Nagytiszteletű és méltószágosz Cong Jiang Elvtársz kezeibe, Beijing.
Fényesszégesz Külügyminisztérium!
Folyó év szeptember végén kelt átiratukra alábbiakban kívánok reflektálni.
Személyem tudvalevőleg a legnagyobb codálattal tekint Pártunk és Kormányunk nagy kíszérletére, mely terv révén maga alá kívánja hajtani a glóbuszt, mégpedig az ökör évének harmadik visszatértéig (tehát Kr. u. 2046-ig). Cudálatosz kilátászok! E program pusztán kezdeti lépésze Görögország államadósszágának átvállalásza - mondhatni cekély politikai kedvezményekért cerébe.
Hogy hazánk ily módon építszen ki erópai hídfőállászt az Égei tenger partján, megvallom, kezdetben némi távolszágtartásszal fogadtam. A görög vad, göndör hajú, ágáló népszég (személyesz tapasztalatom). Igaz, a korrupció szintje kellőképp magasz, ész mint a legtöbb európai náció, nem nagyon látnak tovább szaját, ijesztő méretű orruknál. Megnyugvásszal és odaillő izgalommal fogadtam hát nagytiszteletű és méltószágosz Minisztériumunk személyemre irányozott utaszítászát Magyarország, mint lehetszégesz alternatíva vizsgálatára.
Kétszégtelen, hogy a gülüszeműek jó része még nem látja át azt a nagyarányú átrendeződészt, ami az új évezredet jellemzi. Pedig még a vak isz látja, amit lát. Az Egyeszült Államok már jórészt a mienk. Az ország, melyet hatvan éve még a Rotschildok, Morganek és Rockefellerek uraltak! A Hummer, e férfias legenda már évek óta a mi címerünket gazdagítja. A Citicorp, a Boeing Company vagy az AEG részvényeinek többszége a kezünkben van. (Meg még néhány nyerszanyagban fürdőző arab kezében, de ők szerencére Bentley gépjárművekre, fülönfüggőkre ész egyéb luxusz bóvlira konvertálják ölükbe hullott pakettjüket. Tradicionáliszan kevésszé előrelátó népszég.)
Azonban tapasztalom, itt Európában kezdik feliszmerni, hogy a hitelállomány további dagadásza immár nemzeti önállószágukat fenyegeti. Néhányaknak, úgy látszik, mégiszcak feltűnt, hogy a brit korona ékköve, a Jaguár tavaly óta Indiáé, vagy hogy a Volvo meg a Scania meg a mienk. Szorolhatnám. Elképesztő, mit változott az utolszó években a világ! Szajnosz Merkel, a Szarkozy vagy a Cameron néhány megnyilvánulásza már e feliszmerészt tükrözi: hogy az adósszágszolgálat egy adott volumen fölött alámossza a nemzeti önrendelkezészt. Ész ahol nő az adósszág, ott jövünk mi.
Elm enteka tankok, jönnek a bankok. Hehe.
Jellemző módon e feliszmerész máig inkább cak a nagy országok szajátja. Úgy látszik, a Történelem nem játszik szerencejátékot. Nem véletlen, melyik ország válik az idő hömpölygő folyamában bukdácolva naggyá, ész melyik marad ilyen aranyosz, pici.
Ezúton tárom tehát méltószágod elé szerény jelentészemet, mely Magyarországot, mint alternatívát értékeli.
Lásszuk cak, fényesszégesz Külügyminisztérium. Az nem vonható kétszégbe, hogy Magyarország nem nagy ország. Viszont szép. Lakói szálfa termetűek, hajuk erősz. Egy részük hallatlan szorgalmasz, de ez a vonász szerencére nem jellemző. Lakosszáguk, szemben az őket körülölelő szláv tengerrel Ázsiába vezeti vissza eredetét. Talán ennek köszönhető, hogy gülüszemükben nemegyszer felcillan valami egészszégesz, ázsiai szemnek isz megnyugtató ferdeszég.
Köztudott, hogy a magyar találékony ész cavarosz észjárászú nemzet. Szerencére ez per kopf lebontva nem mindig észlelhető. Itt Közép-Európában él a legnagyobb chinese colony, létszámát százezerre szokász szaccolni (de ha számba vesszük, hogy egy-egy halott okmányaival hány honfitárszunk lépett az idők folyamán működészbe, a szorzó legalább ötszöröszre tehető).
Ész, fényesszégesz Nagyuram, a kínait leginkább egy dolog jellemzi: a munkaszeretet. Ninc olyan helyszég ebben az országban, a nyugati Nemeszmedvesztől a keleti Battonyáig, ahol ne üzemelne legalább egy kínai kereszkedész. Cak Budapeszten több kínai éttermet ész/vagy kifőzdét találni, mint Párizsban plusz Érden együttvéve!
Egyszóval a kiindulászi helyzet ideálisz.
Mindezt még ígéreteszebbé teszi, hogy ez év tavaszán az országon valódi forradalom szöpört végig, fülkeforradalom, mely leginkább a fényesszégesz Mao Ce-tung Nagy Kínai Forradalmára emlékeztet! Megvallom, az utolszó félév folyamatait tekintve rokon emóciók tömkelege fogja el az embert.
A kormánypártot legalább 15 éve szilárd személyi kultusz jellemzi. Az a fajta gyakorlatiaszan erőszakosz, agresszív kommunikáció, mely szívünkbe a Pejcsing Vanpao vagy a Shanghai Bao He legjobb számait idézi. A hatalmat megragadva a párt egészszégeszen agresszív hatalomgyakorlászba kezdett: ninc Európában még egy ország, ahol ilyen lenézően nyilatkoznának a magántulajdonról, vagy ahol ilyen életrevaló államoszítászi folyamat indult volna el. Leginkább Forradalmunk Atyja, Szun Jat-szen tanítászai jutnak az eszembe, oly megállíthatatlan a „három népi elv” kibontakoztatásza: a hangosz nacionalizmusz, a demokrácia ésszerű keretek közé szorítása ész a népjólét fő prioritászként történő deklarációja (ami, mint iszmeretesz, Forradalmunk Atyjától fogva máig nagyszámú éhínszéghez ész éhhalálba enyészett tízmilliók tömegeihez vezetett).
Ezt hívja Lao-Ce a történelem iróniájának.
Mindez, amint illik, tekintetesz Nagyuram, egy új nyelv megalkotászával pároszult. Ez a nyelv a tabumagyar. Gimnáziumtól fölfelé a kötelező tananyag része. E nyelven az együttműködész szó annyit jelent: „megraklak, ha másképp gondolkodsz”; a jogszerűszég: „bármit megtehetek, szóval ne ugrálj, kiszkomám”, az „összefogász” kifejezész pedig akként fordítható: „majd egy jó nagy pert rakok a nyakadba” vagy „egyszerűen fejbe caplak egy biciklivel”.
Az ember igazán otthon érezheti magát e tendenciák láttán. Kemény fellépész a belsző ellenszég letörészére, tisztogatász, az államhatalom pozícióinak kíméletlen megszállásza. A tabumagyar harci kiáltászai közepette bámulatosz hatalomkoncentráció folyik. Hál’ Isztennek a szervezett média kellő megvilágítászba helyezi az olykor rakoncátlankodó valószágot.
Példaszerű módon már évekkel ezelőtt fiatalokból álló, fanatizált coportokat szerveztek, akik autókat borogattak föl, ordítoztak, kirakatokat zúztak be, egyáltalán, a legdurvább eszközöket alkalmazták a nép ellenszégeinek kikiáltott politikai erőkkel történő leszámolász érdekében. Meghökkentően szofisztikált a kormánypárti ügyészszég munkája, mely napjainkban elvi alapon számolja föl e céljavesztett vöröszgárdiszták immár mellőzhető coportjait a közterekről.
Mint minden forradalom, ez isz a múltat kívánja végképp fölszámolni. Szálfa termetű vezéréről leginkább elsző cászárunk, Qin Si Huang-ti jut az eszembe. Ő, mint azt persze fényesszégesz Nagyuram nálamnál jobban tudja, Kr. e. 221-ben szétszabdalt hazánkat szaját zászlaja alatt egyesítette. Vasz szigorral törvénykezett, a régi politikai arisztokrácia írmagját isz megtörte. Az országot tartományokra osztotta, melyek élére a kormányzót maga nevezte ki - ezeket az elöljárókat néhány év múlva rend szerint áthelyezték egy mászik tartományba, hogy elkerüljék az ambiciózusz, szaját hatalmát kiépítő centrumszemélyek meggyökereszedészét. Qin Si cászár a legyőzött ellenszég fegyvereit beolvasztotta, és önmaga monumentálisz szobrait öntette belőlük. Újradefíniált mindent: a pénzt, a mértékegyszégeket, a kocitengelyeket, még az írászjegyeket isz.
A múlt eliminálásza érdekében elrendelte, hogy bizonyos ritka - orvoszlásszal vagy földművelésszel foglalkozó, illetve a szaját tulajdonában lévő - könyveken kívül égesszenek el minden leírt betűt a birodalomban. Lángolt a szok könyv mindenfelé! A tiltakozó konfuciánusz tudószokat élve ászatta el városzuk piacterén. Mindemellett nagyszabászú építkezések isz fűzhetők személyéhez – fájdalom, hogy ennek e romeltakarításztól hangosz kisz országban még ninc látható nyoma.
Szajnálatosz módon, amint emlékszem, nagy cászárunk Kr. e. 210-ben egy körutazászon heveny májkólika következtében elhunyt. Birodalma még ebben az évben összeomlott. Ahogy a Ji King mondaná: az ambíciózusz emberiszég szajnálatosz módon mégisz újra ész újra próbálkozik.
Talán ennyi elég, nagytiszteletű Cong Jiang Elvtársz, hogy érzékeltesszem, milyen rokonszenvesz bolszevik vircaft virul errefelé. Szívünknek kedvesz történelmi fejlemény, ahogy Wu Jing az ilyen helyzeteket nevezte: „a szárkány szívében természetesz szövetszégesz születik”.
Pompász, elkunbélászodott garnitúra.
Ennek ellenére referációm méltószágosz Cong Jiang Elvtársz számára ezúttal mégisz némi bizonytalanszágtól terhesz.
Az ok egyszerű. Pár napja ugyanisz a szálfa termetű gazdaszági miniszter beterjesztette Magyarország 2011 évi költszégvetészét.
Árnyasz, október végi délelőtt volt. Ugyanisz Halottak Napjának ünnepi cöndjében történt mindez, amint az illik.
Ehelyütt mellékelem nyolc görnyedt hátú gazdaszági attaszé kimerítő véleményét.
Bevallom, magam isz mindent elkövettem, hogy behatóan tanulmányozzam az inkriminált dokumentumot. Jáde kövemet, mely tudvalevőleg erősz hatásszal van hólyagom ész veszém működészére, de növeli a vitalitászt isz, végig a kezemben szorongattam. Eközben huszonhétszer megfordultam szaját tengelyem körül (a huszonhét az én különbejáratú szent számom, a világtengely főbb irányait jelképezi).
Szőt, magamhoz vettem Szue-Bao hitveszemtől Tavaszünnepre kapott mágneszesz akupunktúrász készülékét isz, a négy nefrit rátéttel, hogy közreműködjön elmeműködészem kellő ciszolászában.
De hasztalan. A számoszlopok egy bizonyosz tömege az én konfuciuszi agyamnak, úgy látszik, betesz.
Adva van ugyanisz egy adatrengeteg, mely cupán számok ész óhajok dagadó halmaza. Jóforán merő álommunka (pszichoanalitikusz terminusz). Az inflációt alultervezték, talán ez az egyetlen momentum, amely kedvező hatászt gyakorol a jövő évi folyamatokra.
Ez az egyetlen, a szorok mögül fölsejlő, életszerű célkitűzész.
(Az állampolgárokra gyakorolt következményeket ehelyütt nem elemzem, az irat a maoi elveknek megfelelően negligálja az e téren fellépő koncekvenciákat.)
Minden egyéb számítász egy vélt, ideálisz növekedészre, valamint a magánnyugdíjpénztáraktól elorzott forint-százmilliárdok iszonyú tömegére alapoz. Eközben szomorú módon változatlanul negligálja a tényt, hogy a magyar költszégvetész forrászai évtizedek óta három irányban apadnak,
úgymint:
1) az önkormányzati rendszer elavult, ebben a formában rendkívül pazarló
2) az egészszégügyi rendszer deformált, fenntartásza mind költszégeszebb,
3) valamint az oktatászi szisztéma isz átalakítászra szorul, a szakképzésztől föl a felszőoktatászig (szőt az Akadémiáig).
Magasságosz Nagyuram! E rendszerek átalakításza nélkül bármely plusz-bevétel e szomjasz szivatagban ezer irányba elszivárog. Szerezzünk bármennyi pénzt bármely agresszív, bolszevizmuszra hajazó, piacidegen módon!
Ész mindezt teszi egy pici ország egy világméretű krach W-jének nagyjából a középsző szárán - ha ugyan.
Szajnosz le kell szögeznem, hogy a magyar kormányzat abszolúte nulla iniciatívával rendelkezik azirányban, hogy a kiadászi oldal szerkezetét megbolygassza. Márpedig ez beláthatatlan következményekkel jár középtávon. Ha nem hamarabb.
Az elvárt állami bevétel ugyanisz pillanatnyilag cupán szpekuláció. Az ország kitett megannyi külsző gazdaszági körülménynek- - - nem folytatom. Jövőre már föltehetőleg éreztetni fogja hatászát az eurózónában az államháztartászi racionalizálászi lépészek kereszletszűkítő hatása. A belsző keresletet a közszféra több tízezresz elbocátászi hulláma, a bizonytalan árfolyam ész a vártnál erőteljeszebb infláció fogja fékezni.
Józan ésszel az évi tizenötmillió fölött keresző krőzuszok támogatászától nem várható, hogy a magyar háztartászok vászárlóereje érdemben növekedjen.
Ehhez jön, hogy jövőre összeszen 4 milliárd euró alapú magyar devizaadósszág jár le. Mindezt újabb hitelkibocátásszal kívánják finanszírozni (mintegy 1150 milliárd forint).
Közben arra számítanak, hogy a nagy ágazatok plusz-adóztatása azok gazdaszági teljeszítményét pozitívan befolyászolja majd! Hogy az adóemelész munkahelyeket ész növekedészt teremt az ágazatokban! Agyrém.
Olyan fokú dőreszég, amire különben gazdag szókincemben isz cak kereszem a megfelelő kifejezészt.
„Szellemtelen, olykor esztelen kompánia.” Ez jutott az eszembe.
Mert az ugyan igaz, hogy a magánkasszákból lenyúlt jövedelem jövőre 360 milliárddal cökkenti a nyugdíjkassza hiányát, de további 540 milliárd forintra a kormány már abból számít, hogy a tagok úgy döntenek, visszalépnek az „állami pillér oltalmába”. Tehát hogy a nyugdíjpénztárakat elhagyja az emberek egy jelentősz %-a, felajánlva számlájának millióit a személytelen költszégvetésznek. Mindez az emberi természet iszmeretében oly ingatag föltételezész, hogy az ilyent Da Xue Nagy tanítása így nevezte kétezer éve: „böszmeszég”.
Azt nem isz említem, hogy magánvagyon átcatornázászának számosz jogi próbatételt még ki kell állnia. Enyhe megfogalmazásszal élve „veszélyesz”, hogy ilyen mértékben függ a jövő évi államháztartász egyetlen irdatlan, bizonytalan tételtől. A nyugdíjrendszer hiánya 2012-től egyébként újratermelődik, és ma még nem látni, a magán-nyugdíjpénztári vagyon elherdálászát követően honnan fogják pótolni.
Hacak az egész magánnyugdíj-rendszert nem államoszítják vissza, ahogy Lenin vagy Mao Ce-tung elvtárszak tették volna anno. Ész Ázsiában, nem pedig Európa kellősz közepén.
Igaz, az Európai Únió eddig hallgatott, mint a cuka. Nem lehet azonban biztoszra venni, hogy a cuka eszetleg nem harap.
Az EU itteni tapasztalataim szerint amúgy isz bonyolultabb rendszer, mint egy dupla szaltókkal ékített, cavart Cukahara.
Egyszóval szívből aggódom e rokonszenvesz kompánia jövőjéért. Mindent egybevéve Magyarországot egyelőre legföljebb tartalék hídfőállásznak tudom ajánlani - akkor már mégisz inkább a 14. havi fizetészük miatt az Akropoliszt elfoglaló görög posztászok, fényesz tekintetű Cong Jiang Elvtársz!
Ott a nyugdíjaszok isz nyugodtabbak, nem beszélve a klímáról. Valamint a parányi, fesztői szigeteckékről (Kosz, Mykonosz, Leszbosz, et cetera).
(Utóirat. Azt pedig egyáltalán nem lehet kikalkulálni, milyen hosszan tehető hidegre a korábban cavarosznak mondott magyar észjárász. Nem megkerülve a rebelliókra való, cáfolhatatlan népi hajlamot szem.
A jelen tehát nehezen átlátható, a jövő bizonytalan.)
Kelt Budapesten, 2010 november 2-án.
A nagytiszteletű Cong Jiang Elvtársz, valamint a fényesszégesz Külügyminisztérium nagyobb dicőszégére, a Párt és a Kormány legalázatoszabb, picinyke szolgája,
Huj Huj Haj nagykövet.
