A cerkóf-paradoxon

Közismert, hogy Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke él-hal az állatokért. Forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átüt. Arról azonban csak kevesek tudnak, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias).

E mély vonzalomra tekintettel az esős évszak elején a m’wabai parlament törvényt fogadott el, mely szerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kell jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint párttársai e törvénytől remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus jobb hangulatban kezdi a napot.)

A rendelet hatályba lépésének napján Johnny N’dvad izgatottan ült le kedves  lócájára. Szeretett majmai azonban napestig nem tűntek fel a környéken, csak egy-egy magányos varacskos disznó röfögött föl a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatóján bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt tőkés csoportok léptek akcióba. – Az ismert baloldali árnyékhatalmak állnak a háttérben – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Félek, hogy úgy járunk, mint a gazdasági növekedést elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, harcostársa azonban leintette.

- Nyugi. Errefelé az egész állatkert ugyanazokból a bolsevik gyökerekből táplálkozik. Az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik is azonosak… De már megindult a visszaszámolás. - Távoztában tanácstalanul tekergette szakállának torzonborz tincseit.

Úgy tűnik, a feles hatályú törvénykezés mára idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze a helyzetet találóan Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője. – Magára valamit adó majom manapság csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek. Estére benyújtok egy módosítót – tette hozzá megnyugtatólag.

Hétfőn kora reggel a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkófmajom” szó összes szemantikai konnotációját, valamint kijavították ez eredeti szöveget némileg zavaró 118 helyesírási hibát. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot illesztettek.

A majmok azonban makacsul tovább kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – jelentette ki ingerülten Koo’sza George, a párt találékony pénzügyminisztere. – Megjegyzem, globális értelemben e vonakodás a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Múlt heti cikkemben a Heti Instrukcióban bebizonyítottam, hogy a hasonló dogmatikus aggályoskodás mára az egész Unió sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad lehangoltan járatta körbe pillantását kormányának tagjain. Kitekintett az ablakon. A rhododendronok sápadt lombjai majmok nélkül ezúttal különösen kietlennek tűntek.

Csütörtök reggel a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden holdtöltekor havi jövedelmük másfélszeresét tartoznak leróni, kivéve, ha reggel 7 óráig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián (a szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető).

De hasztalan volt minden próbálkozás. Beköszöntött az esős évszak. Éjszakánként vigasztalan zápor dobolt a háztetőkön, az agyaggal javított főútvonalak sártengerré váltak.

Augusztus közepén Johnny N’dvadot látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet (Niger már jó ideje a M’wabait érthetetlen kritikával illető országok tömbjéhez csatlakozott), végül azonban belátta, hogy diplomáciai naptára 2017 áprilisáig üres.

A tiszteletére adott fogadáson bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek óta úgynevezett „konvergencia kerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre azt is leszögezte, hogy a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem méltatlan sarc, hanem "a XXI. század taktikai atomfegyvere".

Másnap, munkaértekezletük végeztével vendéglátójával kiültek az elnöki palota teraszára. Némán gyönyörködtek N'Djamena pazar panorámájában. Johnny N’dvad a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép... „Még szerencse, hogy egész Afrika minket irigyel”, gondolta rezignáltan.

E pillanatban merengését különös esemény szakította félbe. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre ezernyi koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta a szemét, aztán után kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt sárga, aranyszínű és azúrkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek... Eszébe jutott, hogy a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai pedagógusjövedelmeknek. Egy nigeri esztergályos várható életkora 8 évvel nagyobb, mint m’wabai kollégájáé.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, hogy csak kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

- Ja, a cerkófokra gondolsz? Csak örömet akartunk szerezni , Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegni kezdett.

- De hogyan gyűjtöttétek őket egybe? Ha jól tudom, nálatok még halálbüntetés sincsen.

Az ősz nigeri elmosolyodott.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, és a céget megkértük, minden nap ilyen tájban szállítsa a friss datolyát.