2012. július 29., vasárnap

A havasi gyóntatófülke-forradalom

2012 júniusának végefelé Erdély egyik legzordabb pontján, a csíkszentsimoni templomban váratlanul megrázkódott a gyóntatófülke.
- Ez így nem mehet tovább! – kiáltott föl, és fölháborodásában remegni kezdett. Még az oldalhajó is belerázkódott.
Aranysármány rebbent föl a templomtoronyból.
- Én lassan kiköpöm a belem ettől a stílustól! – nyögte, azzal kifordult a helyéről, és elindult a Sfántul Vasile-tér irányába.
Átgyalogolt a szomszéd településre, ahol a csatószegi kistemplom gyóntatófülkéje olyan öreg volt, hogy a fakabinok közül már a rács is kiporladt, és ezért igen sokat adott a véleményére.
Ahogy ballagott az erdőben, a magasban sordély és süvöltő csattogott. A szél napsugarak meleg illatát szűrte a leveleken át. Az Istenszéke fölött nagy, lompos felhők úsztak az égen.
Azonban már a Halas-pataknál összefutottak, merthogy időközben a másik is elindult Szentsimon irányába. Mint mondta, már a festése is kezd fölpattogzani a sok koholmánytól, aminek fültanúja mostanában. Pedig a gyóntatófülkék többnyire hozzászoktak, mi minden hangzik el a térdeplők zord félhomályában. De ami sok, az sok.
Elhatározták, hogy fölmennek tanácsért Kolozsvárra, a Lélekkabinok Szövetségébe. Ott a Főtérre (Piața Unirii) kiérve már csaknem forrongásig fajult helyzetet találtak. Gyóntatófülkék görnyedeztek mindenfelé, kezüket apró fülükre szorítva, mások öklendezve a gyomrukat dörzsölgették.
Végül egy inas, szederinda berakású gyóntatófülke fölvetette, hogy az anyaországban is adjanak hangot kételyeiknek. A csavaros eszű góbé a jelek szerint átlát a sok füllentésen, míg a mezei magyar csak eszi a maszlagot.
Megindult hát a sok gyóntatófülke. Amint mentek, mendegéltek, a határra érve összetalálkoztak a hepciás bajuszkötővel. Szegényke éppen azon bosszankodott, milyen szemenszedett hecckampányt folytatnak kormánya ellen. Személy szerint azt gyanítja, maguk a fülkék is külső erőket szolgálnak, talán, mert ugyanazon bolsevik gyökerekből táplálkoznak, mint egyesek (itt elsősorban egy angol színész nevét hangsúlyozta, jelenleg lakik: 27th Floor, 223, 42nd Street, New York, NY).
Persze igazság szerint az egész bagázs nyilvánvalóan azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számára a hozzá hasonló bajuszkötők megszűnjenek orientációs pont lenni.
Azt is híresztelik, hogy személyét másfél colos keresztmetszetű szűklátókörűség jellemezné - csak mert a múlt molyette múmiái között keresi a jövőt.
- Egy lópikulát! – kiáltott föl. - Magyarként a génjeinkben hordozzuk Magyarországot. A magyar emberek részéről jogos igény, hogy az állami megbízásokat magyar cégek nyerjék el. Ezért végtelenül fárasztó a legkülönbözőbb hatalmak különböző személyiségeitől érkező folyamatos kioktatás.
Ezektől a szavaktól a gyóntatófülkéknek annyira elment a kedvük az egésztől, hogy csak legyintettek, sarkon fordultak, és hazaporoszkáltak hazájukba. Téli estéken azért még sokáig mesélték anyaországban megesett kalandjaikat.
– Nincs azoknak az atyafiaknak se füle, se farka - mondogatták. - A továbbiakban ápolja velük a kapcsolatot a Kelemen!
Ilyenkor nevezett személy nyögve megfordult álmában, felült, és hunyorgott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése