Szanatóriumi nyugalomban töltötte szabadságát a miniszterelnök

- Oda vagyok az ilyen tökös, érintetlen falusi helyekért – jegyezte meg Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és nyugágyába roskadt. Ebben az évben szabadságát főváros-közeli takaros vályogkunyhójában töltötte. A festői tájat okkersárga bozótosok tarkították. A kettős szögesdrót övezte kert aljában sportpályák és egy kellemes hőmérsékletű bányató segítette a kikapcsolódást.

- Reggelenként mindenki tovább alhat – kacsintott testőreire, és megkínálta őket egy üveg Duff sörrel. – Ezen a helyen a védelem szilárdsága tökéletesen elégséges az ellenséges térnyerés elreteszelésére.

- Megint háborúzol, papa? – röhögött föl az elnök nagyfia. – Inkább élvezd a látványt. Nézd, ott krúzol egy ezerhatos Mahindra.

- Ne szemtelenkedj, fiam. Az erőkülönbséget érvényesíteni kell. Alapszabály. Nézd, ez a terasz is kiválóan alkalmas például hátultöltő vagy huzagolt csövű lövegek rendszeresítésével kialakított várerődnek.

Kész a fasírt, Johnny! - kiáltott ki a konyhából a miniszterelnök felesége. A politikus fölpattant. – Ha sokat sürgetsz, anyjuk, egész éjszaka nem fogsz aludni – villantotta mosolyát asszonyára. - Valakinek az őrállásban is kell maradnia.

Másnap a helyi szupermarketben kellemetlen helyzet alakult ki, mert az államférfi az üzlet területét rendeletileg bevonta a méltányos közteherviselés rendszerébe. Ennek jegyében a sorban mögötte álló nyugdíjasra bízta a számla kiegyenlítését.

– Csak a megtakarításaid kívánom biztonságba helyezni, tata – vigasztalta a kempingnadrágos férfit. – Ám ha nem vagy képes értelmes vitára, kedves nejedet is megkínálhatom egy sallerral.

A pénztáros hamar kénytelen volt belátni, hogy az elnöki harcmodor ellen az üzletben rendszeresített Sauer-eljárás kevéssé alkalmazható (a bolt védelmének terve Sauer bajor tüzértábornok nevéhez fűződött, miszerint a védők és a tűzfegyverek elhelyezése a hentespultot körülfogó överődökben koncentrálódott - sajnos elhúzódó roham esetén könnyen kinyílt az út a pénztár leküzdéséhez). A holdvilágarcú hölgy megadóan megtörölte homlokát, és plajbászával feljegyezte a nyugdíjas személyi adatait.

Bevásárlást követően a család kúszva megközelítette a közeli Alligátor-tavat. Egy szempillantás alatt fölvették harcállásukat a népszerű strandon. A parti fövenyen magányosan heverő végtagok jelezték, hogy a kedvező időjárás nagyszámú fürdőzőt csalt ki a vízpartra. Az elnöki család rohamban néhány napozóágyat zsákmányolt, majd a napernyők védelmében ellenállást tanúsító fiatalembert a miniszterelnök saját kezűleg, waza-arit érő külső combhoroggal hatástalanította.

- Az ilyen pénzsóvár figurákkal csak vashideg logika, csigavér és higgadtság mentén lehet tárgyalni – jelentette ki.

- Ezt az országot gazdasági árnyékhatalmak kívánják kifosztani – tette hozzá később a fürdőzők előtt. - Ezzel szemben pedig meg kell védeni magunkat. Ezt hívják szuverenitásnak. – szögezte le. – Elmondhatom, a siker küszöbén állunk.

Egy közbeszóló helyi lakost, aki a környéken ígért munkahelyek felől érdeklődött, pergőtűz segítségével védhetetlen pozícióba kényszerítette, majd a még mindig tamáskodó pedagógust tanári balhoroggal csendesítette le.

Ebéd után lepihent. Kisollóval kimagozott egy görögdinnyét, majd kedvenc lócáján végignyúlva „Jólét és harcmodor” című tanulmányának vázlatán kezdett elmélkedni. Gondolatai azonban minduntalan elkalandoztak. „Afrika holdkóros módon a saját vesztébe tántorog”, merengett.

Kétségek között szunnyadt el.

Álmában ókori csapatok felsorakozásának rendjét tekintette át: aranyszínű helóták mindenféle hopliták háta mögött sorakoztak fel, ahonnan parittyaköveket és gerelyeket dobáltak az ellenségre. A phalanx csak lassan bomlott föl, a végső roham során a közelharc már puszta kézzel folyt.

Az álmodó elmosolyodott.

Két hét elteltéve Johnny N’dvad kisimult arcal tért vissza a közéletbe. - Sikerült teljesen feltöltenem a cellákat. Erőtöl duzzadok -, jelentette ki hívei előtt. - Kormányom a mai naptól kezdve alakzatba fejlődve folytatja szabadságharcát a nemzetre oktrojált nehézségek ellen – fejezte be hangos ováció közepette.

A cerkóf-paradoxon

Közismert, hogy Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke él-hal az állatokért. Forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átüt. Arról azonban csak kevesek tudnak, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias).

E mély vonzalomra tekintettel az esős évszak elején a m’wabai parlament törvényt fogadott el, mely szerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kell jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint párttársai e törvénytől remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus jobb hangulatban kezdi a napot.)

A rendelet hatályba lépésének napján Johnny N’dvad izgatottan ült le kedves  lócájára. Szeretett majmai azonban napestig nem tűntek fel a környéken, csak egy-egy magányos varacskos disznó röfögött föl a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatóján bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt tőkés csoportok léptek akcióba. – Az ismert baloldali árnyékhatalmak állnak a háttérben – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Félek, hogy úgy járunk, mint a gazdasági növekedést elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, harcostársa azonban leintette.

- Nyugi. Errefelé az egész állatkert ugyanazokból a bolsevik gyökerekből táplálkozik. Az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik is azonosak… De már megindult a visszaszámolás. - Távoztában tanácstalanul tekergette szakállának torzonborz tincseit.

Úgy tűnik, a feles hatályú törvénykezés mára idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze a helyzetet találóan Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője. – Magára valamit adó majom manapság csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek. Estére benyújtok egy módosítót – tette hozzá megnyugtatólag.

Hétfőn kora reggel a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkófmajom” szó összes szemantikai konnotációját, valamint kijavították ez eredeti szöveget némileg zavaró 118 helyesírási hibát. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot illesztettek.

A majmok azonban makacsul tovább kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – jelentette ki ingerülten Koo’sza George, a párt találékony pénzügyminisztere. – Megjegyzem, globális értelemben e vonakodás a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Múlt heti cikkemben a Heti Instrukcióban bebizonyítottam, hogy a hasonló dogmatikus aggályoskodás mára az egész Unió sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad lehangoltan járatta körbe pillantását kormányának tagjain. Kitekintett az ablakon. A rhododendronok sápadt lombjai majmok nélkül ezúttal különösen kietlennek tűntek.

Csütörtök reggel a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden holdtöltekor havi jövedelmük másfélszeresét tartoznak leróni, kivéve, ha reggel 7 óráig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián (a szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető).

De hasztalan volt minden próbálkozás. Beköszöntött az esős évszak. Éjszakánként vigasztalan zápor dobolt a háztetőkön, az agyaggal javított főútvonalak sártengerré váltak.

Augusztus közepén Johnny N’dvadot látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet (Niger már jó ideje a M’wabait érthetetlen kritikával illető országok tömbjéhez csatlakozott), végül azonban belátta, hogy diplomáciai naptára 2017 áprilisáig üres.

A tiszteletére adott fogadáson bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek óta úgynevezett „konvergencia kerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre azt is leszögezte, hogy a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem méltatlan sarc, hanem "a XXI. század taktikai atomfegyvere".

Másnap, munkaértekezletük végeztével vendéglátójával kiültek az elnöki palota teraszára. Némán gyönyörködtek N'Djamena pazar panorámájában. Johnny N’dvad a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép... „Még szerencse, hogy egész Afrika minket irigyel”, gondolta rezignáltan.

E pillanatban merengését különös esemény szakította félbe. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre ezernyi koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta a szemét, aztán után kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt sárga, aranyszínű és azúrkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek... Eszébe jutott, hogy a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai pedagógusjövedelmeknek. Egy nigeri esztergályos várható életkora 8 évvel nagyobb, mint m’wabai kollégájáé.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, hogy csak kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

- Ja, a cerkófokra gondolsz? Csak örömet akartunk szerezni , Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegni kezdett.

- De hogyan gyűjtöttétek őket egybe? Ha jól tudom, nálatok még halálbüntetés sincsen.

Az ősz nigeri elmosolyodott.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, és a céget megkértük, minden nap ilyen tájban szállítsa a friss datolyát.