Kulcsár Attila és a Gripenek

- Na, mit alkotott a művésznő vacsorára? – kérdezte Kulcsár Attila, és beviharzott a nappaliba. Levetette magát a fotelbe. 

Töltött egy löket Chivas Regalt.

- Petrezselymes-paszulyos padlizsántekercset – vetette oda Anett asszony. – Puliszkával. Ne fintorogj. Apropó, nálad maradt a Kajmán-szigetes bankkártyám? – kérdezte fojtottan.
Leszegett fejjel gyúrogatta a kölesdarás gombóckákat tovább.

- Most már mindig lucernán fogunk élni, mint a nyulak? – csattant föl Kulcsár Attila. – A magyar étrend alapja a hús! A gyerekek sápadtabbak, mint Ollókezű Edward.

- Én nem vettem észre. Fanny fönt tanul, Gerzson az őrgrófék gyerekeivel focizik. Egyik sem néz ki betegnek – sziszegte az asszony.

- Jól van, no – dünnyögte Kulcsár Attila. Nyelt egyet. – Azt tudod, miért lesznek vegetáriánusok az emberek? Nem azért, mert úgy szeretik az állatokat… Annyira utálják a növényeket.

Nevetett. 

Laposan pillogott föl az asszonyára.

- Hazafelé jövet találkoztam Ráhelékkal – folytatta. Mindenképpen oldani szerette volna a hangulatot. - Bejáráson voltak József nádor kúriájában. Még mindig azon tipródnak, hol húzzák fel a tartalék magtárat.

- Szépek lesznek, ha elkészülnek… – sóhajtott ellágyulva a nő.

A rádióban egy hang híreket kezdett mondani.

– Te Attila, az a bankkártya-dolog izgat. A szőlőben ki kell fizetnem a napszámosokat. - Kellemes, alt hangja reszelőssé vált a szorongástól. – Erre azt hallom, hogy a Gripen-ügyet megint piszkálgatják. Egy alak állítólag az összeget is megadta, amivel az egyes politikusokat megolajozták. És akkor én pont azt a bankkártyát nem találom.

Remegő kézzel söpörte félre homlokából gesztenyeszín haját.

Kulcsár Attila fölugrott a fotelből, megállt a felesége előtt. Egy darabig csak gyöngéden nézte... Átfutott az agyán, huszonhatodik éve házasok.

- Nyugi. Az az ügy túl terjedelmes, túl sokan keveredtek bele. Több problémát generálna a fölgöngyölítése, mint amennyi haszonnal járna. Különben is megtanulhattad már, amikor a legnagyobb a baj, akkor kell legnagyobb erővel nyomni a pedált.

- Mégis félek. Egyszer az egész ránk szakad – simult urához félénken az asszony.

- Ugyan már. Csigavér. Olyan nincs, hogy a repedéseket ne lehessen később betömni. Csak mindig azt kell mondani, amit hallani akarnak tőled.

Kedveskedve felesége hátsójára csapott.

- Gondolj bele, hol tartottunk nyolc éve! Ma meg, ha a kedvünk úgy hozza, csak leugrunk az Adriára vagy Ibizára... Egy focimeccsre Madridba… Mit akarsz még?

Az asszony fátyolosan bámult az urára. 

A férfi homlokán idegesen ugrálni kezdtek a ráncok.

- Mondtam már, hogy nyugi! A szügyemig nem érnek! Néha úgy érzem, ha ambicionálnám, a Kereszténydemokrata Internacionálé elnökének is megválasztanának…

Nevetni kezdtek. Könnyük is kicsordult belé.

- Csak azt sajnálom néha, szívem, hogy nem lettél politikus – bújt az asszony urához. - De tényleg.

Antik csillár égői ontották sárga fényük.

- Ki tudja, mit hoz a jövő – somolygott Kulcsár Attila. Óvatosan kibújt az ölelésből. Megigazította nyakkendőjét.

Kedveskedve összeborzolta hitvese frizuráját.

– Ahhoz mindenesetre ragaszkodom, hogy a miniszterelnöki székfoglaló napján pacal legyen vacsorára!

Kikerülte a tréfás legyintést, és magához vonta rajongástól ellágyult asszonyát.

A vezénylő probléma-generátor

A november csodálatos hónap M’wabaiban. Az akáciák levelei apró aranylemezekként zörögnek a szélben; az éjszaka oly sötét és néma, mint az anyajegy némely éhenkórász afroafrikai fenekén.

Az éj néma bársonyán magányosan szikráznak a csillagok.

Ezen a reggelen Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke úgy határozott, szemlét tart a határban. Egyedül indult el, csak kedvenc testőrszázada kísérte. Ráérősen ballagott. A kiégett fűben girhes Thomson-gazellák legeltek, csonttá soványodott varacskos disznók röfögtek a szürke termeszvárak között.

Johnny N'dvad frissnek és energikusnak érezte magát. Játékosan az egyik termeszvárhoz lépett, és nagyot rúgott az objektumba.

Zúgás hallatszott, amint odabenn az ujjnyi vastagságú rovarok nyugtalankodni kezdenek.

- Cak nyugi, kicsikéim. Cak még egyet – dünnyögte, mert nemrég cserélték a felső frontfogait. Megpördült, és egy Chuck Norris-nál is látható ún. oldalsó fültőrúgással (Ushiro Geri) újból telibe találta a betonszínű építményt.

A zúgás erősödött. Hatalmas rovarok hada özönlött elő a réseken, csáprágóikat dühödten a magasba tartva. Villámgyorsan fekete szőnyeget alkottak a Gucci cipők körül.

- Ajaj – szisszent föl a miniszterelnök, és futásnak eredt. Testőrei lemaradtak, csak a terepjárók voltak képesek követni fürge mozgását, azonban kisfiús arcáról  egy pillanatra sem tűnt el legendás, csibészes mosolya.

Vagy egy mérföldet rohant így, üldözői és védelmezői egyaránt elmaradtak. Lihegve állt meg. A dombtetőn vörös palatömbök tövében kiálló bordájú rágcsálók motoztak, kehes patkányok küzdöttek egy-egy döglött óriáscincér (hypocephalus governatus) teteme fölött.

Egy jókora szikla tövében Koo’sza George-ra, találékony pénzügyminiszterére lett figyelmes, amint épp egy pénzeszsákot püföl.

- Puha vagy, George! – kiáltott oda Johnny derűsen.

A pasztózus pénzügyér csak a homlokát törölgette.

– Gyepáld, pajtász, gyepáld. A fenekén már világítani látom a pörszenészt! – lelkesítette a miniszterelnök beosztottját, mert az szemlátomást lelki támogatásra szorult.

- Nem adnak kölcsön a rohadékok! – kiáltott vissza George szomorúan. – Ezeknek lövésük sincs az ökonómiához.

- Hagyd el. Mind ilyen – legyintett rezignáltan a miniszterelnök. – Senkinek nem adják meg a kellő tiszteletet.

Az arcán szétterülő mosoly egy pillanatra dacossá vált.

Borúsan indult tovább. Alig kőhajításnyira, egy megkövesedett mimóza-liget szélén államtitkárát, Rosa H’uumbugot pillantotta meg, amint elszántan veti hátát egy fatörzsnek. Ágyékkötős pedadógus-horda vette körül, vadul tajtékozva és szitkozódva.

- Életpályamodellt! – ordították a pedagógusok. – Nyelvpótlékot!

- Úgy látom, az önök közgazdasági ismeretei rendkívül csekélyek – jegyezte meg az államtitkár asszony együttérzőn.

- Micsoda?! Csak azt követeljük, amit tavaly törvényben meghatároztatok! - A tanárok régi fényképekkel és újságkivágásokkal hadonásztak.

- Nekem harmadik hónapja hulladékon él a gyermekem! – vetette közbe egy különösen destruktív mozgású némber. A távolból dühös diákok zajongása szűrődött át az elszenesedett ágakon. 
Johnny N'dvad fülét egyre inkább bántotta ez az inkompetens hangoskodás. Fütyörészve indult tovább. Azon töprengett, az emberek manapság miért nem képesek felismerni saját érdekeiket... Szerencse, gondolta, hogy a mwabai erkölcsökön alapuló politika nemsokára megújítja egész Afrikát.

Marabuk tűntek föl, vészjóslóan köröztek a magasban. A tudatlan horda egyre közelebb nyomult a szerencsétlen államtitkár asszonyhoz, némelyek konyakosüvegeket lóbáltak.

Johnny N'dvad vadászösztöne azt súgta, hamarosan ragadozó ejt prédát a közelben.

Valóban, a közeli cserjésben ebben a pillanatban szundító oroszlánokat pillantott meg. A fekete ágak takarásában meglepetésre Fatty L’ui, a parlament népszerű elnöke is föltűnt, láthatólag a nagyvadakat igyekezett becserkészni. Arcán csavaros kifejezéssel, nesztelenül lopakodott előre.

Amikor eléggé közel ért, hirtelen nagy köveket kapott föl a földről, és vadul hajigálni kezdte a horkoló állatokat. Azok idegesen forgolódtak. Az alfa hím végül föltápászkodott, először csak körben forgott, majd az egész csapat kelletlenül kirontott a bozótosból.

Fatty láthatólag csak erre az alkalomra várt. Két kézzel megragadta nevezetes, ősz barkóját, és teljes erejével fölfelé kezdte rángatni a legendás szőrzetet. Szemlátomást afféle Münchausenként igyekezett kihúzni a csávából magát.

- Adj nekik, Fatty! – kurjantott oda a miniszterelnök. Átmelegedett a szíve, amikor régi harcostársait nyílt küzdelemben látta. Kedvére lett volna megvárni az izgalmas csata kimenetelét, azonban két éhes nőstény ebben a pillanatban felé irányozta a lépteit.

Johnny a nyakába szedte a lábát. Már a tarkóján érezte a szukák forró lihegését, amikor egy jókora majomkenyérfát pillantott meg... Még éppen sikerült az egyik alsó ágra felkapaszkodnia.

A vérszomjas állkapcsok rémisztő csattanással záródtak össze kalimpáló végtagjai alatt.

A miniszterelnök elmászott a fa törzséig, ahol két villásan elágazó ág között kitünő helyet talált magának. A nőstények türelmesen táboroztak le odalent.

A miniszterelnök diadalmasan nézett körbe a magasból.

A közelben az oroszlánok, úgy látszik, eleséget találtak maguknak, mert kaffogva marakodni kezdtek egy  bizonytalan húscsomó fölött. Csak egy-egy magasba röppenő ősz pajeszdarab és magányos végtag jelezte, e kulturálatlan állatok milyen mélyen beleragadtak velük született, vad magatartásmintázataikba.

A kormányfő tekintete tovább vándorolt. A tébolyult pedagógusok a mimózáknál még mindig elégedetlenkedtek. Soraik lassan rendeződni tűntek: ritmikusan hajlongtak, közben karjaikkal időről időre lesújtottak egy, a magasból alig kivehető pontra.

Tompa puffanások zaját sodorta magával a szél.

- Valószínűleg megkezdődött a Tai-csi órájuk – tűnődött a miniszterelnök. Szinte elérzékenyülten vándorolt tovább pillantása. Ezt a világot ő hozta létre: és látá, hogy minden, a mit teremtett vala, jó.

Az alkotó férfiak mámora dagasztotta kebelét.

Ebben a pillanatban egy szomszédos ágon gyanútlanul pihenő, hatalmas pitont vett észre. Vagy nyolcméteres példány volt, összetekeredve sziesztázott a rendetlenül himbálózó majomkenyerek között. Milánói retikülökről mintázott bőre egyenletesen emelkedett-süllyedt.

Johnny arcára kiült a már ismerős, csibészes vigyor. Letört egy ágat, és böködni kezdte az alvó jószágot; közben az járt a fejében, a restség sehová nem vezet,  ebben az új korszakban a munka szerepe határozottan felértékelődik. 

Odalent keleti szél hordta a halott akácialeveleket.

A piton ebben a pillanatban idegesen kihúzta teste alól a fejét. Szekrény nagyságú koponyájának rombusz alakja volt. A miniszterelnök pulzusa felgyorsult. Megnyalta a szája szélét, véredényeiben adrenalin áradt szét. Megérezte a csata ízét.

Ez az ő birodalma, csakis az övé: legfőbb ideje, hogy ezt a tényt tudatosítsa országa kelekótya lakóiban.

A miniszterelnök reggelije

Johnny N'dvad, a kis M’wabai miniszterelnöke élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez szigorú Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervíroztatta (bár a zsemlyés kést, valószínűleg egyedi gondolkodásának jeleként egy borospohárba állította); a vacsora többesélyes volt.

Egy perzselő novemberi reggelen a terasz végébe ácsolt pálmalugas mélyén hűsölt. Villásreggelijéhez készülődött: letörölte a ragacsot a meisseni teáskancsó aljáról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka ánizsos bambuszpálinkát.

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A rotangpálmák nyugalmát ebben a pillanatban Koo’sza George, a m’wabai kormány  pénzügyminiszterének felbukkanása zavarta meg. A találékony közgazdász arca egyetlen vörös folt volt az izgalomtól.

Hangosan lihegett fölindulásában.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

A gyurgyalag már így is riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágán folytatta a trillázást. A bozótosban varacskos disznók röfögtek.

Egy sárguló bokor tövében éhes növendékleopárd szegte föl a fejét.

- Ez a rohadt Afrikai Unió megint a költségvetésünket ekézi – vettette le magát Koo’sza George miniszterelnöke mellé. Remegő kezekkel töltött a bambuszpálinkából. Dühösen leverte az odaszáradt lekvárt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről, karéj kenyeret szelt magának.

- A rohadékok. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny N'dvad szórakozottan.

A pénzminiszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazni kezdett magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejűek. Bürokraták. Csupa közgazdasági analfabéta – tódított.

- Szerintem csak azt akarják elérni, hogy ne kenjük össze folyton a fülünket reggelinél - vetette közbe félénken Crazy M’vrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten Koo’sza George a kezében tartott kenyérszeletre. - Esküdni mertem volna pedig, hogy megvajaztam.

Gondterhelten megvakarta a homlokát.

Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén.

- Fantáziátlan, mohó gyarmatosítók – dohogott tovább Koo’sza George. Megvonta a vállát. Belemarkolt a fogpiszkálókba, mangrovemézet kezdett csorgatni a kenyerére.

- Folyton azon rugóznak, miért nem szervezzük meg ésszerűbben a kiadási oldalt. Ha így folytatják, a majmok és a gazellák után meg kell adóztatnom még a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én parcelláimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Nyugi, főnök. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Már most jobban állunk, mint Svájc.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök, és föltápászkodott foteléből. – Na, indulnom kell szónokolni – sóhajtotta. Égnek emelte szemeit.

Bosszúsan lerázott kezéről néhány, a karfáról odaragadt kaviárcsimbókot.

- Légy nyugodt! – kiáltotta utána immár fölélénkülve pénzügyminisztere. – Támadt egy jó ötletem!

A bolond, aki egy rotangpálma tövében kuporgott, összeborzongott.

Koo’sza George dühösen tisztogatni kezdte damaszt szalvétáját. Valahogy beleragadt egy lekvártömbbe.

Amint lehajolt, a vajdarab a füle tövéről az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

Az éhes növendékleopárd ezalatt nesztelenül tovább kúszott a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott. Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

K’oosza Glance egyre reményvesztettebben ugrált a zuhogó margarindarabok között. A mappát, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel emelte esernyőként a magasba.

A gyurgyalag szórakozottan tollászkodni kezdett a szomszédos ágon.

Az ifjú leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, egy szempillantás alatt pattant el.

A tojók lázadása

M’wabai miniszterelnöke a teraszon üldögélt, és azon tűnődött, elhelyezzen-e még egy maflást az asszony arcán, vagy próbálja inkább türtőztetni magát. A nő már a sokadik hisztérikus jelenetet rendezte, mondván, nem bír egyedül az öt gyerekkel. A sör is tűrhetetlenül langyos volt, amit kihozott.

Az elnöki palota előtt, a bozótosban girhes törpeantilopok neszeztek.

Megszólalt a csengő. A párt agytrösztje állt az ajtóban. Vidáman tolongtak befelé, Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője egész láda Duff sört rugdosott be, majd haladéktalanul lecipelte a pincébe. Kinyitotta a ládára a csapot.

- Azért gyűltünk össze, mert helyzet van. Fogy a nemzet – exponálta a problémát Fatty L’ui, a parlament rokonszenves elnöke. – Soha ilyen kevés m’wabai nem lófrált még a majomkenyérfák tövében.

- Ez így van – csatlakozott Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke. – Az asszonyállatok megváltoztak. Parlagon hever a sok leányka… Mondhatni pók szövi be a szülőotthonok kapuját.

Hiéna kacagott föl a sötétben.

- Minden m’wabai asszonyszemélyt azonnali hatállyal 3 uszkve 8 csíra kihordására kell kötelezni. Törvényileg, szükség esetén csőrével vagy szondával. Az orvostudomány állása megengedi – javasolta Koo’sza George, a kormány találékony pénzügyminisztere.

- Jó, és akkor a TEK-et is bevonjuk a műveletbe - lelkesült föl Fatty L’ui is. – A hasonló, gyors akciókban páratlanul sikeresek.

- Sajnos a feleségem szerint a dolog komplikáltabb – kotyogott közbe Kid Roo’gan, aki közben visszatért a pincéből. – Egyfolytában azt hajtogatja, hogy fontos a népszaporulat, de a nőknek joguk van a saját életük alakításához.

- Joguk van a jó édes… – csattant föl ingerülten a miniszterelnök. – Ezeknek a perszónáknak tudomásul kell végre venni, hol a helyük: évente egyszer a szülőszobán. Ez hazafias kérdés. Az anyáknak szülni kell négy-öt gyereket, aztán jöhet az önmegvalósítás meg a többi.

- Az én feleségem önkiteljesítésképp csilis sört iszik. Meg néha csokisat – vallotta be Kid Roo’gan.

Röhögtek.

- Nézzetek rám, milyen példát mutatunk normális családi életből – tódított Johnny N'dvad. – Öt ivadék. Tessék utánam csinálni. Utána lehet érvényesülni.

A négy férfi a térdeit csapkodta.

Az eresz alól szunnyadó zebrapinty-család riadt föl.

- A női mozgalmak mára kétségkívül átcsaptak abba, hogy az egyenlőség iránti vágy átment férfigyűlöletbe. Például egyáltalán nem vasalnak – jegyezte meg panaszosan Koo’sza George, és homlokán elmélyült egy ránc. Betűrte nadrágjába nyűtt Armani ingét.

- Lényeg, hogy nem tojnak a tyúkocskák – ingatta markáns fejét a miniszterelnök. – Ez így nem mehet tovább.

Csönd volt.

- Akkora ötletem támadt, hogy átüti a betont – élénkült föl újra Koo’sza George. – Kid azt mondja, ez részben kulturális kérdés. Akkor csináljunk filmet Marie Curieről, de úgy, hogy hét gyereke volt, és a végén nem sugárfertőzésben hal meg, hanem egyik unokája a fejére ejt egy rádiummal töltött macit.

- Jó ötlet – pödörte meg pofaszakállát Fatty L’ui. – A főszerepet Szamóca játszhatná. Kinyomatunk a promócióra pár milliárdot. Simi már úgyis hiányolja a művészi projekteket.

A messzeségből zúgás hallatszott. A mindig aggodalmas parlamenti elnök gyanakodva szimatolt a levegőbe.

A moraj erősödött. A bozótosból cickányok és törpeantilopok futottak szanaszét. Éhes sakálok kullogtak a nyomukban.

- Ajvé. Ezek az asszonyi állatok lesznek – szólalt meg Koo’sza George, és papírzsebkendőjével törölgetni kezdte izzadt homlokát. – Úgy hallom, megneszültek.

- Basszuskulcs. Lehet, hogy a nejem is köztük van – suttogta Kid Roo’gan. Pupillája dió nagyságúra tágult. Lázasan kutatott az emlékezetében, vajon rendben hagyta-e otthon a papucsát.

A miniszterelnök is idegesen nyalogatta a szája szélét. – Márpedig a m’wabai fúriák akaratának engedelmeskednünk kell. A törvénykezést egyelőre elhalasztjuk – jelentette ki rekedten.

- Úriember meghajol százezer hölgy kívánsága előtt – jegyezte meg maró öniróniával Fatty L’ui, és szedelőzködni kezdett. A többiek némán követték.

A miniszterelnök egyedül maradt a teraszon. A zúgás csak lassan csillapodott. A Dél Keresztje úgy szikrázott magasban, mint négy hatalmas, a fekete bársonyra kiszórt gyémánt.

Johnny N'dvad némán ült. Az asztalra könyökölt, töprengve masszírozni kezdte a homlokát. Végül úgy döntött, haladéktalanul lekever az asszonynak egyet, amikor az kihozza végre az esti varánuszpörköltet - valahogy csak összhangba kell hozni a népszaporulat ügyét a nemek békés együttélésének problematikájával.

Szanatóriumi nyugalomban töltötte szabadságát a miniszterelnök

- Oda vagyok az ilyen tökös, érintetlen falusi helyekért – jegyezte meg Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és nyugágyába roskadt. Ebben az évben szabadságát főváros-közeli takaros vályogkunyhójában töltötte. A festői tájat okkersárga bozótosok tarkították. A kettős szögesdrót övezte kert aljában sportpályák és egy kellemes hőmérsékletű bányató segítette a kikapcsolódást.

- Reggelenként mindenki tovább alhat – kacsintott testőreire, és megkínálta őket egy üveg Duff sörrel. – Ezen a helyen a védelem szilárdsága tökéletesen elégséges az ellenséges térnyerés elreteszelésére.

- Megint háborúzol, papa? – röhögött föl az elnök nagyfia. – Inkább élvezd a látványt. Nézd, ott krúzol egy ezerhatos Mahindra.

- Ne szemtelenkedj, fiam. Az erőkülönbséget érvényesíteni kell. Alapszabály. Nézd, ez a terasz is kiválóan alkalmas például hátultöltő vagy huzagolt csövű lövegek rendszeresítésével kialakított várerődnek.

Kész a fasírt, Johnny! - kiáltott ki a konyhából a miniszterelnök felesége. A politikus fölpattant. – Ha sokat sürgetsz, anyjuk, egész éjszaka nem fogsz aludni – villantotta mosolyát asszonyára. - Valakinek az őrállásban is kell maradnia.

Másnap a helyi szupermarketben kellemetlen helyzet alakult ki, mert az államférfi az üzlet területét rendeletileg bevonta a méltányos közteherviselés rendszerébe. Ennek jegyében a sorban mögötte álló nyugdíjasra bízta a számla kiegyenlítését.

– Csak a megtakarításaid kívánom biztonságba helyezni, tata – vigasztalta a kempingnadrágos férfit. – Ám ha nem vagy képes értelmes vitára, kedves nejedet is megkínálhatom egy sallerral.

A pénztáros hamar kénytelen volt belátni, hogy az elnöki harcmodor ellen az üzletben rendszeresített Sauer-eljárás kevéssé alkalmazható (a bolt védelmének terve Sauer bajor tüzértábornok nevéhez fűződött, miszerint a védők és a tűzfegyverek elhelyezése a hentespultot körülfogó överődökben koncentrálódott - sajnos elhúzódó roham esetén könnyen kinyílt az út a pénztár leküzdéséhez). A holdvilágarcú hölgy megadóan megtörölte homlokát, és plajbászával feljegyezte a nyugdíjas személyi adatait.

Bevásárlást követően a család kúszva megközelítette a közeli Alligátor-tavat. Egy szempillantás alatt fölvették harcállásukat a népszerű strandon. A parti fövenyen magányosan heverő végtagok jelezték, hogy a kedvező időjárás nagyszámú fürdőzőt csalt ki a vízpartra. Az elnöki család rohamban néhány napozóágyat zsákmányolt, majd a napernyők védelmében ellenállást tanúsító fiatalembert a miniszterelnök saját kezűleg, waza-arit érő külső combhoroggal hatástalanította.

- Az ilyen pénzsóvár figurákkal csak vashideg logika, csigavér és higgadtság mentén lehet tárgyalni – jelentette ki.

- Ezt az országot gazdasági árnyékhatalmak kívánják kifosztani – tette hozzá később a fürdőzők előtt. - Ezzel szemben pedig meg kell védeni magunkat. Ezt hívják szuverenitásnak. – szögezte le. – Elmondhatom, a siker küszöbén állunk.

Egy közbeszóló helyi lakost, aki a környéken ígért munkahelyek felől érdeklődött, pergőtűz segítségével védhetetlen pozícióba kényszerítette, majd a még mindig tamáskodó pedagógust tanári balhoroggal csendesítette le.

Ebéd után lepihent. Kisollóval kimagozott egy görögdinnyét, majd kedvenc lócáján végignyúlva „Jólét és harcmodor” című tanulmányának vázlatán kezdett elmélkedni. Gondolatai azonban minduntalan elkalandoztak. „Afrika holdkóros módon a saját vesztébe tántorog”, merengett.

Kétségek között szunnyadt el.

Álmában ókori csapatok felsorakozásának rendjét tekintette át: aranyszínű helóták mindenféle hopliták háta mögött sorakoztak fel, ahonnan parittyaköveket és gerelyeket dobáltak az ellenségre. A phalanx csak lassan bomlott föl, a végső roham során a közelharc már puszta kézzel folyt.

Az álmodó elmosolyodott.

Két hét elteltéve Johnny N’dvad kisimult arcal tért vissza a közéletbe. - Sikerült teljesen feltöltenem a cellákat. Erőtöl duzzadok -, jelentette ki hívei előtt. - Kormányom a mai naptól kezdve alakzatba fejlődve folytatja szabadságharcát a nemzetre oktrojált nehézségek ellen – fejezte be hangos ováció közepette.

A cerkóf-paradoxon

Közismert, hogy Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke él-hal az állatokért. Forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átüt. Arról azonban csak kevesek tudnak, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias).

E mély vonzalomra tekintettel az esős évszak elején a m’wabai parlament törvényt fogadott el, mely szerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kell jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint párttársai e törvénytől remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus jobb hangulatban kezdi a napot.)

A rendelet hatályba lépésének napján Johnny N’dvad izgatottan ült le kedves  lócájára. Szeretett majmai azonban napestig nem tűntek fel a környéken, csak egy-egy magányos varacskos disznó röfögött föl a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatóján bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt tőkés csoportok léptek akcióba. – Az ismert baloldali árnyékhatalmak állnak a háttérben – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Félek, hogy úgy járunk, mint a gazdasági növekedést elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, harcostársa azonban leintette.

- Nyugi. Errefelé az egész állatkert ugyanazokból a bolsevik gyökerekből táplálkozik. Az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik is azonosak… De már megindult a visszaszámolás. - Távoztában tanácstalanul tekergette szakállának torzonborz tincseit.

Úgy tűnik, a feles hatályú törvénykezés mára idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze a helyzetet találóan Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője. – Magára valamit adó majom manapság csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek. Estére benyújtok egy módosítót – tette hozzá megnyugtatólag.

Hétfőn kora reggel a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkófmajom” szó összes szemantikai konnotációját, valamint kijavították ez eredeti szöveget némileg zavaró 118 helyesírási hibát. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot illesztettek.

A majmok azonban makacsul tovább kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – jelentette ki ingerülten Koo’sza George, a párt találékony pénzügyminisztere. – Megjegyzem, globális értelemben e vonakodás a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Múlt heti cikkemben a Heti Instrukcióban bebizonyítottam, hogy a hasonló dogmatikus aggályoskodás mára az egész Unió sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad lehangoltan járatta körbe pillantását kormányának tagjain. Kitekintett az ablakon. A rhododendronok sápadt lombjai majmok nélkül ezúttal különösen kietlennek tűntek.

Csütörtök reggel a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden holdtöltekor havi jövedelmük másfélszeresét tartoznak leróni, kivéve, ha reggel 7 óráig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián (a szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető).

De hasztalan volt minden próbálkozás. Beköszöntött az esős évszak. Éjszakánként vigasztalan zápor dobolt a háztetőkön, az agyaggal javított főútvonalak sártengerré váltak.

Augusztus közepén Johnny N’dvadot látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet (Niger már jó ideje a M’wabait érthetetlen kritikával illető országok tömbjéhez csatlakozott), végül azonban belátta, hogy diplomáciai naptára 2017 áprilisáig üres.

A tiszteletére adott fogadáson bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek óta úgynevezett „konvergencia kerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre azt is leszögezte, hogy a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem méltatlan sarc, hanem "a XXI. század taktikai atomfegyvere".

Másnap, munkaértekezletük végeztével vendéglátójával kiültek az elnöki palota teraszára. Némán gyönyörködtek N'Djamena pazar panorámájában. Johnny N’dvad a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép... „Még szerencse, hogy egész Afrika minket irigyel”, gondolta rezignáltan.

E pillanatban merengését különös esemény szakította félbe. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre ezernyi koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta a szemét, aztán után kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt sárga, aranyszínű és azúrkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek... Eszébe jutott, hogy a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai pedagógusjövedelmeknek. Egy nigeri esztergályos várható életkora 8 évvel nagyobb, mint m’wabai kollégájáé.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, hogy csak kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

- Ja, a cerkófokra gondolsz? Csak örömet akartunk szerezni , Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegni kezdett.

- De hogyan gyűjtöttétek őket egybe? Ha jól tudom, nálatok még halálbüntetés sincsen.

Az ősz nigeri elmosolyodott.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, és a céget megkértük, minden nap ilyen tájban szállítsa a friss datolyát.

A havasi gyóntatófülke-forradalom

2012 júniusának végefelé Erdély egyik legzordabb pontján, a csíkszentsimoni templomban váratlanul megrázkódott a gyóntatófülke.

- Ez így nem mehet tovább! – kiáltott föl, és fölháborodásában remegni kezdett. Még az oldalhajó is belerázkódott.

Aranysármány rebbent föl a templomtoronyból.

- Én lassan kiköpöm a belem ettől a stílustól! – nyögte, azzal kifordult a helyéről, és elindult a Sfántul Vasile-tér irányába.

Átgyalogolt a szomszéd településre, ahol a csatószegi kistemplom gyóntatófülkéje olyan öreg volt, hogy a fakabinok közül már a rács is kiporladt, és ezért igen sokat adott a véleményére.

Ahogy ballagott az erdőben, a magasban sordély és süvöltő csattogott. A szél napsugarak meleg illatát szűrte a leveleken át. Az Istenszéke fölött nagy, lompos felhők úsztak az égen.

Azonban már a Halas-pataknál összefutottak, merthogy időközben a másik is elindult Szentsimon irányába. Mint mondta, már a festése is kezd fölpattogzani a sok koholmánytól, aminek fültanúja mostanában. Pedig a gyóntatófülkék többnyire hozzászoktak, mi minden hangzik el a térdeplők zord félhomályában. De ami sok, az sok.

Elhatározták, hogy fölmennek tanácsért Kolozsvárra, a Lélekkabinok Szövetségébe. Ott a Főtérre (Piața Unirii) kiérve már csaknem forrongásig fajult helyzetet találtak. Gyóntatófülkék görnyedeztek mindenfelé, kezüket apró fülükre szorítva, mások öklendezve a gyomrukat dörzsölgették.

Végül egy inas, szederinda berakású gyóntatófülke fölvetette, hogy az anyaországban is adjanak hangot kételyeiknek. A csavaros eszű góbé a jelek szerint átlát a sok füllentésen, míg a mezei magyar csak eszi a maszlagot.

Megindult hát a sok gyóntatófülke. Amint mentek, mendegéltek, a határra érve összetalálkoztak a hepciás bajuszkötővel. Szegényke éppen azon bosszankodott, milyen szemenszedett hecckampányt folytatnak kormánya ellen. Személy szerint azt gyanítja, maguk a fülkék is külső erőket szolgálnak, talán, mert ugyanazon bolsevik gyökerekből táplálkoznak, mint egyesek (itt elsősorban egy angol színész nevét hangsúlyozta, jelenleg lakik: 27th Floor, 223, 42nd Street, New York, NY).

Persze igazság szerint az egész bagázs nyilvánvalóan azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság számára a hozzá hasonló bajuszkötők megszűnjenek orientációs pont lenni.

Azt is híresztelik, hogy személyét másfél colos keresztmetszetű szűklátókörűség jellemezné - csak mert a múlt molyette múmiái között keresi a jövőt.

- Egy lópikulát! – kiáltott föl. - Magyarként a génjeinkben hordozzuk Magyarországot. A magyar emberek részéről jogos igény, hogy az állami megbízásokat magyar cégek nyerjék el. Ezért végtelenül fárasztó a legkülönbözőbb hatalmak különböző személyiségeitől érkező folyamatos kioktatás.

Ezektől a szavaktól a gyóntatófülkéknek annyira elment a kedvük az egésztől, hogy csak legyintettek, sarkon fordultak, és hazaporoszkáltak hazájukba. Téli estéken azért még sokáig mesélték anyaországban megesett kalandjaikat.

– Nincs azoknak az atyafiaknak se füle, se farka - mondogatták. - A továbbiakban ápolja velük a kapcsolatot a Kelemen!

Ilyenkor nevezett személy nyögve megfordult álmában, felült, és hunyorgott.