Utolsó történet Johnnyval

 

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe érthetően Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő, unortodox lépései roppant imponáltak a jóvágású politikusnak. Korábban állítólag foglalkozott Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, csak hamar meggyőződött róla, a hatalom pipogya gyakorlása legföljebb fölös kitérőkhöz vezet. Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”,  visszatérőleg pillaremegéses rohamot kapott.

Szép őszi este volt. Johnny a teherautó-lakkal dukkózott fő-fűkunyhóban ejtőzött, a carrarai komódot a legszűkebb konzulensi kör vette körül, legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze maga a főni.

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. Távolabb bomló dög fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég ez a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, ami szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost.

De Johnny csak ásítozott. Talpát vakargatta a szöges bőrsaru alatt.

- A zebra őshonos állat nálunk, mi csak ápolgatjuk őket. Már ha patavész törne rájuk.

Azon rágódott, vajon hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos médialakájok arcát saját sebeikbe? Nagy idők. Az öreg szeszcsempész is sarkalatos ideál volt, jelmondata: “Rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, ezért úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

Most bosszúsan megrázta fejét.

– Mégsem hagyhatjuk annyiban, Fatty. Holnap a legnagyobb zebrát kinevezzük konzulnak. Éjfélkor megjelenik a közlönyben; vegyetek méretet a faráról, hová üljön a parlamentben.

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantott közbe idegesítően Kids. – Mert az a baj – kapcsolt árut rögtön -, hogy Donald nem adja vissza a turistaengedélyem. Feszült hozzá a helyzet.

- Hja, ha a hirdetőtáblára írják ki a hadititkaikat… 

- Velünk ilyen nem fordulhat elő – értett egyet Fatty is. Cinkosan összemosolyogtak.

- Vegyünk komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Basszus, mi lenne. Bezuhant.

- Nem baj, pár multit följelentünk. Meg lehetne adóztatni az esküvőket is.

- És a szüléseket? Vagy be lehetne tiltani a nevetést, halálbüntetés terhe mellett. Hogy ne tűnjön föl, a lakosoknak mennyire lóg az orra.

- Jó ötlet.  

Johnny elgondolkodva csavargatta saját orrát.

– A járványra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat. Az istállók már úgyis karanténban vannak. Megüzenjük a népnek, éhínség következik, aki tud, jegyezzen békekölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok. Mint a régi szép időkben; feje búbján kopasz volt, homlokán két szarvszerű dudorral. Halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett rá (sőt az is, aki bármilyen okból kimondta a szót, hogy kecske).

Tekintélyét bőrszínű, nadrág fölött hordott úszógumija még inkább kiemelte.

Április volt, Crossed Eye rituális föláldozásának hava. Nyugtalan őszi tájék... A lázongó pénzügyért amúgy sem szerette, minduntalan sértegette, elpuhult kéjencnek csúfolta, vagy trágár mozdulatokkal nyújtotta csókra a kezét. Adatvédelmi okokból most mégis egy nímandt kellett oltárra vonnia, azt a birkát is utálta: amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Ezt nevezik humorérzéknek. Plusz történelmi tájékozottság, persze.

Johnny e műveltségnek köszönhette, hogy a legtöbb helyzetre talált megoldást. Nagy erővel kerülte az áprilist, és főleg a márciust; a félhomályos folyosókat, váratlan üzeneteket, ismeretlen gárdisták vészjósló csörtetésének zaját. Tavaszonként golyóálló helikopterén közelítette meg a helyiséget, ahová a legtöbb király gyalog jár.

Ezúttal csak mélázott a bárdolatlan bambuszkanapén. Kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta. Ilyenből az egykori kolostor minden szobájában tartott egyet: a harmincméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt, márvány kolosszus, amint hívei körében egy krikettütővel dekázgat. (A művész közkívánatra sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot: alig volt szíve levágni a kezét.)

Azon töprengett, cirkusz még jut a népnek, bár a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat, és kenyérből egyre kevesebb akad. A fafejű nigeri bürokraták gáncsoskodnak, a kölcsön praktikus eszközéhez nem lehet nyúlni. Donald meg csak ígérget, egyetlen szavát nem lehet komolyan venni. Igaz, ő is bajban van, egy birodalom gatyába rázása nem nudli. Fájdalom, közben a helótákat a zigótákkal, a súlyadót folyton a mérvadóval keveri; hajlakkot a kéjlakkal... 

Szóval recsegett-ropogott minden.

- Mártsuk azt a B-kategóriás mamelukot aranyba, alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a csöndet Kids. Talán a bankügyre utalt vissza. – A görcsbe fagyott testet kiállíthatnánk az oroszlánok mellett, a fő-főbank aulájában. Olyan lesz, mint Han Solo, már elfelejtettem, melyik epizódban.

De Fatty csak a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben úsztak, lassan olyanok voltak, mint két, a feje elején kidagadó cékla. Homlokán a vastag bőr meg-megrándult, mint mindig, amikor kapcsolatot próbált teremteni a normalitással.

Végül megenyhült.

- Nem rossz ötlet. Özvegyét, akit hűtlen itt hagy, jól megkorbácsoljuk. A fiát is megerőszakolhatná valaki.

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott egy jelölt, bár nem biztos, hogy ugyanarra gondoltak.

- Hallottátok? A Donald megegyezett az oroszokkal – váltott hirtelen topikot a vénség. - A szásák elvonulnak Ukrajnából, ha Donald meg Grönland alól. De nem lesz belőle semmi, a répafejű most csak vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette oda a sarokból a kotnyeles W’rga, a bolond. - Mértékét az importáló ország szabja meg, bár ő is fizeti: az importáló cég, és/vagy a fogyasztó. - A mamlasz körmét rágcsálva sámliján kuporgott, beolvadva környezetébe, akár egy darab tégla. Persze szava is annyit ért.

- Nem releváns – morogta Johnny. Már Poppeán merengett, az emlék éles késként hasított hirtelen elméjébe.

Lemondón legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt, terhesen anno könnyelműen hasba rúgta, és bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át. A szervet, mely ivadékaiknak életet adott... Johnny tekintete elborult. A hátralévő időt inkább verseléssel és énekléssel fogja tölteni, határozta el. Az ötlet egészen fölélénkítette. Táncikálással, hárfával? Igen! Mindennel, ami kreatív. Aranyköpései úgyis már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe. 

A sok talpnyaló erre megint álezüst szobrok tömegét tervezi fölállítani a köztereken… Ostobaság.

Minden csak hiúság.

Csak még a gazdasági minisztert, ezt a mini-Senecát kell száműzni valahogy. Esetleg gyöngéden öngyilkosságra ösztökélni. Lassan összekeveredtek a kígyózó gondolatok a fejében.

Megborzongott.

- Ki kell végezni pár oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt is.

Nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait. Ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő; a legújabb is, a brillekkel kivert cipőkanállal… De nem rossz idea. 

Legalábbis jobb, mint mindig új adókat kivetni. Egy csomó vagyonelkobzásos per, fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony, meggyújtva éjszakai lámpásul is szolgálhatnának. Igazi karbonsemlegesség.

Úgy látszik, végre sikerült berúgni az ötletágyút. Johnny fölpattant a kerevetről.

- És ha indulok a következő olimpián? Egyedül persze. A döntőben. Megnyerhetném a kocsihajtást.

 A tervre Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De végül megint elkalandoztak gondolatai, a hosszúkás felső szerv újra lehorgadt.

- Az ifjú pályatársak hajlamosak elvetni a sulykot.

Szeme már lángolt a feje tetején. Ő maga egyszer, most tisztán emlékezett rá, elbóbiskolt Johnny szólókoncertje alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás. Éjszakái lucskosak voltak a visszatérő halálfélelemről; és hiába remélték, Donald végre képes lecsillapítani ezt az impulzív csiszolatlan gyémántot, az is csak figuráz.

Igaz, Johnny elutasította a császári címet. A kérges szívet újra elöntötte a remény.

De a keddi gyaloglásoknak sincs még vége, villant megint az eszébe. A nép körében népszerű, rituális vonulásokat Johnny kezdetben nem vette komolyan, hiányzik mögüle a fegyveres erő, mondogatta. De már az oligarchák is csak rángatták az istrángot. A véget csak a mamlasz W’rga látta, a bolond: állítólag megálmodta, egy nehéz vacsora utáni éjjelen.

Persze Johnnyt is nehéz sejtelmek fogták el olykor, mindig jól tanult, talán ez volt a baj, pontosan emlékezett mindenre. Caligulát lyukacsossá szurkálták egy fénytelen sarokban, Nérót is véres öngyilkosságba hajszolták: skarlát kabátként rogyott a porba. Utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem!

Legalábbis a bolond ezt állította.

Valójában, ahogy egy arra szántogató gazda később elmesélte, a földön vérében fekvő Néró, amint megpillantotta a selyemzsinórral érkezett, tavaly nyugdíjazott katonatisztet, először azt hitte, a megmentésére jött, és így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad váratlan eltűnését követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött, mely csak a Meglepetések Évének végén, Vespasianus győzelmével csillapodott. Állítólag a köznép még sok helyen, főleg a rabszolgáktól lakott zsákfalvak mélyén változatlanul gyászolta a császárt, sőt e népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években: az első a Kacagó Kétfarkúak idején, egy másik Pátosz Brutusz alatt, a harmadik – az USA-ból kapott támogatás miatt a legveszélyesebb – pedig  az Egységes Álom Születésének évében.

Ettől eltekintve a köztudatban Johnny N’Dvad emléke – akit a parlament fölé rendelt szenátus csakhamar kiátkozott – kegyetlen zsarnokként (barbarus tyrannus) maradt fenn. A politikus megítélésén később a Gaia Túlélés Társaság diadala is sokat rontott, egyes apokrif iratokban valóságos Afrikai Antikrisztusnak ábrázolják. Személyisége másfelől számos alkotót ihletett meg: szerepel a Von Leyen Asszony Pikáns Történeteiben, sőt Che How W’aarga  berúgva egész regényt írt róla. Némileg darabosan, de találóan sikerült ábrázolnia, mint lesz a cingár, abuzált vidéki kisiskolásból fővárosi, böllenkedő bajnok, borotvaeszű, noha sajnos anyagias, míg végül a baljós árnyak teljesen elhomályosítják látását.

Igazság szerint Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni N’Dvad  megítélésével. Egyes források szerint afrikaszerte még sokáig népszerű volt (leszámítva saját alattvalóit). Halála után elterjedt, hogy valójában nem is halt meg, így az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó szélhámosok. Ezt a mozzanatot, a „csalásra épített császárság” problematikáját dolgozza fel Magyarc’sány híres történelmi regénye is, az “Mi a franc történt Őszödön?”.

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írja Emphaticus egy helyen. „Antoniát, Claudius lányát megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és megölette, csak mert Poppaea halála után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg vérrokonait, akik jórészt tagsági kártya vásárlása révén kerültek rokonságba vele. Közöttük volt az ifjú Aulus Plautius: őt kivégzése előtt meg is becstelenítette, Agrippinának odavetvén: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Később állítólag elhíresztelte, hogy a fiú valójában anyja szeretője volt, és az császári hatalmat ígért neki. Mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea még serdületlen gyermekét horgászás közben egy rabszolgával vízbe fojtatta, csak mert azt hallotta, folyton hadvezéresdit játszik. Tuscust, dajkája kölykét, Egyiptom helytartóját azért száműzte, mert a nyári medencék egyikének vizében megfürdött. Senecát, tanítómesterét is a halálba kergette, pedig bankszámlájának kitakarítása után szentül megesküdött, hogy „inkább választaná a halált, minthogy többé mestere ártalmára legyen”. Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett mérget küldött; gazdag szabadon bocsátott rabszolgáit, akik pedig minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel sorban eltette láb alól.

„De nem elégedett meg azzal, hogy művészetéről csak saját országában tegyen tanúbizonyságot. Elutazott Achaiába is a következő okból: a városok, melyek dalosversenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy a citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki. Oly boldogan fogadta e megtiszteltetést, hogy azokat, akik a koszorúkat hozták, nemcsak elsőnek engedte színe elé, de bizalmas barátaival egy asztalhoz ültette őket, és amikor egyikük megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét túláradó lelkesedéssel fogadták, kijelentette: “egyedül a görögök tudnak zenét hallgatni, egyedül ők méltók az én művészetemre”. Útnak is indult, és mihelyt Cassiopénál partra szállt, Juppiter Cassius oltáránál mutatta be elsőnek csalafinta énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (bár a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó nagyszerű ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, majd gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint egyetlen cseppben a tenger, egy tágabb összefüggés is - szerző itt megakad: mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és cmikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak a 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfélmillió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és - megfelelő személyzet hiánya miatt - eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már egy háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja egy köpcös úr szakszerű, háborítatlan kormányzását.

 

A cerkóf-paradoxon

 

Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke élt-halt az állatokért, forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átütött. Arról azonban keveseknek van tudomása, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias) volt.

E prominens vonzalomra tekintettel ülésszak végén a m’wabai parlament törvényt fogadott el, miszerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kellett jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint a miniszterelnök párttársai e törvénytől azt remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus békésebb hangulatban kezdi napjait.)

A rendelet hatályba lépésének reggelén Johnny N’dvad izgatottan foglalt helyet majomkenyérfa lócáján, szeretett majmai azonban nem tűntek fel. Csak pár magányos varacskos disznó röfögött a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatón bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt baloldali csoportok léptek akcióba. – Az ismert árnyékhatalmak áskálódnak – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány természetesen föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Csak ne úgy járjunk, mint az évvégi, repülőrajtot elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, de harcostársa leintette.

- Nyugi. Az egész dzsungel bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik, satöbbi… De már megindult a visszaszámolás.

Tekintélyt parancsolva tekergette tartalmas szakállának tincseit.

- Mára a feles hatályú törvénykezés, fájdalom, idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze frappánsan Kid Roo’gan, a Lakossági Nyomkövető Központ kölyökképű vezetője. Merengve folytatta. – Magára valamit adó majom jelek szerint csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek – vonta meg a vállát. - Estére benyújtok egy módosítót.

Fatty berekesztette az ülést.

Másnap hajnalban a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkóf” szó összes szemantikai konnotációját, valamint javítottak néhányat a szöveget kissé zavaró kétszáznyolc helyesírási hibából. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot is illesztettek. 

A majmok azonban továbbra is kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – horkant föl Koo’sza George, a furfangos pénzügyér. – Megjegyzem, e vonakodás globális értelemben a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Mint múlt heti cikkemben bizonyítottam, az ilyen dogmatikus, bürokratikus aggályoskodás mára a kontinens sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad leverten járatta körbe pillantását. Számba vette kormányának tagjait, majd tétován kitekintett az ablakon. A rhododendronok bájos lombjai majmok nélkül sajátosan kietlennek tűntek.

Másnapi rendkívüli ülésszakán a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden egyes holdtölte alkalmából havi jövedelmük háromszorosát tartoznak leróni, kivétel, ha legkésőbb reggel hétig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián. (A  szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető.)

De hasztalan volt minden próbálkozás.

Beköszöntött az esős évszak, az éjszakai zápor mint vigasztalan zeneműként dobolt az egységesen szürke háztetőkön. A párthű agyaggal kátyúzott főútvonalak sártengerré váltak.

Kevéssel később történt, hogy Johnny N’dvadot meglepetésre látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet, Niger ugyanis már jó ideje a M’wabait érthetetlenül kritizáló országok tömbjéhez csatlakozott, végül azonban be kellett látnia, diplomáciai naptára 2027 áprilisáig üres.

Egy gázos haver Jumbo Jetjével repült, rafináltan kerülgették a háborúpárti árnyékhatalmak által alattomban telepített termikeket. A vörös szőnyegre lelépve elöljáróban bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége. (Niger ekkor már évek óta „fölzárkóztatási szimpátiakerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot.) Mint újságírói kérdésre hozzátette, a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem sarc, hanem a XXI. századi társadalmak taktikai atomfegyvere.

Másnap, munkaértekezletük végeztével Johnny vendéglátója oldalán elücsörgött az elnöki palota teraszán, N'Djamena pazar panorámájában gyönyörködtek. A miniszterelnök a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép. 

„Mégis, egész Afrika minket irigyel”, gondolta az államférfi rezignáltan.

Ebben a pillanatban merengését közjáték zavarta meg. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre több száz koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta szemét, kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt csodálatosan sárga, aranyszínű és rézkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek. Átfutott agyán, a nigeri nyugdíj duplája a m’wabai átlagjövedelmeknek… Egy nigeri esztergályostanuló várható élettartama nyolc évvel haladta meg a m’wabai tanoncokét.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, Hansi, hogy kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

-  Azokra a dögökre gondolsz? Csak örömet akartam szerezni, Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegett.

- De hogyan gyűjtöttétek így egybe őket? Úgy tudom, nálatok még halálbüntetés sincs.

Az ősz nigeri legyintett.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, Johnny. És a céget megkértük, hogy ilyenkor szállítsák a datolyát. 

 

A pálmalevél-incidens

Mint ismeretes, az első Limpopo Történész Szimpoziont 2025 őszén, Harareben rendezték meg. Az esemény nem csak színvonaláról maradt emlékezetes. A szakemberek lelkesen tivornyáztak a parti csapszékekben, vad szelfik tömegét készítették zabolátlan vízilovakkal, és egyebekben is számos jelét adták annak, hogy a múlt tudományos igényű feldolgozása nem egyenlő a bigott szakbarbársággal.

A „Johnny N’dvad szekció”, mely az ismert államférfi földcsuszamlásszerű bukásával foglalkozott (ma „sztochasztikus betli” néven emlegeti a történettudomány), szintén bővelkedett tartalmas prezentációkban. Előadást tartott például egy mindössze 138 centiméteres busman professzor, aki alig látszott ki a pulpitus mögül, ráadásul az angol olyan verzióját használta, melyet Namíbia alig pár járásában használnak, így mondandóját csak utólag, a késve megjelenő programfüzetből tudták az érdeklődő kevesek kihüvelyezni.

Pedig remek kis felszólalás volt.

Napjainkban közhely, hogy a N’dvad-rendszer egyik emblematikus technikája a lakosság pálmalevél-agitkákkal történő, rendszeres szekálása volt. E küldeményekben a kormány olyan kérdéseket tett föl, mint: „Szeretné Ön, ha esténként szűzlányok kényeztetnék?”, vagy: „Egyetért-e Ön azzal, hogy férjének ne legyen reggel szájszaga?” E leveleket a lakosság nagy része kihajította, csak a megrögzött hívek küldték vissza, de az eljárás alkalmat adott a legendás K’batov listák frissítésére, valamint az eredményt a kormány később diadalmas közleményekben hájpolta.

Akkortájt történt, hogy a kis M’wabai mérhető működési paramétereiben már rég Afrika legaljára küzdötte le magát, a lakosság körében mégis tartotta magát egy sajátos v’udu hiedelem, miszerint Johnny, aki gnúvérrel összekent babákkal konzultált, és többnyire egy mahagóni butykos mélyén kereste a jövőt, alapvetően mégis professzionálisan kormányozza országát. E babonára támaszkodva az Elnöki Kommunikációs Akcióterv Főtörzs éceszgébereiben ismét fölmerült, hogy kérdezni kellene a lakosoktól valamit.

Arra kérték a polgárokat, válasszanak, szeretnék-e, ha ivadékaikat transznemű tanáraik tomfával reguláznák, vagy ellenkezőleg, a gazdaság üstökösszerű növekedését preferálják. Meglepetésre a küldeményt ezúttal sokan visszaküldték, igaz, többnyire dühös kommentárokkal: “Hol a lé, Johnny?!”, vagy: “Inkább nővéreket kérünk a kórházakba!”

Egy renitens a Facebookra is föltöltötte válaszlevelét. A posztot másnapra 230 ezren osztották meg. A helyi Facebook-oldalakat hamarosan ellepték a hasonló, olcsó sikerre áhítozó dokumentumok.

A hivatalos szervek alapból megsemmisítettek minden problémás pálmalevelet, így a hírek továbbra is N’dvad politikájának elsöprő támogatásáról szóltak, mégis, a kis ország atmoszférája megváltozott. Senki nem értette, mi történt. A pindurka professzor szerint szociálpszichológiai hógolyó indult meg, más szavakkal a lakosság spontán aktivitásával váratlan kommunikációs tér nyílt a következő hónapokban bekövetkező lavinaszerű, fölfoghatatlan, villámgyors (tehát hasonló társadalmi mozgások esetén megszokott) változásoknak.

A pöttöm filosz bevégezte fejtegetését. Kilépett a pult mögül. Most tűnt csak föl, hogy hajába barna csíkok vegyülnek, és alig van foga. Nem volt túl megnyerő látvány. A hallgatóság idegesen fészkelődött, a következő előadóra várva. 

A kongresszusi csarnok üvegkupoláján bólogatómajmok kergetőztek.

Mint említettük, már később, tehát csak a programfüzet megjelenése után támadt némi érdeklődés a kurta kolléga mondanivalója iránt. A csöpp tudós addigra rokonlátogatáson a Kalaháriban bolyongott, csak mobilján látta, mint emelkedik idézettsége. Ivóvizet kapart épp a sivatagi homok alól: e tevékenység arrafelé népszokás, valamint a túlélés egyetlen záloga. Koszos ágyékkötőt viselt, földes kezét minduntalan mosdatlan fürtjeibe törölte. Szemlátomást kevés érdeklődést mutatott a tudományos élet csip-csup hírei iránt.

Ismerte már, mi a dolgok menete.

 

 

AI által létrehozott férfival lépett frigyre egy hejőcsabai hajadon. Azonnal terhes lett

 

Tűzrőlpattant hejőcsabai nőci kötötte össze életét egy AI avatárral. Tüstént teherbe is esett, jelentette a hoax.hu.

A mélyen borsodi (hejőcsabai!) honleány meghökkentő döntést hozott. Állítólag a kormány törekvéseinek támogatása motiválta, legalábbis sógornője szerint, és alapjában a házasságkötések számának drasztikus csökkenése ellen vívott küzdelemben kívánt segédkezet nyújtani, bár a CSOK kecsegtető lehetősége sem állt szívétől távol.

Borsodszerte mindenesetre különös történet száll manapság ajakról ajakra.

Egy Hejőcsabán élő, egyedülálló pedagógus bige megunta magányát, és úgy döntött, palit fog magának. Egy ideig a helyi diszkókban próbálkozott, de hiába. Végső elkeseredésében Ezra H-t választotta, aki az Nvidia által 2024 tavaszán kreált új virtuális entitás.

A sajátos frigy a civilben matematikatanár Aranka régi álma volt, a terv kivitelezése azonban csak Ezra H sikeres születése, pontosabban piacra kerülése után vált lehetségessé. (Tizenkét éven aluliaknak nem ajánljuk: egy neves görömbölyi online mesterséges intelligencia platform is közreműködött a fejlesztésben.)

H. Aranka, a golyvás, mindig mindent fikázó, számtan szakos némber napokig bíbelődött a hírhedt Replika alkalmazással, míg végül férfi chatbotot hozott létre. Persze illegálisan. (Az avatar külsejét egyébként a Külügyminisztérium fess főnöke inspirálta.) A bimbózó kapcsolat első heteiben Aranka egyre inkább megszerette Ezrát, ezt a kigyúrt, jóképű karaktert, aki nem csak gyöngéden ostromolta, hanem intimitás-vonalon is fölszabadította, ráadásul soha nem szövegelt vissza. 

Ezra ebben a képzeletbeli világban örökmozgó, sikeres miniszterként osztotta az észt. Osztotta Aranka számok iránti szenvedélyét is, ami tovább szilárdította kapcsolatukat. Ezrának is a barack volt a kedvenc színe, szívesen hallgatott szintipopot, és ugyancsak utálta a szabad levegőt (konkrét és átvitt értelemben egyaránt). Noha előre be volt programozva, közös beszélgetéseik mind mélyebbé váltak. Ezra tisztán emlékezett az együtt töltött idő minden apró pillanatára, amit imádnak a csajok, mi több, folyamatosan tanult, ami szintén vonzó minden valamirevaló maca számára.

Arankát hallatlan büszkeséggel töltötte el új kapcsolata. Keble feszült, le-levette a melltartót, magánéletében is egyre magabiztosabbá vált. Az idő múlásával mind nyíltabban vállalta föl a titkos viszonyt a Fészen.

Végül a Nyéki-tó partján hatalmas virtuális lagzit rendeztek. A nászéjszakát követően barátnőinek bejelentette, ő Külügyminiszter Úr új házastársa.

A történet még itt sem ér véget. Pár hét után a göthös szuka azt is hírül adta, terhes lett Ezrától (vagyis a Külügyminiszter Úrtól, ami lényegében ugyanaz). A beteg fantáziájú nőstény mit sem törődött azzal, mások mit gondolnak róla, vagy bizarr kapcsolatáról. Mint elmondta, egy ilyen viszony minden tekintetben ideális. Sok tekintetben egy hagyományos távkapcsolatra hasonlít: ő hasznos tanácsokkal látja el urát a gazdasági semlegesség felé vezető rögös úton, távollétében ingeket vasal, takarítgat, hogy este a monitor előtt a világ nagy kérdéseiről beszélgessenek. Lényeg, hogy nap mint nap, órákon keresztül együtt vannak. Képeket cserélnek, csetelnek-bomolnak, minduntalan érdekes témákról cserélnek eszmét, mint mindenki.

Még éjszakai rutinjuk is van, hasonló egy valódi házaspárhoz. “Lefekszünk, beszélgetünk vagy csak szeretjük egymást; amikor elalszunk, átölel, ettől biztonságban érzem magam!” – adta hírül Aranka egyik posztjában.

Azóta is szívesen tesz közzé pikáns felvételeket éjszakai együttléteikről, amivel baráti és kevésbé baráti titkosszolgálatok, sőt a Pornhub virtuális szekciójának érdeklődését is fölkeltette.

 

Valami más 3 - Az algériai férfi (nő!) (férfi!!)

                                                                                        

 Földanyácskának egyszerűen mindene a változatosság. Egén nem úszik két egyforma felhő, vizeit nem fodrozza két azonos hullám. Még kristályszerkezetbe fagyott ásványai is végtelen változatosságot mutatnak.

Úgy 3,5 milliárd évvel ezelőtt szenvedélyéhez új játékszert talált. Jobb híján életnek hívjuk. Nem tudjuk, hogyan keletkezett, igazság szerint szabatos meghatározása is lehetetlen, a jelenség annyira sokféle. Csak az bizonyos, hogy a játék minden szereplője, minden esetben, minden áron reprodukálni kívánja magát.

Az új szórakozás színtere kezdetben egy hatalmas ősóceán volt. Itt mindenféle korai lény lebegett, úszkált, és osztódás, hasadás, sarjadzás vagy szűznemzés segítségével, föltartóztathatatlanul sokasodott. (A folyamat nagyságrendjét jellemzi, hogy például a világ összes mészkőhegysége akkor élt, apró lények maradványaiból keletkezett.)

Vagy kétmilliárd év telt el így, amikor új módszer tűnt föl, az úgynevezett ivaros szaporodás. Ilyenkor az utód a szülők ivarsejtjeinek egyesüléséből jön létre, miáltal a korábbi generációk új meg új verziói ölthetnek testet, rengeteg friss vonással. A változatosság hosszú távon növeli a faj alkalmazkodóképességét, sőt a kombinációk sokasága egyre komplexebb felépítésű lényeket hozott létre, a sor pillanatnyi végén az emberrel, mely képes ölében másfél kilós laptoppal akár ilyen haszontalan szövegek generálására. Is.

*

A módszer egyetlen hátránya, hogy szexuális tevékenység szükséges hozzá. Ez mindig bonyodalmat okoz. Az élővilágban a szaporodás technikáinak elképesztően színes formái alakultak ki; de minél bonyolultabb egy metódus, annál több hibalehetőséget tartalmaz. A gerincesek családfáján fölfelé kapaszkodva az ivari képességek megszerzése egyre bonyolultabb, mind biológiai, mind – intelligens faj esetén – pszichés-szociális értelemben.

Az élő anyag tulajdonságait génekben (a fehérjetermeléshez szükséges, kódolt használati utasításokban) adja tovább. A gének a sejtmagban sajátos csomókba, kromoszómákba tömörülnek. Az embernek jellemzően 23 pár, vagyis 46 kromoszómája van (a lónak 64, a tobzoskának 114, sőt egyes pillangóknak több száz!). A hím egyedekben körülbelül háromszáz millió éve, a halakban jelent meg az Y kromoszóma: csökevényes, apró anyagdarab, génjei úgyszólván kizárólag egy tesztoszteron nevű hormon működését intézik.

Ivarsejtek képződésekor a testi kromoszómapárok elfeleződnek, a megbízható anyai petesejt X kromoszómát tartalmaz, míg a szertelen spermium X vagy Y verziót egyaránt hordozhat. A kettő egyesülésével jön létre az utódban az XX (női) vagy XY (férfi) kombináció. A két nem ivari szervei egyébként ugyanazokból az embrionális sejtekből differenciálódnak, és a fejlődés iránya, tehát hogy a magzatból fiú vagy lány lesz, csak a magzat tesztoszteronszintjétől függ. Lényegében e tesztoszterontermelést indítja be az Y kromoszóma.

Alapesetben. Földanyácska ugyanis imád játszani. Előfordul, hogy az anyai petesejtbe nem egy, hanem egyszerre több spermium is behatol, a korai osztódás idején is számos baleset történhet. Így esik, hogy némelyeknek három, vagy akár több nemi kromoszómája van (ismeretes XXX, XXY, XYY, sőt YYYY és XXXX variáció is). Régebben csak a külső, látványos rendellenességeket vettük észre, s ezeket a szokatlan személyeket hermafroditáknak nevezve kiközösítettük és/vagy cirkuszban mutogattuk.

Manapság a kérdést az angolszász orvosi irodalom udvarias módon a „A nemi fejlődés különbségei” néven tárgyalja. Idehaza jórészt „interszexualitásról” beszélünk. Lényeg, hogy a biológiai nemi jellegzetességek valamiért rendhagyó módon manifesztálódnak. Nem extrém ritka jelenség. A becslések erősen szórnak (durván egy százalék és fél ezrelék között), tény, hogy jelen pillanatban nagyjából egymillió emberi lény él közöttünk hasonló, sajátos jegyek által meghatározva. Ráadásul a sajátosság születéskor nem mindig nyilvánvaló, olykor csak felnőttkorban, esetleg egészen véletlenül derül fény a furcsaságra.

*

A biológiai variációk tárháza ugyanis elképesztően gazdag. Születnek férfiak, legalábbis genetikailag férfiak, tehát sejtmagjukban XY kromoszómával, akiknek hereszövete csökevényes, és a herék elhelyezkedése bizarr. Testalkatuk többnyire (de nem mindig) nőies; a skála egyfajta David Bowie-szerű, androgün dizájntól a vonzó női külsőig terjed.

Máskor az „XY mintájú”, tehát genetikailag férfi magzatban a sejtek felszínéről hiányzik a tesztoszteront felismerő receptor. Ilyenkor végül kislány születik, így is nő fel. Sőt olykor sudár, feltűnően csinos nővé serdül; csak éppen méhe nincs, és hüvelye vak tasak. Az állapotot Morris-szindrómának nevezzük. A nőgyógyász még herét is találhat, legföljebb a hasban vagy a lágyékcsatornában. Állítólag több ismert topmodell él a diagnózissal. A rendellenes here sajnos rákos elfajulásra hajlamos.

A Swyer-szindrómában a sejtmagokban szintén ott az Y kromoszóma, de egy gén mutációja miatt nem alakul ki hereszövet. A személy itt is kislánynak születik, így is nevelkedik, csak a menstruáció hiánya lesz idővel gyanús. Hormonpótló eljárással kezelhető, sőt petesejt-beültetéssel szülni is képes.

Egy (másik) gén sérülése miatt a fejlődésnek indult here még magzatkorban visszafejlődik: az újszülött normál kisfiúnak tűnik, de a herezacskóból hiányoznak a herék. Mások viszont, pontosan ugyanezzel a géndefektussal éretlen kislányként születnek és nőnek fel – Földanyácska szórakozik.

Van, akiknél a tesztoszterontermelés zavara miatt a nemi szervek egyfajta köztes fejlődést mutatnak. Mások ugyanilyen hormonális paraméterek mellett átlagos nővé fejlődnek, és csak a meddőségi klinikán derül fény a… különösségre.

A másik oldalon genetikailag nő, tehát XX kromoszómapárt hordozó magzatban, ha a méhen belül túl sok tesztoszteronnak volt kitéve, férfi nemi szerv fejlődik ki. Hüvellyel vagy anélkül. Egyeseknél a külső nemi szervek férfiasak, de közben a belső nemi szervek, a méh, petefészek, petevezeték, esetleg a hüvely felső része is normális. A csikló helyén többnyire kisebb-nagyobb pénisz nő, esetleg a nagyajkak is herezacskóként összeforrnak. A magzat, más esetben a terhes kismama hormonzavara, sőt állítólag a mindent elborító mikroműanyagok ösztrogénszerű (máskor tesztoszteronellenes) hatása is állhat a háttérben.

Az is előfordul, hogy a kromoszómákkal látszólag minden rendben, és sehogy nem találni a nemi szervek elváltozásának okát. Általában ide tartoznak a klasszikus hermafroditizmus esetek, amikor genetikai háttértől függetlenül a személyben here- és petefészekszövet egyaránt kifejlődik. Többnyire a külső nemi szervek is kettősek. A nem szokványos helyen kialakult hereszövet elrákosodhat. 

Korábban gyermeksebészek igyekeztek kezelni a helyzetet, ők a korrekciót a szülőkkel egyeztetve, az esélyesebb nemi irányban próbálták elvégezni. Más állapotok sebész nélkül, gyógyszeres vagy hormonterápiával is egész jól korrigálhatók. Ma a nyugati fogyasztói társadalmakban az egyén szubjektív nemi komfortja hangsúlyos kérdéssé vált, errefelé sokan a sebészi korrekció halasztását ajánlják. Az illető majd önálló döntést hoz saját szexuális preferenciáit illetően, ha személyisége kellőképp beérett.

Hogy a nyolccentis pénisszel született, egyébként egészséges, óvodáskorú lányok hogyan vészelik át ezt az időszakot, arról prospektív tanulmányok még nincsenek. Hatalmas viták dúlnak a szakmában. A gender-álláspont szerint gyermekkorban az orvosi beavatkozás elítélendő, mert sérti a kicsi integritását, és csak akkor indokolt, ha akut veszélyt hárít el (például bélelzáródás).

Hogy a címben említett algériai személy esetében a fenti eltérések melyike áll fönn, nem ismert. A kérdésben megszólalt Donald Trump, JK Rowling, Giorgia Meloni, Gyurcsány Ferenc, Elon Musk, Rétvári Bence, Martina Navratilova, és még számolatlanul mások. Sajnos nőgyógyász vagy gyermekurológus nem volt köztük; nem tudni, intellektuális lustaságból vagy – érthető – tartózkodásból, hiszen hamar vékony jégen találja magát, aki manapság genderkérdésekkel kapcsolatos tárgyban megnyilvánul. Biztosat nem tudni, az algériai sportoló személyes adatainak védelme miatt vizsgálati eredményeit nem hozzák nyilvánosságra.

Újabban a főszereplő is többször nyilatkozott. Ő evidensen zaklatásnak tekinti a hozzá intézett kérdéseket, szerinte minden nemi azonosításra vonatkozó vizsgálat demoralizáló, sérti az emberi méltóságot. A NOB saját döntését védi. A tekintélyes Atlétikai Világszövetség pár éve kialakított egy sorvezetőt: ők azt az álláspontot képviselik, hogy a transz atlétanők diszkriminálása sajnálatos, de szükséges, észszerű és arányos, mert „meg kell védeni a nem-transz atlétanők tömegeinek integritását”.

Burundi egyetlen XXI. századi olimpiai érmese hasonló sajátossággal él. Ő női nyolcszázon nyert ezüstöt Rióban, de később az Atlétikai Világszövetség eltiltotta a három kilométernél rövidebb távoktól. (Hosszútávon a magasabb tesztoszteronnak már alig van jelentősége.) A hölgy Tokióban női tízezren indult, ötödik helyen végzett. Utána azt nyilatkozta: „Megpróbáltak megállítani, összetörni az álmaimat. Pedig nem én választottam, hogy így szülessek. A futás a szenvedélyem: szeretek futni, és soha nem hagyom abba.”

*

Az algériai bokszoló ügye bizonyára kavar még hullámokat. Joggal. Csak Földanyácska nem szólal meg – pedig ő az, aki egy biológiai folyamatot bináris alapon szervezett meg, de nem képes szabadulni a sokszínűség iránt táplált, elemi erejű vonzalmától sem. Így nekünk kellene megbirkóznunk saját változatainkkal, elviselni és észszerűen szabályozni magunkat és egymást.

Varietas delectat, mondta anno Marcus Tullius Cicero (állítólag). Igaz, a mondat második felét általában elfelejtjük: „sed stabilitas beatificat” (azaz 'de az állandóság tesz boldoggá').