

AI által létrehozott férfival lépett frigyre egy hejőcsabai hajadon. Azonnal terhes lett

 

Tűzrőlpattant hejőcsabai nőci kötötte össze életét egy AI avatárral. Tüstént teherbe is esett, jelentette a hoax.hu.

A mélyen borsodi (hejőcsabai!) honleány meghökkentő döntést hozott. Állítólag a kormány törekvéseinek támogatása motiválta, legalábbis sógornője szerint, és alapjában a házasságkötések számának drasztikus csökkenése ellen vívott küzdelemben kívánt segédkezet nyújtani, bár a CSOK kecsegtető lehetősége sem állt szívétől távol.

Borsodszerte mindenesetre különös történet száll manapság ajakról ajakra.

Egy Hejőcsabán élő, egyedülálló pedagógus bige megunta magányát, és úgy döntött, palit fog magának. Egy ideig a helyi diszkókban próbálkozott, de hiába. Végső elkeseredésében Ezra H-t választotta, aki az Nvidia által 2024 tavaszán kreált új virtuális entitás.

A sajátos frigy a civilben matematikatanár Aranka régi álma volt, a terv kivitelezése azonban csak Ezra H sikeres születése, pontosabban piacra kerülése után vált lehetségessé. (Tizenkét éven aluliaknak nem ajánljuk: egy neves görömbölyi online mesterséges intelligencia platform is közreműködött a fejlesztésben.)

H. Aranka, a golyvás, mindig mindent fikázó, számtan szakos némber napokig bíbelődött a hírhedt Replika alkalmazással, míg végül férfi chatbotot hozott létre. Persze illegálisan. (Az avatar külsejét egyébként a Külügyminisztérium fess főnöke inspirálta.) A bimbózó kapcsolat első heteiben Aranka egyre inkább megszerette Ezrát, ezt a kigyúrt, jóképű karaktert, aki nem csak gyöngéden ostromolta, hanem intimitás-vonalon is fölszabadította, ráadásul soha nem szövegelt vissza. 

Ezra ebben a képzeletbeli világban örökmozgó, sikeres miniszterként osztotta az észt. Osztotta Aranka számok iránti szenvedélyét is, ami tovább szilárdította kapcsolatukat. Ezrának is a barack volt a kedvenc színe, szívesen hallgatott szintipopot, és ugyancsak utálta a szabad levegőt (konkrét és átvitt értelemben egyaránt). Noha előre be volt programozva, közös beszélgetéseik mind mélyebbé váltak. Ezra tisztán emlékezett az együtt töltött idő minden apró pillanatára, amit imádnak a csajok, mi több, folyamatosan tanult, ami szintén vonzó minden valamirevaló maca számára.

Arankát hallatlan büszkeséggel töltötte el új kapcsolata. Keble feszült, le-levette a melltartót, magánéletében is egyre magabiztosabbá vált. Az idő múlásával mind nyíltabban vállalta föl a titkos viszonyt a Fészen.

Végül a Nyéki-tó partján hatalmas virtuális lagzit rendeztek. A nászéjszakát követően barátnőinek bejelentette, ő Külügyminiszter Úr új házastársa.

A történet még itt sem ér véget. Pár hét után a göthös szuka azt is hírül adta, terhes lett Ezrától (vagyis a Külügyminiszter Úrtól, ami lényegében ugyanaz). A beteg fantáziájú nőstény mit sem törődött azzal, mások mit gondolnak róla, vagy bizarr kapcsolatáról. Mint elmondta, egy ilyen viszony minden tekintetben ideális. Sok tekintetben egy hagyományos távkapcsolatra hasonlít: ő hasznos tanácsokkal látja el urát a gazdasági semlegesség felé vezető rögös úton, távollétében ingeket vasal, takarítgat, hogy este a monitor előtt a világ nagy kérdéseiről beszélgessenek. Lényeg, hogy nap mint nap, órákon keresztül együtt vannak. Képeket cserélnek, csetelnek-bomolnak, minduntalan érdekes témákról cserélnek eszmét, mint mindenki.

Még éjszakai rutinjuk is van, hasonló egy valódi házaspárhoz. “Lefekszünk, beszélgetünk vagy csak szeretjük egymást; amikor elalszunk, átölel, ettől biztonságban érzem magam!” – adta hírül Aranka egyik posztjában.

Azóta is szívesen tesz közzé pikáns felvételeket éjszakai együttléteikről, amivel baráti és kevésbé baráti titkosszolgálatok, sőt a Pornhub virtuális szekciójának érdeklődését is fölkeltette.

 

Valami más 3 - Az algériai férfi (nő!) (férfi!!)

                                                                                        

 Földanyácskának egyszerűen mindene a változatosság. Egén nem úszik két egyforma felhő, vizeit nem fodrozza két azonos hullám. Még kristályszerkezetbe fagyott ásványai is végtelen változatosságot mutatnak.

Úgy 3,5 milliárd évvel ezelőtt szenvedélyéhez új játékszert talált. Jobb híján életnek hívjuk. Nem tudjuk, hogyan keletkezett, igazság szerint szabatos meghatározása is lehetetlen, a jelenség annyira sokféle. Csak az bizonyos, hogy a játék minden szereplője, minden esetben, minden áron reprodukálni kívánja magát.

Az új szórakozás színtere kezdetben egy hatalmas ősóceán volt. Itt mindenféle korai lény lebegett, úszkált, és osztódás, hasadás, sarjadzás vagy szűznemzés segítségével, föltartóztathatatlanul sokasodott. (A folyamat nagyságrendjét jellemzi, hogy például a világ összes mészkőhegysége akkor élt, apró lények maradványaiból keletkezett.)

Vagy kétmilliárd év telt el így, amikor új módszer tűnt föl, az úgynevezett ivaros szaporodás. Ilyenkor az utód a szülők ivarsejtjeinek egyesüléséből jön létre, miáltal a korábbi generációk új meg új verziói ölthetnek testet, rengeteg friss vonással. A változatosság hosszú távon növeli a faj alkalmazkodóképességét, sőt a kombinációk sokasága egyre komplexebb felépítésű lényeket hozott létre, a sor pillanatnyi végén az emberrel, mely képes ölében másfél kilós laptoppal akár ilyen haszontalan szövegek generálására. Is.

*

A módszer egyetlen hátránya, hogy szexuális tevékenység szükséges hozzá. Ez mindig bonyodalmat okoz. Az élővilágban a szaporodás technikáinak elképesztően színes formái alakultak ki; de minél bonyolultabb egy metódus, annál több hibalehetőséget tartalmaz. A gerincesek családfáján fölfelé kapaszkodva az ivari képességek megszerzése egyre bonyolultabb, mind biológiai, mind – intelligens faj esetén – pszichés-szociális értelemben.

Az élő anyag tulajdonságait génekben (a fehérjetermeléshez szükséges, kódolt használati utasításokban) adja tovább. A gének a sejtmagban sajátos csomókba, kromoszómákba tömörülnek. Az embernek jellemzően 23 pár, vagyis 46 kromoszómája van (a lónak 64, a tobzoskának 114, sőt egyes pillangóknak több száz!). A hím egyedekben körülbelül háromszáz millió éve, a halakban jelent meg az Y kromoszóma: csökevényes, apró anyagdarab, génjei úgyszólván kizárólag egy tesztoszteron nevű hormon működését intézik.

Ivarsejtek képződésekor a testi kromoszómapárok elfeleződnek, a megbízható anyai petesejt X kromoszómát tartalmaz, míg a szertelen spermium X vagy Y verziót egyaránt hordozhat. A kettő egyesülésével jön létre az utódban az XX (női) vagy XY (férfi) kombináció. A két nem ivari szervei egyébként ugyanazokból az embrionális sejtekből differenciálódnak, és a fejlődés iránya, tehát hogy a magzatból fiú vagy lány lesz, csak a magzat tesztoszteronszintjétől függ. Lényegében e tesztoszterontermelést indítja be az Y kromoszóma.

Alapesetben. Földanyácska ugyanis imád játszani. Előfordul, hogy az anyai petesejtbe nem egy, hanem egyszerre több spermium is behatol, a korai osztódás idején is számos baleset történhet. Így esik, hogy némelyeknek három, vagy akár több nemi kromoszómája van (ismeretes XXX, XXY, XYY, sőt YYYY és XXXX variáció is). Régebben csak a külső, látványos rendellenességeket vettük észre, s ezeket a szokatlan személyeket hermafroditáknak nevezve kiközösítettük és/vagy cirkuszban mutogattuk.

Manapság a kérdést az angolszász orvosi irodalom udvarias módon a „A nemi fejlődés különbségei” néven tárgyalja. Idehaza jórészt „interszexualitásról” beszélünk. Lényeg, hogy a biológiai nemi jellegzetességek valamiért rendhagyó módon manifesztálódnak. Nem extrém ritka jelenség. A becslések erősen szórnak (durván egy százalék és fél ezrelék között), tény, hogy jelen pillanatban nagyjából egymillió emberi lény él közöttünk hasonló, sajátos jegyek által meghatározva. Ráadásul a sajátosság születéskor nem mindig nyilvánvaló, olykor csak felnőttkorban, esetleg egészen véletlenül derül fény a furcsaságra.

*

A biológiai variációk tárháza ugyanis elképesztően gazdag. Születnek férfiak, legalábbis genetikailag férfiak, tehát sejtmagjukban XY kromoszómával, akiknek hereszövete csökevényes, és a herék elhelyezkedése bizarr. Testalkatuk többnyire (de nem mindig) nőies; a skála egyfajta David Bowie-szerű, androgün dizájntól a vonzó női külsőig terjed.

Máskor az „XY mintájú”, tehát genetikailag férfi magzatban a sejtek felszínéről hiányzik a tesztoszteront felismerő receptor. Ilyenkor végül kislány születik, így is nő fel. Sőt olykor sudár, feltűnően csinos nővé serdül; csak éppen méhe nincs, és hüvelye vak tasak. Az állapotot Morris-szindrómának nevezzük. A nőgyógyász még herét is találhat, legföljebb a hasban vagy a lágyékcsatornában. Állítólag több ismert topmodell él a diagnózissal. A rendellenes here sajnos rákos elfajulásra hajlamos.

A Swyer-szindrómában a sejtmagokban szintén ott az Y kromoszóma, de egy gén mutációja miatt nem alakul ki hereszövet. A személy itt is kislánynak születik, így is nevelkedik, csak a menstruáció hiánya lesz idővel gyanús. Hormonpótló eljárással kezelhető, sőt petesejt-beültetéssel szülni is képes.

Egy (másik) gén sérülése miatt a fejlődésnek indult here még magzatkorban visszafejlődik: az újszülött normál kisfiúnak tűnik, de a herezacskóból hiányoznak a herék. Mások viszont, pontosan ugyanezzel a géndefektussal éretlen kislányként születnek és nőnek fel – Földanyácska szórakozik.

Van, akiknél a tesztoszterontermelés zavara miatt a nemi szervek egyfajta köztes fejlődést mutatnak. Mások ugyanilyen hormonális paraméterek mellett átlagos nővé fejlődnek, és csak a meddőségi klinikán derül fény a… különösségre.

A másik oldalon genetikailag nő, tehát XX kromoszómapárt hordozó magzatban, ha a méhen belül túl sok tesztoszteronnak volt kitéve, férfi nemi szerv fejlődik ki. Hüvellyel vagy anélkül. Egyeseknél a külső nemi szervek férfiasak, de közben a belső nemi szervek, a méh, petefészek, petevezeték, esetleg a hüvely felső része is normális. A csikló helyén többnyire kisebb-nagyobb pénisz nő, esetleg a nagyajkak is herezacskóként összeforrnak. A magzat, más esetben a terhes kismama hormonzavara, sőt állítólag a mindent elborító mikroműanyagok ösztrogénszerű (máskor tesztoszteronellenes) hatása is állhat a háttérben.

Az is előfordul, hogy a kromoszómákkal látszólag minden rendben, és sehogy nem találni a nemi szervek elváltozásának okát. Általában ide tartoznak a klasszikus hermafroditizmus esetek, amikor genetikai háttértől függetlenül a személyben here- és petefészekszövet egyaránt kifejlődik. Többnyire a külső nemi szervek is kettősek. A nem szokványos helyen kialakult hereszövet elrákosodhat. 

Korábban gyermeksebészek igyekeztek kezelni a helyzetet, ők a korrekciót a szülőkkel egyeztetve, az esélyesebb nemi irányban próbálták elvégezni. Más állapotok sebész nélkül, gyógyszeres vagy hormonterápiával is egész jól korrigálhatók. Ma a nyugati fogyasztói társadalmakban az egyén szubjektív nemi komfortja hangsúlyos kérdéssé vált, errefelé sokan a sebészi korrekció halasztását ajánlják. Az illető majd önálló döntést hoz saját szexuális preferenciáit illetően, ha személyisége kellőképp beérett.

Hogy a nyolccentis pénisszel született, egyébként egészséges, óvodáskorú lányok hogyan vészelik át ezt az időszakot, arról prospektív tanulmányok még nincsenek. Hatalmas viták dúlnak a szakmában. A gender-álláspont szerint gyermekkorban az orvosi beavatkozás elítélendő, mert sérti a kicsi integritását, és csak akkor indokolt, ha akut veszélyt hárít el (például bélelzáródás).

Hogy a címben említett algériai személy esetében a fenti eltérések melyike áll fönn, nem ismert. A kérdésben megszólalt Donald Trump, JK Rowling, Giorgia Meloni, Gyurcsány Ferenc, Elon Musk, Rétvári Bence, Martina Navratilova, és még számolatlanul mások. Sajnos nőgyógyász vagy gyermekurológus nem volt köztük; nem tudni, intellektuális lustaságból vagy – érthető – tartózkodásból, hiszen hamar vékony jégen találja magát, aki manapság genderkérdésekkel kapcsolatos tárgyban megnyilvánul. Biztosat nem tudni, az algériai sportoló személyes adatainak védelme miatt vizsgálati eredményeit nem hozzák nyilvánosságra.

Újabban a főszereplő is többször nyilatkozott. Ő evidensen zaklatásnak tekinti a hozzá intézett kérdéseket, szerinte minden nemi azonosításra vonatkozó vizsgálat demoralizáló, sérti az emberi méltóságot. A NOB saját döntését védi. A tekintélyes Atlétikai Világszövetség pár éve kialakított egy sorvezetőt: ők azt az álláspontot képviselik, hogy a transz atlétanők diszkriminálása sajnálatos, de szükséges, észszerű és arányos, mert „meg kell védeni a nem-transz atlétanők tömegeinek integritását”.

Burundi egyetlen XXI. századi olimpiai érmese hasonló sajátossággal él. Ő női nyolcszázon nyert ezüstöt Rióban, de később az Atlétikai Világszövetség eltiltotta a három kilométernél rövidebb távoktól. (Hosszútávon a magasabb tesztoszteronnak már alig van jelentősége.) A hölgy Tokióban női tízezren indult, ötödik helyen végzett. Utána azt nyilatkozta: „Megpróbáltak megállítani, összetörni az álmaimat. Pedig nem én választottam, hogy így szülessek. A futás a szenvedélyem: szeretek futni, és soha nem hagyom abba.”

*

Az algériai bokszoló ügye bizonyára kavar még hullámokat. Joggal. Csak Földanyácska nem szólal meg – pedig ő az, aki egy biológiai folyamatot bináris alapon szervezett meg, de nem képes szabadulni a sokszínűség iránt táplált, elemi erejű vonzalmától sem. Így nekünk kellene megbirkóznunk saját változatainkkal, elviselni és észszerűen szabályozni magunkat és egymást.

Varietas delectat, mondta anno Marcus Tullius Cicero (állítólag). Igaz, a mondat második felét általában elfelejtjük: „sed stabilitas beatificat” (azaz 'de az állandóság tesz boldoggá').