2 beszéd
Nincs érdekesebb a tegnapi újságnál. A minap a kezembe került két, 2006 nyarából származó beszéd.
Ezúton szeretném őket megosztani Önökkel.
1. beszéd: Új Magyarország: Gyurcsány Ferenc parlamenti expozéja. (Kivonat.)
2006. június 8.
„Haza és haladás, ez a vágy és ambíció hajt bennünket. Erős és sikeres Magyarországot teremtünk: erőset, amely nem ijed meg a kihívásoktól, nem menekül a verseny elől, hanem megküzd nemzeti érdekeinkért.
Azt tekintjük fő feladatunknak, hogy képessé tegyünk minden polgárt arra, megállja helyét az új világban. Azonban tudjuk, nem minden a verseny: a köztársaság az együttműködésre épül. Mi alkotjuk Magyarországot, tízmillió ember. Ez a sokféleség a forrása a köztársaság erejének, alkalmazkodó és megújuló képességének.
Hisszük, hogy a politikai erők egymást tiszteletben tartó versengésére épül a parlamentáris demokrácia. Az elmúlt tizenhat évben elsajátítottuk e versengés szabályait, de közben elhalványult az együttműködés fontos képessége. Ideje egyensúlyt teremteni. Nincs visszafelé út: megsebzett történelmünk nem régi célok követését, hanem az új tanulságok levonását követeli.
A rendszerváltozással létrehozott Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, európai normarendszere időtállónak bizonyult. Sajnos a rendszerváltozással nem kopogott be minden család ajtaján a gyarapodás, a szabadság mögött nem csak sikerek, hanem megannyi kudarc és reményvesztettség is meghúzódik. Az Európában közepesnek számító jövedelmi és vagyoni különbségeket a többség nehezen tudja elfogadni. Egyre merevebb a magyar társadalom. A személyes sorsokat a valóságos teljesítmény mellett – és nem ritkán helyett – a családi származás vagy a születési hely határozza meg. Nem egy térségben generációk nőnek fel anélkül, hogy bárkinek szakmája, rendes munkája lenne.
Magyarországot a fejlődés és lemaradás egyszerre jellemzi. A szétszakadt lehetőségek összekapcsolása az előttünk álló legnagyobb kihívás. Ne vesszen el egyetlen többre érdemes sors, teljesedjen ki valamennyi ígéret.
Nyugatos életminőséget kívánunk teremteni, építünk és beruházunk, mint soha korábban. Utakat, vasutat, városközpontokat építünk, átépítünk iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket. Szabályozunk folyókat, építünk csatornákat. Mindebből azonban nem épül még új Magyarország.
Ahhoz több kell.
A beruházásokkal nem a régit kívánjuk megerősíteni, hanem egy igazságosabb országot kívánunk világra segíteni. Ehhez azonban változások, reformok sokasága kell. Az országnak nincs polgáraitól független teljesítménye: az erős Magyarország nem önzésből és követelésből, hanem önmagukért felelősséget vállaló hazafiak közös erőfeszítéséből épül.
A változást nyilvánvalóan az államon és a politikusokon kell kezdeni. A rendszerváltás óta eltelt 16 év megkoptatta demokratikus intézményeink tekintélyét, igazságok helyett féligazságok és az alig leplezett hamisságok formálják az államélet bántóan nagy részét. Ahelyett, hogy az állam és a politikusok példát mutatnának alkalmazkodásban, kullognak az emberek után. Változni és változtatni kell!
A szükséges változások egy része azonban semmiképpen nem valósítható meg a parlamenti pártok konszenzusa nélkül. Bízunk benne, valamennyi felelős magyar politikai erő egyetért abban, a változtatások sorában elsőként a politikusokon van a sor. Nekik kell megmutatniuk, hogy egy korszerűbb és takarékosabb állam kialakítása érdekében képesek korlátozni előjogaikat, jövedelmüket, képesek visszaállítani a politikai intézmények hanyatló tekintélyét.
Eljött az ideje, hogy az új Magyar Köztársaság végrehajtsa a régóta felismert, ám eddig halogatott változtatásokat. A Kormány ezért kezdeményezi, hogy a parlamenti pártok egyetértésével döntsünk az alábbi kérdésekben:
1, Csökkenjen háromszáz fő alá az országgyűlési képviselők száma.
2, Már a 2006. évi önkormányzati választások előtt csökkenjen az önkormányzati képviselők száma.
3, Legyen átlátható és ellenőrizhető a pártok gazdálkodása, különösen tekintettel a kampányra fordított kiadásaikra. Váljon világos rendszerré a pártfinanszírozás, ehhez erősítsük meg az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosítványait.
Elkerülhetetlenül változtatni kell a közigazgatás elavult rendszerén is. Nem csupán azért, mert a mai apparátus túl sok pénzébe kerül az adófizető polgároknak, hanem mert nem eléggé serkentői az ország gyorsabb, sikeres fejlődésének. A Köztársaság Kormánya nem odázza tovább a változásokat, nekilát a polgárainak magas színvonalú szolgáltatást nyújtó, a közpénzeket takarékosan felhasználó új közigazgatási és önkormányzati rendszer kialakításához.
Nem csupán csökkentjük a központi közigazgatásban dolgozók létszámát, hanem mind a szervezetekkel, mind az abban dolgozókkal szemben új, a versenyszférában már régóta érvényesülő követelményeket fogalmazunk meg. Csökkentjük a minisztériumok számát. A kormányzati ciklus végére a felesleges bürokratikus szabályok kiiktatásával a leggyakoribb ügyekben a felére csökkentjük az átlagos ügyintézési időt.
Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy egy térség gyors fejlődésének biztosításához ma már nem elegendőek a megyei erőforrások. Uniós csatlakozásunkkal a megyék egyre inkább elveszítik funkcióikat. A megyék feladatainak többségét tehát lefelé, kistérségi, vagy felfelé, regionális szintre kell helyezni. Ezért önkormányzati reform keretében kezdeményezzük a választott, önkormányzattal rendelkező régiók létrehozását. A kormány konszenzus hiányában is törekedni fog e folyamat ösztönzésére.
Mindezek az elmúlt tizenhat év adósságai. De ez nem minden. A kormányzati ciklus első felében helyre kell állítani az államháztartás egyensúlyát. Az elmúlt öt-hat évben az - egyébként indokolható - célok nem jártak együtt kellő költségvetési felelősséggel. Noha az egyensúlyi pályáról történő letérés 2000–2001-ben kezdődött, nem kétséges, hogy a nagyobb felelősség a 2002–2006 közötti kormányokat terheli. Összességében a társadalmi igazságosság és modernizáció egész programját veszélyezteti az elfogadhatatlan hiány, ezért az új kormány azonnali intézkedéseket hoz az államháztartás egyensúlyának helyreállítására.
Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére, bevételeinek pedig növelésére van szükség. Nem várunk tovább. A cél világos. Az államháztartás és az adórendszer reformjával hosszú távon is növekedési pályára helyezzük a magyar gazdaságot.
Ennek érdekében a Köztársaság Kormánya gyors és hatékony intézkedésekkel hozzálát a költségvetési egyensúly helyreállításához. Közép- és hosszú távon szerkezet-átalakító reformokkal biztosítja, hogy az állam felelős módon gazdálkodjon a közpénzekkel. Csak olyan feladatokat lásson el, amire a társadalomnak valóban szüksége van, hogy a ciklus végére csökkenthessük a vállalkozások és az állampolgárok terheit.
Szakítanunk kell az elmúlt évtizedek „húzd meg, ereszd meg” politikájával. Átfogó reformokkal létrehozzuk az egyensúly megőrzésének feltételeit. A hiányt nem az Unió követelményei miatt kell csökkentenünk, hanem azért, hogy az állam finanszírozási igénye ne vonjon el forrásokat az emberektől.
A magyar egészségügy is egyre nehezebben birkózik meg a feladatával. Az egymást kiegészítő egyéni- és közfelelősség helyett átláthatatlan érdekek és alkuk alakítják az egészségügy hétköznapjait, emiatt elégedetlen helyzetével a beteg, az orvos, a nővér és a rendszert működtető állam is. Csak egymás rovására lehet előnyöket kicsikarni, azt is csak rövid távra.
De az egészség nem csak magánügy. Az egészség olyan közjószág, amelyek végső hordozója az egyén, ezért az egészség megőrzésének lehetőségét az államnak kell megteremtenie, a felelősségét azonban az egyénnek is viselnie kell.
A Kormány célja, hogy Magyarországon növekedjen az emberek várható életkora, betegség esetén pedig mindenkinek esélye legyen az egészségügyi ellátásra. Ennek pillanatnyilag legfőbb akadálya az a – felelőtlen politikai retorikával is támogatott – szemlélet, miszerint az egészségügyi szolgáltatások biztosításában az állam korlátlan felelősséggel, az igénybe vevők pedig korlátlan jogokkal bírnak. Jelenleg mindenki abban érdekelt, hogy minél kevésbé járuljon hozzá a felelősség vállalásához, miközben a szolgáltatások igénybe vételekor mindenki a legjobb és legtöbb szolgáltatást szeretné kapni.
Nem várunk tovább. 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy intézményi és garanciális feltételeit. Megteremtjük a járulékfizetés nyilvántartásának és ellenőrzésének rendszerét. A fejlesztés regionális súlypontjainak meghatározásával és az infrastruktúra fejlesztésével olyan egészségügyi intézményrendszert alakítunk ki, amely a kapacitásokat jobban igazítja a szükségletekhez. A jobb ellátás biztosítása, az ellátásban dolgozók terhelésének mérséklése emellett azt is megköveteli, hogy a biztosítottak részéről mérsékeljük az egészségügyi szolgáltatások indokolatlan, felesleges és gyakran túlzott igénybevételét.
Az oktatásban is sok minden történt a rendszerváltozás óta. Azonban nem tudtunk változtatni a két évtizede tartó legijesztőbb tendencián: azon, hogy a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem felerősíti a gyerekek otthonról hozott családi, társadalmi különbségeit. Oktatási rendszerünk a társadalmi elit közpénzen történő újratermelője. Az iskolát a legnemesebb magyar hagyományoknak megfelelően újra a magyar társadalmi-gazdasági progresszió motorjává kell tenni, ez az ország érdeke, gyermekeink érdeke. Nem várunk tovább.
A Köztársaság Kormánya a gyermekeink kreativitását és tehetségét kibontakoztató oktatást a jövőbe történő befektetésnek tekinti. Az elkövetkező években soha nem látott méretű iskolafelújítási programot valósítunk meg. Folytatjuk az informatikai fejlesztéseket, erősítjük a pedagógusok jövedelmének teljesítmény szerinti differenciálását. Javítjuk a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelési feltételeit, fellépünk az iskolai szegregációval szemben.
Néhány év múlva a magyar egyetemekről kikerülők diplomája az Európa bármely pontján megszerzett oklevéllel azonos értékűvé válik. A felsőoktatás szerkezetét azonban szorosabban kell kötnünk a munkaerőpiac igényeihez. A felsőoktatási képzés fenntartható és igazságos finanszírozása érdekében az állami képzésben bevezetjük az utólagos képzési hozzájárulást, kompenzációképp támogatásokkal biztosítjuk a hátrányos helyzetű hallgatók tanulmányi és lakhatási feltételeit.
A közlekedési infrastruktúra további fejlesztésére is szükség van ahhoz, hogy hazánk ne töredezzen szét különböző történeti időkben létező településcsoportok szigeteire. Ezért törvénybe foglaljuk az Új Magyarország program gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési tervét, befejezzük az M6-os, az M7-es autópályák építését, és megépítjük a fővárost tehermentesítő gyorsforgalmi körgyűrű további szakaszát a dunai átkelés bővítésével.
Hazánkban az egyik legnagyobb veszélyt az árvizek jelentik. A Tisza vidékén élők érdekében folytatjuk a töltéshálózat megerősítését, árapasztó tározók létesítését. Szélsőséges és szokatlan időjárási helyzetekre a jövőben gyakrabban számíthatunk. A következő években utak, hidak, kikötők, gátak, hulladékhasznosítók épülnek szerte az országban, kórházak, iskolák újulnak meg. Komplett városrészeket rehabilitálunk, panellakások százezreit korszerűsítjük.
A Kormány emellett kötelességének érzi, hogy őrizze és védje minden magyar állampolgár alkotmányos jogait, tekintet nélkül azok etnikai hovatartozására. A magyarországi roma társadalom kulturálisan, gazdaságilag és területileg is tagolt közösség. Kétharmaduk esetében elégséges a diszkriminációs gyakorlatok megakadályozása, mintegy egyharmad azonban Magyarország nehezen megközelíthető kistelepülésein, elkülönült lakókörnyezetben él. E csoportok számára egyedileg kialakított programok szükségesek. Elő kell segíteni, hogy a lehető legtöbb gyerek óvodába járjon, s onnan kerüljön tovább piacképes tudást nyújtó általános és középiskolákba. Törekedni kell arra, hogy a felnőtt korú roma népességen belül egyre többen szerezzenek végzettséget, kapjanak szakismereteket. Elő kell segíteni a romák munkaerő-piaci elhelyezkedését, lépéseket kell tenni gazdasági tevékenységük legalizálására.
Új Magyarországot teremtünk, tisztességes és bátor kormányzással. Tudjuk, hogy mi, politikusok önmagunkban erre nem vagyunk képesek, ehhez milliók együttműködése, partnersége kell. Egyező akarata, cselekvése, a nyugalom és a méltányosság megőrzése.
Tudjuk azt is, hogy döntéseink között bizonyosan lesznek tévesek. Kerülni fogjuk a dölyfös mindenhatóság látszatát, határozottságunk a demokratikus rend tiszteletével párosul. A szociáldemokraták és szabad demokraták kormánya a haza felemelkedését kívánja szolgálni, minden magyar ügyét. Egy jobb és igazabb világért! Magyarországért, a köztársaságért!”
2. beszéd. Egy másik Magyarország: Orbán Viktor beszéde a XVII. Bálványosi Nyári Egyetemen (Átirat.)
2006. július 22.
„Kedves barátaim! Itt az ideje, hogy részletesen beszéljek a választási vereség okairól. Először is: a kormány sikeresen titkolta el a katasztrofális kormányzás következményeit. Hazugsággal nyerte meg a választást, ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy ezt a szemfényvesztést nem tudtuk megfelelően kommunikálni. Nem voltunk elég meggyőzőek. Harmadik okként azt nevezném meg, hogy a magyar választópolgárok egy tekintélyes része a tapasztalatai alapján dönti el, kire adja a voksát. Ezek a tények pedig a 2006-os kampány idején azt mutatták számukra, hogy minden rendben van, csak mert a szavazás előtt pár hónappal különböző juttatásokban részesültek.
El kell ismernem, a posztkommunista baloldal egy dolgot kétségtelenül jól csinált: mindig képes volt áthárítani a felelősséget másra. Azonban leszögezhetjük, most új helyzet állt elő ebben a tekintetben. Kormányra kerülésükkel a saját örökségüket vették át.
Mindannyian tapasztaljuk, mostanra két érzés uralkodott el az emberekben: csalódás a kormányzati kommunikációban, és félelem a jövőtől. Hogy minden, amit eddig megszereztünk, elveszhet. A dolgok közös gyökere mégis egy mondatban foglalható össze: a kormány és a kormányfő hazudott nekünk. Tizennegyedik havi nyugdíjat ígértek, kedvezményes sztrádahasználatot, mindenféle tücsköt-bogarat. Becsaptak minket. De ha ebbe beletörődünk, veszélybe kerül mindaz, amit ma demokráciának nevezünk.
Ezért bejelentem, a Fidesz úgy döntött, megfogalmaz egy kiáltványt „Jó reggelt, Magyarország!” címmel. A szerzői jogokat a csigatévével rendeztem. A kiáltvány aláírói elítélik a hazugságra épülő kormányzati kommunikációt, és szeptember 23-ára, a Hősök terére nagygyűlésre hívják az embereket.
Kedves barátaim! Mindenkinek élnie kell demokratikus jogával: ne engedjük, hogy a hazugság árát velünk, egyszerű emberekkel fizettessék meg! Kérek mindenkit, aláírásával is csatlakozzon a kiáltványhoz.
Nyilvánvaló, hogy 2006-ban nyílt és szervezett politikai hazugság áldozata lett Magyarország. Erőszakosan kiforgatták a másik szavait, a nyelv kifejezései lassan elvesztik jelentésüket. Ez mind gazdasági, mind a demokratikus alapokat tekintve lassan aláássa a demokráciát. A modern piacgazdaság egy idő után nem viseli el a folyamatos hazugságot. Másfelől tény, a választások során választópolgár és párt között létrejött szerződést sem lehet csak úgy felrúgni. Minden politikai erő a választási kampányban maradéktalanul köteles kinyilvánítani cselekvési szándékát.
Milyen messzi van a jelenből nézve a múlt! A rendszerváltozás idején még jómagam is egy platformon tudtam képviselni a demokratikus érdekeket Demszky Gáborral vagy Antall Józseffel. Akkoriban ez lehetséges volt, mert mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem akarunk hazugságokra épülő országban élni. Meghúztuk a határokat, amelyeket a politika soha nem léphet át. De aztán jöttek a kommunisták. Ma az a helyzet, hogy akár erővel meg kell akadályozni, hogy az emberek beletörődjenek a jelenlegi helyzetbe. Nem lehet, hogy a pártok a kampány során eltitkolják előlünk cselekvési stratégiáikat. Mondjuk ki, bármennyire nehéz is: meg kell védeni a döntés szabadságát!
Leginkább sajnos a fiatalok fogékonyak a hazugságra, ők téveszthetők meg legjobban. Örülök Németh Zsolt ezzel kapcsolatos megjegyzésének: igaza van, Tusványos is kiváló terep az ilyesmire. Mi tizenhetedik alkalommal teszünk meg mindent azért, hogy a Kárpát-medencét bevonjuk a belpolitikai kérdésekbe.
Ki kell mondanom: olyan időket élünk, amikor nyíltan hazudnak az embereknek. Eltitkolják valós terveiket, kerülik a vitát, menekülnek az észérvek elől. Korlátozzák a tájékozódás szabadságát, ezáltal az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához.
Kedves barátaim! Ehelyütt engedjetek meg egy kis kitérőt. Itt az ideje, hogy részletesebben taglaljam a modern tömegkommunikáció és a politika egyre kétesebb viszonyát. Beszélnünk kell arról, milyen új dimenzióba helyezte az elektronikus média térhódítása a kommunikációt. Igazság szerint a technika fejlődésével, amikor ez az újfajta kommunikációs eszköz még csak kialakulóban volt, az én számomra is kérdéses módszernek tűnt ez a technika a szabadság és a demokrácia megerősítésére. Noha köztudott rólam, hogy már fiatalkoromban öreg róka voltam. Fokozatosan rá kellett ébrednem azonban, hogy a politikának alkalmazkodnia kell a modern médiakörnyezethez. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a politikai üzenetek leegyszerűsödtek, olyasmivé kezdtek hasonlítani, mint a reklámok: „Az egészség nem üzlet!” „Magyar gazdaságot magyar lábakon!” Sőt tovább megyek: „Magyar fuszeklit a magyar lábakra!”
Az elektronikus média térhódítása azt is eredményezte, hogy a politikai teljesítmény egyre nagyobb részben kommunikációs technikává vált. De nem fogadható el, hogy túlzás és hazugság egybemosódjon. Mi, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, kivívtuk Magyarország függetlenségét, a mai napon kiáltványt fogalmazunk meg, melyben kijelentjük, hogy noha a modern politika nem lehet mentes a tömegkommunikációs eszközök használatától, ezek a jelenségek nem léphetik át a hazugság határait. Nem lehet 300 forintos vizitdíjról szólva 300 ezer forintos vakbélműtéttel ijesztgetni az embereket! A modern médiának való megfelelés nem egyenlő a folyamatos hazudozással!
Az igazság ismerete nélkül nem lehet jó döntést hozni.
Pardon, lehet, hogy félreszaladt a tű. Folytatom. Mindannyian látjuk, a politikai hazudozás újra felütötte fejét hazánkban. Az ország romokban hever, ameddig csak a tekintet ellát. Ma már mindenki előtt világos, hogy Európa beteg emberét Magyarországnak nevezik. Költségvetésünk szétporladt, az eladósodás megállíthatatlan, az ipari termelés folyamatosan zuhan. Képtelen vagyok eldönteni, állapotunk Mohács, Trianon, vagy a Nemesmedves utáni helyzethez hasonlít inkább. Az egész ország fetreng a földön. Mindeközben a külföldi tőke tűrhetetlenül nyomul, tért hódít a nemzeti kisvállalkozások kárára. A demokrácia agonizál: a választási kampány tragikus, az etnikai kérdések robbanásveszélyesek, és egyre jobban függünk az orosz gáztól.
Akad politikus, aki idestova az egypártrendszerről álmodozik! Felhívunk ezért mindenkit, ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 20 év után megfosszanak bennünket!
Mi, a kiáltvány aláírói elítéljük, hogy a hazugságok árát a kiszolgáltatott családokkal, a dolgozókkal fizettessék meg. Nyomatékosan felszólítunk mindenkit, aki szabad országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok, a gyávaság, a rikácsoló svindli ellen! Európában nem lehet helye a nyílt vita előli folyamatos elpucolásnak!
Bocsánat, megint elkalandoztam. A hazugságok szemlátomást megmérgezik a racionális gondolkodást. Utalok e helyütt például a szlovákiai helyzetre, amely új korszakot jelent mindannyiunk számára. Egyesek még képesek tárgyalásokba bocsátkozni a tótokkal! Szlovákia, amíg akart valamit, mellőzte a nacionalistákat a kormányzatban, most azonban, hogy már bent vannak, újra kormányerővé válhattak. Én, a magam részéről már régóta berepüléseket tartanék praktikus Gripenjeimmel a rakoncátlan Pozsony fölött.
Ki kell jelentenem: csak az marad meg minden körülmények között, amit már intézményesítettek. Tehát az autonómia, a megyék, a kétharmados elnöki jogkör – ezeket kell most erősíteni, illetve küzdeni értük. A Fidesz politikája leginkább a nemzeti összetartozás zálogaként jellemezhető. Célunk a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek egységben tartása, a diaszpórák egységbe forrasztása egy Orbán nevezetű koronás fő alatt. Tudatosítani kell, hogy a határon túliak nem elvesznek, hanem hozzáadnak a magyar értékrendhez. Különösképp, ha a határon túli voksokról van szó.
Kedves barátaim! Összefoglalom: a politikai hazugságokra épülő egypártrendszer 1989-ben a Hősök terén bukott meg. Ma, 21 évvel ama hajdani temetés után a szabadság híveinek ismét az egypártrendszer elleni fellépésre van szükségük. Hívunk hát mindenkit, találkozzunk szeptember végén a magyar szabadság születésének legendás helyszínein: az utcán, a Kossuth-téren, a tévénél.
Az nem lehet, hogy az országot mégis a kommunisták csinálják meg.
Ezzel felszólalásomnak sajnos vége, kedves barátaim, indulnom kell. Szólít a kötelesség. Nemzetegyesítő munkám folytatódik, léböjt és botox-kúrám is halaszthatatlan.
Bálványos, szívből remélem, egyszer ismét a bálványosiaké lesz.
Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok!”
(folyt. köv.)
2010. február 21., vasárnap
2010. február 15., hétfő
NOSZTALGIA: 2006 április
Nincs érdekesebb a tegnapi újságnál. A minap beleolvastam néhány 2006 tavaszi, a választásokat közvetlenül követő híradásba.
1) Máris jönnek a megszorítások? 2006. április 24. (MTI)
Az első külföldi értékelések szerint a kormánykoalíció kényelmes többséggel nyert, így könnyebb végrehajtani a reformokat, bár az önkormányzati választások féket jelenthetnek.
A szocialista párt vezette magyar kormánykoalíció az eddiginél erősebb támogatást kapott a létfontosságú reformok végrehajtására - írta hétfői tudósításában a Reuters. Az APA osztrák hírügynökség magyar szakértőket idézve azt emelte ki, hogy Magyarországon nem volt meg a hangulat a kormányváltásra. A Fidesz az általa elkövetett hibákkal „csak növelte” az ellene irányuló protest szavazatok számát.
Az APA által megszólaltatott szakértő szerint Orbán Viktornak le kellene mondania. Mindkét hírügynökség kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya az első olyan kabinet a kommunista rendszer összeomlása óta, amely megőrizte hatalmát egy újabb megmérettetésen Magyarországon.
A Financial Times online kiadása a szocialista-liberális koalíció kényelmes többségéről ír. A beszámoló szerint Gyurcsány Ferencnek nem lesz sok ideje a győzelem ízlelgetésére, ugyanis a fiskális reformok terén komoly nyomás nehezedik rá.
A tudósító megemlíti az EU-ban legnagyobbnak számító GDP-arányos költségvetési hiányt, ami sérülékennyé teszi a forint árfolyamát. Elemzők szerint a forint védelmében és az euró bevezetése érdekében Gyurcsánynak szinte azonnal csökkentenie kellene a deficitet és őszig az egészségügyet, az oktatást és az államigazgatást érintő, átfogó reformokkal kellene előrukkolnia.
A Reuters szerint Kóka János gazdasági miniszter már vasárnap lehetséges lépéseket helyezett kilátásba. Idézte a miniszter azzal kapcsolatos kijelentését, hogy megtakarítások érhetők el az állami szektorban, továbbá a miniszterek számának jelentős csökkentésével.
A tudósítás ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy mindenfajta lépés az ellenzéki Fidesz kemény ellenállásába ütközhet. Emlékeztetett: a Fidesz egész kampányát arra az érvelésre építette, hogy amennyiben a szocialisták győzelmet aratnak, gazdasági válság köszönt az országra.
2) A pártok megállapodását sürgeti a gazdaság 2006. április 24. (Index)
Közösen, felelősen és együtt tegyünk az ország felemelkedéséért - javasolja hétfőn megjelent közös kiáltványban 16 munkaadói szervezet vezetője. A gazdasági elit felelős gazdaságpolitikát, állami és magánfinanszírozáson alapuló egészségügyet, államháztartási és a versenyképességet növelő adóreformot sürget. A kiáltványt a Megállapodás a jövőnkért! címet viseli.
A munkaadók ebben azt kérik az újonnan megalakuló Országgyűléstől, hogy működjön együtt négy, általuk kulcskérdésnek nevezett probléma megoldásában. Elsőként felelős és fenntartható gazdaságpolitika megvalósítását sürgetik, ezen belül a monetáris, a fiskális és az adópolitika összehangolását, az államháztartási deficit lefaragását, az euró bevezetését és a szakképzés összehangolását a gazdaság igényeivel.
A gazdasági elit államháztartási reformot és új, régiós elven alapuló, a mainál hatékonyabb önkormányzati rendszert szeretne. Fontosnak tartják az egészségügy átalakítását: az állam felelősségével működő, de részben magánfinanszírozásra épülő egészségügyet és társadalombiztosítási reformot is szeretnének.
Negyedszer egyszerűbbé és versenyképesebbé tennék az adórendszert egy átfogó reform keretében. Csökkentenék a foglalkoztatás közterheit, szigorítanák az adó- és járulékbehajtást, növelnék az adófizetésre kötelezettek számát, és csökkentenék az adókedvezményeket.
A kiáltvány megfogalmazó szerint a reformokhoz új társadalmi szerződésre van szükség, amely egyszerre veszi figyelembe „az ország céljait és lehetőségeit, valamint az üzleti világ véleményét”. Ezért májusban háromoldalú tárgyalásokra várják a parlamenti pártok és az új kormány vezetőit.
Kóka már megpróbálta
A kiáltványban fogalmazott célokkal nagyjából megegyező kísérlete volt tavaly nyáron Kóka János gazdasági miniszternek. A liberális politikus júliusban adta át hazánk gazdasági kilátásairól szóló nyilatkozat-tervezetét a négy parlamenti párt gazdasági szakértőjének. Annak a nyilatkozatnak is az volt a célja, hogy politikai ciklusoktól függetlenül együttműködés alakuljon ki a gazdaságpolitika alapvető céljairól. Azt a javaslatot a két kormánypárt és az MDF végül aláírta, a Fidesz azonban - bár tárgyaltak a tervezetről - nem.
Varga Mihály, a párt gazdaságpolitikai kabinetének vezetője annak idején azt mondta, a kampányízű nyilatkozatok nem pótolják az aktív, tudatos gazdaságpolitikai lépéseket.
3) Gyurcsány személyes győzelme és nehéz feladata 2006. április 24. (MTI hírösszefoglaló)
The Independent: Baloldali eltolódás
A minap „Olaszország is balra fordult”, a szocialisták vezette magyar koalíció sikere megerősíti ezt a tendenciát. A lap kiemeli, hogy az EU 25 tagállamából tizenháromban középbal pártok vagy koalíciók kormányoznak. A lap szerint azonban Gyurcsány Ferencnek egyensúlyoznia kell a deficit határozott kezelése és - az októberi önkormányzati választások előtt - a választók elidegenítésének kockázata között.
Le Figaro: Mérhetetlenül ambiciózus
A magyar parlamenti választások eredménye Gyurcsány Ferenc személyes győzelme volt – írja a francia napilap. „Az egyszerű származású és mérhetetlenül ambiciózus” Gyurcsány Ferenc, „néhány plusz szavazatért mindenre készen állt” a kampányban: engedélyezte, hogy nyilvánosságra kerüljön amatőr videoklipje, internetes naplót nyitott és homokzsákokat hordott az árvíz alatt. Karizmatikus és határozott miniszterelnökként azonban két év alatt újradinamizálta az MSZP-t. A jobboldal hiába ijesztgette az országot a kommunisták visszatérésével, a kormányfő megakadályozta, hogy a párt továbbra is az egykori apparatcsikok mentsvára legyen.
Die Presse: Harc a jobboldalon
Gyurcsány Ferenc elérte azt, ami néhány hónappal ezelőtt kevéssé tűnt valószínűnek: másodszor is kormányra vitte pártját egy olyan országban, ahol 1990 óta mindig leváltották a regnáló hatalmat. Míg az MSZP és az SZDSZ kinyilvánította együttműködését, a jobboldalon álló két párt között folytatódik, sőt talán erősödik is a harc. Kérdés, hogy az MDF ellenáll-e a Fidesz nyomásának és megújulásra képes, vagy a többi kispárthoz hasonlóan szétesik. A jövő dönti el, hogy az MDF esetleges szétesése árt vagy használ a jobboldalnak.
Reuters: Kemény döntések
A 44 éves Gyurcsány megmentette a szocialistákat a biztos vereségtől, és újabb mandátumot kapott a reformok végrehajtására. A Reuters ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a miniszterelnöknek meg kell győznie a magyar államkötvény-tulajdonosokat, valamint az Európai Uniót arról, hogy kormánya kész lépéseket tenni a rekord méretű költségvetési deficit lefaragására. Kezelnie kell a költségvetés hiányát és átfogó reformokat kell indítani az egészségügyben. A hírügynökség szerint gyors lépések nem várhatók, mert a kormányra újabb megmérettetés vár az őszi helyhatósági választásokon. A Reuters ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Gyurcsány Ferenc mostanáig több ízben hangsúlyozta ugyan a reformok szükségességét, de elkerült minden olyan döntést, amely népszerűtlenné tette volna a választók előtt.
Deutschlandfunk: Politikai apafigura
A a Deutschlandfunk (DLF) német közszolgálati rádió megjegyezte: talán Gyurcsány Ferenc milliomos volta is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek inkább benne bíztak. A német beszámoló kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc a többiekkel szemben nem kirekesztő módon lépett fel. A tudósító szerint a legfontosabb az államháztartási deficit szanálása, mert a hiány az ország gazdasági teljesítőképességéhez képest a legmagasabb az EU-ban.
Szlovák rádió: A józan mérlegelés döntött
Azért született ilyen eredmény, mert „a magyar választópolgár nem hagyta magát tehetetlen bábukét mozgatni: nem egy adott politikai vezérbe vagy pártba vetett hit, hanem a józan mérlegelés diadalmaskodott” – fogalmazott a szlovák közrádió tudósítója. Téves és elhibázott volt a Fidesz kampánya, az államcsőddel, a szörnyűséges jövőképpel, a minden állami vagyon kiárusításával riogató jelszavak már nem hatottak. A tudósító szerint Gyurcsány „hihetetlen lendületű és mobilitású, a meggyőzés jó képességeivel, a modernség, ha úgy tetszik, az európaiság affinitásával megáldott politikus”. Gyurcsány azt állítja, hogy fel van készülve erre, és a választóknak reformokat ígért.
4) Gyurcsány soha nem látott reformokról beszélt 2006. április 24. (Index)
Júniusra alakulhat kormány, jelentette be Gyurcsány Ferenc, miután operatív tanácsadóival egyeztetett a választások másnapján.
Csütörtökön és pénteken tartják az első koalíciós tárgyalásokat Balatonőszödön. A kétnapos megbeszélésen a kormánytagok, a koalíciós pártok vezetői és a frakcióvezetők vesznek részt. A nap átfogó politikai értékeléssel kezdődik, a kormányfő javaslatot tesz a politikai főirányról, majd 8-10 kérdésben plenáris és szekcióülések lesznek.
Kuncze Gábor délelőtti sajtótájékoztatóján még nem tudta megmondani, kik fogják képviselni az SZDSZ-t az egyeztetéseken. Úgy tudja, első körben a területek szakpolitikusai fésülik egybe a két párt programját. Információink szerint a jelenlegi kormánytagok, Kuncze Gábor és Fodor Gábor lesznek ott a csütörtöki egyeztetésen.
Az SZDSZ ragaszkodna saját gazdasági elképzelései - főként az egykulcsos adórendszer - és egészségügyi reformtervei megvalósításához. „Az SZDSZ-nek ezekben a kérdésekben kész programja van. Ha valaki jobbat mutat, azt elfogadjuk, de ilyet még nem láttunk” - mondta Kuncze.
Az SZDSZ az egészségügyben a több biztosítós, piaci modell szerinti átalakulást támogatja, a szocialisták kitartanának az egybiztosítós rendszer mellett.
Gyurcsány szerint július végéig „nagyon intenzív hathetes parlamenti ülésszak következik”, az első 100 napban várhatóak a „rendszerváltást követő időszak legintenzívebb reformlépései”. Gyurcsány elmondta, hogy az elmúlt hetek üzeneteit - reformokra van szükség a gazdaságban - mint mondta: megértette, „pontosan tudja”, hol van szükség beavatkozásra, nagyobb tempóra. Gyurcsány a lobbistáknak is üzent, akiket a kormányzati feladatok összeállításakor el kell majd utasítania.
A választás pártelvű, de a kormányzás nem pártérdek, jelentette ki Gyurcsány, aki egy pillanatra sem akarja elfelejteni, hogy a kormánya az aktív többség, nem pedig az egész nemzet akaratából kormányoz. Azt sem felejti el, hogy mandátuma korlátozott. Aki ma ellenzékben van, abból kormányzó lehet, aki kormányon van, az előbb-utóbb ellenzékben lesz, mondta.
Kuncze szerint is elengedhetetlen az együttműködés a kormány és az ellenzék között a gazdasági reformok, illetve a közigazgatási és egészségügyi átalakítások kérdésében. „Ez nem jelenti az ellenzéki szerep feladását” - üzente.
Gyurcsány, mint mondta, programját hezitálás nélkül végrehajtja, de nyitott a vele egyet nem értőkkel is. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy a költségvetési előirányzatokhoz tartsák magukat, és ha intézkedésekre van szükség, „azt meg fogjuk tenni”. A koalícióra készülő pártok mindent megtesznek azért, hogy 2008-ra teljesítsék a maastrichti követelményrendszert. A kormány érti a gazdasági növekedés és egyensúly kérdését, melynek szempontjai az elmúlt években „sérülni látszottak” - mondta Gyurcsány.
5) Ötszázmilliárdos megszorítást, azonnal 2006. április 25., kedd (Világgazdaság)
Tizenkét pontban foglalta össze az államháztartás helyzetéről szóló álláspontját a Kopint-Datorg Zrt. A gazdaságkutatók szerint az idei hiánycél csak akkor teljesülhet, ha az új kormány nyomban a megalakulása után 500 milliárd forint megtakarítását eredményező tervet dolgoz ki. Az intézet szerint adóemelés sem kizárt. Az elemzők a cég idei első konjunktúrajelentésének megjelenésével egyidejűleg ismertették az államháztartási hiányáról írt 12 pontjukat.
Változások nélkül tarthatatlan a deficitcél
Az Eurostat hétfőn közzétett adataiból kiderült, hogy 2005-ben a magyar államháztartási hiány volt a legnagyobb az Európai Unióban. A 2004-ben csatlakozott tagállamok közül - a 3,3 százalékon, vagyis a határértéken lévő Máltát nem számítva - csak Magyarország nem teljesítette a maastrichti deficitkövetelményeket - emlékeztettek a kutatók.
Az első negyedéves adatok alapján ráadásul úgy tűnik, a hiány az idén is könnyen elszabadulhat. Három hónap alatt 800 milliárd forintnyi jött össze, ehhez április-júniusban még 500 milliárdot vár a PM. Palócz Éva, a Kopint vezérigazgató-helyettese szerint a második negyedéves cél még tartható, ám ebből az következik, hogy a második hat hónapban összesen 259 milliárd forint lehetne a deficit. „Ez pedig néha egyetlen hónap alatt összejön” - érzékeltette a helyzet tarthatatlanságát Palócz.
Az új kormánynak ezért a megalakulása után haladéktalanul hozzá kell kezdenie a hiány lefaragásához, ebben az őszi önkormányzati választások politikai szempontjai sem gátolhatják - mondják a szakértők. Az újabb deficittúllépés megakadályozása nemcsak pénzügyi, hanem hitelességi kérdés is. Hazánknak három éven belül már ötödször kellene korrigálnia hiány-előrejelzését, ha az idei költségvetési törvényben meghatározott 1542 milliárdos deficitet sem sikerül tartani.
A Kopint elsősorban a kiadások lefaragását sürgeti, a lehetséges bevételnövelő intézkedések közül csak a 15 százalékos áfa 20 százalékosra emelésének ötletét tartja megvalósíthatónak. Nem számol a szociális költések jelentős lefaragásával - ez a tétel viszonylag csekély arányt képvisel a költségvetésben -, legfeljebb a támogatási rendszer további átalakításával. A szociális jutattásokat a jelenleginél is inkább rászorultsági alapra kell helyezni.
A Kopint négy konkrét területet nevezett meg, ahol több tíz-, esetenként százmilliárdos megtakarítást lehet elérni. A szakértők szerint az 500 milliárdból 200-300 milliárdot jelenthet a közszféra bürokratikus kiadásainak lefaragása, az intézmények fenntartására tavaly több mint 2000 milliárdot fordítottak a költségvetésből. „Kormányzati elszántságtól függően ez akár a 400 milliárd közelében is lehet” - tette hozzá Palócz.
A gyógyszertámogatások anomáliáit is megszüntetné a Kopint, amely a jelenlegi százalékos - tehát a forgalmazók számára a drágább gyógyszereknek kedvező - támogatást egyösszegű dotációra változtatná. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a gyógyszerkassza hiánya mindig túllépi az előirányzatot. „Ennyivel nem vagyunk betegebbek” - érvelt Palócz. A felsőoktatásban csökkenteni kell az államilag finanszírozott helyek számát és szigorúbbá kell tenni az akkreditációt.
Tisztességes növekedés
A konjunktúrajelentést ismertetve nemcsak az államháztartásról, hanem a magyar gazdaság általános helyzetéről is szó volt. Palócz szerint „tisztességes és kiegyensúlyozott szerkezetű” a tavalyi 4,1 százalékos GDP-növekedés. Erre az évre a gazdaság 4,3 százalékos bővülését várják, míg 2007-re a bővülés - ha lesz megszorítás, miáltal a közösségi fogyasztás jelentősen csökkenhet - 4 százalék alá kerül.
A munkanélküliségi mutató további romlása is várható: az állástalanok aránya az idén 7,7, jövőre már akár 8 százalékos is lehet. Az export és az import egyaránt bővülni fog 2006-ban.
6) Kósa: Nem valószínű, hogy Orbán újra miniszterelnök-jelölt lesz 2006. április 26. (Index)
Bár Kósa Lajos szerint Orbánnak nem kell feltétlenül mennie a kongresszuson, azt valószínűnek tartja, hogy a következő parlamenti választásokon már nem Orbán Viktor lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Erről a politikus az m1 Nap-kelte című műsorában beszélt szerda reggel. „Az valószínű, hogy ha így teszi fel a kérdést, hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat” - közölte Kósa Lajos, aki a Fidesz Hajdú-Bihar megyei elnöki tisztét is betölti.
A debreceni polgármester úgy fogalmazott, hogy a Fidesz a választásokon rengeteg embert megszólított, akik kifejezetten arra a Fideszre szavaztak, amelyet Orbán Viktor vezet, és nem hiszi, hogy most „az a reakció lenne a legjobb, hogy azonnal elkezdjünk kapkodni (...) és rossz személyi döntéseket hozni. (...) Ez egy higgadtabb és nyugodtabb döntést igényel”. „Van (...) csomó feladat, amelyet még mindig az elnök úr tud a legjobban elvégezni” - tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy mennie kell-e Orbán Viktornak, azt mondta: „hát ezt eldönti a kongresszus (...) én szerintem nem feltétlenül kell mennie”.
Nem kellett volna lovat váltani
Kósa Lajos a választási vereségről szólva azt mondta, hogy a jobboldal csak tökéletes kampánnyal nyerhet, ezért a jövőben más típusú kampányt kell csinálni. Néhány személyi döntést rosszul hoztak meg, „olyan embereket állítottunk kampányarcnak, akik nem tudták megnyerni a baloldali embereket különböző mértékben”. „A küzdelem hevében nem biztos, hogy kellett volna lovat váltanunk” - tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor lehet-e frakcióvezető, úgy válaszolt, most átmeneti periódus következik. „Lesz egy olyan időszaka a jobboldalnak, amikor újra kell rendezni a sorokat, és lesz egy olyan, amikor el kell kezdeni újra építkezni” a következő választásokra felkészülve. Kósa Lajos hangsúlyozta, hogy az újrarendezésben, a szövetség összetartásában Orbán Viktornak „kulcsszerepe” van. „Egyébként is megvallom őszintén, szerintem a magyar politikai élet egyik legtehetségesebb embere, kár lenne érte” - fűzte hozzá.
Orbán Viktor, bár felajánlotta lemondását, azt nem nyújtotta be, mert meg kell várni, hogy milyen a hangulat párton belül, mondta Navracsics Tibor a Nap-keltében. „Úgy látom, a mostani helyzetben, bár még csak most kezdünk arról beszélni, hogy a vereséghez milyen okok vezettek, (...) meg kell várni, hogy a bizalmi viszonyok olyanok-e, hogy szükséges a vezetőváltás. Egyszer már volt arra példa, hogy (Orbán Viktor) felajánlotta lemondását és a kongresszus a bizalmáról biztosította” - közölte a politikus.
Amíg Orbán Viktor aktív a magyar politikában, addig Fidesznek, a polgári oldalnak, az egész magyar politikának „megkerülhetetlen figurája”. Hangsúlyozta, hogy a pártelnök nem gátolja az esetleges megújulást a Fideszben.
(folyt. köv.)
1) Máris jönnek a megszorítások? 2006. április 24. (MTI)
Az első külföldi értékelések szerint a kormánykoalíció kényelmes többséggel nyert, így könnyebb végrehajtani a reformokat, bár az önkormányzati választások féket jelenthetnek.
A szocialista párt vezette magyar kormánykoalíció az eddiginél erősebb támogatást kapott a létfontosságú reformok végrehajtására - írta hétfői tudósításában a Reuters. Az APA osztrák hírügynökség magyar szakértőket idézve azt emelte ki, hogy Magyarországon nem volt meg a hangulat a kormányváltásra. A Fidesz az általa elkövetett hibákkal „csak növelte” az ellene irányuló protest szavazatok számát.
Az APA által megszólaltatott szakértő szerint Orbán Viktornak le kellene mondania. Mindkét hírügynökség kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya az első olyan kabinet a kommunista rendszer összeomlása óta, amely megőrizte hatalmát egy újabb megmérettetésen Magyarországon.
A Financial Times online kiadása a szocialista-liberális koalíció kényelmes többségéről ír. A beszámoló szerint Gyurcsány Ferencnek nem lesz sok ideje a győzelem ízlelgetésére, ugyanis a fiskális reformok terén komoly nyomás nehezedik rá.
A tudósító megemlíti az EU-ban legnagyobbnak számító GDP-arányos költségvetési hiányt, ami sérülékennyé teszi a forint árfolyamát. Elemzők szerint a forint védelmében és az euró bevezetése érdekében Gyurcsánynak szinte azonnal csökkentenie kellene a deficitet és őszig az egészségügyet, az oktatást és az államigazgatást érintő, átfogó reformokkal kellene előrukkolnia.
A Reuters szerint Kóka János gazdasági miniszter már vasárnap lehetséges lépéseket helyezett kilátásba. Idézte a miniszter azzal kapcsolatos kijelentését, hogy megtakarítások érhetők el az állami szektorban, továbbá a miniszterek számának jelentős csökkentésével.
A tudósítás ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy mindenfajta lépés az ellenzéki Fidesz kemény ellenállásába ütközhet. Emlékeztetett: a Fidesz egész kampányát arra az érvelésre építette, hogy amennyiben a szocialisták győzelmet aratnak, gazdasági válság köszönt az országra.
2) A pártok megállapodását sürgeti a gazdaság 2006. április 24. (Index)
Közösen, felelősen és együtt tegyünk az ország felemelkedéséért - javasolja hétfőn megjelent közös kiáltványban 16 munkaadói szervezet vezetője. A gazdasági elit felelős gazdaságpolitikát, állami és magánfinanszírozáson alapuló egészségügyet, államháztartási és a versenyképességet növelő adóreformot sürget. A kiáltványt a Megállapodás a jövőnkért! címet viseli.
A munkaadók ebben azt kérik az újonnan megalakuló Országgyűléstől, hogy működjön együtt négy, általuk kulcskérdésnek nevezett probléma megoldásában. Elsőként felelős és fenntartható gazdaságpolitika megvalósítását sürgetik, ezen belül a monetáris, a fiskális és az adópolitika összehangolását, az államháztartási deficit lefaragását, az euró bevezetését és a szakképzés összehangolását a gazdaság igényeivel.
A gazdasági elit államháztartási reformot és új, régiós elven alapuló, a mainál hatékonyabb önkormányzati rendszert szeretne. Fontosnak tartják az egészségügy átalakítását: az állam felelősségével működő, de részben magánfinanszírozásra épülő egészségügyet és társadalombiztosítási reformot is szeretnének.
Negyedszer egyszerűbbé és versenyképesebbé tennék az adórendszert egy átfogó reform keretében. Csökkentenék a foglalkoztatás közterheit, szigorítanák az adó- és járulékbehajtást, növelnék az adófizetésre kötelezettek számát, és csökkentenék az adókedvezményeket.
A kiáltvány megfogalmazó szerint a reformokhoz új társadalmi szerződésre van szükség, amely egyszerre veszi figyelembe „az ország céljait és lehetőségeit, valamint az üzleti világ véleményét”. Ezért májusban háromoldalú tárgyalásokra várják a parlamenti pártok és az új kormány vezetőit.
Kóka már megpróbálta
A kiáltványban fogalmazott célokkal nagyjából megegyező kísérlete volt tavaly nyáron Kóka János gazdasági miniszternek. A liberális politikus júliusban adta át hazánk gazdasági kilátásairól szóló nyilatkozat-tervezetét a négy parlamenti párt gazdasági szakértőjének. Annak a nyilatkozatnak is az volt a célja, hogy politikai ciklusoktól függetlenül együttműködés alakuljon ki a gazdaságpolitika alapvető céljairól. Azt a javaslatot a két kormánypárt és az MDF végül aláírta, a Fidesz azonban - bár tárgyaltak a tervezetről - nem.
Varga Mihály, a párt gazdaságpolitikai kabinetének vezetője annak idején azt mondta, a kampányízű nyilatkozatok nem pótolják az aktív, tudatos gazdaságpolitikai lépéseket.
3) Gyurcsány személyes győzelme és nehéz feladata 2006. április 24. (MTI hírösszefoglaló)
The Independent: Baloldali eltolódás
A minap „Olaszország is balra fordult”, a szocialisták vezette magyar koalíció sikere megerősíti ezt a tendenciát. A lap kiemeli, hogy az EU 25 tagállamából tizenháromban középbal pártok vagy koalíciók kormányoznak. A lap szerint azonban Gyurcsány Ferencnek egyensúlyoznia kell a deficit határozott kezelése és - az októberi önkormányzati választások előtt - a választók elidegenítésének kockázata között.
Le Figaro: Mérhetetlenül ambiciózus
A magyar parlamenti választások eredménye Gyurcsány Ferenc személyes győzelme volt – írja a francia napilap. „Az egyszerű származású és mérhetetlenül ambiciózus” Gyurcsány Ferenc, „néhány plusz szavazatért mindenre készen állt” a kampányban: engedélyezte, hogy nyilvánosságra kerüljön amatőr videoklipje, internetes naplót nyitott és homokzsákokat hordott az árvíz alatt. Karizmatikus és határozott miniszterelnökként azonban két év alatt újradinamizálta az MSZP-t. A jobboldal hiába ijesztgette az országot a kommunisták visszatérésével, a kormányfő megakadályozta, hogy a párt továbbra is az egykori apparatcsikok mentsvára legyen.
Die Presse: Harc a jobboldalon
Gyurcsány Ferenc elérte azt, ami néhány hónappal ezelőtt kevéssé tűnt valószínűnek: másodszor is kormányra vitte pártját egy olyan országban, ahol 1990 óta mindig leváltották a regnáló hatalmat. Míg az MSZP és az SZDSZ kinyilvánította együttműködését, a jobboldalon álló két párt között folytatódik, sőt talán erősödik is a harc. Kérdés, hogy az MDF ellenáll-e a Fidesz nyomásának és megújulásra képes, vagy a többi kispárthoz hasonlóan szétesik. A jövő dönti el, hogy az MDF esetleges szétesése árt vagy használ a jobboldalnak.
Reuters: Kemény döntések
A 44 éves Gyurcsány megmentette a szocialistákat a biztos vereségtől, és újabb mandátumot kapott a reformok végrehajtására. A Reuters ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a miniszterelnöknek meg kell győznie a magyar államkötvény-tulajdonosokat, valamint az Európai Uniót arról, hogy kormánya kész lépéseket tenni a rekord méretű költségvetési deficit lefaragására. Kezelnie kell a költségvetés hiányát és átfogó reformokat kell indítani az egészségügyben. A hírügynökség szerint gyors lépések nem várhatók, mert a kormányra újabb megmérettetés vár az őszi helyhatósági választásokon. A Reuters ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Gyurcsány Ferenc mostanáig több ízben hangsúlyozta ugyan a reformok szükségességét, de elkerült minden olyan döntést, amely népszerűtlenné tette volna a választók előtt.
Deutschlandfunk: Politikai apafigura
A a Deutschlandfunk (DLF) német közszolgálati rádió megjegyezte: talán Gyurcsány Ferenc milliomos volta is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek inkább benne bíztak. A német beszámoló kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc a többiekkel szemben nem kirekesztő módon lépett fel. A tudósító szerint a legfontosabb az államháztartási deficit szanálása, mert a hiány az ország gazdasági teljesítőképességéhez képest a legmagasabb az EU-ban.
Szlovák rádió: A józan mérlegelés döntött
Azért született ilyen eredmény, mert „a magyar választópolgár nem hagyta magát tehetetlen bábukét mozgatni: nem egy adott politikai vezérbe vagy pártba vetett hit, hanem a józan mérlegelés diadalmaskodott” – fogalmazott a szlovák közrádió tudósítója. Téves és elhibázott volt a Fidesz kampánya, az államcsőddel, a szörnyűséges jövőképpel, a minden állami vagyon kiárusításával riogató jelszavak már nem hatottak. A tudósító szerint Gyurcsány „hihetetlen lendületű és mobilitású, a meggyőzés jó képességeivel, a modernség, ha úgy tetszik, az európaiság affinitásával megáldott politikus”. Gyurcsány azt állítja, hogy fel van készülve erre, és a választóknak reformokat ígért.
4) Gyurcsány soha nem látott reformokról beszélt 2006. április 24. (Index)
Júniusra alakulhat kormány, jelentette be Gyurcsány Ferenc, miután operatív tanácsadóival egyeztetett a választások másnapján.
Csütörtökön és pénteken tartják az első koalíciós tárgyalásokat Balatonőszödön. A kétnapos megbeszélésen a kormánytagok, a koalíciós pártok vezetői és a frakcióvezetők vesznek részt. A nap átfogó politikai értékeléssel kezdődik, a kormányfő javaslatot tesz a politikai főirányról, majd 8-10 kérdésben plenáris és szekcióülések lesznek.
Kuncze Gábor délelőtti sajtótájékoztatóján még nem tudta megmondani, kik fogják képviselni az SZDSZ-t az egyeztetéseken. Úgy tudja, első körben a területek szakpolitikusai fésülik egybe a két párt programját. Információink szerint a jelenlegi kormánytagok, Kuncze Gábor és Fodor Gábor lesznek ott a csütörtöki egyeztetésen.
Az SZDSZ ragaszkodna saját gazdasági elképzelései - főként az egykulcsos adórendszer - és egészségügyi reformtervei megvalósításához. „Az SZDSZ-nek ezekben a kérdésekben kész programja van. Ha valaki jobbat mutat, azt elfogadjuk, de ilyet még nem láttunk” - mondta Kuncze.
Az SZDSZ az egészségügyben a több biztosítós, piaci modell szerinti átalakulást támogatja, a szocialisták kitartanának az egybiztosítós rendszer mellett.
Gyurcsány szerint július végéig „nagyon intenzív hathetes parlamenti ülésszak következik”, az első 100 napban várhatóak a „rendszerváltást követő időszak legintenzívebb reformlépései”. Gyurcsány elmondta, hogy az elmúlt hetek üzeneteit - reformokra van szükség a gazdaságban - mint mondta: megértette, „pontosan tudja”, hol van szükség beavatkozásra, nagyobb tempóra. Gyurcsány a lobbistáknak is üzent, akiket a kormányzati feladatok összeállításakor el kell majd utasítania.
A választás pártelvű, de a kormányzás nem pártérdek, jelentette ki Gyurcsány, aki egy pillanatra sem akarja elfelejteni, hogy a kormánya az aktív többség, nem pedig az egész nemzet akaratából kormányoz. Azt sem felejti el, hogy mandátuma korlátozott. Aki ma ellenzékben van, abból kormányzó lehet, aki kormányon van, az előbb-utóbb ellenzékben lesz, mondta.
Kuncze szerint is elengedhetetlen az együttműködés a kormány és az ellenzék között a gazdasági reformok, illetve a közigazgatási és egészségügyi átalakítások kérdésében. „Ez nem jelenti az ellenzéki szerep feladását” - üzente.
Gyurcsány, mint mondta, programját hezitálás nélkül végrehajtja, de nyitott a vele egyet nem értőkkel is. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy a költségvetési előirányzatokhoz tartsák magukat, és ha intézkedésekre van szükség, „azt meg fogjuk tenni”. A koalícióra készülő pártok mindent megtesznek azért, hogy 2008-ra teljesítsék a maastrichti követelményrendszert. A kormány érti a gazdasági növekedés és egyensúly kérdését, melynek szempontjai az elmúlt években „sérülni látszottak” - mondta Gyurcsány.
5) Ötszázmilliárdos megszorítást, azonnal 2006. április 25., kedd (Világgazdaság)
Tizenkét pontban foglalta össze az államháztartás helyzetéről szóló álláspontját a Kopint-Datorg Zrt. A gazdaságkutatók szerint az idei hiánycél csak akkor teljesülhet, ha az új kormány nyomban a megalakulása után 500 milliárd forint megtakarítását eredményező tervet dolgoz ki. Az intézet szerint adóemelés sem kizárt. Az elemzők a cég idei első konjunktúrajelentésének megjelenésével egyidejűleg ismertették az államháztartási hiányáról írt 12 pontjukat.
Változások nélkül tarthatatlan a deficitcél
Az Eurostat hétfőn közzétett adataiból kiderült, hogy 2005-ben a magyar államháztartási hiány volt a legnagyobb az Európai Unióban. A 2004-ben csatlakozott tagállamok közül - a 3,3 százalékon, vagyis a határértéken lévő Máltát nem számítva - csak Magyarország nem teljesítette a maastrichti deficitkövetelményeket - emlékeztettek a kutatók.
Az első negyedéves adatok alapján ráadásul úgy tűnik, a hiány az idén is könnyen elszabadulhat. Három hónap alatt 800 milliárd forintnyi jött össze, ehhez április-júniusban még 500 milliárdot vár a PM. Palócz Éva, a Kopint vezérigazgató-helyettese szerint a második negyedéves cél még tartható, ám ebből az következik, hogy a második hat hónapban összesen 259 milliárd forint lehetne a deficit. „Ez pedig néha egyetlen hónap alatt összejön” - érzékeltette a helyzet tarthatatlanságát Palócz.
Az új kormánynak ezért a megalakulása után haladéktalanul hozzá kell kezdenie a hiány lefaragásához, ebben az őszi önkormányzati választások politikai szempontjai sem gátolhatják - mondják a szakértők. Az újabb deficittúllépés megakadályozása nemcsak pénzügyi, hanem hitelességi kérdés is. Hazánknak három éven belül már ötödször kellene korrigálnia hiány-előrejelzését, ha az idei költségvetési törvényben meghatározott 1542 milliárdos deficitet sem sikerül tartani.
A Kopint elsősorban a kiadások lefaragását sürgeti, a lehetséges bevételnövelő intézkedések közül csak a 15 százalékos áfa 20 százalékosra emelésének ötletét tartja megvalósíthatónak. Nem számol a szociális költések jelentős lefaragásával - ez a tétel viszonylag csekély arányt képvisel a költségvetésben -, legfeljebb a támogatási rendszer további átalakításával. A szociális jutattásokat a jelenleginél is inkább rászorultsági alapra kell helyezni.
A Kopint négy konkrét területet nevezett meg, ahol több tíz-, esetenként százmilliárdos megtakarítást lehet elérni. A szakértők szerint az 500 milliárdból 200-300 milliárdot jelenthet a közszféra bürokratikus kiadásainak lefaragása, az intézmények fenntartására tavaly több mint 2000 milliárdot fordítottak a költségvetésből. „Kormányzati elszántságtól függően ez akár a 400 milliárd közelében is lehet” - tette hozzá Palócz.
A gyógyszertámogatások anomáliáit is megszüntetné a Kopint, amely a jelenlegi százalékos - tehát a forgalmazók számára a drágább gyógyszereknek kedvező - támogatást egyösszegű dotációra változtatná. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a gyógyszerkassza hiánya mindig túllépi az előirányzatot. „Ennyivel nem vagyunk betegebbek” - érvelt Palócz. A felsőoktatásban csökkenteni kell az államilag finanszírozott helyek számát és szigorúbbá kell tenni az akkreditációt.
Tisztességes növekedés
A konjunktúrajelentést ismertetve nemcsak az államháztartásról, hanem a magyar gazdaság általános helyzetéről is szó volt. Palócz szerint „tisztességes és kiegyensúlyozott szerkezetű” a tavalyi 4,1 százalékos GDP-növekedés. Erre az évre a gazdaság 4,3 százalékos bővülését várják, míg 2007-re a bővülés - ha lesz megszorítás, miáltal a közösségi fogyasztás jelentősen csökkenhet - 4 százalék alá kerül.
A munkanélküliségi mutató további romlása is várható: az állástalanok aránya az idén 7,7, jövőre már akár 8 százalékos is lehet. Az export és az import egyaránt bővülni fog 2006-ban.
6) Kósa: Nem valószínű, hogy Orbán újra miniszterelnök-jelölt lesz 2006. április 26. (Index)
Bár Kósa Lajos szerint Orbánnak nem kell feltétlenül mennie a kongresszuson, azt valószínűnek tartja, hogy a következő parlamenti választásokon már nem Orbán Viktor lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Erről a politikus az m1 Nap-kelte című műsorában beszélt szerda reggel. „Az valószínű, hogy ha így teszi fel a kérdést, hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat” - közölte Kósa Lajos, aki a Fidesz Hajdú-Bihar megyei elnöki tisztét is betölti.
A debreceni polgármester úgy fogalmazott, hogy a Fidesz a választásokon rengeteg embert megszólított, akik kifejezetten arra a Fideszre szavaztak, amelyet Orbán Viktor vezet, és nem hiszi, hogy most „az a reakció lenne a legjobb, hogy azonnal elkezdjünk kapkodni (...) és rossz személyi döntéseket hozni. (...) Ez egy higgadtabb és nyugodtabb döntést igényel”. „Van (...) csomó feladat, amelyet még mindig az elnök úr tud a legjobban elvégezni” - tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy mennie kell-e Orbán Viktornak, azt mondta: „hát ezt eldönti a kongresszus (...) én szerintem nem feltétlenül kell mennie”.
Nem kellett volna lovat váltani
Kósa Lajos a választási vereségről szólva azt mondta, hogy a jobboldal csak tökéletes kampánnyal nyerhet, ezért a jövőben más típusú kampányt kell csinálni. Néhány személyi döntést rosszul hoztak meg, „olyan embereket állítottunk kampányarcnak, akik nem tudták megnyerni a baloldali embereket különböző mértékben”. „A küzdelem hevében nem biztos, hogy kellett volna lovat váltanunk” - tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor lehet-e frakcióvezető, úgy válaszolt, most átmeneti periódus következik. „Lesz egy olyan időszaka a jobboldalnak, amikor újra kell rendezni a sorokat, és lesz egy olyan, amikor el kell kezdeni újra építkezni” a következő választásokra felkészülve. Kósa Lajos hangsúlyozta, hogy az újrarendezésben, a szövetség összetartásában Orbán Viktornak „kulcsszerepe” van. „Egyébként is megvallom őszintén, szerintem a magyar politikai élet egyik legtehetségesebb embere, kár lenne érte” - fűzte hozzá.
Orbán Viktor, bár felajánlotta lemondását, azt nem nyújtotta be, mert meg kell várni, hogy milyen a hangulat párton belül, mondta Navracsics Tibor a Nap-keltében. „Úgy látom, a mostani helyzetben, bár még csak most kezdünk arról beszélni, hogy a vereséghez milyen okok vezettek, (...) meg kell várni, hogy a bizalmi viszonyok olyanok-e, hogy szükséges a vezetőváltás. Egyszer már volt arra példa, hogy (Orbán Viktor) felajánlotta lemondását és a kongresszus a bizalmáról biztosította” - közölte a politikus.
Amíg Orbán Viktor aktív a magyar politikában, addig Fidesznek, a polgári oldalnak, az egész magyar politikának „megkerülhetetlen figurája”. Hangsúlyozta, hogy a pártelnök nem gátolja az esetleges megújulást a Fideszben.
(folyt. köv.)
2010. február 2., kedd
Orbán Viktor évértékelő 2010
Kedves Olvasó!
Egy véletlen kapcsán került a postaládámba a köpcös hordószónok 3 nap múlva, a Millenárison megtartandó "évértékelőjének" szövege.
Ezúton szeretném megosztani Önökkel.
„Nos, tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok! Rövid hollywoodi közjáték: Zoltán, mind a ketten integessünk. Jó napot! Remek.
Miért hívtak engem ide? Merthogy elegen voltak nélkülem is, úgy látom. (Nevetés.) Talán többen is, mint amennyien elférünk. Engem azért hívtak ide, itt, a kezemben tartom, ennek a papírnak az alján olvasható: a leendő miniszterelnök beszéde. Nos, ezért vagyok itt.
Először azonban Balog Zolinak köszönöm a meghívást! Úgy illő, hogy a köszönet mellett gratuláljak is neki meg a többieknek is, a szakértői csoportoknak a hátam mögött, akik ezt a rengeteg gondolatot megpróbálták szakmai keretek közé fogni. Így méltányos és igazságos. Nem egymagam dekázgatok itt ráérő délutánjaimban. Úgyhogy gratulálok, Zoltán, Neked is meg a csapatodnak is, és persze magamnak is: négy év után végre újra van tiszta és világos programunk!
(Nevetés.)
Engedjék meg, hogy szokásom szerint nagy tisztelettel köszöntsem Dalma asszonyt és Mádl professzor urat is. Üdvözlöm azokat is, akik a határon túli magyar területeken nézik a közvetítést.
(Taps.)
Tisztelt hölgyeim és uraim! Ilyen időkben a kételkedők falakat, az optimisták vitorlákat húznak fel. Bizonyára más is érzi már az előszelét a változásoknak. Én a magam részéről az orromban érzem a puskaporszagot. Merthogy változások lesznek, afelől senkinek ne legyen kétsége.
(Egyetértő moraj.)
A polgári oldal is nyolc éven át úgy érezhette, hogy ellenszélben hajózik. Miért érezzük még ma is azt, hogy nyugaton a volt kommunistákat jobban elfogadják, mint a polgári oldalt? Panaszkodnunk kell, mint az egyszeri embernek: mindenütt jó, de mindig elzavarnak. A dologra az a válasz, hogy Nyugat-Európában nem érzékelhető, hogy idehaza eljött a kapitalista kommunisták ideje. A nyugat ezt a folyamatot valamiért félreértette. Nem vették észre, hogy nem lepke szállt fel a bábból, hanem mohó húsevő kapott lábra.
Ennyit az európai kormányok orráról.
(Moraj.)
Kedves barátaim! Mindannyian oda vágyunk, ahol a dolgok a helyükre kerülnek. Sőt, nem csak a helyükre kerülnek, hanem visszanyerik igazi értéküket. 1990-ben egy szót találtunk ki arra, mi is történt akkoriban velünk: úgy neveztük, rendszerváltoztatás. De csak ritkán tesszük föl azt a kérdést, hogy mi lett ez a másik, új rendszer, amihez elvezetett bennünket a változás. Gyakran megfordulok az emberek között, és egyre többen teszik föl ezt a kérdést. Hogy ez-e az az új világ, ami miatt érdemes volt vállalni a fölfordulást.
Látjuk, Magyarország ma a legmélyebb gazdasági és erkölcsi válságban van. Ennek a válságnak nyilvánvalóan a hazudozás az oka, 2006 hazugságai. Voltak, akik 14. havi nyugdíjat ígértek, áfa-mentes bébipelenkát, kedvezményes sztrádahasználatot, mindenféle tücsköt-bogarat. Aztán nem voltak képesek tartani az ígéreteiket. Én, emlékszem, szemtől szembe álltam velük, amikor azt hazudták, hogy nem lesz 300 ezer forint egy vakbélműtét.
Az egész baloldal nem más, mint túlélési milliárdos, genetikai juppikból álló, köztörvényes, langaléta társaság.
Az idei költségvetés, mint tudjuk, tragikus. Trükkök és hazugságok tömegére épül. Mára egyértelművé vált, hogy a büdzsét futóhomokra építették. Ezért meg kell találni annak lehetőségét, hogy felelősségre vonjuk azokat az embereket, akik nyilvánvalóan fiktív költségvetést fogadtatnak el a parlamenttel. Nézzék, mit műveltek a tavalyival is! (Nevetés.) Hogyan verték át a nemzetközi szervezeteket! Mi nem akarunk tovább ezen a nyomtávon haladni. A költségvetés nem gyerekjáték, nem lehet vele szórakozni, mint Janika a homokozóban.
(Hahota.)
Hölgyeim és uraim!
Magyarország ma gyenge, éspedig leginkább azért gyenge, mert nem csapatként viselkedik. Arra biztatják az embereket, hogy szórjanak kavicsot a másik cipőjébe, kössék meg a másik kerekét, vegyék semmibe a másik érdekeit. De ez a gyenge ország receptje. Az erős ország olyan, mint egy csapat. Nem fosztják ki a gyengét, nem kísérleteznek a nyugdíjasokkal, nem teszik lehetetlenné a közlekedést. Sajnos, a mai magyar kormánynak rombolási kényszere van, mindenre ráront, amit csak meglát maga körül. Új irány kell Magyarországnak, remény és változás.
(Dörgő taps.)
1956. október 25-én az Igazság című lap vezércikkírója a következő kérdést tette fel lapja címoldalán: „Hát nem tanultak még mindig eleget? Nem akarják még mindig elhinni, hogy a nép ellen nem lehet?” Sajnos, azóta is akadnak Magyarországon, akik azt hiszik, lehet a nép ellenében kormányozni.
Bárhol járok Magyarországon, egy dolog van, ami ma összeköti az embereket: az elkövetkező változástól megoldásokat várnak. De csak a józan ész képes összefogást, egységet teremteni, ami a győzelemhez, az előttünk álló nagy feladatokhoz nélkülözhetetlen. A józan ész erős, a szélsőség erőtlen. Építeni nem tud, ezért rombol. Rombol, amikor békés tüntetőket ütlegel, és rombol, amikor költségvetést eszkábál az Országgyűlésben.
(Lelkesültség.)
Bizonyára ismerik az anekdotát, miszerint amikor Mózes lejött a hegyről, így szólt a többiekhez: - Na emberek, van egy jó, meg egy rossz hírem. Kezdd a jóval, mondták az emberek. Lealkudtam tízre. És mi a rossz? Hogy a „ne hazudj” még mindig benne van. (Zajongás.)
Itt-ott már a magyar fül számára túlzónak tűnő véleményeket is olvashatunk. Egy tekintélyes brit gazdasági lap a minap azt írta, hogy Magyarország a közép-európai válságkezelés legfényesebb példája. Abszurdum! Mint tudjuk, valójában meglopták és kiszipolyozták az embereket. Messziről nézve a csillag ragyog, de közelről éget, már ahogy ez a csillagoknál szokás.
Vagy például hallottam a Nemzetközi Valutaalap Magyarországgal foglalkozó képviselőjének azt a mondatát, hogy a 2010-es költségvetési hiány mértéke a következő kormány gazdaságpolitikájától függ. Ha Almunía iskoláján nem estem volna át 2006-ban, lehet, hogy a meglepetéstől hanyatt esek. Minden büdzsé hiányszámaiért azok felelnek, akik legitimálták azokat. De megállapodást nem lehet bűnökre építeni. Perekre van szükség! Rács mögé kell juttatnia azokat, akik ellopták a pénzt! Nem folytatható a gyakorlat, hogy gyanús körülmények között privatizálnak egy céget, és utána kilopják belőle a pénzt. Emlékeznek a Postabank esetére? Az Egyetemi Nyomdára? Pedig Kövér egy nyomda volt. (Moraj.) Az állami gazdaságokra? Rács mögé kell kerülnie azoknak, aki kitalicskázták a pénzt. Felelősségre fogjuk őket vonni, aki lopott, börtönbe fog menni, akkor is, ha a legmagasabb vezetők egyike.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Mint tudják, gyakran visz az utam Horvátországba. Letenyén, ha arra járnak, Önök is egy szép parkot láthatnak. Ebben a parkban áll egy hatalmas platánfa, átölelhetetlen törzzsel, letörhetetlen ágakkal. Úgy mondják, 500 éve áll ott. 250 évvel ezelőtt a föld birtokosa azt vette a fejébe, hogy udvarházat emel. De nem a park közepébe építette a házat, ahogyan szokás, hanem úgy, hogy a fához igazította a ház építését. Így vagyunk mi is ezzel, tisztelt hölgyeim és uraim. Szeretnénk hétköznapjainkat az örökléthez igazítani, kell valami, amihez odavethetjük a hátunkat. A kereszténység kétezer éves, a keresztény magyar állam ezeresztendős. Én is már 47 éves vagyok. Basszus!
(Pardon.)
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégek, tévénézők, minden érdeklődő. Különösen nagy szeretettel köszöntöm azokat, akik a határon kívülről követik a mai találkozónkat. Kérjük a késve érkezőket a folyosó jobb oldalán haladni, nehogy összeütközzenek a korán távozók bal oldali sorával.
Barátaim! Először is, világossá kell tennünk, hogy a trükközésnek vége. Semmilyen trükköt nem fogunk elfogadni. Az MSZP–SZDSZ-koalíció a felelős mindenért! Hogy az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatiság területén nem történtek meg a szükséges változások! Márpedig ha ők viselik a felelősséget, akkor vállalniuk kell azt, ami ebből következik. Nem beszélni kell, hanem cselekedni! Ebben az ügyben nincs helye mellébeszélésnek! Ki kell mérni azt, ami jár, enélkül a bizalom Magyarországon nem állítható helyre. Ez legalább olyan fontos, mint bármilyen program.
Én ennyit tudok hozzátenni ennek az országnak a sikeréhez.
(Dobogás.)
Kedves barátaim! A következő hetekben nagy és sorsfordító küzdelem kezdődik a számunkra, talán életünk legfontosabb küzdelme. Nehézsége abból ered, hogy most nem fenyegetnek idegen tankok, fegyverek. Egy lerombolt Magyarországot kell újjáépítenünk. Persze látom előre, ahogy a múlt gáncsolni próbál majd, mégis hiszem, ha mindent beleadunk, a végén célba fogunk érni. Sokan hamarosan saját személyes életükben megérzik majd intézkedéseink hatását. Ez az élményük évről évre határozottabb formát ölt majd.
Most, hogy a másik Magyarország kormányra kerül, megkezdődhet végre az egyik Magyarország teljes körű APEH vizsgálata.
Kedves barátaim! Tudom, az új többségnek illene valami újat is mondania. Hogy mit hoz ennek az országnak. De a helyzet nem könnyű. Győzni indulunk: újjáépíteni, amit a szélsőséges kormányzás lerombolt. Ki ne sajnálna nyolc elvesztegetett évet a saját életéből? De mindig van lehetőség megjavítani, amit mások tönkretettek. Minden zsákutcából ki lehet jönni, ha máshol nem, hát ott, ahol befordultunk.
Nyilvánvalóan az első teendő, hogy el kell indulni. Soha nem fogunk kijutni ebből a helyzetből, ha nem indulunk el. Az elindulás általában az első lépés megtételét jelenti. Sajnos ahhoz, hogy kijuthassunk gödörből, kellene néhány új gondolat is, ráadásul a mi életünk kérdéseivel foglalkozó gondolat, amit meg lehet vitatni, meg lehet beszélni, amiben meg tudjuk egymást erősíteni. Mi jobboldaliak egyébként is szenvedélyesen szeretünk vitatkozni. Nem engedjük, hogy némelyek a választási kampányt a választópolgárt taszító cirkusszá züllesszék! Különösen nagy figyelemmel készülünk a miniszterelnök-jelöltek vitájára.
Persze előfordul, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, mi a teendő. Úgy jár, mint az egyszeri gazda, aki megkérdi egy járókelőtől a városban: Elnézést, megmondaná, hogy melyik a túloldal? Hát az ott szemben. Na most már tényleg meghülyülök! kiált föl a gazda. Onnan meg ideküldtek.
(Tombolás.)
Hölgyeim és uraim! Láthatjuk, a szocialisták pénzszivattyúnak tekintik a nyugdíjasokat és a hajléktalanokat. Kapuzárási pánik van, ami pénzt még lehet, kilapátolni, ami gyanús ügylet van, végigvinni. A jövő évi költségvetés is tragikus: csak példának okáért, míg ugyanis 1998-ban a magyar államadósság összege 6165 milliárd forint volt, 2002-ben 9224 milliárd, tehát nagyjából 50 százalékkal emelkedett. A meglepő az, hogy az államadósság lényegében ugyanilyen ütemben nőtt azóta is. 2006 végéig kissé gyorsabban, 14 ezer milliárd 676 millióra, azóta a Gyurcsány-Bajnai kormány ámokfutásának köszönhetően lassabban, 19 ezer milliárdra.
Hölgyeim és uraim! Tudom, ideje lenne előjönni a farbával. Végtelenül szegény az az ember, aki ígérgetni sem tud. De pokolian nehéz a dolgom. A helyzet, amely Magyarországon kialakult, csak hogy egy verssort idézzek: „vár állt ott, most romhalom”. Ez a helyzet. Ha az ember magától nem tudná, akkor is rögtön az eszébe juthat, mert amikor például ide jövök, közvetlenül ma reggel azt kellett mondanom a feleségemnek, hogy „Anikó, a Balog Zoliékhoz megyek beszélni, egyáltalán tudsz-e adni egy rendes inget?” Ennyit a dolgok állásáról. Nem akarom eltitkolni, mi odahaza arra készülünk, hogy ezt a bizonyos korszakot, ezt a Gyurcsány-Bajnai korszakot lezárjuk. Sokkal rosszabbul érzem magam, mint nyolc éve. A fő, hogy a magyar emberekből nem téphetik ki a magyarságot; nincs olyan erő, amely erre képes lenne.
Azt hiszem, ez egy jó kiinduló gondolat.
(Ováció.)
Tudom, hogy a küzdelem nehéz lesz, látom az arcokon, a tekinteteken. Éppen azért vonjuk most föl ezt a zászlót: hogy kinyilvánítsuk, vállaljuk ezt a küzdelmet. Én régóta készülök erre a pillanatra. Tudom, hogy a tétje rendkívüli, az én életemben talán soha nem adódik még egyszer ilyen pillanat.
Hadd hozzak ezért ide még egy személyes példát. Tudják, a nagymamám 60 éves korában elkezdett napi rendszerességgel sétálni, minden nap megtett 5 kilométert. Most 82 éves, és fogalmunk sincs, hol van.
(Derültség.)
Kedves barátaim! Ideje, hogy még magasabbra emeljük a tekintetünket. Magyarország a közép-kelet-európai államok között az átlag fölé kell, hogy kerüljön, ezen kívül pedig történjék meg a kárpát-medencei magyarság szimbolikus egységesítése. Ezek a célok. Sajnos lemaradtunk. Nemegyszer az az érzése az embernek, hogy a politika nem megoldja, hanem termeli a problémákat. Mindenütt gondok vannak, ezért az új kormánynak rendszerváltás értékű kihívással kell szembenéznie. Az előző kabinetek folyamatosan halasztották a reformokat, nem mertek belekezdeni egyetlen strukturális átalakításba, mert görcsösen óvták társadalmi támogatottságukat.
Az új kormány nem centiben méri a terjedelmet, hanem távlatokban. Mi nem ciklusokban, évtizedekben gondolkodunk. Ahogy körülnézek, fájlalom például, hogy a szövetségi kapitány nincs itt. E helyen is megerősítem, továbbra sem érzem azt, hogy a válogatott jó kezekben lenne. Nem látom, hogy azok a játékosok, akik megfeszülnek itthon, azokra valaki odafigyelne. Pedig a klubok sokkal inkább rendben vannak, mint a válogatott. Méltatlan, hogy egy ilyen rangadón nincsenek ott azok, akik azért felelősek, hogy a nemzeti válogatottat összeállítsák.
Kedves hölgyeim és uraim!
Minden közösség előtt két út áll: vagy maga találja meg a helyét a világban, vagy mások jelölik ki azt. Magáért bátran kiállva mindenki megtalálhatja a helyét a világban - példaként ehelyütt csak a honfoglalást, vagy az 1998 és 2002 közötti nemzeti politikát említhetem. A mi helyünk a Kárpát-medencében van, tréfásan hozzáteszem: ezt akkor is kimondom, ha emiatt Szlovákiában Fico kormányülést hív össze.
(Nevetés.)
Sajnos a magyarok erősek a világtendenciák felismerésében, de a külpolitikai aprómunkát elhanyagoljuk.
Hiába, ilyen az ember: a cipőt hibáztatja, noha a lába a hibás.
(Ujjongás.)
A Gyurcsány–Bajnai korszak politikája felelős a közbiztonság romlásáért is. Annak a helyzetnek a kialakulásáért, amikor puskával vadásznak magyar polgárokra, és a politikai ellenfeleknek golyót küldenek. A Svábhegyen az emberek az utcára sem mernek kimenni sötétedés után, páncélautóval kell járni. Terrorveszéllyel riogatnak, békés ünnepi megemlékezéseket lovasrohammal fojtanak vérbe. A múltnak e Gyurcsány és Bajnai nevével fémjelzett, sötét korszakát sürgősen le kell zárni! Minden erőt megadunk majd az ügyészségeknek a vizsgálatokhoz, azoknak pénzügyi korlátja nem lehet.
(Bizonytalankodó Jobbikos barátaim kedvéért idehozok egy adomát: Tudják-e, mi az: egy sötét pont halad a sivatagban? - Hát mák. És mi az: két sötét pont halad a sivatagban? Ko-mák. No és az mi: sok sötét pont halad a sivatagban? Ro-mák.
Kuncogás.)
Barátaim! A mögöttünk hagyott nyolc évben úgy érezhettük magunkat mi magyarok, mint egy régi történetben az egyszeri ember szamara, amelyik beleesett a kiszáradt kútba. Fájt neki az esés, telis-tele volt zúzódásokkal, lehet, hogy a bordái is eltörtek. Állt tehetetlenül a kút alján, és várt, mert bízott benne, hogy jön a gazdája és kihúzza. A gazda kisvártatva valóban megérkezett, de nem kihúzni próbálta, hanem ásót és lapátot vett elő, és elkezdte a kútba lapátolni a földet. Ugyanis kiszámolta, hogy olcsóbb a szamarat a kúttal együtt betemetni, mint a kihúzással bajlódni. Reformszellemű gazda volt, ha-ha-ha.
El kellett telni kis időnek, amíg a szamár felfogta, mi is történt vele. Nem hiába mondják, hogy szamár a szamár. (Moraj.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Velünk, magyarokkal is ez történt az utóbbi nyolc évben. Itt vagyunk egy válság közepében, a kommunisták jól megcsinálták. De kiderült, hogy mi a gazdasági válság valódi oka: a közgazdászok úgy mondják, költségvetési hiány. Ez annyit tesz, hogy nincs meg a pénz. Igen, hiányzik, mert a szocialista vezetők, akiknél a kasszakulcs volt, eltüntették.
Azt is megérthettük, ki kicsoda a magyar közéletben. Hogy akad, aki hosszú évek óta hazudik, tudatosan félrevezeti az embereket, az Országgyűlést, a köztársasági elnököt. Az MSZP-kormány azt mondja, adóemelésre, vizitdíjra, tandíjra van szükség, mert nincs ingyenebéd. Én azt mondom, ideje ezen változtatnunk! Legyen most másképp. Fizessenek a hazugok! Akik pimasz módon pórázon fogva vezették a köztársasági elnököt, nagyképűen fittyet hánynak az Állami Számvevőszék figyelmeztetéseire, akik kormányzásuk ideje alatt egyetlen strukturális reformot nem próbáltak elindítani. Kioktatják és sértegetik a jegybank elnökét, azt állítják, lehet hiányt csökkenteni úgy, hogy egyidőben csökkentjük a bevételeket és növeljük a kiadásokat! Nem átallottak a maguk idején közpénzekből súlyos százmilliárdokat költeni propagandára, valóságos propaganda-minisztérium fenntartására! Igen, eljött az ideje, hogy végre Magyarországon először fizessenek a hazugok!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Merjük kimondani: a Gyurcsány-Bajnai kormány egyetlen célja a még több pénz és a még több hatalom. Azért kellett vénykötelessé tenni az aszpirint, hogy a rivális, termékeiket vény nélkül terjesztő gyógyszergyártó cégek piacot szerezhessenek a kormányzat jótékony segítségével.
Kedves barátaim!
Magyarországot porig rombolták. A következő kormány feladata nehezebb, mint 60 éve az újjáépítés volt. A bankárkommunisták reformjának eszköze a lapát. Ilyen szamárnak nézik a magyarokat. Igen ám, de a történetnek volt egy csattanója, amire senki sem számított: a gazda meglepetten látta, hogy a szamár csodálatos dolgot művel. Minden egyes lapát után megrázza magát, lerázza magáról, amit rádobtak, és ahogy magasodik körülötte a halom, mindig eggyel feljebb lép. Végül mindenki ámulatára átlépte a kút káváját, és felvetett fejjel faképnél hagyta a gazdáját. A régi többség szertefoszlott, mintha sohasem létezett volna.
Mindannyian ismerjük a pillanatot, amikor felsóhajtunk: hogy lehettem ilyen szamár? De a legotrombább hazugsághadjárat esetén is kettőn áll a vásár: aki hazudik, és aki elhiszi. A hazugságoknak, a félrevezetésnek mindig a becsapottak isszák meg a levét! Ezen nem változtat, ha bárki gátlástalanul folytatja a lódítást. Hogy nem sül ki a szeme!
Sajnos az égési sérülésben elhunytak sem kapnak engedményt a hamvasztásnál.
Igen, kedves magyarok, 2010-re megtanulhatták, hogy vannak köztünk megélhetési hazudozók is.
(Nevetés.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A káoszt, zűrzavart teremtő Gyurcsány-Bajnai kormány mögött alig maradtak, de maradtak. Mert mindig maradnak, akiket sikeresen lehet ijesztgetni, mint a gyerekeket a mókárral és a rézfülű bagollyal. Pedig mit is védelmeznek ők? Mi mellett tartanak ki? Nem szeretünk mások portája előtt söprögetni, mégis most két perc erejéig tegyük ezt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba.
Nem tudunk többet tenni a megtévesztett honfitársaink érdekében, mint hogy kérjük őket, nézzenek szembe azzal, mi mellett tartanak ki körömszakadtáig. Bizonyára emlékeznek rá: a folyamatos hangoskodás, a pocskondiázás, - még emlékeznek rá! -, a sok kampány a józan ész ellen. Érdemes hinni egy olyan rendszerben, ahol a regnáló miniszterelnök édesapja többmilliárdos állami megrendeléseket kap - verseny nélkül!, vagy feleségének cége ötvenmilliós állami támogatásban részesül? Oda juthatunk, hogy egyre többen érzik, aki nem lop a közösből, az a saját családját rövidíti meg.
Én nem akarom a saját családomat megrövidíteni.
És tovább, kedves Barátaim! Nem a magunk igazát akarjuk bizonygatni, egyszerűen csak azt üzenjük önöknek: a manipuláció, a cinizmus mellé nem érdemes odaállni. Érdemesebb helyette új ösvényt keresni, amely talán elvezet egy legalább valamelyest élhetőbb világba.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!
Tudom, végre valami újszerű dolgot is kellene mondanom. Első hallásra talán furcsának tűnik. De legyen. Ha például elfogadjuk, hogy a politika nem képes megoldani a munkanélküliséget, hogy még ahhoz is gyáva, hogy kitűzze a teljes foglalkoztatás célját, akkor az a politika bizony nem jó semmire. Ha nem tudja megoldani a magyar emberek lakáshelyzetét, akkor Magyarországon nincs szükség politikusokra.
De - tisztelt Hölgyeim és Uraim - nekünk jó okunk van arra, hogy megőrizzük a hitünket. Mi már bizonyítottuk, hogy tartjuk az ígéreteinket. Évi 7 százalékos növekedést teremtettünk, megszüntettük az inflációt. Négy év alatt 1 millió munkahelyet teremtettünk. A jó politika képes letörni az árakat, csökkenteni a munkanélküliséget. A polgári oldalnak jó oka van arra, hogy higgyen a politikában: Szájer Európában, Kósa Debrecenben, Tarlós a fővárosban, Járai a Nemzeti Biztosító élén. Kövér a titkosszolgálatoknál: mind bizonyított politikusok. Ezért nekünk jó okunk van, hogy megtartsuk hitünket.
Tehetjük ezt annak ellenére, hogy tudjuk, rendkívül pazarló a társadalombiztosítási rendszerünk. Csak a MÁV, a BKV, vagy például a magát pénzügyileg elgaloppírozó Fidesz adósságának rendezése mindösszesen 240 milliárd forintjába kerül majd az adófizetőknek. A valóság azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, sosem írható le számokkal. Nem én vagyok az egyetlen, akiknek már igazán elegük van az úgynevezett makrogazdasági adatokból. Azért vagyunk torkig ezekkel a számokkal, mert keveset mondanak el a mindennapi életünkről. Szerencsénkre a jobboldalon már kezdenek összegyűlni azok a tudományos munkák, amelyek elmagyarázzák, mi történik velünk valójában.
Amúgy pedig aki a pártban a józan ésszel kokettál, hamar megüti a bokáját. Emlékezzenek szerencsétlen Mádi Lacira! (Együttérző taps.)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még néhány hét, és kitágul előttünk a tér és az idő. A polgári kormány kitör az adósságcsapdából. Csökkentjük az adókat, növeljük a béreket. ÁFA-mentes rágógumi az óvodában, ingyenes diabetikus menüsor, az alsó tagozatos büfékben díjtalan Coca-Cola! A szocialistáktól az emberek nyugdíjkorhatár-emelést kapnak a nyakukba (80 év!!), a betegek hiába várják el, hogy enyhítsék a fájdalmukat. Szerencse, hogy mi több ország nyugdíjrendszerét is tanulmányoztuk. Egyébként hülyeségnek tartom a közmédiumok összevonásával vagy a közigazgatás karcsúsításával kapcsolatos híreket.
Ne csodálkozzanak, ha tőlem ma új dolgokat nem hallanak. Nézzünk szembe a helyzettel, Barátaim! Gyurcsányék idején négy év alatt tizenkettőt hátráltunk, mi tizenhatot lépünk majd előre. Meg kell állapítani a felelősök személyét, és ki kell szabni a megérdemelt büntetést. Az ország nem akar pártvezetőkből verbuválódott multimilliomosokat. Sokan azt mondják, ismétlem magam, mint az egyszeri ember, aki mindennap új alsógatyát vesz fel, vasárnapra már 7 van rajta. De mit tegyek?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország ma azért csúszik vissza, mert nincs ereje megkapaszkodni. Mint a szamár. Nem tud megkapaszkodni, mert megcsapolták az erejét, telebeszélték a fejét, hogy rettegjen a változásoktól. A többség azonban tudja, hogy megdermedt országban nincs se jólét, se igazság.
Az új többség célja ezért egy erős Magyarország. Csak erős ország képes arra, hogy visszanyerje az erejét. Az erős Magyarország elutasítja a nemzeti minimumot, nemzeti maximumot akar.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az erős Magyarország először is felhagy az illúziókkal. Mondjuk ki, nem becsületes dolog a magyar embereknek éveken keresztül lódítani. Magyarország nyugalmat akar. Figyeljenek csak Pécsre!
Erről egy régi Lenin-idézet jut az eszembe: „A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket.”
(Hosszan tartó taps.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A polgári oldal feladata, hogy segítse az új többséget céljai elérésében. Ki, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Olyan egyértelmű a helyzet. Most mégis hadd szóljak ezúttal az intés hangján. Párszor megtanulhattuk már: elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik csak maguknak legeltetik. A hamis csupán a zsírjáért és a gyapjáért törődik a nyájjal.
Gondolkodjunk el ezen egy kicsit!
(Csönd.)
Nyolc évvel az elorzott győzelem után a polgári oldalnak meg kell értenie a jobboldal és a világ viszonyát. Ebben nem hibázhatunk! Pontosan kell fogalmaznunk. Az ország nem tulajdona a jobboldalnak. Reményt csak alázattal és szolgálattal lehet beteljesíteni, nem kell félni a szótól, Barátaim! Félni azoktól kell, akik egyik percben a másikat megalázzák, hogy a másik percben újra teli tüdővel ócsárolják a teljes szakramentumot. A munka megbízatás - ez a gondolkodás sajnos kiszorult a magyar államéletből. Vissza kell szerezni, ez a húszéves kormányzás kulcsa. Ha jön a kevélység, érkezik rá a szégyen.
(Csönd.)
Hé! Hölgyeim és Uraim! Megijedtek, hogy végre mondok valamit? Ugyan. Öreg vagyok már ahhoz, hogy az utolsó percben nulláról a kapu fölé vágjam.
Ne foglalkozzunk mostantól a másik oldallal sem. Semmi okunk kitalált és ostoba vádak ellen védekezni. Magyarországon a polgári oldal száz éve a progresszió motorja, a múlt tisztaságát és a változást együttesen képviseli. Évek óta, minden körülmények között kitartottunk a parlamentáris demokrácia eszméi mellett. Mi vittük vissza a közéletet az emberek közé, megkérdeztük, konzultációra hívtuk őket. Elvittük a politikát az otthonokba, az utcára. A kommunisták rendőrökkel verették az embereket.
Legyünk büszkék arra, hogy a polgári oldal számolta föl a szélsőséges neonáci mozgalmakat.
Ne fogadjuk el a szélsőségekkel való riogatást sem! Nyilvánvaló, hogy a kormányoldal kreálta a szélsőjobbos akciókat. A baloldal kormányprogrammá emelte a félelmet, napi politikai érdekek szolgálatába állította az ügyészség és a bíróságok szervezeteit. A rendszerváltás óta a politika még nem tenyerelt bele ilyen mértékben a jogszolgáltatás életébe.
Na, ilyenkor szokták egyesek azt mondani, hogy ezen a helyzeten csak közösen lehet változtatni. Ez persze igaz, azonban az kérdés, hogy ez mit jelent.
Eleget beszéltünk korábban erről, nem akarok zsákbamacskát árulni. Támogatjuk, hogy a szükséges törvények megszülessenek, s így az ország megkapja azt a keretet, amelyen belül a siker esélyével veheti fel az új miniszterelnök irányításával a harcot azon jelenségek ellen, amelyek megnehezítik az életét.
Abban azonban igaza van Balog Zolinak, hogy magunk sem tudjuk most, hogy akkor a macska kint van-e vagy bent. Most akkor van-e kétharmad vagy nincs? És ha nincs, akkor hogyan? Egyáltalán ki hozza majd a döntéseket? Ez új megvilágításba helyezi az egész programot. Még nem látom, hogy Vona Gábort felpofozom, vagy koalíciót kötök vele. Esetleg mindkettő. Eddig is sürgés-forgás volt, de most hirtelen minden halaszthatatlanná vált.
Barátaim! Végezetül szeretnék néhány szót szólni Magyarország egyik legégetőbb kérdéséről, a romakérdésről. A magyarországi cigányság fölemelkedéséhez az út a munkán és a tanuláson keresztül vezet, ezt már többször mondtam. Ezért működünk együtt 78 városi önkormányzatban a humanista Jobbikkal. Holnapra Magyarországon nem lesz egyetlen olyan cigánygyermek, aki ha akar, ne tudna tanulni. A Fidesz soraiból került ki az Európa Parlament egyetlen roma képviselője. A Jobbikkal összefogva roma programunk európai nívójú. Bízom benne, hogy a párt politikája nagyobb világosságot gyújt roma polgártársaink putrijaiban, mint mindenféle polgárjogi szervezetek dekadens szirénhangjai.
(Jobbikos barátaim kedvéért hozzáteszem: tudják, mit csinál két cigány a mérleghintán? Bosszantják az orvlövészeket.
Dübörgés.)
Hölgyeim és uraim! A zászló, amelyet itt ma felhúzunk, számomra azt jelenti, hogy mi, akik felelősséget érzünk Magyarország sorsáért, ne emésszük magunkat az elpazarolt évek miatt, hanem vigyük végre véghez, amivel a történelem megbíz bennünket. Még két hónap, és nekiállunk újjáépíteni a porban fetrengő Magyarországot.
Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy győzzünk. Magyarország hangja a magyarok hangja, én ezt hallom mindenünnen. A zászló már lobog. Indulnunk kell!
Most azonban, miután időm lassan lejár, engedjék meg, hogy még utoljára tágabb perspektívából is megtekintsük a dolgokat. A legszégyenletesebb dolog, ami ebben az országban az elmúlt nyolc évben történt, a sportpályák ügye. Hogy fölszámolták őket, és abba a helyzetbe hozták a mindenfajta civilizációs kihívásokkal szembenéző fiatalokat, hogy esélyük se legyen arra, hogy a lakóhelyükhöz közeli térben sportpályát találjanak maguknak. Ez olyan felelőtlenség, amit szülőként nem tudok elég erős szavakkal minősíteni. Ennek az új kormány mindenképpen véget vet. Visszaállítja a régi egyesületi rendszert, Láng, Törekvés, stb., megadja a fiataloknak, mármint mindent, amik csak szükségesek.
Ezt magánemberként, illetve családapaként még szükségesnek láttam elmondani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!
Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semminek sem lenne vége.
Hajrá, Magyarország! Hajrá magyarok!”
Egy véletlen kapcsán került a postaládámba a köpcös hordószónok 3 nap múlva, a Millenárison megtartandó "évértékelőjének" szövege.
Ezúton szeretném megosztani Önökkel.
„Nos, tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok! Rövid hollywoodi közjáték: Zoltán, mind a ketten integessünk. Jó napot! Remek.
Miért hívtak engem ide? Merthogy elegen voltak nélkülem is, úgy látom. (Nevetés.) Talán többen is, mint amennyien elférünk. Engem azért hívtak ide, itt, a kezemben tartom, ennek a papírnak az alján olvasható: a leendő miniszterelnök beszéde. Nos, ezért vagyok itt.
Először azonban Balog Zolinak köszönöm a meghívást! Úgy illő, hogy a köszönet mellett gratuláljak is neki meg a többieknek is, a szakértői csoportoknak a hátam mögött, akik ezt a rengeteg gondolatot megpróbálták szakmai keretek közé fogni. Így méltányos és igazságos. Nem egymagam dekázgatok itt ráérő délutánjaimban. Úgyhogy gratulálok, Zoltán, Neked is meg a csapatodnak is, és persze magamnak is: négy év után végre újra van tiszta és világos programunk!
(Nevetés.)
Engedjék meg, hogy szokásom szerint nagy tisztelettel köszöntsem Dalma asszonyt és Mádl professzor urat is. Üdvözlöm azokat is, akik a határon túli magyar területeken nézik a közvetítést.
(Taps.)
Tisztelt hölgyeim és uraim! Ilyen időkben a kételkedők falakat, az optimisták vitorlákat húznak fel. Bizonyára más is érzi már az előszelét a változásoknak. Én a magam részéről az orromban érzem a puskaporszagot. Merthogy változások lesznek, afelől senkinek ne legyen kétsége.
(Egyetértő moraj.)
A polgári oldal is nyolc éven át úgy érezhette, hogy ellenszélben hajózik. Miért érezzük még ma is azt, hogy nyugaton a volt kommunistákat jobban elfogadják, mint a polgári oldalt? Panaszkodnunk kell, mint az egyszeri embernek: mindenütt jó, de mindig elzavarnak. A dologra az a válasz, hogy Nyugat-Európában nem érzékelhető, hogy idehaza eljött a kapitalista kommunisták ideje. A nyugat ezt a folyamatot valamiért félreértette. Nem vették észre, hogy nem lepke szállt fel a bábból, hanem mohó húsevő kapott lábra.
Ennyit az európai kormányok orráról.
(Moraj.)
Kedves barátaim! Mindannyian oda vágyunk, ahol a dolgok a helyükre kerülnek. Sőt, nem csak a helyükre kerülnek, hanem visszanyerik igazi értéküket. 1990-ben egy szót találtunk ki arra, mi is történt akkoriban velünk: úgy neveztük, rendszerváltoztatás. De csak ritkán tesszük föl azt a kérdést, hogy mi lett ez a másik, új rendszer, amihez elvezetett bennünket a változás. Gyakran megfordulok az emberek között, és egyre többen teszik föl ezt a kérdést. Hogy ez-e az az új világ, ami miatt érdemes volt vállalni a fölfordulást.
Látjuk, Magyarország ma a legmélyebb gazdasági és erkölcsi válságban van. Ennek a válságnak nyilvánvalóan a hazudozás az oka, 2006 hazugságai. Voltak, akik 14. havi nyugdíjat ígértek, áfa-mentes bébipelenkát, kedvezményes sztrádahasználatot, mindenféle tücsköt-bogarat. Aztán nem voltak képesek tartani az ígéreteiket. Én, emlékszem, szemtől szembe álltam velük, amikor azt hazudták, hogy nem lesz 300 ezer forint egy vakbélműtét.
Az egész baloldal nem más, mint túlélési milliárdos, genetikai juppikból álló, köztörvényes, langaléta társaság.
Az idei költségvetés, mint tudjuk, tragikus. Trükkök és hazugságok tömegére épül. Mára egyértelművé vált, hogy a büdzsét futóhomokra építették. Ezért meg kell találni annak lehetőségét, hogy felelősségre vonjuk azokat az embereket, akik nyilvánvalóan fiktív költségvetést fogadtatnak el a parlamenttel. Nézzék, mit műveltek a tavalyival is! (Nevetés.) Hogyan verték át a nemzetközi szervezeteket! Mi nem akarunk tovább ezen a nyomtávon haladni. A költségvetés nem gyerekjáték, nem lehet vele szórakozni, mint Janika a homokozóban.
(Hahota.)
Hölgyeim és uraim!
Magyarország ma gyenge, éspedig leginkább azért gyenge, mert nem csapatként viselkedik. Arra biztatják az embereket, hogy szórjanak kavicsot a másik cipőjébe, kössék meg a másik kerekét, vegyék semmibe a másik érdekeit. De ez a gyenge ország receptje. Az erős ország olyan, mint egy csapat. Nem fosztják ki a gyengét, nem kísérleteznek a nyugdíjasokkal, nem teszik lehetetlenné a közlekedést. Sajnos, a mai magyar kormánynak rombolási kényszere van, mindenre ráront, amit csak meglát maga körül. Új irány kell Magyarországnak, remény és változás.
(Dörgő taps.)
1956. október 25-én az Igazság című lap vezércikkírója a következő kérdést tette fel lapja címoldalán: „Hát nem tanultak még mindig eleget? Nem akarják még mindig elhinni, hogy a nép ellen nem lehet?” Sajnos, azóta is akadnak Magyarországon, akik azt hiszik, lehet a nép ellenében kormányozni.
Bárhol járok Magyarországon, egy dolog van, ami ma összeköti az embereket: az elkövetkező változástól megoldásokat várnak. De csak a józan ész képes összefogást, egységet teremteni, ami a győzelemhez, az előttünk álló nagy feladatokhoz nélkülözhetetlen. A józan ész erős, a szélsőség erőtlen. Építeni nem tud, ezért rombol. Rombol, amikor békés tüntetőket ütlegel, és rombol, amikor költségvetést eszkábál az Országgyűlésben.
(Lelkesültség.)
Bizonyára ismerik az anekdotát, miszerint amikor Mózes lejött a hegyről, így szólt a többiekhez: - Na emberek, van egy jó, meg egy rossz hírem. Kezdd a jóval, mondták az emberek. Lealkudtam tízre. És mi a rossz? Hogy a „ne hazudj” még mindig benne van. (Zajongás.)
Itt-ott már a magyar fül számára túlzónak tűnő véleményeket is olvashatunk. Egy tekintélyes brit gazdasági lap a minap azt írta, hogy Magyarország a közép-európai válságkezelés legfényesebb példája. Abszurdum! Mint tudjuk, valójában meglopták és kiszipolyozták az embereket. Messziről nézve a csillag ragyog, de közelről éget, már ahogy ez a csillagoknál szokás.
Vagy például hallottam a Nemzetközi Valutaalap Magyarországgal foglalkozó képviselőjének azt a mondatát, hogy a 2010-es költségvetési hiány mértéke a következő kormány gazdaságpolitikájától függ. Ha Almunía iskoláján nem estem volna át 2006-ban, lehet, hogy a meglepetéstől hanyatt esek. Minden büdzsé hiányszámaiért azok felelnek, akik legitimálták azokat. De megállapodást nem lehet bűnökre építeni. Perekre van szükség! Rács mögé kell juttatnia azokat, akik ellopták a pénzt! Nem folytatható a gyakorlat, hogy gyanús körülmények között privatizálnak egy céget, és utána kilopják belőle a pénzt. Emlékeznek a Postabank esetére? Az Egyetemi Nyomdára? Pedig Kövér egy nyomda volt. (Moraj.) Az állami gazdaságokra? Rács mögé kell kerülnie azoknak, aki kitalicskázták a pénzt. Felelősségre fogjuk őket vonni, aki lopott, börtönbe fog menni, akkor is, ha a legmagasabb vezetők egyike.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Mint tudják, gyakran visz az utam Horvátországba. Letenyén, ha arra járnak, Önök is egy szép parkot láthatnak. Ebben a parkban áll egy hatalmas platánfa, átölelhetetlen törzzsel, letörhetetlen ágakkal. Úgy mondják, 500 éve áll ott. 250 évvel ezelőtt a föld birtokosa azt vette a fejébe, hogy udvarházat emel. De nem a park közepébe építette a házat, ahogyan szokás, hanem úgy, hogy a fához igazította a ház építését. Így vagyunk mi is ezzel, tisztelt hölgyeim és uraim. Szeretnénk hétköznapjainkat az örökléthez igazítani, kell valami, amihez odavethetjük a hátunkat. A kereszténység kétezer éves, a keresztény magyar állam ezeresztendős. Én is már 47 éves vagyok. Basszus!
(Pardon.)
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégek, tévénézők, minden érdeklődő. Különösen nagy szeretettel köszöntöm azokat, akik a határon kívülről követik a mai találkozónkat. Kérjük a késve érkezőket a folyosó jobb oldalán haladni, nehogy összeütközzenek a korán távozók bal oldali sorával.
Barátaim! Először is, világossá kell tennünk, hogy a trükközésnek vége. Semmilyen trükköt nem fogunk elfogadni. Az MSZP–SZDSZ-koalíció a felelős mindenért! Hogy az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatiság területén nem történtek meg a szükséges változások! Márpedig ha ők viselik a felelősséget, akkor vállalniuk kell azt, ami ebből következik. Nem beszélni kell, hanem cselekedni! Ebben az ügyben nincs helye mellébeszélésnek! Ki kell mérni azt, ami jár, enélkül a bizalom Magyarországon nem állítható helyre. Ez legalább olyan fontos, mint bármilyen program.
Én ennyit tudok hozzátenni ennek az országnak a sikeréhez.
(Dobogás.)
Kedves barátaim! A következő hetekben nagy és sorsfordító küzdelem kezdődik a számunkra, talán életünk legfontosabb küzdelme. Nehézsége abból ered, hogy most nem fenyegetnek idegen tankok, fegyverek. Egy lerombolt Magyarországot kell újjáépítenünk. Persze látom előre, ahogy a múlt gáncsolni próbál majd, mégis hiszem, ha mindent beleadunk, a végén célba fogunk érni. Sokan hamarosan saját személyes életükben megérzik majd intézkedéseink hatását. Ez az élményük évről évre határozottabb formát ölt majd.
Most, hogy a másik Magyarország kormányra kerül, megkezdődhet végre az egyik Magyarország teljes körű APEH vizsgálata.
Kedves barátaim! Tudom, az új többségnek illene valami újat is mondania. Hogy mit hoz ennek az országnak. De a helyzet nem könnyű. Győzni indulunk: újjáépíteni, amit a szélsőséges kormányzás lerombolt. Ki ne sajnálna nyolc elvesztegetett évet a saját életéből? De mindig van lehetőség megjavítani, amit mások tönkretettek. Minden zsákutcából ki lehet jönni, ha máshol nem, hát ott, ahol befordultunk.
Nyilvánvalóan az első teendő, hogy el kell indulni. Soha nem fogunk kijutni ebből a helyzetből, ha nem indulunk el. Az elindulás általában az első lépés megtételét jelenti. Sajnos ahhoz, hogy kijuthassunk gödörből, kellene néhány új gondolat is, ráadásul a mi életünk kérdéseivel foglalkozó gondolat, amit meg lehet vitatni, meg lehet beszélni, amiben meg tudjuk egymást erősíteni. Mi jobboldaliak egyébként is szenvedélyesen szeretünk vitatkozni. Nem engedjük, hogy némelyek a választási kampányt a választópolgárt taszító cirkusszá züllesszék! Különösen nagy figyelemmel készülünk a miniszterelnök-jelöltek vitájára.
Persze előfordul, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, mi a teendő. Úgy jár, mint az egyszeri gazda, aki megkérdi egy járókelőtől a városban: Elnézést, megmondaná, hogy melyik a túloldal? Hát az ott szemben. Na most már tényleg meghülyülök! kiált föl a gazda. Onnan meg ideküldtek.
(Tombolás.)
Hölgyeim és uraim! Láthatjuk, a szocialisták pénzszivattyúnak tekintik a nyugdíjasokat és a hajléktalanokat. Kapuzárási pánik van, ami pénzt még lehet, kilapátolni, ami gyanús ügylet van, végigvinni. A jövő évi költségvetés is tragikus: csak példának okáért, míg ugyanis 1998-ban a magyar államadósság összege 6165 milliárd forint volt, 2002-ben 9224 milliárd, tehát nagyjából 50 százalékkal emelkedett. A meglepő az, hogy az államadósság lényegében ugyanilyen ütemben nőtt azóta is. 2006 végéig kissé gyorsabban, 14 ezer milliárd 676 millióra, azóta a Gyurcsány-Bajnai kormány ámokfutásának köszönhetően lassabban, 19 ezer milliárdra.
Hölgyeim és uraim! Tudom, ideje lenne előjönni a farbával. Végtelenül szegény az az ember, aki ígérgetni sem tud. De pokolian nehéz a dolgom. A helyzet, amely Magyarországon kialakult, csak hogy egy verssort idézzek: „vár állt ott, most romhalom”. Ez a helyzet. Ha az ember magától nem tudná, akkor is rögtön az eszébe juthat, mert amikor például ide jövök, közvetlenül ma reggel azt kellett mondanom a feleségemnek, hogy „Anikó, a Balog Zoliékhoz megyek beszélni, egyáltalán tudsz-e adni egy rendes inget?” Ennyit a dolgok állásáról. Nem akarom eltitkolni, mi odahaza arra készülünk, hogy ezt a bizonyos korszakot, ezt a Gyurcsány-Bajnai korszakot lezárjuk. Sokkal rosszabbul érzem magam, mint nyolc éve. A fő, hogy a magyar emberekből nem téphetik ki a magyarságot; nincs olyan erő, amely erre képes lenne.
Azt hiszem, ez egy jó kiinduló gondolat.
(Ováció.)
Tudom, hogy a küzdelem nehéz lesz, látom az arcokon, a tekinteteken. Éppen azért vonjuk most föl ezt a zászlót: hogy kinyilvánítsuk, vállaljuk ezt a küzdelmet. Én régóta készülök erre a pillanatra. Tudom, hogy a tétje rendkívüli, az én életemben talán soha nem adódik még egyszer ilyen pillanat.
Hadd hozzak ezért ide még egy személyes példát. Tudják, a nagymamám 60 éves korában elkezdett napi rendszerességgel sétálni, minden nap megtett 5 kilométert. Most 82 éves, és fogalmunk sincs, hol van.
(Derültség.)
Kedves barátaim! Ideje, hogy még magasabbra emeljük a tekintetünket. Magyarország a közép-kelet-európai államok között az átlag fölé kell, hogy kerüljön, ezen kívül pedig történjék meg a kárpát-medencei magyarság szimbolikus egységesítése. Ezek a célok. Sajnos lemaradtunk. Nemegyszer az az érzése az embernek, hogy a politika nem megoldja, hanem termeli a problémákat. Mindenütt gondok vannak, ezért az új kormánynak rendszerváltás értékű kihívással kell szembenéznie. Az előző kabinetek folyamatosan halasztották a reformokat, nem mertek belekezdeni egyetlen strukturális átalakításba, mert görcsösen óvták társadalmi támogatottságukat.
Az új kormány nem centiben méri a terjedelmet, hanem távlatokban. Mi nem ciklusokban, évtizedekben gondolkodunk. Ahogy körülnézek, fájlalom például, hogy a szövetségi kapitány nincs itt. E helyen is megerősítem, továbbra sem érzem azt, hogy a válogatott jó kezekben lenne. Nem látom, hogy azok a játékosok, akik megfeszülnek itthon, azokra valaki odafigyelne. Pedig a klubok sokkal inkább rendben vannak, mint a válogatott. Méltatlan, hogy egy ilyen rangadón nincsenek ott azok, akik azért felelősek, hogy a nemzeti válogatottat összeállítsák.
Kedves hölgyeim és uraim!
Minden közösség előtt két út áll: vagy maga találja meg a helyét a világban, vagy mások jelölik ki azt. Magáért bátran kiállva mindenki megtalálhatja a helyét a világban - példaként ehelyütt csak a honfoglalást, vagy az 1998 és 2002 közötti nemzeti politikát említhetem. A mi helyünk a Kárpát-medencében van, tréfásan hozzáteszem: ezt akkor is kimondom, ha emiatt Szlovákiában Fico kormányülést hív össze.
(Nevetés.)
Sajnos a magyarok erősek a világtendenciák felismerésében, de a külpolitikai aprómunkát elhanyagoljuk.
Hiába, ilyen az ember: a cipőt hibáztatja, noha a lába a hibás.
(Ujjongás.)
A Gyurcsány–Bajnai korszak politikája felelős a közbiztonság romlásáért is. Annak a helyzetnek a kialakulásáért, amikor puskával vadásznak magyar polgárokra, és a politikai ellenfeleknek golyót küldenek. A Svábhegyen az emberek az utcára sem mernek kimenni sötétedés után, páncélautóval kell járni. Terrorveszéllyel riogatnak, békés ünnepi megemlékezéseket lovasrohammal fojtanak vérbe. A múltnak e Gyurcsány és Bajnai nevével fémjelzett, sötét korszakát sürgősen le kell zárni! Minden erőt megadunk majd az ügyészségeknek a vizsgálatokhoz, azoknak pénzügyi korlátja nem lehet.
(Bizonytalankodó Jobbikos barátaim kedvéért idehozok egy adomát: Tudják-e, mi az: egy sötét pont halad a sivatagban? - Hát mák. És mi az: két sötét pont halad a sivatagban? Ko-mák. No és az mi: sok sötét pont halad a sivatagban? Ro-mák.
Kuncogás.)
Barátaim! A mögöttünk hagyott nyolc évben úgy érezhettük magunkat mi magyarok, mint egy régi történetben az egyszeri ember szamara, amelyik beleesett a kiszáradt kútba. Fájt neki az esés, telis-tele volt zúzódásokkal, lehet, hogy a bordái is eltörtek. Állt tehetetlenül a kút alján, és várt, mert bízott benne, hogy jön a gazdája és kihúzza. A gazda kisvártatva valóban megérkezett, de nem kihúzni próbálta, hanem ásót és lapátot vett elő, és elkezdte a kútba lapátolni a földet. Ugyanis kiszámolta, hogy olcsóbb a szamarat a kúttal együtt betemetni, mint a kihúzással bajlódni. Reformszellemű gazda volt, ha-ha-ha.
El kellett telni kis időnek, amíg a szamár felfogta, mi is történt vele. Nem hiába mondják, hogy szamár a szamár. (Moraj.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Velünk, magyarokkal is ez történt az utóbbi nyolc évben. Itt vagyunk egy válság közepében, a kommunisták jól megcsinálták. De kiderült, hogy mi a gazdasági válság valódi oka: a közgazdászok úgy mondják, költségvetési hiány. Ez annyit tesz, hogy nincs meg a pénz. Igen, hiányzik, mert a szocialista vezetők, akiknél a kasszakulcs volt, eltüntették.
Azt is megérthettük, ki kicsoda a magyar közéletben. Hogy akad, aki hosszú évek óta hazudik, tudatosan félrevezeti az embereket, az Országgyűlést, a köztársasági elnököt. Az MSZP-kormány azt mondja, adóemelésre, vizitdíjra, tandíjra van szükség, mert nincs ingyenebéd. Én azt mondom, ideje ezen változtatnunk! Legyen most másképp. Fizessenek a hazugok! Akik pimasz módon pórázon fogva vezették a köztársasági elnököt, nagyképűen fittyet hánynak az Állami Számvevőszék figyelmeztetéseire, akik kormányzásuk ideje alatt egyetlen strukturális reformot nem próbáltak elindítani. Kioktatják és sértegetik a jegybank elnökét, azt állítják, lehet hiányt csökkenteni úgy, hogy egyidőben csökkentjük a bevételeket és növeljük a kiadásokat! Nem átallottak a maguk idején közpénzekből súlyos százmilliárdokat költeni propagandára, valóságos propaganda-minisztérium fenntartására! Igen, eljött az ideje, hogy végre Magyarországon először fizessenek a hazugok!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Merjük kimondani: a Gyurcsány-Bajnai kormány egyetlen célja a még több pénz és a még több hatalom. Azért kellett vénykötelessé tenni az aszpirint, hogy a rivális, termékeiket vény nélkül terjesztő gyógyszergyártó cégek piacot szerezhessenek a kormányzat jótékony segítségével.
Kedves barátaim!
Magyarországot porig rombolták. A következő kormány feladata nehezebb, mint 60 éve az újjáépítés volt. A bankárkommunisták reformjának eszköze a lapát. Ilyen szamárnak nézik a magyarokat. Igen ám, de a történetnek volt egy csattanója, amire senki sem számított: a gazda meglepetten látta, hogy a szamár csodálatos dolgot művel. Minden egyes lapát után megrázza magát, lerázza magáról, amit rádobtak, és ahogy magasodik körülötte a halom, mindig eggyel feljebb lép. Végül mindenki ámulatára átlépte a kút káváját, és felvetett fejjel faképnél hagyta a gazdáját. A régi többség szertefoszlott, mintha sohasem létezett volna.
Mindannyian ismerjük a pillanatot, amikor felsóhajtunk: hogy lehettem ilyen szamár? De a legotrombább hazugsághadjárat esetén is kettőn áll a vásár: aki hazudik, és aki elhiszi. A hazugságoknak, a félrevezetésnek mindig a becsapottak isszák meg a levét! Ezen nem változtat, ha bárki gátlástalanul folytatja a lódítást. Hogy nem sül ki a szeme!
Sajnos az égési sérülésben elhunytak sem kapnak engedményt a hamvasztásnál.
Igen, kedves magyarok, 2010-re megtanulhatták, hogy vannak köztünk megélhetési hazudozók is.
(Nevetés.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A káoszt, zűrzavart teremtő Gyurcsány-Bajnai kormány mögött alig maradtak, de maradtak. Mert mindig maradnak, akiket sikeresen lehet ijesztgetni, mint a gyerekeket a mókárral és a rézfülű bagollyal. Pedig mit is védelmeznek ők? Mi mellett tartanak ki? Nem szeretünk mások portája előtt söprögetni, mégis most két perc erejéig tegyük ezt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba.
Nem tudunk többet tenni a megtévesztett honfitársaink érdekében, mint hogy kérjük őket, nézzenek szembe azzal, mi mellett tartanak ki körömszakadtáig. Bizonyára emlékeznek rá: a folyamatos hangoskodás, a pocskondiázás, - még emlékeznek rá! -, a sok kampány a józan ész ellen. Érdemes hinni egy olyan rendszerben, ahol a regnáló miniszterelnök édesapja többmilliárdos állami megrendeléseket kap - verseny nélkül!, vagy feleségének cége ötvenmilliós állami támogatásban részesül? Oda juthatunk, hogy egyre többen érzik, aki nem lop a közösből, az a saját családját rövidíti meg.
Én nem akarom a saját családomat megrövidíteni.
És tovább, kedves Barátaim! Nem a magunk igazát akarjuk bizonygatni, egyszerűen csak azt üzenjük önöknek: a manipuláció, a cinizmus mellé nem érdemes odaállni. Érdemesebb helyette új ösvényt keresni, amely talán elvezet egy legalább valamelyest élhetőbb világba.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!
Tudom, végre valami újszerű dolgot is kellene mondanom. Első hallásra talán furcsának tűnik. De legyen. Ha például elfogadjuk, hogy a politika nem képes megoldani a munkanélküliséget, hogy még ahhoz is gyáva, hogy kitűzze a teljes foglalkoztatás célját, akkor az a politika bizony nem jó semmire. Ha nem tudja megoldani a magyar emberek lakáshelyzetét, akkor Magyarországon nincs szükség politikusokra.
De - tisztelt Hölgyeim és Uraim - nekünk jó okunk van arra, hogy megőrizzük a hitünket. Mi már bizonyítottuk, hogy tartjuk az ígéreteinket. Évi 7 százalékos növekedést teremtettünk, megszüntettük az inflációt. Négy év alatt 1 millió munkahelyet teremtettünk. A jó politika képes letörni az árakat, csökkenteni a munkanélküliséget. A polgári oldalnak jó oka van arra, hogy higgyen a politikában: Szájer Európában, Kósa Debrecenben, Tarlós a fővárosban, Járai a Nemzeti Biztosító élén. Kövér a titkosszolgálatoknál: mind bizonyított politikusok. Ezért nekünk jó okunk van, hogy megtartsuk hitünket.
Tehetjük ezt annak ellenére, hogy tudjuk, rendkívül pazarló a társadalombiztosítási rendszerünk. Csak a MÁV, a BKV, vagy például a magát pénzügyileg elgaloppírozó Fidesz adósságának rendezése mindösszesen 240 milliárd forintjába kerül majd az adófizetőknek. A valóság azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, sosem írható le számokkal. Nem én vagyok az egyetlen, akiknek már igazán elegük van az úgynevezett makrogazdasági adatokból. Azért vagyunk torkig ezekkel a számokkal, mert keveset mondanak el a mindennapi életünkről. Szerencsénkre a jobboldalon már kezdenek összegyűlni azok a tudományos munkák, amelyek elmagyarázzák, mi történik velünk valójában.
Amúgy pedig aki a pártban a józan ésszel kokettál, hamar megüti a bokáját. Emlékezzenek szerencsétlen Mádi Lacira! (Együttérző taps.)
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még néhány hét, és kitágul előttünk a tér és az idő. A polgári kormány kitör az adósságcsapdából. Csökkentjük az adókat, növeljük a béreket. ÁFA-mentes rágógumi az óvodában, ingyenes diabetikus menüsor, az alsó tagozatos büfékben díjtalan Coca-Cola! A szocialistáktól az emberek nyugdíjkorhatár-emelést kapnak a nyakukba (80 év!!), a betegek hiába várják el, hogy enyhítsék a fájdalmukat. Szerencse, hogy mi több ország nyugdíjrendszerét is tanulmányoztuk. Egyébként hülyeségnek tartom a közmédiumok összevonásával vagy a közigazgatás karcsúsításával kapcsolatos híreket.
Ne csodálkozzanak, ha tőlem ma új dolgokat nem hallanak. Nézzünk szembe a helyzettel, Barátaim! Gyurcsányék idején négy év alatt tizenkettőt hátráltunk, mi tizenhatot lépünk majd előre. Meg kell állapítani a felelősök személyét, és ki kell szabni a megérdemelt büntetést. Az ország nem akar pártvezetőkből verbuválódott multimilliomosokat. Sokan azt mondják, ismétlem magam, mint az egyszeri ember, aki mindennap új alsógatyát vesz fel, vasárnapra már 7 van rajta. De mit tegyek?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország ma azért csúszik vissza, mert nincs ereje megkapaszkodni. Mint a szamár. Nem tud megkapaszkodni, mert megcsapolták az erejét, telebeszélték a fejét, hogy rettegjen a változásoktól. A többség azonban tudja, hogy megdermedt országban nincs se jólét, se igazság.
Az új többség célja ezért egy erős Magyarország. Csak erős ország képes arra, hogy visszanyerje az erejét. Az erős Magyarország elutasítja a nemzeti minimumot, nemzeti maximumot akar.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az erős Magyarország először is felhagy az illúziókkal. Mondjuk ki, nem becsületes dolog a magyar embereknek éveken keresztül lódítani. Magyarország nyugalmat akar. Figyeljenek csak Pécsre!
Erről egy régi Lenin-idézet jut az eszembe: „A kapitalisták azok, akik eladják nekünk azt a kötelet, amire majd felakasztjuk őket.”
(Hosszan tartó taps.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A polgári oldal feladata, hogy segítse az új többséget céljai elérésében. Ki, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Olyan egyértelmű a helyzet. Most mégis hadd szóljak ezúttal az intés hangján. Párszor megtanulhattuk már: elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik csak maguknak legeltetik. A hamis csupán a zsírjáért és a gyapjáért törődik a nyájjal.
Gondolkodjunk el ezen egy kicsit!
(Csönd.)
Nyolc évvel az elorzott győzelem után a polgári oldalnak meg kell értenie a jobboldal és a világ viszonyát. Ebben nem hibázhatunk! Pontosan kell fogalmaznunk. Az ország nem tulajdona a jobboldalnak. Reményt csak alázattal és szolgálattal lehet beteljesíteni, nem kell félni a szótól, Barátaim! Félni azoktól kell, akik egyik percben a másikat megalázzák, hogy a másik percben újra teli tüdővel ócsárolják a teljes szakramentumot. A munka megbízatás - ez a gondolkodás sajnos kiszorult a magyar államéletből. Vissza kell szerezni, ez a húszéves kormányzás kulcsa. Ha jön a kevélység, érkezik rá a szégyen.
(Csönd.)
Hé! Hölgyeim és Uraim! Megijedtek, hogy végre mondok valamit? Ugyan. Öreg vagyok már ahhoz, hogy az utolsó percben nulláról a kapu fölé vágjam.
Ne foglalkozzunk mostantól a másik oldallal sem. Semmi okunk kitalált és ostoba vádak ellen védekezni. Magyarországon a polgári oldal száz éve a progresszió motorja, a múlt tisztaságát és a változást együttesen képviseli. Évek óta, minden körülmények között kitartottunk a parlamentáris demokrácia eszméi mellett. Mi vittük vissza a közéletet az emberek közé, megkérdeztük, konzultációra hívtuk őket. Elvittük a politikát az otthonokba, az utcára. A kommunisták rendőrökkel verették az embereket.
Legyünk büszkék arra, hogy a polgári oldal számolta föl a szélsőséges neonáci mozgalmakat.
Ne fogadjuk el a szélsőségekkel való riogatást sem! Nyilvánvaló, hogy a kormányoldal kreálta a szélsőjobbos akciókat. A baloldal kormányprogrammá emelte a félelmet, napi politikai érdekek szolgálatába állította az ügyészség és a bíróságok szervezeteit. A rendszerváltás óta a politika még nem tenyerelt bele ilyen mértékben a jogszolgáltatás életébe.
Na, ilyenkor szokták egyesek azt mondani, hogy ezen a helyzeten csak közösen lehet változtatni. Ez persze igaz, azonban az kérdés, hogy ez mit jelent.
Eleget beszéltünk korábban erről, nem akarok zsákbamacskát árulni. Támogatjuk, hogy a szükséges törvények megszülessenek, s így az ország megkapja azt a keretet, amelyen belül a siker esélyével veheti fel az új miniszterelnök irányításával a harcot azon jelenségek ellen, amelyek megnehezítik az életét.
Abban azonban igaza van Balog Zolinak, hogy magunk sem tudjuk most, hogy akkor a macska kint van-e vagy bent. Most akkor van-e kétharmad vagy nincs? És ha nincs, akkor hogyan? Egyáltalán ki hozza majd a döntéseket? Ez új megvilágításba helyezi az egész programot. Még nem látom, hogy Vona Gábort felpofozom, vagy koalíciót kötök vele. Esetleg mindkettő. Eddig is sürgés-forgás volt, de most hirtelen minden halaszthatatlanná vált.
Barátaim! Végezetül szeretnék néhány szót szólni Magyarország egyik legégetőbb kérdéséről, a romakérdésről. A magyarországi cigányság fölemelkedéséhez az út a munkán és a tanuláson keresztül vezet, ezt már többször mondtam. Ezért működünk együtt 78 városi önkormányzatban a humanista Jobbikkal. Holnapra Magyarországon nem lesz egyetlen olyan cigánygyermek, aki ha akar, ne tudna tanulni. A Fidesz soraiból került ki az Európa Parlament egyetlen roma képviselője. A Jobbikkal összefogva roma programunk európai nívójú. Bízom benne, hogy a párt politikája nagyobb világosságot gyújt roma polgártársaink putrijaiban, mint mindenféle polgárjogi szervezetek dekadens szirénhangjai.
(Jobbikos barátaim kedvéért hozzáteszem: tudják, mit csinál két cigány a mérleghintán? Bosszantják az orvlövészeket.
Dübörgés.)
Hölgyeim és uraim! A zászló, amelyet itt ma felhúzunk, számomra azt jelenti, hogy mi, akik felelősséget érzünk Magyarország sorsáért, ne emésszük magunkat az elpazarolt évek miatt, hanem vigyük végre véghez, amivel a történelem megbíz bennünket. Még két hónap, és nekiállunk újjáépíteni a porban fetrengő Magyarországot.
Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy győzzünk. Magyarország hangja a magyarok hangja, én ezt hallom mindenünnen. A zászló már lobog. Indulnunk kell!
Most azonban, miután időm lassan lejár, engedjék meg, hogy még utoljára tágabb perspektívából is megtekintsük a dolgokat. A legszégyenletesebb dolog, ami ebben az országban az elmúlt nyolc évben történt, a sportpályák ügye. Hogy fölszámolták őket, és abba a helyzetbe hozták a mindenfajta civilizációs kihívásokkal szembenéző fiatalokat, hogy esélyük se legyen arra, hogy a lakóhelyükhöz közeli térben sportpályát találjanak maguknak. Ez olyan felelőtlenség, amit szülőként nem tudok elég erős szavakkal minősíteni. Ennek az új kormány mindenképpen véget vet. Visszaállítja a régi egyesületi rendszert, Láng, Törekvés, stb., megadja a fiataloknak, mármint mindent, amik csak szükségesek.
Ezt magánemberként, illetve családapaként még szükségesnek láttam elmondani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!
Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semminek sem lenne vége.
Hajrá, Magyarország! Hajrá magyarok!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)