Kedves Blogom! Véletlenül arra jártam, amikor Orbán Viktor az angyalföldi 19. választókörzet órák óta kitartó, vidékről spontán felutazott szavazóihoz beszédet intézett.
Ezúton szeretném megosztani Veled.
„Kedves Sorbanállók!
Amikor ide készültem Önökhöz, arra gondoltam, számos fáradt és hitehagyott emberrel találkozom majd. Hogy temérdek lesz a dolgom, meg kell próbálnom ismét erőt és állóképességet adni mindannyiójuknak. Ehhez képest most itt állok meghatottan, mint egy kisgyerek.
A történelem lassan hömpölygő folyamában az ember sokáig úgy érzi, nagy dolgok valójában nem történnek, és akkor egyszer csak itt a változás. Egyetlen napba sűrűsödött 20 év elfojtott keserűsége.
Ezek, barátaim, a történelem nagy napjai.
Hölgyeim és Uraim, Önök a mai napon egy forradalomban újjászülettek. Olyan forradalomban, amely a hazugság rendje ellen lázadt, amely a lélek forradalma volt. Amit Önök itt most megtestesítenek a járdán, kedves Excel-rubrikák, az a magyar lélek nagy forradalma.
Megannyi tiszta szív, egészséges arc. Jó magyar láb, mely ha kell, megy, és ha szükséges, akár az egész Kassák Gimnáziumot odébb tolja.
Ez a valódi forradalom, kedves barátaim.
Talán tudják, az Önök pártja küldetéssel jött a világra, ami nem egy ideológia, hanem egy eszmény. Sohasem felejtjük el, hogy mi a célunk. Nem fogják elhinni: a politikai hatalom megszerzése és megtartása.
Kedves ácsorgó rubrikák! Hiszem, hogy a jövő nagyobb dolgokat tartogat számunkra, mint az a nyolc év, ami mögöttünk van. Ez akkor is így van, ha az ország, a mi hazánk ma nagy bajban van. Az elmúlt évtizedekben talán egyszer sem volt még akkora szüksége a Fideszre, mint éppen ma.
(Ujjongás.)
El kell határoznunk magunkat, ezt várja tőlünk Magyarország, hogy még többet fogunk tenni, mint eddig. Munkahelyeket teremtünk, talpra állítjuk a gazdaságot. Csak a Fidesz képes megmenteni az egészségügyet, rendet és közbiztonságot teremteni. Legfőképp pedig rendet teremtünk a fejekben.
Az utolsó 50 évben egyedül a mi közösségünk volt képes arra, hogy ilyen mértékben összezavarja a választási rendszert. Amit ma megtettünk, fénylő lapokon örökítik majd meg a jövő történelemkönyvei. Úgy nevezik majd: „a nagy Kubatov-késés”. Amin tehát dolgoztunk az utolsó nyolc évben, sikerült megvalósítanunk.
Mégse tartsanak attól, hogy Önök csupán mobil golyóstollak. Inkább legyenek büszkék: Közép-Európa legnagyobb Excel-közössége a miénk.
(Dobogás.)
Mint már néhányan sejtik, kitartó ácsorgásuk kivívta minden közösség legfontosabb célját, a politikai szabadságot és a demokratikus berendezkedést. Felettébb ritka és nagyszerű fejleménye a magyar történelemnek. Ezért kell erősnek és határozottnak maradnunk, mert még hatalmas sziklákat kell elgörgetnünk a jövő útjából.
Az előző nyolc év kormányzása porig rombolta az országot. Induljanak bármerre, megláthatják. Csatatér tárul a szemük elé: mindenütt romok, üszkös gerendák, szálló por. Mintha az egész országot vulkáni katasztrófa sújtotta volna.
Én például, amerre járok, folyton attól kell tartanom, hogy toronydaruk dőlnek a fejemre. Azt hiszem, ezt nem kell tovább magyaráznom.
Többé ne kérdezze tőlem senki, miért járok páncélautóban.
Kedves lakcímek! Ma este reményvesztett, dühös és kiábrándult emberek figyelik a tévében, míg mi itt állunk, de higgyék el, ez csak futó epizód. Majd kimagyarázzuk. A frusztrált sokaságból erős és büszke nemzetté válunk, olyan nemzetté, amely többé nem tűri el, hogy valaki olyan dolgokat műveljen vele, mint ami az elmúlt nyolc évben annyiszor megtörtént.
Várjanak, ezt még végig kell gondolnom.
Elmondok ehelyütt inkább egy adomát, mely megvilágítja, hogyan bántak a kommunisták az országgal.
Egy várandós asszonyka ellenőrzésre megy az orvosához. A vizsgálat után szégyellősen megszólal: A férjem megkért, hogy kérdezzek meg valamit. Tudom, tudom, feleli a doki, megnyugodhat, a szex nem veszélyes egészen a terhesség utolsó hónapjáig.
Nem egészen erről van szó, helyesbít az asszonyka. Hanem arról, hogy nyírhatom-e továbbra is én a füvet.
(Nyerítés.)
Tisztelt Ácsorgók!
Tudniuk kell: a sajgó láb, a sorállás, vagy a másik oldalon az ügyészség, a készülődő hangos perek csupán eszköz, a hatalom megszerzésének eszközei. A mi közösségünk, vegyék tudomásul, csak akkor lehet sikeres, ha én sikeres vagyok. Különben úgy járunk, mint az egyszeri ember, aki összeveszett a feleségével. Nem ismerik? Kérdi tőle a barátja: hallom, hajbakaptatok. Mi történt? Á, nem tudtunk megegyezni a nyaralással kapcsolatban. Hogyhogy? Én mindenképpen a Kanári-szigetekre akartam menni, ő meg mindenáron velem akart jönni.
(Röhögés.)
Hölgyeim és Uraim! Akik idejuttatták az országot, ma is mindent megtesznek, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Belőlük hiányzik a mi szerénységünk és alázatunk. Ezért kell nagyon sokan lennünk: hogy legyőzhessük a szocialisták visszahúzó, mindig mindent szétdúló erőit.
Valakinek elgémberedett a lába? Azt javaslom, ezt a gondolatot sürgősen verje ki a fejéből. És mindenki mást is józanítson ki, akinek ilyesmi megfordult a fejében. A tét túlságosan nagy.
Az ördög nem alszik, mindig újabb és újabb trükkökön töri a fejét. Szedjék hát össze minden erejüket, barátaim, és feszüljenek neki a hámnak. Vagy visszatérünk a történelem főutcájára, vagy tovább bukdácsolunk a kertek alatt, mint az ittas drótostót.
Tudják, milynek a kommunisták? Álljon itt most egy megtörtént eset. Atomgazdag kommunista leparkol egy faluban a vadonatúj Audijával. Ahogy nyitja az ajtót, egy szemben jövő teherautó elsodorja. A kommunista kiugrik, és ordítani kezd a teherautó sofőrjével: maga szemét, hazavágta a verdámat! Mire a teherautó sofőrje: maguk kommunisták mindig ilyenek, csak a pénz meg a drága cuccok számítanak. Nem érdekli, hogy a karja is leszakadt?
Húú bakker, a Rolex!!
(Dobogás.)
Kedves sajgó lábú rubrikáim! Tudnotok kell: változás nélkül nincs megkapaszkodás, és megkapaszkodás nélkül nincs mászás, amint mászás nélkül nincs felemelkedés. Tehát azoknak, akik ide juttatták az országot, felelniük kell.
A magyar kormány az elmúlt években nem a magyar emberek érdekeit képviselte. Inkább úgy mondhatnók, hogy Brüsszel érdekeit képviselte Magyarországon. Ezt jelképezik a szörnyű daruk is és a mindenfelől félelmesen felém csillanó malteroskanalak. Magyarok, inkább legyetek büszkék a közös műre: a világ legnagyobb listájára.
Nézzetek rám: ahogy én, a választópolgárok döntő többsége sem tanult meg kicsinek lenni. Ezért ismétlem, tisztelt ácsorgók, hogy merjenek büszkék lenni. Lezártuk a Gyurcsány-korszakot, akkor lássuk őket újra, amikor a hátunk közepét - vagy még akkor se? Ezen még gondolkodom.
(Kacagás.)
Kedves Excel-cellák! Nyolc teljes évig várakoztunk, idegőrlő küzdelmek közepette, de megérte. A várakozás ma este véget ért. Minden eldőlt, amiért hosszú évek óta inaszakadtáig dolgozunk.
Mátyás vagy Kun Béla: a kérdés megválaszolást nyert.
(Dübörgés.)
Emlékeznek? A kommunisták olyanok voltak, mint az egyszeri ember és a felesége: mindig fogják egymás kezét, ugyanis ha elengedi, az asszony rögtön vásárol valamit. Pedig megvan mindene. Van elektromos kése, elektromos kenyérpirítója, sőt még a tojásforraló is villannyal megy.
Hát a múltkor panaszkodik, hogy nincs hely a konyhában, ahova leülhetne. Így aztán vett neki az egyszeri ember egy villamosszéket.
(Tombolás.)
Azt sem kell részletezni, mennyire torkig vagyunk. A fiatalok torkig vannak, hogy elküldik őket az országból, az idősektől pedig egyszerűen elvettek mindent! A romák ellen egyenesen romaellenes politikát folytattak. A budapestieknek elegük van a botrányokból, a vidékieknek az ország szándékos, jól látható tönkretételéből.
Most mégis mindenkit óvok az elbizakodottságtól. Ha ma hibázunk, még több vállalkozás megy csődbe, veszélybe kerül a nyugdíj és a szociális ellátás. Tudják, miért nem helyes dolog a házasság előtti szex? Mert könnyen lekéshetik miatta az esküvőjüket.
(Őrjöngés.)
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a helyzet. Személy szerint még soha nem álltam ilyen nehéz feladat előtt. Azt állítják, hogy nincs programunk, pedig fordítva, túl sok is van. Ráadásul, ha végignézzük, a legtöbb használható, csak egyre inkább hajaz arra, amit a Gyurcsány-Bajnai bankárkormány művelt. Pokoli szituáció.
De még minden mozog. A választás vasárnap nem eldőlt, csupán leegyszerűsödött. Nyugodtan kimondhatjuk, többen vagyunk, mint ami szükséges - ez a vasárnap összegzése.
De mi a teendő, hogy ebből még átütőbb többséget hozzunk létre? Én sajnos csak azt tudom megmondani önöknek, hogyan lehet elegendő támogatást kapni, azt nem, hogy miért. Szerencsére van egy listánk.
(Ováció.)
Anno a polgári erőktől választási csalással elragadták a győzelmet, mindnyájan emlékezhetnek rá. Ezúttal a feladat nemcsak hogy nem lehetetlen, de kellő szervezettséggel teljesíthető. Azonban, hogy bekövetkezzen, van néhány gondolat, amelynek az ország utolsó sarkába is el kell jutnia. Ellenkező esetben veszélybe kerül minden, amiért az elmúlt nyolc évben megdolgoztunk.
Először is fel kell frissítenünk az emberek emlékezetét. Emlékezet nélkül semmi nem fog menni. A magyar olyan, mint amikor az öreg néni elmegy az orvoshoz: Doktor úr, hogy is hívják azt a német urat, aki otthon mindig eldugja a dolgaimat?
Alzheimer, nénikém, Alzheimer…
(Visítás.)
Mindenkinek emlékeznie kell, hogy az említett választási csalással elorozták előlünk a győzelmet. Azóta is mindenhol gáncsolnak minket, mindent, az égadta világon mindent elleneznek. Ezért mondhatjuk, hogy a szocialisták rárontanak a nemzetükre.
Másodszor, mondjuk ki bátran, még mindig fenn áll a veszélye annak, hogy a nagy ügyek eldöntésében a hatóságok elmaradnak. Ez tűrhetetlen. Mintha nem ismernék a viccet. Tudják, amikor a szocialista államtitkár azt mondja a feleségének: az olyan férfiak, mint én, nem nőnek csak úgy, a fákon! És mit válaszolt az asszony? Tudom. Lógnak róluk!
(Fetrengés.)
Hölgyeim és uraim! A helyzet komoly, sőt, még komolyabb. Az elmúlt nyolc évben világosan, érthetően kibontakozott a szemünk előtt egy különös világ képe. Úgy fest, hogy ha nehezen is, kétségkívül nem egyik pillanatról a másikra, de a kommunistáknak végül sikerült összeilleszteniük egy gazdasági modellt, amely révén Magyarország belátható időn belül fölzárkózhat a világ fejlettebb gazdaságai közé. És ez veszélyes. Ne kerteljünk! Magyarország minden polgárának tudnia kell, hogy amikor a szocialisták kormányoztak, a legvadabb kommunizmus és a bankártőke alakított egységkormányt. Akik ma itt vagyunk, ezt föltehetően tudjuk, de lehet, hogy az országban vannak, akik előtt ez még nem világos. Nekik meg kell magyarázni.
A magunk részéről ígérjük meg, hogy soha nem lépünk le a meggyőződés szigorú törvényei által kijelölt ösvényről! Nem bízhatjuk pusztán gazdasági tankönyvekre az ország kormányát. Mi nem nyugat-európai tankönyveket próbálunk követni, hanem azt akarjuk hasznosítani, ami magyar. Kidolgoztunk egy tervet, amely se nem liberális, se nem konzervatív, hanem valódi magyar világnézet. Végre lesz egy tősgyökeres honi gazdasági modellünk!
(Nevetés.)
A megszorítások egyébként sem vezetnek semmire. Ismerik az adomát, ül a farkas az árok parton, és arra jön a nyuszika egy biciklivel.
Kérdezi a farkas: nyuszika, honnan van ez a szép biciklid? Nem iszom el úgy a pénzem, mint te! Másnap megint arra megy a nyuszika motorral, és kérdezi a farkas: nyuszika, honnan van ez a szép motorod? Nem iszom el úgy a pénzem, mint te! (Derültség.) Harmadnap autóval megy arra a nyuszika. Kérdezi a farkas: nyuszika, honnan van ez a szép autód? Nem iszom el úgy a pénzem, mint te! Nos, a negyedik nap, ahogy a nyuszika ül az árokparton, arra jön a farkas egy Ferrarival. Kérdezi a nyuszika: farkas, honnan van ez a szép ferrárid?
Visszaváltottam a sörösüvegeket.
(Fokozhatatlan hangulat.)
Többé nem fenyeget bennünket, hogy nem létező pénzügyi problémákra, nem létező válsághelyzetre hivatkozva minduntalan újabb Gyurcsány-csomagok uralják el a magyar politikát!
(Ütemes taps.)
Kedves barátaim! Sorban a többi dolgokat is elmondom, hogy mindenki fejében világos legyen, de egyelőre türelem. Ne felejtsük el, vannak, akik csak a csata végére veszik észre, milyen nagy tétről volt szó, és az ő számukra találták ki a második fordulót.
Az emberek nagyja szerencsére már szavazott. Nem kizárt, hogy Magyarország szerepelni fog a 2010-es Guiness rekordok könyvében, mert ilyen volumenben, ennyire rövid idő alatt még soha, senkire nem sikerült ilyen mennyiségben zsákbamacskát rásózni. A magam részéről leborulok a nemzet nagysága előtt.
Mégse ne legyen illúziónk. Mostantól lassan ideje elmondanunk, körülbelül mit gondolunk a készülődő világról, és mindannyiunknak számolnia kell azzal, első helyen természetesen nekem, hogy minden nyíl, minden dárdahegy felénk fog szegeződni. Mérhetetlen támadásokban lesz részünk. De csak azt tudom mondani, amit Leonidasz egyik katonája mondott, amikor úgy fogalmazott, hogy az ellenség nyílvesszőitől még a napot sem fogjuk látni, annyian vannak. Mire Leonidasz azt felelte: hát nem jobb árnyékban harcolni?
(Dörgő taps.)
Tisztelt Cellalakók! Mi a teendő? Gondoljuk át, mi az, ami igazán fontos az életünkben. Az élet kétségkívül nem mindig könnyű, sőt, olykor kifejezetten nehéz: de mégiscsak több, mint a létfenntartásért folytatott puszta küzdelem! Ami pedig széppé és fontossá teszi, a családunk, a gyermekeink, a táblázataink, vagy hogy ne essenek folyton a fejünkre a toronydaruk. Ezért tartsunk ki: menjünk el szavazni, úgy, ahogyan tettük azt ezen a napon.
És mondjuk el az országban mindenkinek, hogy itt voltunk ma este, álltunk a járdán, és megtapasztaltuk, hogy bízhatunk egymásban. Az egész ország érezhette, hogy valami elkezdődött. Vasárnap délután, 2 hét múlva mindez 57 járdán folytatódni fog. Odahívom sorban állni Magyarország minden polgárát! Minden polgárt meghívok 18 órára vasárnap, mindenki a neki kiosztott járdán. Kellő hangerővel kell hallatszódni annak, ami itt elkezdődött.
Minden nap többen kell, hogy legyünk. A rubrikák átlépik a Rubicont. Kitöltöttük a nagy Excel-tesztet. Ami ma elkezdődött, annak folytatódnia kell: az utcán, a bírósági üléstermekben, a munkahelyeken. Folytatódni, hogy végre elmondhassuk: elértük, amire készültünk!
Még néhány hét, és miniszterelnök leszek. Újra. Tudják, milyen érzés miniszterelnöknek lenni? Ha én miniszterelnök lennék - dagadigadigadagadigadigadigadamm? Éjjel-nappal?!
Ha én újra miniszterelnök leszek
3 hetente ül össze a Parlament
beintek az ellenzéki vizsgálóbizottságoknak
apám visszakapja az útépítés-portfóliót
feleségemtől nem vonhatják meg a támogatásokat
a legfelsőbb bírót lemondatjuk
Vona Gábort felpofozzuk
kis kft-éken a közpénzeket átcsorgatjuk
a Koemant lemondatjuk
a Borsodi ligát felforgatjuk
a pálinkafőzést felfuttatjuk
a Gripeneket kimosdatjuk
És végül: operafilm készül Szokolay Sándor Vérnászából!
Hadd ne folytassam. Tudják.
Nyolc éven keresztül vártam a pillanatra, már félő volt, hogy munkahelyet kell keresnem. Pedig a munka csak azoknak való, akik nem elég intelligensek a fölolvasáshoz.
(Nevetés.)
Alakul a programunk. Sajnos ugyanazzal a két problémával küzd, mint a nők: egyrészt nincs mit felvenniük, másrészt nincs elegendő helyük, ahol ezt a semmit tárolhatják. Ezért kell együtt maradnunk, barátaim, de mindenképpen maradjunk hallótávolságban.
Apropó: tudják, mit jelent a szó, hogy „hallótávolság”? Az akvárium és az istálló közti térbeli differencia. Hehe.
(Szórványos nevetés.)
Látom, fáradnak. Akkor mondok mást. Mi a baleseti sebész költői neve? Emberöltő! És hogyan veszíti el a királylány a szüzességét? Apródonként. Ha-ha!
(Csend.)
Miről lehet felismerni a kezdő tűzoltót? Hát elég könnyen!
(Némaság.)
Adta szedte-vette teremtette. Önöknek semmi nem elég? Honnan lehet felismerni a falusi olaszt? Töri a nápolyit. Miért csukták le a narkós papot? Hát szertartásért. Ha-ha!
És mi ez, egybetűs rokon? Nagy-i. És miért nincs az ágyban „ü” betű? Mert az ágyneműtartó!
Hát még mindig nem értik?!
Honnan tudni, hogy megdöglött a vakond? Felülről szagolja az ibolyát. Hogy hívják a szénsavas uborkát? Traubi. És hogy hívták Pinokkio csaját??? Fabula…
Értik?! Miért nem volt jó József Attilával barkochbázni? Mert mindig csak a mamára gondolt. Mit söpörnek a hangárban? Airport. És hogy hívják a kínai szakácsot? Vájling. Hát a hülye japánt? Ikunuku.
A belga impotenst? Van de Logh. A görög kártyást? Namilesz Teosztasz. És ha hamiskártyás? Komisz Makkász. Az arab ügyeletes orvost? Koffein Ampullah.
Juszt sem hagyom abba. Hogy hívják a kongói fényképészt? Tekincsa Vakumba. A messziről jött hajléktalant?? Távcsöves. Na jó, legyen ez az utolsó: hogy hívják a háromdimenziós szekeret?
Térfogat.
Látom, tényleg kimerültek.
Akkor énekelni fogok.
„Egy mosókonyhában, jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők,
tíz évvel ezelőtt.
Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt: sötét,
utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott,
minden megvilágosodott:
Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Ezzel befejezem, hölgyeim és uraim. Mára lejárt az időm.
De mégse. Csak még egy adomát. Orvos az egyik beteget teszteli a pszichiátriai osztályon. Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezi fürkészve a páciensétől. Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.
Hogyhogy nem látna jól? Hát leesne a szemüveg a fejemről.
(Vihogás.)
Itt és mostantól kezdve minden nap találkozni fognak velem. Kérni fogom az Önök elkötelezett segítségét, támogatását, munkáját, kérni fogom még az imáikat is ahhoz, hogy sikerüljön újjáépíteni Magyarországot.
Eljött az idő, Magyarország. Eljött az idő, magyarok.”
