Zagy

W. Butcher soha nem állhatta a cicózást. Ha megkívánt valamit, megszerezte. Johnny N’dvad csak gyerekkori barátaiban bízott, így pár homokpogácsa a hajdani Vorosilov óvoda udvarán szilárd támaszt nyújtott a tulajdonosi szemlélet e kibontakozásának.

Vágóhíd, pár szállodalánc, útépítő holdingok és mobilhálózat után Butcher egy reggel  megvásárolta a Nemzeti Palládium Műveket. Mindig vonzotta a bányák nyirkos illata. Egy rinocéroszvadászaton az is megütötte fülét, hogy e ritka fémet gázelektródákhoz használják, ami kellemes reminiszcenciákat keltett benne.

Arra senki nem számított, hogy a szomszéd birtokon év végén kivágnak valami rotángültetvényt. Egy kókadt arcvonású zugügyvéd, a Rákász megsúgta, hogy a telket jövőre belterületnek minősítik, addig banánhulladékból biogázt lehetne csinálni. Az ilyesmi király ötlet, mióta húszkilós tinik magyarázzák a tutit mindenfelé a világban.

Butcher szerette a banánlikőrt. A bánya zagytározóját kiválóan lehetett biogáz lefojtására is használni. Rákász ajánlott vegyészt, de Butcher jobban szeretett magafajta, egyszerű emberek között dolgozni.

Beköszöntött az újév, a Karib-szigetekről visszatérve, mint rendszerint, Johnny verandáján gyűltek össze. Éktelen Bang&Olufsen füleseket viseltek, a szomszédos krikett-stadionban fülsiketítően gyakorlatozott a csapat.

– Iszonyú a bűz – ordította Johnny, és megfordította a gnúlapockákat a grillen. – Egy csomó bányásznak rohad a faluban az orra.

- Nem értem – harsogott vissza Butcher. Megigazította a fülest, mert visszhangzott. – Én csak beengedtem kevéske banánlét egy horgásztóba.

 - Beleengedtél száz tonna biomasszát egy extrém lúgos zagytározóba.

Johnny vigyorgott, imádta a gnúlapockát.

- Nem baj. A bányát visszavásároljuk, bagatell. Csak azt nem tudom, mit csinálok, ha a zuglapok elkezdenek fotókat fölnyomni a szerencsétlen orrokkal.

- Média-nácik – szisszent föl Fatty Lou, mert megégette a száját.

Neki is mindene volt a gnúlapocka.

- Ki beszél itt kokain-orrokról?!! – fortyant föl Striped Hair, fájdalmasan az ujjait szopogatta. – A médiát elrendezem.

Johnny metsző pillantást vetett rá. Nagy sérelme volt, hogy a 62 orgánumot felölelő Central Brainwash Foundation nem képes megakadályozni pár vacak m’wabai weblapocska makacs tenyészését.

Striped legyintett.

- Tudjátok, van az a kafferbivaly, nyolc nyelven köszön az állatkert látogatóinak. A marha állítólag tavaly zaklatta az egyik ünőt. Ne egyek több gnúlapockát, ha ezt akármennyi áporodott orr űbereli.

- Zaklatás!, zaklatás! – szaladtak szét sivalkodva a veranda tetején hallgatózó bólogatómajmok.

- Nem is hülyeség.
Elkészült a gnú, Johnny körbeballagott a tányérokkal. 
Martellt öntöttek a gyümölcsmosó kelyhekbe. Egyet odalöktek Butchernek is.

- Nesze kis zagy, Wallet!

Röhögtek.

Felhők úsztak az égen, nyomukban furcsa homály támadt, mintha festékkel öntötték volna le a várost. Vészjósló árnyék folyt végig a pálmatetőkön, a pálmatetők alatt kuporgó lakosokon, recsegő bútoraikon, a vibráló tévékészülékeken, nem beszélve a klaviatúrákról, melyeken már a másnapi vezércikkeket pötyögték szorgos kezek.