Kevesen tudják, hogy Gullivernek eddig
ismert útjain túl volt egy utolsó kalandja is. Mint annyiszor, seborvosi állást
vállalt egy ócska szkúneren, sajnos a hajó a Horn-fokot elhagyva tájfunba került
és elsüllyedt. Gulliver a hajótörést egyedül élte túl.
Hosszú hányódás után a jogászok országában vetődött partra.
E vidék urai túlsúlyos, zsinóros talárban
pálinkázgató fiskálisok voltak, hatalmukat
piperkőc, Audi dzsipeken cserkelő mamelukok
serege biztosította. E fölső szint alatt helyezkedett el a lakosság: nyűtt, egymással perlekedő polgárok,
és alattuk is volt valamennyi elem: ezeket kisebbségnek
nevezték és püfölőzsáknak használták.
A fiskálisok igen megörültek
Gullivernek, akinek angol nyelvtudása adott volt. Egy jogi üzemben kínáltak
neki állást. Itt azon túl, hogy állandó éjszakás volt, valamint a “miatt” szó helyett
folyton a borzalmas “okán” kifejezést kellett használnia, sorsa tűrhető volt. Jogszabálypuhítóként dolgozott: ugyanis amikor
a lakosság pénzét egy-egy új “törvény” segítségével a fiskálisok zsebébe
csoportosították, e jogszabályokat a külföld irányába puhítani kellett. Ezen
túl követnie kellett a világsajtót, és ha talált egy genderügyi színeskét, azon
a mamelukok hetekig verték a hisztit.
Egy éjjel azt a mondatot kellett lefordítania:
“Sarkalatos törvény tiltja a joggal való
visszaélést.” Gulliver nem értette a kifejezést. Poros fóliánsokba
temetkezett, míg megtudta, azokat az eseteket nevezik így, amikor egy jogszabályt
társadalmi rendeltetésével ellentétes célra használnak (különös tekintettel “a
nemzetgazdaság megkárosítására”, “egyes személyek törvényes érdekeinek
csorbítására” vagy “illetéktelen előnyök szerzésére”).
Kérdéssel fordult a munkavezető mamelukhoz.
Az hidegen csak rátekintett, és annyit sziszegett: “Hazaáruló!”
Gulliverer elbizonytalanodott,
hiszen hazájától több ezer mérföldre, idegen földön tartózkodott. Békítőleg a
helyi alaptörvényt idézte: “Mindenkinek joga van a gondolat szabadságához.”
A Boss-zakós mameluk erre már rákiáltott:
“Bolsevik!!”
Gulliver, hogy tovább csitítsa, megint
idézett: “Senki tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos
birtoklására.”
A mameluk addigra már ordított: “Ballib
brüsszeli zsoldos!!!” Nyakán kidagadt az ér.
Különös diskurzus alakult ki: amikor
Gulliver azt mondta, “Jogállamról beszélünk, ha egy országot értelmes törvények
szabályoznak, és azok mindenkire, egyformán érvényesek”, a mameluk azt bömbölte:
“Soros!!!!”
GULLIVER: “Mindenkinek joga van
ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül intézzék.”
MAMELUK: “Dzsurcsani-báb!!!!!”
GULLIVER: “Aki mást tartósan
tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ebből haszna származik, bűncselekményt
valósít meg.”
MAMELUK: “MIGRÁNS!!!!!!”
Sajátos licit keletkezett, mely,
ha ultiról lett volna szó, hirschkontra után talán Fedák Sáriig is elvezethetett
volna, de Gulliver nem tudott ultizni. Bíróság elé állították: az nagylelkűen megkimélte
életét, és megelégedett azzal, hogy kitolatja a szemeit.
Hosszan idézhetnénk még a kalandokból,
melyek során Gulliver elkerülte a szemkitolást, de szerző ettől hely híján most
eltekint. Annyit szögez csak le, hogy Gulliver végül hazajutott; holtáig szórakoztatta egy bristoli kocsma közönségét hihetetlen
történeteivel, melyek közül azonban hallgatósága ez utolsót tartotta a
leghihetetlenebbnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése