Matorbán matek

- Kedves kolléga! Érdekes esetből kifolyólag keresem fel. Úgy is, mint olyan közgazdászt, akinek ösztönös képzettségéről ugyanúgy meg vagyok győződve, mint a magaméról.

- Kérem, miniszter úr. Felettébb tárgyilagos. Nekem is az a nézetem, hogy a hazai közgazdaságtanban körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.

- Nincs kétség, miniszterelnök úr. A helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, ahogy mi ketten közgazdasági kérdésekben egyetértünk. Ezért is keresem most fel, hogy közösen, bizalmas kettesben, ugyanakkor a „négy szem többet lát” elve alapján megbeszéljünk egy érdekes esetet.

- Ez a négy szem esetünkben valójában hat… Mindegy. Egyetlen hallószerv vagyok, miniszter úr.

- Annak az érdekes kérdésnek az eldöntéséről lenne szó, miniszterelnök úr, hogy vajon én, aki most önnel beszélek, őrült vagyok-e, vagy sem?

- Érdekes felvetés. Őszintén szólva már magam is gondoltam rá. Másfelől értelmetlen dilemma, Ön az én jobb kezem. Hogyan lehetne egy végtag őrült?

- Ez az. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország első közgazdásza, jobb, ha ezt a kérdést eldöntöm magamról, de aztán eszembe jutott, hogy mégiscsak jobb, ha konzíliumot hívok egybe… Két elme, aki ezekhez a dolgokhoz a legjobban ért. Ezért meghívtam magamat és önt erre a tanácskozásra.

- Parancsoljon, kollega úr. De kérem, igyekezzen, a fiúk már melegítenek a fehérvári oroszlánbarlangban.

- Hol kezdjem, miniszterelnök úr?

- Szeretnék tájékozódni. Voltaképp mi az ön problémája?

- Mondtam már: az az aggály ébredt bennem, hogy őrült vagyok. Vagy matematikailag tökéletesen inkompetens, ami esetemben csak csekély különbség. Egy olyan ember, aki szerint öt egyenlő mínusz kettővel.

- Megfontolandó vélemény a Bolyaik és Eötvös Loránd hazájában. Másfelől marhaság, pláne egy olyan ember részéről, aki a számtanban olyan köztudomású szaktekintély, mint a miniszter úr.

- Hízeleg, miniszterelnök úr.

- Közismerten tárgyilagos vagyok... De térjünk a tárgyra. Először mindenképpen abban kellene megegyeznünk, mi az őrültség legfőbb ismérve.

- Leginkább a fixa ideát mondanám, miniszterelnök úr.

- Jól mondja. Jelenleg tehát abban kell megállapodnunk, hogy a fenti matematikai axióma a miniszter úrnak fixa ideája-e. Tudjuk, az őrültek fixa ideáiktól eltekintve gyakran normálisnak mutatkoznak. Nos, lássuk, van-e kollega úrnak tényleg rögeszméje? Szóval mi ez a mínusz öt meg kettő, vagy mit mondott? A számokkal mindig hadilábon álltam.

- Plusz öt és mínusz kettő, miniszterelnök úr. A múlt évi konvergencia programban azt állítottam, hogy plusz öt százalék lesz a magyar gazdaság növekménye az idén. Erre richtig zsugorodás van. Előreláthatólag két százalékos. Rohadt euróövezeti válság.

- Na és. Majd másnaponta elátkozzuk az Európai Uniót. És ha kell, államosíthatjuk a valutatartalékot is.

- Az nem megy, az IMF nem engedi.

- Adta teremtette, sok bolsevikbérenc burzsoá. De tegye a kezét a szívére: nem kezdettől fogva tudta, hogy így lesz? És én is jól tudtam. Tehát önnek mégsincs rögeszméje a világról. Vagyis az a nézetem, a kollega úr semmiképpen nem őrült, majd szépen megadóztatjuk az átutalásokat, ha kell, a légtéren átvonuló felhőket, és kész. Időnként szépen átírjuk a költségvetést.

- Mostanában feltűnően kevés a felhő. Az is zsenánt, hogy nagyjából azt kell csinálnunk, amiről a gyurcsánybajnai-kormány esetében pedig világosan kimutattuk, hogy nemzetvesztés.

- Mondom, hogy nincsen rögeszméje! Teljesen tisztában van vele, mi mennyi.

- De akkor mégiscsak azt hiszem, hogy őrült vagyok. Tíz évig teljes hangerővel pocskondiáztuk azokat a brigantikat. Azt nem lehet, hogy az ember kétpercenként homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint korábban.

- Márpedig lehet. A magyar nemzet szereti. Mert büszke és öntudatára ébredt.

- Gondolja, miniszterelnök úr?

- Persze. Százszor is bebizonyítottam.

- De akkor mégiscsak álljunk meg! Tehát nem vagyok őrült… Másfelől azonban, ha nekem ilyen kétségeim merülnek fel, akkor az egy hibás eszme, tehát mégiscsak egy rögeszme…

- Lehetséges.

- Tehát mégis rögeszmém lenne? Csak azért, mert úgy vélem, a számoknak ki kell jönniük?

- Ha magának ilyen kommunikációs skrupulusai vannak, akkor egy őrült.

- Őrült? Vagyis alkalmatlan a pozíciómra? No de miniszterelnök úr!

- Akinek rögeszméje van, az alkalmatlan.

- No, akkor megint csak álljunk meg. Ön azt állítja, az a rögeszmém, hogy zavarnak a számok. És kétségtelen, mint az imént is mondtam. De én valójában fittyet hányok a számokra! Már gyerekkoromban utáltam őket. Ez a futó aggály sem rögeszme, csak egy pillanatnyi logikus gondolat. Már el is hagytam! Következésképp még sincs rögeszmém. Amiből az következik, hogy alkalmas vagyok. Öt egyenlő mínusz kettővel! Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült! Legföljebb időnként átírjuk a költségvetést, és kész. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!

- A legszebb dolog a világon, kollega úr! Különösen, ha valaki annyira ért hozzá, mint mi ketten.

(K. F.-nek, köszönettel)