Utolsó történet Johnnyval

 

(Bizarr)

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő praktikus lépései roppant imponáltak a tekintélyes politikusnak. Korábban foglalkozott Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, de csak arról győződött meg, hogy a hatalom pipogya gyakorlása fölös kitérőkhöz vezet. (Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”, állítólag pillaremegéses rohamot kapott.)

Szép őszi este volt. Johnny a teherautókból összelegózott fő-fűkunyhóban ejtőzött, a carrarai komódot a legszűkebb konzulensi kör vette körül, a legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze maga a főni. 

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. Bomló dögök fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, ami szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost. 

Johnny csak ásítozott. Az orrát csavargatta. 

- A zebra őshonos állat errefelé, mi csak ápolgatjuk őket. Már ha patavész törne rájuk.

Azon rágódott, hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos lódoktorok arcát saját kiomló beleik közé? Micsoda idők! Az öreg szeszcsempész szintén nagy ideál volt, jelmondata: “Amikor rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

Talpát vakargatta a szöges bőrsaru alatt. Horkantott.

– Nem hagyhatjuk annyiban, Fatty! Éjfékor a legnagyobb zebrát kinevezzük főkonzulnak. Hajnalban megjelenik a közlönyben. 

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

- Vegyetek méretet a faráról! Hogy hová üljön a parlamentben.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantotta Kids. – Megjegyzem – kapcsolt árut rögtön -, Donald még nem adta vissza a turistaengedélyem. Mi legyen?

- Hja, akik non-stop a világbékével vacakolnak… De javulni fog a helyzet. 

Ógott-mógott, titokzatoskodott. Elkomorult az arca.

- Vegyük előre a komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Mi lenne. Zuhanunk.

- Nem baj. Lenullázzuk a multik árrését. És meg kéne adóztatni azokat is, akik nem ellenek eleget.

- Meg a válásokat is, ugye, Főni? Ja, azt mégsem. De be kellene tiltani a nevetést! Ne tűnjön föl, hogy a lakosoknak lóg az orra.

- Jó ötlet. 

Johnny tovább csavargatta saját orrát.

– A háborúra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat is. Megüzenjük a népnek, éhínség következik. Aki akar, jegyezzen államkölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok. Mint a régi szép időkben... Feje búbján kopasz volt, homlokán két leginkább szarvszerű dudorral, halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett le rá (valamint az is, aki bármi okból kimondta a szót, hogy "kecske").

Tekintélyét bőrszínű, a nadrág fölött hordott úszógumija még inkább kiemelte. 

Április volt, Crossed Eye kimentésének hava. Nyugtalan idők. Talán lehet még a dolgokat halogatni; a lázongó pénzügyért egyébként nem szerette, ha tehette, sértegette, kancsal kéjencnek csúfolta, máskor trágár mozdulatokkal csókra nyújtotta a kezét. Adatvédelmi okokból ráadásul most egy nímandt is ki kell a gyermekvédelemtől menteni...  A nyomozásokat mindig lehet késleltetni, de azt a birkát is utálta. Amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Ezt nevezik elnöki (vagyis pompás - vagy prezidenciális?) poénnak. 

Pillanatnyilag még, úgy tűnt, van idő. Johnny műveltségének köszönhette, hogy a nehéz helyzetekre mindig talált megoldást: ezért is igyekezett kerülni az áprilist, és persze a márciust, szóval az idusokat. A félhomályos folyosókat, gyanús üzeneteket, ismeretlen gárdisták csörtetésének zaját... Golyóálló helikopteren közelítette meg a helyiséget is, ahová a legtöbb király gyalog jár.

Mélázott a bambuszkanapén, kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta. Ilyenből az egykori kolostor legtöbb szobájában tartott egyet, a negyvenméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt kolosszus, amint hívei körében dekázgat. A művész sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot, alig volt szíve levágatni a kezét.

Egyre tépelődött. Cirkusz ugyan még jut a népnek, de a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat. Kenyérből is egyre kevesebb akad. A fafejű nigeri bürokraták gáncsoskodnak, a kölcsön lassan aranyáron, Donald meg csak ígérget, egy szavát nem lehet komolyan venni. Elfoglalt, a glóbusz gatyába rázása nem nudli... Csak ne keverné folyton a helótákat a zigótákkal; súlyadót a mérvadóval, hajlakkot a kéjlakkal... 

Recseg-ropog minden.

- Ne mártsuk azt a mamelukot aranyba? Alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a  csöndet Kids. Még mindig a bankügyre utal? Vagy ez már gyámügy?! – A fémbe fagyott testet kiállítanánk az arany oroszlánok mellett, tudjátok, a Bank aulájában. Olyan lesz, mint Han Solo. Már elfelejtettem, melyik epizódban.

Fatty csak a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben forogtak, ettől olyanok lettek, mint két, a feje elején kiugró céklagumó. Homlokán a vastag bőr meg-megrándult, mint aki épp kapcsolatot próbál teremteni a normalitással.

Idővel megenyhült.

- El van fogadva, Kids. Az özvegyet meg jól megkorbácsoljuk. A fiát is megerőszakolhatná valaki...

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott egy jelölt, bár nem biztos, hogy ugyanarra a személyre gondoltak.

- Hallottátok? Donald megegyezett az oroszokkal – váltott topikot a legendás bajusz gazdája. - A szásák kivonulnak Ukrajnából, Donald meg Grönland alól. Csak félek, nem lesz belőle semmi. A répafejű folyton vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette közbe W'rga, a bolond. - Mértékét az importáló ország szabja meg, de ő is fizeti. Nevezetesen az otthoni, bonyolító cég, vagy a fogyasztó. 

A mamlasz, mindig a körmét rágcsálja, most sámliján kuporgott sarkában. Beolvadt környezetébe, akár egy  vályogtégla. 

Persze szava is annyit ért.

- Szamárság – morogta Johnny. 

Poppeán merengett. A váratlan emlék éles késként hasított halántékába... Tipródott, ruminált, végül rezignáltan legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt. Terhesen könnyelműen hasba rúgta, bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át, a szervet, mely ivadékaiknak életet adott. 

Johnny tekintete elborult. 

A hátralévő időt inkább verseléssel meg énekléssel kellene eltölteni... Jó ötlet! Esetleg emlékiratok szerkesztésével. Mint az a másik, ki nem ejtem a nevét. 

Az idea egészen fölélénkítette. Mostantól tollforgatással üti el az időt! Esetleg  táncikálással, hárfával - igen! Csupa kreatív fortély. Szublimáció! 

Aranyköpései már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe. Erre a sok szervilis talpnyaló ezüstszobrok egész sorozatát tervezi fölállítani a köztereken, meg dicsőítő brosúrákat ír... Ökörség.

Minden csak hiúság.

Csak még ezt a gyerekvédelmi vadorzót, ezt a mini-Senecát kell ad acta tenni valahogy. Talán öngyilkosságra ösztökélni... 

Nyüzsögtek a gondolatok fejében. 

Öszerázkódott.

- Ki kell végezni pár ellenzéki oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt.

Már nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait. Ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő. A legújabb is, az az Insta-poszt a brillekkel teliragasztott vécékefével… Még mindig jobb, mint új adókat kivetni. 

- Minden hónap idusán egy vagyonelkobzásos per. Slussz-passz! Fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha inkább keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony. Meggyújtjuk, éjszakai lámpásként is szolgálhatnának. Karbonsemlegesség. Tudjátok!

- Igen, igen! - Johnny fölpattant a kerevetről. - És ha én meg indulok az olimpián? Egyedül, persze, a döntőben. Megnyerném a kocsihajtást.

 Erre már Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De hamar újra fáradt, elkalandoztak gondolatai. A hosszúkás felső szerv lehorgadt.

- Az ifjú pályatársak mindig elvetik a sulykot.

A vén harcos szeme szívósan lángolt a feje tetején. Ő maga, tisztán emlékezett rá, egyszer elbóbiskolt Johnny előadása alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás. Éjszakái is lucskosak voltak a halálfélelemről... De ez van. Lett. Hiába remélték, hogy Donald támogatja majd a kriptobolsevizmus elleni állhatatos küzdelmet, az folyton csak figuráz.

Kétségtelen, Johnny jól tőrbe csalta az ellenzéket azokkal a giganagy aréna-koncerttekkel. A minap elutasította a császári címet is... A kérges szívet, mint valami vörös árteret, elárasztotta a szeretet. De a keddi gyaloglásoknak nincs még mindig vége, a Hősök terét meg technikailag nem lehet kellőképp elzárni. Ezeket a sűrűsödő, a nép körében népszerű, rituális összeverődéseket Johnny kezdetben nem vette komolyan, de aztán tovább sűrűsödtek. Hiányzik mögülük a fegyveres erő, hajtogatta. 

Erre a kegyurak kezdik jobbra-balra tépni az istrángot. 

A véget persze csak a mamlasz W’rga látta, a bolond. Állítólag megálmodta, egy nehéz vacsora utáni éjjelen.  Persze Johnnyt is sejtelmek fogták el néha: az iskolában jól tanult, talán ez volt a baj, hogy pontosan emlékezett mindenre. Caligulát például szitává szurkálták egy fénytelen sarokban. Nérót véres öngyilkosságba hajszolták, skarlát kabátként rogyott a porba, utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem! 

Legalábbis a bolond ezt állítja.

Valójában, mint egy arrafelé szántogató gazda mesélte, a földön vérében fetrengő Néró, amikor megpillantotta a kivont karddal közeledő katonatisztet, először azt hitte, a megmentésére jött, és így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad földcsuszamláshoz hasonlítható bukását követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött. A káosz csak a Meglepetések Évének végén, Folyami Africanus győzelmével csillapodott. Úgy hírlett, a köznép még sok helyen, főleg a nincstelenektől lakott falvak mélyén sokáig gyászolta a császárt; eme, mondhatni perverz népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években. Az első még Tiberis Örökösei idején, egy másik a Kacagányos Szadesz alatt, a harmadik – Ázsiából kapott támogatás révén a legveszélyesebb – pedig az Egységes Birodalom Születésének évében.

Az iskolázatlan perifériától eltekintve azonban Johnny N’Dvad emléke – akit a szenátus a bukás után azonnal kiátkozott – a köztudatban mint kegyetlen zsarnok (barbarus tyrannus) maradt fenn. A sajátos alkatú politikus megítélésén a Brusseloid Hoplita klán fölemelkedése tovább rontott. Némely apokrif iratokban egyenesen Afrikai Antikrisztusként ábrázolják. Ellentmondásos személyisége számos alkotót ihletett meg, szerepel egyebek mellett Ravaszkai Leyen Asszony híres Receptkönyvében, valamint a később fölszabadított, s attól fogva folyton másnapos W'rga is (kevéssé szellemes "Che How" álnéven) négyszáz oldalas regényt írt róla.  A kritikák szerint darabosan, ami bolondtól alapkövetelmény, de állítólag mégis találóan ábrázolta, miként lesz egy kisnövésű, folyton elagyabugyált vidéki kisiskolásból virtigli fővárosi nagymenő, fáradhatatlan filosz, liberális kérdőjel-generátor, majd verbálisan kiváló, csak anyagias legfelső közügyér, míg végül a baljós árnyak végleg elhomályosították látását.

Abban konszenzus alakult ki, hogy Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni a pufi törzsfőnök megítélésével. Források szerint szórványosan még afrika-szerte népszerű maradt (leszámítva saját honfitársait). Halála után elterjedt, hogy valójában nem is halt meg, és az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó, jellegzetesen pohos, nagy dumás svindlerek. 

(Szorosan kapcsolódó mozzanatot, a „csalásnak kinevezett beismerés” problematikáját dolgozza fel "Che How" másik híres történelmi regénye, az “Mi a rosseb történt Őszödön?”.)

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írta az addigra kétes renoméjú zugíróvá avanzsált ex-bolond. „Antoniát, Claudius lányát például megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és  megölette, csak mert Poppaea hasi esete után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg legtöbb vérrokonát (igaz, jórészt legföljebb tagsági kártya vásárlása révén került rokonságba velük). Közöttük volt az ifjú Aulus Plautius, akit kivégzése előtt még meg is becstelenített, majd utána odavetette Agrippinának: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Ugyanis média-lakájai által korábban elhíresztelte, hogy a fiú anyja szeretője lett, aki viszonzásképp császári hatalmat ígért neki. Vagy mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea előző házasságból származó gyermekét horgászás közben a TEK-esekkel vízbe fojtatta, mert úgy hallotta, az oviban vezéresdit játszik. Tuscust, egy másik strómanja kölykét, aki mellesleg Dubai prokurátora volt, azért törte kerékbe, mert engedély nélkül a Cinege Palota medencéjének vizébe mártotta egyik lábát. Senecát, híres tanítómesterét, elsőszülött fia bérmálóját is a halálba kergette, pedig előtte, igaz, miután sikerült lenyúlnia bankszámláját,  megesküdött,  hogy „inkább választja a halált, minthogy bármikor mestere ártalmára legyen”. 

Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett békamérget küldött. Évekkel korábban szabadon bocsátott rabszolgáit, akik előtte minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel tette el láb alól (miután persze kiürítette vállalkozásaikat).

„És nem elégedett meg azzal, hogy szónoki művészetéről saját országában tegyen tanúbizonyságot, elutazott Achaiába is a következő okból. A városok, melyek retorikai versenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy az előző évi citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki; boldogan fogadta a megtiszteltetést, annyira, hogy azokat, akik a koszorút hozták, elsőnek engedte színe elé, ráadásul legbizalmasabb barátai asztalához ültette őket, amikor pedig az egyik megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét színleg túláradó lelkesedéssel fogadta, kijelentette: “Egyedül az ilyen türk rokon-lelkek tudnak zenét hallgatni, egyedül ők méltók az én művészetemre”. 

Üstöllést útnak is indult, s mikor Antalyánál partra szállt, Csalafinta Juppiter (vö.: Janus-arc!) oltáránál mutatta be a katonák által kihajtott, nyomorult helyieknek páratlan énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor 2)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. "Megint a fülére kente a kuglóf helyett", nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. 

A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan rázott le zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, ahogy hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd közben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott. 

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember egyre reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. A gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta; akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, majd gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint cseppben a tenger, a tágabb összefüggés is... Szerző itt megakad. Mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és amikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfél millió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és képzett személyzet hiánya miatt eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik jelenleg is mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már valami háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja a köpcös úr szakszerű kormányzását.