2023 júniusának végefelé Erdély egyik legzordabb pontján, a csíkszentsimoni templomban váratlanul megrázkódott a gyóntatófülke.
- Ez így nem mehet tovább! – kiáltott föl, és fölháborodásában erősen remegni kezdett. Még az oldalhajó is belerázkódott.
Rémült aranysármány rebbent föl a templomtoronyból.
- Én lassan kiköpöm a belem ettől a stílustól! – nyögte a gyóntatófülke, azzal kifordult a helyéről. - Hogy mit meg nem engednek egymással szemben.
Azzal elindult a Sfántul Vasile-tér irányába.
Átgyalogolt a szomszéd településre, ahol a
csatószegi kistemplom gyóntatófülkéje már olyan öreg volt, hogy a fakabinok
közül a rács jórészt kiporladt, de ezért igen sokat adott a véleményére.
Ment, ballagott az erdőben, a magasban sordély és
süvöltő csattogott. A szél napsugarak meleg illatát átszűrte a leveleken, az Istenszéke fölött nagy, lompos felhők úsztak a tengerkék magasban.
Már a Halas-pataknál összefutott a szentmártoni kollégával, merthogy időközben a másik is elindult Szentsimon irányába. Mint mondta,
már a festése is kezd fölpattogzani a sok koholmánytól, aminek
fültanúja mostanában. Pedig a gyóntatófülkék többnyire hozzáedződtek, mi
minden hangzik el a térdeplők zord félhomályában. De ami sok, az sok.
Elhatározták, hogy fölmennek tanácsért Kolozsvárra, a Lélekkabinok Szövetségébe, de ott a Főtérre (Piața Unirii) kiérve
már csaknem forrongásig fajult helyzetet találtak. Gyóntatófülkék
görnyedeztek mindenfelé, kezüket apró fülükre szorítva, mások öklendezve
a gyomrukat dörzsölgették.
Végül egy inas, szederinda berakású gyóntatófülke
fölvetette, az anyaországban is adjanak hangot végre kételyeiknek. A
csavaros eszű góbé a jelek szerint átlát a sok füllentésen, amikor a mezei
magyar még csak eszi a maszlagot.
Megindult hát a sok gyóntatófülke, s amint mentek,
mendegéltek, a határon összetalálkoztak egy hepciás bajuszkötővel.
Szegényke épp azon bosszankodott, milyen szemenszedett hecckampányt
folytatnak szeretett kormánya ellen. Személy szerint azt gyanítja, maguk a fülkék
is külső erők zsoldjában szolgálnak. Talán, mert ugyanazon bolsevik gyökerekből táplálkoznak, mint EGYESEK (itt elsősorban egy angolszász üzletember nevét hangsúlyozta, jelenleg lakik: 27th Floor, 223, 42nd Street, New York, NY).
Maga részéről tuja, igazság szerint az egész bagázs
nyilvánvalóan azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számára a hozzá
hasonló bajuszkötők megszűnjenek orientációs pont lenni.
Azt is híresztelik, hogy személyét másfél colos
keresztmetszetű szűklátókörűség jellemezné, csak mert molyette
múmiák között keresi a magyar jövőt.
- Lópikulát!! – kiáltott föl. - Magyarként mi a génjeinkben hordozzuk Magyarországot. A magyar emberek részéről jogos
igény, hogy az állami megbízásokat magyar cégek nyerjék el, mégpedig a mi általunk preferált hipermagyar cégeink. Ezért
végtelenül fárasztó a legkülönbözőbb hatalmak különböző személyiségeitől
érkező folyamatos kioktatás.
E a szavaktól a gyóntatófülkéknek annyira
elment a kedvük az egésztől, hogy sokan csak legyintettek, sarkon fordultak,
és hazaporoszkáltak hazájukba. Téli estéken még sokáig mesélték korábban anyaországban megesett kalandjaikat.
– Nincs azoknak az atyafiaknak mondandója, se füle, se farka - mondogatták. - Éhes bukszáik vannak. A továbbiakban ápolja velük a kapcsolatot a Kelemen!
Ilyenkor nevezett személy nyögve megfordult álmában, felült, és kezét gyomrára szorítva összegörnyedt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése