Szanatóriumi nyugalomban töltötte szabadságát a miniszterelnök

- Oda vagyok az ilyen tökös, érintetlen falusi helyekért – jegyezte meg Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és nyugágyába roskadt. Ebben az évben szabadságát főváros-közeli takaros vályogkunyhójában töltötte. A festői tájat okkersárga bozótosok tarkították. A kettős szögesdrót övezte kert aljában sportpályák és egy kellemes hőmérsékletű bányató segítette a kikapcsolódást.

- Reggelenként mindenki tovább alhat – kacsintott testőreire, és megkínálta őket egy üveg Duff sörrel. – Ezen a helyen a védelem szilárdsága tökéletesen elégséges az ellenséges térnyerés elreteszelésére.

- Megint háborúzol, papa? – röhögött föl az elnök nagyfia. – Inkább élvezd a látványt. Nézd, ott krúzol egy ezerhatos Mahindra.

- Ne szemtelenkedj, fiam. Az erőkülönbséget érvényesíteni kell. Alapszabály. Nézd, ez a terasz is kiválóan alkalmas például hátultöltő vagy huzagolt csövű lövegek rendszeresítésével kialakított várerődnek.

Kész a fasírt, Johnny! - kiáltott ki a konyhából a miniszterelnök felesége. A politikus fölpattant. – Ha sokat sürgetsz, anyjuk, egész éjszaka nem fogsz aludni – villantotta mosolyát asszonyára. - Valakinek az őrállásban is kell maradnia.

Másnap a helyi szupermarketben kellemetlen helyzet alakult ki, mert az államférfi az üzlet területét rendeletileg bevonta a méltányos közteherviselés rendszerébe. Ennek jegyében a sorban mögötte álló nyugdíjasra bízta a számla kiegyenlítését.

– Csak a megtakarításaid kívánom biztonságba helyezni, tata – vigasztalta a kempingnadrágos férfit. – Ám ha nem vagy képes értelmes vitára, kedves nejedet is megkínálhatom egy sallerral.

A pénztáros hamar kénytelen volt belátni, hogy az elnöki harcmodor ellen az üzletben rendszeresített Sauer-eljárás kevéssé alkalmazható (a bolt védelmének terve Sauer bajor tüzértábornok nevéhez fűződött, miszerint a védők és a tűzfegyverek elhelyezése a hentespultot körülfogó överődökben koncentrálódott - sajnos elhúzódó roham esetén könnyen kinyílt az út a pénztár leküzdéséhez). A holdvilágarcú hölgy megadóan megtörölte homlokát, és plajbászával feljegyezte a nyugdíjas személyi adatait.

Bevásárlást követően a család kúszva megközelítette a közeli Alligátor-tavat. Egy szempillantás alatt fölvették harcállásukat a népszerű strandon. A parti fövenyen magányosan heverő végtagok jelezték, hogy a kedvező időjárás nagyszámú fürdőzőt csalt ki a vízpartra. Az elnöki család rohamban néhány napozóágyat zsákmányolt, majd a napernyők védelmében ellenállást tanúsító fiatalembert a miniszterelnök saját kezűleg, waza-arit érő külső combhoroggal hatástalanította.

- Az ilyen pénzsóvár figurákkal csak vashideg logika, csigavér és higgadtság mentén lehet tárgyalni – jelentette ki.

- Ezt az országot gazdasági árnyékhatalmak kívánják kifosztani – tette hozzá később a fürdőzők előtt. - Ezzel szemben pedig meg kell védeni magunkat. Ezt hívják szuverenitásnak. – szögezte le. – Elmondhatom, a siker küszöbén állunk.

Egy közbeszóló helyi lakost, aki a környéken ígért munkahelyek felől érdeklődött, pergőtűz segítségével védhetetlen pozícióba kényszerítette, majd a még mindig tamáskodó pedagógust tanári balhoroggal csendesítette le.

Ebéd után lepihent. Kisollóval kimagozott egy görögdinnyét, majd kedvenc lócáján végignyúlva „Jólét és harcmodor” című tanulmányának vázlatán kezdett elmélkedni. Gondolatai azonban minduntalan elkalandoztak. „Afrika holdkóros módon a saját vesztébe tántorog”, merengett.

Kétségek között szunnyadt el.

Álmában ókori csapatok felsorakozásának rendjét tekintette át: aranyszínű helóták mindenféle hopliták háta mögött sorakoztak fel, ahonnan parittyaköveket és gerelyeket dobáltak az ellenségre. A phalanx csak lassan bomlott föl, a végső roham során a közelharc már puszta kézzel folyt.

Az álmodó elmosolyodott.

Két hét elteltéve Johnny N’dvad kisimult arcal tért vissza a közéletbe. - Sikerült teljesen feltöltenem a cellákat. Erőtöl duzzadok -, jelentette ki hívei előtt. - Kormányom a mai naptól kezdve alakzatba fejlődve folytatja szabadságharcát a nemzetre oktrojált nehézségek ellen – fejezte be hangos ováció közepette.

A cerkóf-paradoxon

Közismert, hogy Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke él-hal az állatokért. Forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átüt. Arról azonban csak kevesek tudnak, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias).

E mély vonzalomra tekintettel az esős évszak elején a m’wabai parlament törvényt fogadott el, mely szerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kell jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint párttársai e törvénytől remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus jobb hangulatban kezdi a napot.)

A rendelet hatályba lépésének napján Johnny N’dvad izgatottan ült le kedves  lócájára. Szeretett majmai azonban napestig nem tűntek fel a környéken, csak egy-egy magányos varacskos disznó röfögött föl a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatóján bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt tőkés csoportok léptek akcióba. – Az ismert baloldali árnyékhatalmak állnak a háttérben – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Félek, hogy úgy járunk, mint a gazdasági növekedést elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, harcostársa azonban leintette.

- Nyugi. Errefelé az egész állatkert ugyanazokból a bolsevik gyökerekből táplálkozik. Az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik is azonosak… De már megindult a visszaszámolás. - Távoztában tanácstalanul tekergette szakállának torzonborz tincseit.

Úgy tűnik, a feles hatályú törvénykezés mára idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze a helyzetet találóan Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője. – Magára valamit adó majom manapság csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek. Estére benyújtok egy módosítót – tette hozzá megnyugtatólag.

Hétfőn kora reggel a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkófmajom” szó összes szemantikai konnotációját, valamint kijavították ez eredeti szöveget némileg zavaró 118 helyesírási hibát. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot illesztettek.

A majmok azonban makacsul tovább kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – jelentette ki ingerülten Koo’sza George, a párt találékony pénzügyminisztere. – Megjegyzem, globális értelemben e vonakodás a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Múlt heti cikkemben a Heti Instrukcióban bebizonyítottam, hogy a hasonló dogmatikus aggályoskodás mára az egész Unió sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad lehangoltan járatta körbe pillantását kormányának tagjain. Kitekintett az ablakon. A rhododendronok sápadt lombjai majmok nélkül ezúttal különösen kietlennek tűntek.

Csütörtök reggel a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden holdtöltekor havi jövedelmük másfélszeresét tartoznak leróni, kivéve, ha reggel 7 óráig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián (a szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető).

De hasztalan volt minden próbálkozás. Beköszöntött az esős évszak. Éjszakánként vigasztalan zápor dobolt a háztetőkön, az agyaggal javított főútvonalak sártengerré váltak.

Augusztus közepén Johnny N’dvadot látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet (Niger már jó ideje a M’wabait érthetetlen kritikával illető országok tömbjéhez csatlakozott), végül azonban belátta, hogy diplomáciai naptára 2017 áprilisáig üres.

A tiszteletére adott fogadáson bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek óta úgynevezett „konvergencia kerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre azt is leszögezte, hogy a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem méltatlan sarc, hanem "a XXI. század taktikai atomfegyvere".

Másnap, munkaértekezletük végeztével vendéglátójával kiültek az elnöki palota teraszára. Némán gyönyörködtek N'Djamena pazar panorámájában. Johnny N’dvad a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép... „Még szerencse, hogy egész Afrika minket irigyel”, gondolta rezignáltan.

E pillanatban merengését különös esemény szakította félbe. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre ezernyi koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta a szemét, aztán után kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt sárga, aranyszínű és azúrkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek... Eszébe jutott, hogy a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai pedagógusjövedelmeknek. Egy nigeri esztergályos várható életkora 8 évvel nagyobb, mint m’wabai kollégájáé.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, hogy csak kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

- Ja, a cerkófokra gondolsz? Csak örömet akartunk szerezni , Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegni kezdett.

- De hogyan gyűjtöttétek őket egybe? Ha jól tudom, nálatok még halálbüntetés sincsen.

Az ősz nigeri elmosolyodott.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, és a céget megkértük, minden nap ilyen tájban szállítsa a friss datolyát.

A havasi gyóntatófülke-forradalom

2023 júniusának végefelé Erdély egyik legzordabb pontján, a csíkszentsimoni templomban váratlanul megrázkódott a gyóntatófülke.

- Ez így nem mehet tovább! – kiáltott föl, és fölháborodásában erősen remegni kezdett. Még az oldalhajó is belerázkódott.

Rémült aranysármány rebbent föl a templomtoronyból.

- Én lassan kiköpöm a belem ettől a stílustól! – nyögte a gyóntatófülke, azzal kifordult a helyéről. - Hogy mit meg nem engednek egymással szemben.

Azzal elindult a Sfántul Vasile-tér irányába.

Átgyalogolt a szomszéd településre, ahol a csatószegi kistemplom gyóntatófülkéje már olyan öreg volt, hogy a fakabinok közül a rács jórészt kiporladt, de ezért igen sokat adott a véleményére.

Ment, ballagott az erdőben, a magasban sordély és süvöltő csattogott. A szél napsugarak meleg illatát átszűrte a leveleken, az Istenszéke fölött nagy, lompos felhők úsztak a tengerkék magasban.

Már a Halas-pataknál összefutott a szentmártoni kollégával, merthogy időközben a másik is elindult Szentsimon irányába. Mint mondta, már a festése is kezd fölpattogzani a sok koholmánytól, aminek fültanúja mostanában. Pedig a gyóntatófülkék többnyire hozzáedződtek, mi minden hangzik el a térdeplők zord félhomályában. De ami sok, az sok.

Elhatározták, hogy fölmennek tanácsért Kolozsvárra, a Lélekkabinok Szövetségébe, de ott a Főtérre (Piața Unirii) kiérve már csaknem forrongásig fajult helyzetet találtak. Gyóntatófülkék görnyedeztek mindenfelé, kezüket apró fülükre szorítva, mások öklendezve a gyomrukat dörzsölgették.

Végül egy inas, szederinda berakású gyóntatófülke fölvetette, az anyaországban is adjanak hangot végre kételyeiknek. A csavaros eszű góbé a jelek szerint átlát a sok füllentésen, amikor a mezei magyar még csak eszi a maszlagot.

Megindult hát a sok gyóntatófülke, s amint mentek, mendegéltek, a határon összetalálkoztak egy hepciás bajuszkötővel. Szegényke épp azon bosszankodott, milyen szemenszedett hecckampányt folytatnak szeretett kormánya ellen. Személy szerint azt gyanítja, maguk a fülkék is külső erők zsoldjában szolgálnak. Talán, mert ugyanazon bolsevik gyökerekből táplálkoznak, mint EGYESEK (itt elsősorban egy angolszász üzletember nevét hangsúlyozta, jelenleg lakik: 27th Floor, 223, 42nd Street, New York, NY).

Maga részéről tuja, igazság szerint az egész bagázs nyilvánvalóan azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számára a hozzá hasonló bajuszkötők megszűnjenek orientációs pont lenni.

Azt is híresztelik, hogy személyét másfél colos keresztmetszetű szűklátókörűség jellemezné, csak mert molyette múmiák között keresi a magyar jövőt.

- Lópikulát!! – kiáltott föl. - Magyarként mi a génjeinkben hordozzuk Magyarországot. A magyar emberek részéről jogos igény, hogy az állami megbízásokat magyar cégek nyerjék el, mégpedig a mi általunk preferált hipermagyar cégeink. Ezért végtelenül fárasztó a legkülönbözőbb hatalmak különböző személyiségeitől érkező folyamatos kioktatás.

E a szavaktól a gyóntatófülkéknek annyira elment a kedvük az egésztől, hogy sokan csak legyintettek, sarkon fordultak, és hazaporoszkáltak hazájukba. Téli estéken még sokáig mesélték korábban anyaországban megesett kalandjaikat.

– Nincs azoknak az atyafiaknak mondandója, se füle, se farka - mondogatták. - Éhes bukszáik vannak. A továbbiakban ápolja velük a kapcsolatot a Kelemen!

Ilyenkor nevezett személy nyögve megfordult álmában, felült, és kezét gyomrára szorítva összegörnyedt.

A férfi, akit a jobb keze vitt be az erdőbe

- Harmadik éve gázolok ebben a rohadt dzsungelben, és még mindig nem látni fényt sehol – horkantott föl Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és megállt egy tisztás szélén. Bal karjának gyulladt csonkjával a verítéket törölgette halántékáról.

Olajszínű fák bólogattak körülötte. A bozótos mélyén sakál morgott.

- Nyugalom, elnök úr. Én már tisztán látom a fényt az alagút végén – szólalt meg váratlanul az államférfi jobbkeze. Jellegzetes, bársonyos hangja volt, mint egy tévébemondónak.

Jhonny N’dvad összerezzent.

- Ez nem lehet igaz – sóhajtott riadtan. – Ez lenne a malária? Hogyan hallhat beszélni az ember egy puszta végtagot?

- Mondom, hogy nyugi. Én csak az ön egyik énje vagyok. És helyzetünk minden okot megad az optimizmusra – csitította a kérdéses tag. Közben egy tarantulát rázott le magáról. – Ez már az emelkedés vándorlása, mondhatni egy függőleges El Camino. Meg fog lepődni, milyen tündérmese ölt rövidesen testet a lelki szemei előtt. 

- Lárifári. Miféle szemekről mesélsz te itt?! Csak rohadt fákat látok mindenütt.

Azzal dühösen a magasba emelte machetéjét, és tovább kaszabolta a liánokat

- Lehetséges, hogy az elnök úr operál?! – A jobbkéz hangja büszke volt, mint egy anyáé.

Marabu sikoltott fel egy sötét szikomorfa tetején.

- A m’wabai történelem legszebb hagyományai testesülnek meg az ön leheletfinom mozdulataiban, miniszterelnök úr.

Bólogatómajmok helyeseltek a lombsátrak között.

Johnny D’vad hatalmas, rozsdás vaskábelben botlott meg, mely félelmes kígyóként tekergett a vadonban.

Biztos, hogy jó irányba tartunk? – kérdezte aggódva.

- Hát persze. Most csak egy korábbi mentalitás határait léptük át. A magam részéről robosztus lehetőségeket látok nyílni magunk előtt.

Johnny D’vad vonásai megnyugodva kisimultak. Hátuk mögött mangrovék közé süppedt, rozsdás gépszörnyek feketélltek a szürkületi homályban. A kongó árnyak mintha némileg közelebb jöttek volna.

- Hoppá! Egy kesztyű! Milyen régóta vágytam már ilyesmire! – kiáltott fel a jobbkéz hirtelen. Ócska, szakadt kapuskesztyűt emelt a magasba. – Lehet, hogy magának Buffonnak a kesztyűje… - forgatta elérzékenyülve.

- Hagyd el. Balkezes – vetette oda Johnny D’vad.

- Basszus. Pedig már egészen beleéltem magam. Ne tudd meg, mennyire tud fázni olykor némelyik  ujjam.

Hátborzongató sikolyok úsztak a mocsárban omladozó pavilonok irányából föltámadó szélben.

- Ezek a hangok is csak azt jelzik, pozitív fordulat előtt állunk. Még egy kis idő, és robbantjuk vándorutunk motorját. Brutális sikerek várnak ránk – folytatta a jobb kéz.

Kígyászkeselyük köröztek a magasban. Szemükben félelmetes, zöld fény remegett.

A kormányfő gondterhelten pillantott föl a köröző fenevadakra.

- Á, csak néhány szellemtelen ellendrukker, elnök úr. A mezsgye, melyet most átlépünk, arra a belső világra utal, amelynek szabadra engedésével kialakítjuk végre gyümölcsöző viszonyunkat a világgal. Summa-summárum, az Afrikai Unió vezető tényezőivé válunk – folytatta a végtag.

Bólogatómajom bukott alá kimerülten a lombsátor magasából. Mint szőrös meteor, csapódott be a páfrányok közé.

Ők ketten pedig ballagtak tovább az egyre sötétedő vadonban: a miniszterelnök és a jobb keze.

Lajos, az ártatlan celeb

Egyik délután a Kerepesi-úti temető sírkertjének mauzóleumán nagy robajjal feldőlt a kéttonnás gránitobeliszk. Kettényílt a sír, és az üregből előmászott Kossuth Lajos (1802-1894).

Arcáról némi zavar tükröződött, mint aki nem tudja pontosan, miért támadt föl. Hűvös szél fújt, a kocsánytalan tölgyek lombja némán reszketett.

A borongós júniusi időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben. Akik hallották a robajlást, riadtan odagyűltek.

Az aggastyán leverte magáról a földet. Fésűt kért kölcsön, és rendbe hozta a szakállát.

Egy gyászfátyolos asszony megkérdezte, hogyan érzi magát. Köszönöm, jól, felelte Kossuth Lajos.

Nem fázik-e egy szál szemfedőben, érdeklődött ekkor egy szabadnapos vagyonőr.

Nem. Inkább inni vágyom, válaszolta az ex-halott.

Egy fiatal lány megkínálta a magánál tartott szentkirályis flakonból. Közben gyanakodva méregette az áporodottnak ható öregurat.

Hanem hát maguk hogy vannak, kérdezte Kossuth.

- Mi csak elvagyunk – válaszoltak kórusban.

Vagyishogy jól elvagyunk, helyeselt K. Rómeó virágárus. Csak a benzin ne lenne olyan drága. Ő is jelentős felárral kénytelen árulni fólia alatt nevelt, trópusi palántáit.

Valaki megjegyezte, hogy ma már az egész világon fölborult az olajár. A válság mindenhová begyűrűzik.

Itt a beszélgetés elakadt.

Na és mi van a közteherviseléssel, érdeklődött a poraiból feltámadt államférfi.

Az rendben van. Arányos az adózásunk, mondták neki. Így mindenki jól jár. Minél többet keres valaki, annál kevésbé kell a közösbe betennie.

Megint csönd lett. Csöpögve eleredt az eső.

- Nem fog megázni? - kérdezte aggodalmasan Deutsch Amália, a Föltámadott Vértanúk Imaközösségének gazdasági ügyintézője.

- Nem - felelte Kossuth. - Annak idején direkte szerettem az esőt. Csak még azt mondják meg nekem, hogy áll a parlamentarizmus kérdése.

- Van új Alaptörvényünk – válaszolta büszkén Deutch Amália.
- Erről kérdezze inkább a Szijjártót - sziszegte oda hátulról egy Hajduskáné nevű nő.

Az emberek zavartan a földre szegezték a pillantásukat.

- Nekem semmi olyan liberális simli nem kell - törte meg a csendet K. Rómeó, - ami csorbítja a nemzeti szuverenitást!

- Ezzel én is teljesen egyetértek -, helyeselt az ügyintéző kisasszony.

Ismét szünet állt be a társalgásban.

- No, meséljenek már valamit! - bámult a körülállókra a föltámadott. - Hát nem történt a szabadságharc óta semmi?

- A fejlődés soha nem áll meg – válaszolta afekete ruhás nő. – De ahogy mondani szokás: ne szólj szám, nem fáj fejem.

- Na még annyit: megvalósult a Duna-menti népek föderációja?

- Mondjuk úgy, hogy folyamatban van – nyugtatta Hajduskáné.

– Csak Brüsszel lett Moszkva helyett! – csattant föl indulatosan az imaközösségi kisasszony.

A fekete ruhás nő, aki csak most vette észre, hogy otthon hagyta az ernyőjét, visszaindult a taxiállomás felé.

Hallgattak.

A föltámadott visszanézett az üregre, mely még nem zárult össze teljesen mögötte. Várt egy kicsit, majd konstatálva, hogy mindenki csak ácsorog, udvariasan elköszönt az egybegyűltektől.

- A viszontlátásra - mondta, és elkezdett visszakapaszkodni a sírba.

A virágboltos, hogy el ne csússzon a síkos kövön, előzékenyen a kezét nyújtotta. – Oszt minden jót! - szólt még utána.

- Mi történt? - kérdezte később a gyászruhás nőtől egy taxisofőr. - Csak nem mászott az öreg vissza a sírba?

- De bizony visszament - csóválta a nő. - Pedig egész jól eldiskuráltunk.

(Ö.I.-nek, köszönettel)

Matorbán matek

- Kedves kolléga! Érdekes esetből kifolyólag keresem fel. Úgy is, mint olyan közgazdászt, akinek ösztönös képzettségéről ugyanúgy meg vagyok győződve, mint a magaméról.

- Kérem, miniszter úr. Felettébb tárgyilagos. Nekem is az a nézetem, hogy a hazai közgazdaságtanban körülbelül mi ketten vezetünk holtversenyben.

- Nincs kétség, miniszterelnök úr. A helyesen megértett tudomány diadalát látom abban, ahogy mi ketten közgazdasági kérdésekben egyetértünk. Ezért is keresem most fel, hogy közösen, bizalmas kettesben, ugyanakkor a „négy szem többet lát” elve alapján megbeszéljünk egy érdekes esetet.

- Ez a négy szem esetünkben valójában hat… Mindegy. Egyetlen hallószerv vagyok, miniszter úr.

- Annak az érdekes kérdésnek az eldöntéséről lenne szó, miniszterelnök úr, hogy vajon én, aki most önnel beszélek, őrült vagyok-e, vagy sem?

- Érdekes felvetés. Őszintén szólva már magam is gondoltam rá. Másfelől értelmetlen dilemma, Ön az én jobb kezem. Hogyan lehetne egy végtag őrült?

- Ez az. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország első közgazdásza, jobb, ha ezt a kérdést eldöntöm magamról, de aztán eszembe jutott, hogy mégiscsak jobb, ha konzíliumot hívok egybe… Két elme, aki ezekhez a dolgokhoz a legjobban ért. Ezért meghívtam magamat és önt erre a tanácskozásra.

- Parancsoljon, kollega úr. De kérem, igyekezzen, a fiúk már melegítenek a fehérvári oroszlánbarlangban.

- Hol kezdjem, miniszterelnök úr?

- Szeretnék tájékozódni. Voltaképp mi az ön problémája?

- Mondtam már: az az aggály ébredt bennem, hogy őrült vagyok. Vagy matematikailag tökéletesen inkompetens, ami esetemben csak csekély különbség. Egy olyan ember, aki szerint öt egyenlő mínusz kettővel.

- Megfontolandó vélemény a Bolyaik és Eötvös Loránd hazájában. Másfelől marhaság, pláne egy olyan ember részéről, aki a számtanban olyan köztudomású szaktekintély, mint a miniszter úr.

- Hízeleg, miniszterelnök úr.

- Közismerten tárgyilagos vagyok... De térjünk a tárgyra. Először mindenképpen abban kellene megegyeznünk, mi az őrültség legfőbb ismérve.

- Leginkább a fixa ideát mondanám, miniszterelnök úr.

- Jól mondja. Jelenleg tehát abban kell megállapodnunk, hogy a fenti matematikai axióma a miniszter úrnak fixa ideája-e. Tudjuk, az őrültek fixa ideáiktól eltekintve gyakran normálisnak mutatkoznak. Nos, lássuk, van-e kollega úrnak tényleg rögeszméje? Szóval mi ez a mínusz öt meg kettő, vagy mit mondott? A számokkal mindig hadilábon álltam.

- Plusz öt és mínusz kettő, miniszterelnök úr. A múlt évi konvergencia programban azt állítottam, hogy plusz öt százalék lesz a magyar gazdaság növekménye az idén. Erre richtig zsugorodás van. Előreláthatólag két százalékos. Rohadt euróövezeti válság.

- Na és. Majd másnaponta elátkozzuk az Európai Uniót. És ha kell, államosíthatjuk a valutatartalékot is.

- Az nem megy, az IMF nem engedi.

- Adta teremtette, sok bolsevikbérenc burzsoá. De tegye a kezét a szívére: nem kezdettől fogva tudta, hogy így lesz? És én is jól tudtam. Tehát önnek mégsincs rögeszméje a világról. Vagyis az a nézetem, a kollega úr semmiképpen nem őrült, majd szépen megadóztatjuk az átutalásokat, ha kell, a légtéren átvonuló felhőket, és kész. Időnként szépen átírjuk a költségvetést.

- Mostanában feltűnően kevés a felhő. Az is zsenánt, hogy nagyjából azt kell csinálnunk, amiről a gyurcsánybajnai-kormány esetében pedig világosan kimutattuk, hogy nemzetvesztés.

- Mondom, hogy nincsen rögeszméje! Teljesen tisztában van vele, mi mennyi.

- De akkor mégiscsak azt hiszem, hogy őrült vagyok. Tíz évig teljes hangerővel pocskondiáztuk azokat a brigantikat. Azt nem lehet, hogy az ember kétpercenként homlokegyenest az ellenkezőjét mondja, mint korábban.

- Márpedig lehet. A magyar nemzet szereti. Mert büszke és öntudatára ébredt.

- Gondolja, miniszterelnök úr?

- Persze. Százszor is bebizonyítottam.

- De akkor mégiscsak álljunk meg! Tehát nem vagyok őrült… Másfelől azonban, ha nekem ilyen kétségeim merülnek fel, akkor az egy hibás eszme, tehát mégiscsak egy rögeszme…

- Lehetséges.

- Tehát mégis rögeszmém lenne? Csak azért, mert úgy vélem, a számoknak ki kell jönniük?

- Ha magának ilyen kommunikációs skrupulusai vannak, akkor egy őrült.

- Őrült? Vagyis alkalmatlan a pozíciómra? No de miniszterelnök úr!

- Akinek rögeszméje van, az alkalmatlan.

- No, akkor megint csak álljunk meg. Ön azt állítja, az a rögeszmém, hogy zavarnak a számok. És kétségtelen, mint az imént is mondtam. De én valójában fittyet hányok a számokra! Már gyerekkoromban utáltam őket. Ez a futó aggály sem rögeszme, csak egy pillanatnyi logikus gondolat. Már el is hagytam! Következésképp még sincs rögeszmém. Amiből az következik, hogy alkalmas vagyok. Öt egyenlő mínusz kettővel! Nem vagyok őrült, nem vagyok őrült! Legföljebb időnként átírjuk a költségvetést, és kész. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!

- A legszebb dolog a világon, kollega úr! Különösen, ha valaki annyira ért hozzá, mint mi ketten.

(K. F.-nek, köszönettel)

Elege lett az időből a kazah elnöknek

Az öregedés folyamatát föltartóztató kutatásokra biztatta Nurszultan Nazarbajev kazah elnök a nemrég felavatott Élet és Nazarbajev Egyetem diákjait. Az ultramodern egyetem megnyitóján a magyar miniszterelnök jelenlétében arról beszélt a gólyáknak, hogy a biológia legfontosabb kutatási területévé hamarosan a test megfiatalítása válhat.

A 49 éves politikus 1989-től irányítja pártját. Tavaly a parlamentben új alkotmányt fogadtatott el, melyben – régi törekvését valóra váltva - biztosította magának az életfogytiglani kormányzás jogát. Az ország politikai rendszere egyébként is hasonlít a magyaréhoz: a kormány megállás nélkül kritizálja ellenzékét, szidalmazza a nemzetközi pénzvilágot, és az elnök unokahúga felügyeli a médiát.

A Nazarbajev Egyetem tudósai a vártnál is gyorsabb léptekkel haladtak előre. Egy korábban rágcsálókon sikerrel kipróbált szer emberi alkalmazását végül magán az elnökön kezdték meg. Nazarbajev 2012 júliusára bársonyos bőrű csecsemővé fiatalodott vissza. Sajnos másodlagos nemi jegyei is követték a változásokat, ami a közismerten szexmániás elnökből borzalmas dührohamokat váltott ki. Beszédképességének hanyatlásával az vált rettegett szokásává, hogy pelenkáját letépve reggelenként ingerülten levizelje az új főváros, Asztana díszterén álló saját, 30 méteres aranyszobrát.

Az ország lakossága - a baráti országok vezetőivel együtt - lélegzetvisszafojtva figyeli a fejleményeket.