Pirkadt, amikor az ifjú újdondász kinyitotta
a redakció ajtaját. Először bíztak rá Zummer Fülöp véleménycikket, izgult.
Bekapcsolta a gépet. Megpofozgatta
arcát, és belekezdett.
“Mostantól kezdve már így lesz,
Manfred Weber lett a mi Bucigyurink. Egy szélhámos, akinek semmi köze nincs
konzervativizmushoz és kereszténységhez; egy haramia, akit főként a legnagyobb bűnök,
a kevélység, a mohóság, a harag, sőt mondjuk ki, a bujálkodás jellemez.”
Hátradőlt, végigolvasta a
bekezdést.
“A helyzetet az a honatya
világította meg a legjobban, aki, látván a járványkezelés ciklikus fiaskóit
kimondta: a király meztelen. Nem lehet elfogadni, hogy a magyar embereket így lenézzék.
Ma a járvánnyal szembeni védekezéssel kell foglalkozni, semmilyen szánalmas
játékban nem veszünk részt. Nem asszisztálunk ahhoz, hogy válsághelyzetben
bárki arra vesztegesse az idejét, hogy kiszorítósdit játsszon: egyetemeket,
színházakat kebelezzen be, teljes városokra rontson rá.”
Érezte, amint szövege a billentyűk
alatt valósággal szárnyra kel.
„Szóval az a helyzet, hogy Manfred
Weber a hülye verseit olvassa fel nekünk liberalizmusról, nyitott Európáról,
befogadásról, és mi szóltunk, hogy ezek a versek hülyék. Erre mind ütnek-vágnak
bennünket. Jelentem, eljött a pillanat: végre szabad levegőt szívhatunk!”
Kopogott a klaviatúra.
“A kórházak falai mögött emberek
ezrei fuldokolnak. Ilyenkor a normális ember összefog, hogy megakadályozza a
romlást, a végső romlást, amit a nővérek nélkül maradt kórházak, becsődölt önkormányzatok,
elszegényedő honfitársaink százezrei testesítenek meg. De ezt csak úgy lehet
meggátolni, ha egyként azt kiáltjuk: kifelé, de azonnal ebből a mocsárból!”
Megint lekevert magának egyet. Fújtatott.
“Megáll az ember esze! Azt írja a nyomorult,
az a Weber, hogy még beszélni akart Orbánnal. Beszéljen vele a bojtos farkú
ördög! Az országban naponta százak halnak meg, az embereknek oltásra és tömeges
tesztelésre volna szükségük, és ebben a helyzetben a parlament vezető ereje mivel
töltötte az idejét? Nos, az egészségügy katonai rendbe kényszerítését szervezte,
és az ehhez szükséges bürokratikus trükkökön agyalt!
Föl kell tenni a kérdést: a frakció
havonta sok millió forintot kereső tagjai hány munkaórát töltöttek az oltás
megszervezésével? A választ látjuk. Az egész bagázs szégyellje magát!
A hálózat kitartó munkával
teljesítette küldetését, és hála a Soros- és Gyurcsány-félék, Brüsszel és a
migránsok aknamunkájának a párt ott tart, hogy lassan Mussolinit is jobbról
előzi. Tükörbe kellene nézni.
Őszintén: kik vagytok ti egyáltalán?
A Soros- és Brüsszel-fóbián túl, ami
az egyetlen, összetartó kovászotok, hol vannak az elvek, a kivehető szándék?
Csak a hatalmi téboly látszik, az ön- és közveszélyes harácsolás, meg néha valami
pánikszerű improvizáció! Pár valóságtól elszakadt elme hagymázait
visszakérdezés nélkül, harminc ezüstért kiszolgáljátok. Politikatörténeti
értelemben kártékony, elvtelen senkik lettetek. Szelavi.”
Az újdondász elbizonytalanodott, kellően
illeszkedik-e szövege a vonalra, de már közelgett a lapzárta. Legyintett.
Viszont egy jó kis csattanó még kell.
“IDE FIGYELJ MANFRED WEBER, TUDD
MEG, HOGY TE VAGY A LÚZER!”, írta, és válla mögött gyorsan hármat hátra köpött,
mert úgy emlékezett, az szerencsét hoz.