A vezénylő probléma-generátor

A november csodálatos hónap M’wabaiban. Az akáciák levelei apró aranylemezekként zörögnek a szélben; az éjszaka oly sötét és néma, mint az anyajegy némely éhenkórász afroafrikai fenekén.

Az éj néma bársonyán magányosan szikráznak a csillagok.

Ezen a reggelen Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke úgy határozott, szemlét tart a határban. Egyedül indult el, csak kedvenc testőrszázada kísérte. Ráérősen ballagott. A kiégett fűben girhes Thomson-gazellák legeltek, csonttá soványodott varacskos disznók röfögtek a szürke termeszvárak között.

Johnny N'dvad frissnek és energikusnak érezte magát. Játékosan az egyik termeszvárhoz lépett, és nagyot rúgott az objektumba.

Zúgás hallatszott, amint odabenn az ujjnyi vastagságú rovarok nyugtalankodni kezdenek.

- Cak nyugi, kicsikéim. Cak még egyet – dünnyögte, mert nemrég cserélték a felső frontfogait. Megpördült, és egy Chuck Norris-nál is látható ún. oldalsó fültőrúgással (Ushiro Geri) újból telibe találta a betonszínű építményt.

A zúgás erősödött. Hatalmas rovarok hada özönlött elő a réseken, csáprágóikat dühödten a magasba tartva. Villámgyorsan fekete szőnyeget alkottak a Gucci cipők körül.

- Ajaj – szisszent föl a miniszterelnök, és futásnak eredt. Testőrei lemaradtak, csak a terepjárók voltak képesek követni fürge mozgását, azonban kisfiús arcáról  egy pillanatra sem tűnt el legendás, csibészes mosolya.

Vagy egy mérföldet rohant így, üldözői és védelmezői egyaránt elmaradtak. Lihegve állt meg. A dombtetőn vörös palatömbök tövében kiálló bordájú rágcsálók motoztak, kehes patkányok küzdöttek egy-egy döglött óriáscincér (hypocephalus governatus) teteme fölött.

Egy jókora szikla tövében Koo’sza George-ra, találékony pénzügyminiszterére lett figyelmes, amint épp egy pénzeszsákot püföl.

- Puha vagy, George! – kiáltott oda Johnny derűsen.

A pasztózus pénzügyér csak a homlokát törölgette.

– Gyepáld, pajtász, gyepáld. A fenekén már világítani látom a pörszenészt! – lelkesítette a miniszterelnök beosztottját, mert az szemlátomást lelki támogatásra szorult.

- Nem adnak kölcsön a rohadékok! – kiáltott vissza George szomorúan. – Ezeknek lövésük sincs az ökonómiához.

- Hagyd el. Mind ilyen – legyintett rezignáltan a miniszterelnök. – Senkinek nem adják meg a kellő tiszteletet.

Az arcán szétterülő mosoly egy pillanatra dacossá vált.

Borúsan indult tovább. Alig kőhajításnyira, egy megkövesedett mimóza-liget szélén államtitkárát, Rosa H’uumbugot pillantotta meg, amint elszántan veti hátát egy fatörzsnek. Ágyékkötős pedadógus-horda vette körül, vadul tajtékozva és szitkozódva.

- Életpályamodellt! – ordították a pedagógusok. – Nyelvpótlékot!

- Úgy látom, az önök közgazdasági ismeretei rendkívül csekélyek – jegyezte meg az államtitkár asszony együttérzőn.

- Micsoda?! Csak azt követeljük, amit tavaly törvényben meghatároztatok! - A tanárok régi fényképekkel és újságkivágásokkal hadonásztak.

- Nekem harmadik hónapja hulladékon él a gyermekem! – vetette közbe egy különösen destruktív mozgású némber. A távolból dühös diákok zajongása szűrődött át az elszenesedett ágakon. 
Johnny N'dvad fülét egyre inkább bántotta ez az inkompetens hangoskodás. Fütyörészve indult tovább. Azon töprengett, az emberek manapság miért nem képesek felismerni saját érdekeiket... Szerencse, gondolta, hogy a mwabai erkölcsökön alapuló politika nemsokára megújítja egész Afrikát.

Marabuk tűntek föl, vészjóslóan köröztek a magasban. A tudatlan horda egyre közelebb nyomult a szerencsétlen államtitkár asszonyhoz, némelyek konyakosüvegeket lóbáltak.

Johnny N'dvad vadászösztöne azt súgta, hamarosan ragadozó ejt prédát a közelben.

Valóban, a közeli cserjésben ebben a pillanatban szundító oroszlánokat pillantott meg. A fekete ágak takarásában meglepetésre Fatty L’ui, a parlament népszerű elnöke is föltűnt, láthatólag a nagyvadakat igyekezett becserkészni. Arcán csavaros kifejezéssel, nesztelenül lopakodott előre.

Amikor eléggé közel ért, hirtelen nagy köveket kapott föl a földről, és vadul hajigálni kezdte a horkoló állatokat. Azok idegesen forgolódtak. Az alfa hím végül föltápászkodott, először csak körben forgott, majd az egész csapat kelletlenül kirontott a bozótosból.

Fatty láthatólag csak erre az alkalomra várt. Két kézzel megragadta nevezetes, ősz barkóját, és teljes erejével fölfelé kezdte rángatni a legendás szőrzetet. Szemlátomást afféle Münchausenként igyekezett kihúzni a csávából magát.

- Adj nekik, Fatty! – kurjantott oda a miniszterelnök. Átmelegedett a szíve, amikor régi harcostársait nyílt küzdelemben látta. Kedvére lett volna megvárni az izgalmas csata kimenetelét, azonban két éhes nőstény ebben a pillanatban felé irányozta a lépteit.

Johnny a nyakába szedte a lábát. Már a tarkóján érezte a szukák forró lihegését, amikor egy jókora majomkenyérfát pillantott meg... Még éppen sikerült az egyik alsó ágra felkapaszkodnia.

A vérszomjas állkapcsok rémisztő csattanással záródtak össze kalimpáló végtagjai alatt.

A miniszterelnök elmászott a fa törzséig, ahol két villásan elágazó ág között kitünő helyet talált magának. A nőstények türelmesen táboroztak le odalent.

A miniszterelnök diadalmasan nézett körbe a magasból.

A közelben az oroszlánok, úgy látszik, eleséget találtak maguknak, mert kaffogva marakodni kezdtek egy  bizonytalan húscsomó fölött. Csak egy-egy magasba röppenő ősz pajeszdarab és magányos végtag jelezte, e kulturálatlan állatok milyen mélyen beleragadtak velük született, vad magatartásmintázataikba.

A kormányfő tekintete tovább vándorolt. A tébolyult pedagógusok a mimózáknál még mindig elégedetlenkedtek. Soraik lassan rendeződni tűntek: ritmikusan hajlongtak, közben karjaikkal időről időre lesújtottak egy, a magasból alig kivehető pontra.

Tompa puffanások zaját sodorta magával a szél.

- Valószínűleg megkezdődött a Tai-csi órájuk – tűnődött a miniszterelnök. Szinte elérzékenyülten vándorolt tovább pillantása. Ezt a világot ő hozta létre: és látá, hogy minden, a mit teremtett vala, jó.

Az alkotó férfiak mámora dagasztotta kebelét.

Ebben a pillanatban egy szomszédos ágon gyanútlanul pihenő, hatalmas pitont vett észre. Vagy nyolcméteres példány volt, összetekeredve sziesztázott a rendetlenül himbálózó majomkenyerek között. Milánói retikülökről mintázott bőre egyenletesen emelkedett-süllyedt.

Johnny arcára kiült a már ismerős, csibészes vigyor. Letört egy ágat, és böködni kezdte az alvó jószágot; közben az járt a fejében, a restség sehová nem vezet,  ebben az új korszakban a munka szerepe határozottan felértékelődik. 

Odalent keleti szél hordta a halott akácialeveleket.

A piton ebben a pillanatban idegesen kihúzta teste alól a fejét. Szekrény nagyságú koponyájának rombusz alakja volt. A miniszterelnök pulzusa felgyorsult. Megnyalta a szája szélét, véredényeiben adrenalin áradt szét. Megérezte a csata ízét.

Ez az ő birodalma, csakis az övé: legfőbb ideje, hogy ezt a tényt tudatosítsa országa kelekótya lakóiban.