#MeeToo (Maszkulin verzió)

Manapság nem csak nőkre vonatkozik a #metoo, úgyhogy én is kiteszem. Nem kell egy bántalmazáshoz okvetlenül színésznőnek lenni. 

Visszaélés az visszaélés.

A magam részéről 21 éves koromban nyári munkára Párizsba utaztam, lényegében Az Utolsó Metró forgatására akartam besunnyogni. Franciául nem beszéltem, de az ember soha ne adja fel. A főszereplő Catherine Deneuve volt, és arra emlékszem, hogy volt egy vacsora, ahova engem a Truffaut elhívott, mert összekevert valakivel, és végig petit biberonnak hívott. Mai napig arcomba szökken a vér, ha erre gondolok.

Nem mesélem el, még a gyerekeimnek se. A szülőanyámnak se.

Csak most, hogy az Asia Argento kiborította a bilit, az ember fejébe özönlik az egész.

Például egyszer odajött hozzám a Deneuve, és azt suttogja, szeretné kikérni a véleményem. A tekintetén látszott, hogy ki akar használni, valami szakmai kérdés ürügyén föl  is csábított a Radissonba, aztán a hotelszobában akaratom ellenére széttárta a lábaim és előzetes beleegyezésem nélkül orális szexet hajtott végre rajtam. Persze kötelességemnek éreztem, hogy engedjek, egy ilyen prominens díva. Később viszont bosszúból rendeztem egy filmet a vasas szakszervezetnek, ott a főszereplőt ugyanígy inzultálja egy százötven kilós trafikosnő. A gigantikus dudáival majdnem megfojtja, és utólag derül csak ki, micsoda sérüléseket okozott a szerencsétlen fiúnak.

A borzalom azóta ráégett a retinámra. Még számos nőre emlékszem, amint rám rontottak, megerőszakoltak, orális szexre vagy behatolásra kényszerítettek. A Raquel Welch például arra próbált rávenni, hogy pucéran pózoljak neki, parókában, miközben ő lassan lehámozza magáról a ruháit. Persze nem sikerült neki.

Vagy csak néhányszor.

Később a Jane Fonda egyszer félhomályban akart aerobikozni velem, diszkózenére föl-le ugrált, közben a melleivel paskolgatta az arcát. Gülü szemekkel bámulta a videóit, ez okozott neki perverz örömöt, hogy ott van egy férfi, aki valamit csinál vele, miközben ő stíröli a saját ugrabugrálását.

Az Anita Ekberg meg egyszer a Four Seasonsban vacsoránál hosszan a térdemen nyugtatta a kezét. Azt is elárulta

, hogy otthon maszturbál, bár azt mondják, ez már privát szféra.

Szarok rá!

Állítólag vannak ivadékai is.

Azokra is!

De a legjobb, amikor odajött hozzám a Pamela Anderson, és azt mondta, bejárhatok a Baywatch tömegjeleneteire. Persze dobtam egy hátast. Tényleg nagy ász lehetek, ha a híres Pamela kikéri a véleményem. Szünetben mindig a Sunset Boulevardon sétáltatott, és néha vett nekem fagyit. De aztán egy idő után mindig úgy alakult, hogy kettesben maradtunk a Miramarban, ami egy pöpec szálló, és az volt, hogy erővel rányomta a fejemet a nemi szervére. Én valamiért nem húztam el, hagytam, hogy megtörténjen.

Rosszul esett, de csak most ért le a tantusz, hogy traumatizált.

Anyám szerint naiv voltam, de azt hittem, hogy ez ilyen. Benéztem. Meg olyan is volt, amikor Pamela orális szexet kezdeményezett; pont ezért találkoztam újra vele, hogy kiderüljön, mi ez az egész. Én akkoriban azt gondoltam, az ilyen szörnyűségnek egyszer csak át kell fordulnia valami csipkefinom romantikus kapcsolatba, úgyhogy utána még vagy nyolcszor visszamentem.

Végül mondtam a Pamcsinak, inkább menjünk fel hozzám, és ott csináljuk, de nem akart feljönni.

Ez volt az a pont, amikor végképp be tudtam fejezni. 

Utána feneketlen depresszióba estem, totál elvesztettem a tájékozódási pontokat. Azzal senki nem törődik ebben a szexista világban, milyen egy férfi lelke: törékeny, mint egy harangvirág. És micsoda iszonyú remegések támadnak, amikor evolúciósan beindul! A letargia azóta is gyakran visszatér, mindig olyankor, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. Nem csoda, hogy ilyen gyanakvó lettem a hatalommal rendelkező nőkkel szemben.

Beszélni kell erről: a kiszolgáltatottságról, hogy az emberek tudják, az éremnek mennyi oldala van.

Amikor a héten véletlenül megláttam Pamelát a Brossban, akkor kavarodott fel bennem újra az egész. Hogy ki kell írnom magamból, különben csak agonizálok, és így kell élnem mostantól már mindig, mindenféle illatos testek és gyöngéd érintések emlékétől összezavarva.

Alig harminc éve történt. Legfőbb ideje kiteregetni a szennyest! Amit ez a felajzott némber művelt a sikoltozásaival: a Pamela! Az ilyeneket ivartalanítani kell, mint a bagzó kecskéket. Lehetőleg még 12 éves koruk előtt. Szikével kivágni az ivarmirigyüket! 
Szigorúan, félreértések elkerülése végett, idézek.

Nehogy már fontoskodó feminák terrorizálják a fél világot!

Szerencsére van egy barátom, a Kevin S, azt ajánlotta, hogy olvassak el egy könyvet. Katharina Blum elveszett izéje, vagy mi a címe. Aszongya, utána becsülni fogom az újságíró társadalmat, hogy milyen szépen felgöngyölítik ezeket az ügyeket.

Vagy fuldokolgassak szépen kis fekete-fehér ketrecemben tovább.