NOSZTALGIA 2006 nyár

2 beszéd


Nincs érdekesebb a tegnapi újságnál. A minap a kezembe került két, 2006 nyarából származó beszéd.
Ezúton szeretném őket megosztani Önökkel.

1. beszéd: Új Magyarország: Gyurcsány Ferenc parlamenti expozéja. (Kivonat.)
2006. június 8.

„Haza és haladás, ez a vágy és ambíció hajt bennünket. Erős és sikeres Magyarországot teremtünk: erőset, amely nem ijed meg a kihívásoktól, nem menekül a verseny elől, hanem megküzd nemzeti érdekeinkért.
Azt tekintjük fő feladatunknak, hogy képessé tegyünk minden polgárt arra, megállja helyét az új világban. Azonban tudjuk, nem minden a verseny: a köztársaság az együttműködésre épül. Mi alkotjuk Magyarországot, tízmillió ember. Ez a sokféleség a forrása a köztársaság erejének, alkalmazkodó és megújuló képességének.
Hisszük, hogy a politikai erők egymást tiszteletben tartó versengésére épül a parlamentáris demokrácia. Az elmúlt tizenhat évben elsajátítottuk e versengés szabályait, de közben elhalványult az együttműködés fontos képessége. Ideje egyensúlyt teremteni. Nincs visszafelé út: megsebzett történelmünk nem régi célok követését, hanem az új tanulságok levonását követeli.
A rendszerváltozással létrehozott Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, európai normarendszere időtállónak bizonyult. Sajnos a rendszerváltozással nem kopogott be minden család ajtaján a gyarapodás, a szabadság mögött nem csak sikerek, hanem megannyi kudarc és reményvesztettség is meghúzódik. Az Európában közepesnek számító jövedelmi és vagyoni különbségeket a többség nehezen tudja elfogadni. Egyre merevebb a magyar társadalom. A személyes sorsokat a valóságos teljesítmény mellett – és nem ritkán helyett – a családi származás vagy a születési hely határozza meg. Nem egy térségben generációk nőnek fel anélkül, hogy bárkinek szakmája, rendes munkája lenne.
Magyarországot a fejlődés és lemaradás egyszerre jellemzi. A szétszakadt lehetőségek összekapcsolása az előttünk álló legnagyobb kihívás. Ne vesszen el egyetlen többre érdemes sors, teljesedjen ki valamennyi ígéret.
Nyugatos életminőséget kívánunk teremteni, építünk és beruházunk, mint soha korábban. Utakat, vasutat, városközpontokat építünk, átépítünk iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket. Szabályozunk folyókat, építünk csatornákat. Mindebből azonban nem épül még új Magyarország.
Ahhoz több kell.
A beruházásokkal nem a régit kívánjuk megerősíteni, hanem egy igazságosabb országot kívánunk világra segíteni. Ehhez azonban változások, reformok sokasága kell. Az országnak nincs polgáraitól független teljesítménye: az erős Magyarország nem önzésből és követelésből, hanem önmagukért felelősséget vállaló hazafiak közös erőfeszítéséből épül.
A változást nyilvánvalóan az államon és a politikusokon kell kezdeni. A rendszerváltás óta eltelt 16 év megkoptatta demokratikus intézményeink tekintélyét, igazságok helyett féligazságok és az alig leplezett hamisságok formálják az államélet bántóan nagy részét. Ahelyett, hogy az állam és a politikusok példát mutatnának alkalmazkodásban, kullognak az emberek után. Változni és változtatni kell!
A szükséges változások egy része azonban semmiképpen nem valósítható meg a parlamenti pártok konszenzusa nélkül. Bízunk benne, valamennyi felelős magyar politikai erő egyetért abban, a változtatások sorában elsőként a politikusokon van a sor. Nekik kell megmutatniuk, hogy egy korszerűbb és takarékosabb állam kialakítása érdekében képesek korlátozni előjogaikat, jövedelmüket, képesek visszaállítani a politikai intézmények hanyatló tekintélyét.
Eljött az ideje, hogy az új Magyar Köztársaság végrehajtsa a régóta felismert, ám eddig halogatott változtatásokat. A Kormány ezért kezdeményezi, hogy a parlamenti pártok egyetértésével döntsünk az alábbi kérdésekben:
1, Csökkenjen háromszáz fő alá az országgyűlési képviselők száma.
2, Már a 2006. évi önkormányzati választások előtt csökkenjen az önkormányzati képviselők száma.
3, Legyen átlátható és ellenőrizhető a pártok gazdálkodása, különösen tekintettel a kampányra fordított kiadásaikra. Váljon világos rendszerré a pártfinanszírozás, ehhez erősítsük meg az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosítványait.
Elkerülhetetlenül változtatni kell a közigazgatás elavult rendszerén is. Nem csupán azért, mert a mai apparátus túl sok pénzébe kerül az adófizető polgároknak, hanem mert nem eléggé serkentői az ország gyorsabb, sikeres fejlődésének. A Köztársaság Kormánya nem odázza tovább a változásokat, nekilát a polgárainak magas színvonalú szolgáltatást nyújtó, a közpénzeket takarékosan felhasználó új közigazgatási és önkormányzati rendszer kialakításához.
Nem csupán csökkentjük a központi közigazgatásban dolgozók létszámát, hanem mind a szervezetekkel, mind az abban dolgozókkal szemben új, a versenyszférában már régóta érvényesülő követelményeket fogalmazunk meg. Csökkentjük a minisztériumok számát. A kormányzati ciklus végére a felesleges bürokratikus szabályok kiiktatásával a leggyakoribb ügyekben a felére csökkentjük az átlagos ügyintézési időt.
Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy egy térség gyors fejlődésének biztosításához ma már nem elegendőek a megyei erőforrások. Uniós csatlakozásunkkal a megyék egyre inkább elveszítik funkcióikat. A megyék feladatainak többségét tehát lefelé, kistérségi, vagy felfelé, regionális szintre kell helyezni. Ezért önkormányzati reform keretében kezdeményezzük a választott, önkormányzattal rendelkező régiók létrehozását. A kormány konszenzus hiányában is törekedni fog e folyamat ösztönzésére.
Mindezek az elmúlt tizenhat év adósságai. De ez nem minden. A kormányzati ciklus első felében helyre kell állítani az államháztartás egyensúlyát. Az elmúlt öt-hat évben az - egyébként indokolható - célok nem jártak együtt kellő költségvetési felelősséggel. Noha az egyensúlyi pályáról történő letérés 2000–2001-ben kezdődött, nem kétséges, hogy a nagyobb felelősség a 2002–2006 közötti kormányokat terheli. Összességében a társadalmi igazságosság és modernizáció egész programját veszélyezteti az elfogadhatatlan hiány, ezért az új kormány azonnali intézkedéseket hoz az államháztartás egyensúlyának helyreállítására.
Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére, bevételeinek pedig növelésére van szükség. Nem várunk tovább. A cél világos. Az államháztartás és az adórendszer reformjával hosszú távon is növekedési pályára helyezzük a magyar gazdaságot.
Ennek érdekében a Köztársaság Kormánya gyors és hatékony intézkedésekkel hozzálát a költségvetési egyensúly helyreállításához. Közép- és hosszú távon szerkezet-átalakító reformokkal biztosítja, hogy az állam felelős módon gazdálkodjon a közpénzekkel. Csak olyan feladatokat lásson el, amire a társadalomnak valóban szüksége van, hogy a ciklus végére csökkenthessük a vállalkozások és az állampolgárok terheit.
Szakítanunk kell az elmúlt évtizedek „húzd meg, ereszd meg” politikájával. Átfogó reformokkal létrehozzuk az egyensúly megőrzésének feltételeit. A hiányt nem az Unió követelményei miatt kell csökkentenünk, hanem azért, hogy az állam finanszírozási igénye ne vonjon el forrásokat az emberektől.
A magyar egészségügy is egyre nehezebben birkózik meg a feladatával. Az egymást kiegészítő egyéni- és közfelelősség helyett átláthatatlan érdekek és alkuk alakítják az egészségügy hétköznapjait, emiatt elégedetlen helyzetével a beteg, az orvos, a nővér és a rendszert működtető állam is. Csak egymás rovására lehet előnyöket kicsikarni, azt is csak rövid távra.
De az egészség nem csak magánügy. Az egészség olyan közjószág, amelyek végső hordozója az egyén, ezért az egészség megőrzésének lehetőségét az államnak kell megteremtenie, a felelősségét azonban az egyénnek is viselnie kell.
A Kormány célja, hogy Magyarországon növekedjen az emberek várható életkora, betegség esetén pedig mindenkinek esélye legyen az egészségügyi ellátásra. Ennek pillanatnyilag legfőbb akadálya az a – felelőtlen politikai retorikával is támogatott – szemlélet, miszerint az egészségügyi szolgáltatások biztosításában az állam korlátlan felelősséggel, az igénybe vevők pedig korlátlan jogokkal bírnak. Jelenleg mindenki abban érdekelt, hogy minél kevésbé járuljon hozzá a felelősség vállalásához, miközben a szolgáltatások igénybe vételekor mindenki a legjobb és legtöbb szolgáltatást szeretné kapni.
Nem várunk tovább. 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy intézményi és garanciális feltételeit. Megteremtjük a járulékfizetés nyilvántartásának és ellenőrzésének rendszerét. A fejlesztés regionális súlypontjainak meghatározásával és az infrastruktúra fejlesztésével olyan egészségügyi intézményrendszert alakítunk ki, amely a kapacitásokat jobban igazítja a szükségletekhez. A jobb ellátás biztosítása, az ellátásban dolgozók terhelésének mérséklése emellett azt is megköveteli, hogy a biztosítottak részéről mérsékeljük az egészségügyi szolgáltatások indokolatlan, felesleges és gyakran túlzott igénybevételét.
Az oktatásban is sok minden történt a rendszerváltozás óta. Azonban nem tudtunk változtatni a két évtizede tartó legijesztőbb tendencián: azon, hogy a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem felerősíti a gyerekek otthonról hozott családi, társadalmi különbségeit. Oktatási rendszerünk a társadalmi elit közpénzen történő újratermelője. Az iskolát a legnemesebb magyar hagyományoknak megfelelően újra a magyar társadalmi-gazdasági progresszió motorjává kell tenni, ez az ország érdeke, gyermekeink érdeke. Nem várunk tovább.
A Köztársaság Kormánya a gyermekeink kreativitását és tehetségét kibontakoztató oktatást a jövőbe történő befektetésnek tekinti. Az elkövetkező években soha nem látott méretű iskolafelújítási programot valósítunk meg. Folytatjuk az informatikai fejlesztéseket, erősítjük a pedagógusok jövedelmének teljesítmény szerinti differenciálását. Javítjuk a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelési feltételeit, fellépünk az iskolai szegregációval szemben.
Néhány év múlva a magyar egyetemekről kikerülők diplomája az Európa bármely pontján megszerzett oklevéllel azonos értékűvé válik. A felsőoktatás szerkezetét azonban szorosabban kell kötnünk a munkaerőpiac igényeihez. A felsőoktatási képzés fenntartható és igazságos finanszírozása érdekében az állami képzésben bevezetjük az utólagos képzési hozzájárulást, kompenzációképp támogatásokkal biztosítjuk a hátrányos helyzetű hallgatók tanulmányi és lakhatási feltételeit.
A közlekedési infrastruktúra további fejlesztésére is szükség van ahhoz, hogy hazánk ne töredezzen szét különböző történeti időkben létező településcsoportok szigeteire. Ezért törvénybe foglaljuk az Új Magyarország program gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési tervét, befejezzük az M6-os, az M7-es autópályák építését, és megépítjük a fővárost tehermentesítő gyorsforgalmi körgyűrű további szakaszát a dunai átkelés bővítésével.
Hazánkban az egyik legnagyobb veszélyt az árvizek jelentik. A Tisza vidékén élők érdekében folytatjuk a töltéshálózat megerősítését, árapasztó tározók létesítését. Szélsőséges és szokatlan időjárási helyzetekre a jövőben gyakrabban számíthatunk. A következő években utak, hidak, kikötők, gátak, hulladékhasznosítók épülnek szerte az országban, kórházak, iskolák újulnak meg. Komplett városrészeket rehabilitálunk, panellakások százezreit korszerűsítjük.
A Kormány emellett kötelességének érzi, hogy őrizze és védje minden magyar állampolgár alkotmányos jogait, tekintet nélkül azok etnikai hovatartozására. A magyarországi roma társadalom kulturálisan, gazdaságilag és területileg is tagolt közösség. Kétharmaduk esetében elégséges a diszkriminációs gyakorlatok megakadályozása, mintegy egyharmad azonban Magyarország nehezen megközelíthető kistelepülésein, elkülönült lakókörnyezetben él. E csoportok számára egyedileg kialakított programok szükségesek. Elő kell segíteni, hogy a lehető legtöbb gyerek óvodába járjon, s onnan kerüljön tovább piacképes tudást nyújtó általános és középiskolákba. Törekedni kell arra, hogy a felnőtt korú roma népességen belül egyre többen szerezzenek végzettséget, kapjanak szakismereteket. Elő kell segíteni a romák munkaerő-piaci elhelyezkedését, lépéseket kell tenni gazdasági tevékenységük legalizálására.
Új Magyarországot teremtünk, tisztességes és bátor kormányzással. Tudjuk, hogy mi, politikusok önmagunkban erre nem vagyunk képesek, ehhez milliók együttműködése, partnersége kell. Egyező akarata, cselekvése, a nyugalom és a méltányosság megőrzése.
Tudjuk azt is, hogy döntéseink között bizonyosan lesznek tévesek. Kerülni fogjuk a dölyfös mindenhatóság látszatát, határozottságunk a demokratikus rend tiszteletével párosul. A szociáldemokraták és szabad demokraták kormánya a haza felemelkedését kívánja szolgálni, minden magyar ügyét. Egy jobb és igazabb világért! Magyarországért, a köztársaságért!”

2. beszéd. Egy másik Magyarország: Orbán Viktor beszéde a XVII. Bálványosi Nyári Egyetemen (Átirat.)
2006. július 22.

„Kedves barátaim! Itt az ideje, hogy részletesen beszéljek a választási vereség okairól. Először is: a kormány sikeresen titkolta el a katasztrofális kormányzás következményeit. Hazugsággal nyerte meg a választást, ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy ezt a szemfényvesztést nem tudtuk megfelelően kommunikálni. Nem voltunk elég meggyőzőek. Harmadik okként azt nevezném meg, hogy a magyar választópolgárok egy tekintélyes része a tapasztalatai alapján dönti el, kire adja a voksát. Ezek a tények pedig a 2006-os kampány idején azt mutatták számukra, hogy minden rendben van, csak mert a szavazás előtt pár hónappal különböző juttatásokban részesültek.
El kell ismernem, a posztkommunista baloldal egy dolgot kétségtelenül jól csinált: mindig képes volt áthárítani a felelősséget másra. Azonban leszögezhetjük, most új helyzet állt elő ebben a tekintetben. Kormányra kerülésükkel a saját örökségüket vették át.
Mindannyian tapasztaljuk, mostanra két érzés uralkodott el az emberekben: csalódás a kormányzati kommunikációban, és félelem a jövőtől. Hogy minden, amit eddig megszereztünk, elveszhet. A dolgok közös gyökere mégis egy mondatban foglalható össze: a kormány és a kormányfő hazudott nekünk. Tizennegyedik havi nyugdíjat ígértek, kedvezményes sztrádahasználatot, mindenféle tücsköt-bogarat. Becsaptak minket. De ha ebbe beletörődünk, veszélybe kerül mindaz, amit ma demokráciának nevezünk.
Ezért bejelentem, a Fidesz úgy döntött, megfogalmaz egy kiáltványt „Jó reggelt, Magyarország!” címmel. A szerzői jogokat a csigatévével rendeztem. A kiáltvány aláírói elítélik a hazugságra épülő kormányzati kommunikációt, és szeptember 23-ára, a Hősök terére nagygyűlésre hívják az embereket.
Kedves barátaim! Mindenkinek élnie kell demokratikus jogával: ne engedjük, hogy a hazugság árát velünk, egyszerű emberekkel fizettessék meg! Kérek mindenkit, aláírásával is csatlakozzon a kiáltványhoz.
Nyilvánvaló, hogy 2006-ban nyílt és szervezett politikai hazugság áldozata lett Magyarország. Erőszakosan kiforgatták a másik szavait, a nyelv kifejezései lassan elvesztik jelentésüket. Ez mind gazdasági, mind a demokratikus alapokat tekintve lassan aláássa a demokráciát. A modern piacgazdaság egy idő után nem viseli el a folyamatos hazugságot. Másfelől tény, a választások során választópolgár és párt között létrejött szerződést sem lehet csak úgy felrúgni. Minden politikai erő a választási kampányban maradéktalanul köteles kinyilvánítani cselekvési szándékát.
Milyen messzi van a jelenből nézve a múlt! A rendszerváltozás idején még jómagam is egy platformon tudtam képviselni a demokratikus érdekeket Demszky Gáborral vagy Antall Józseffel. Akkoriban ez lehetséges volt, mert mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem akarunk hazugságokra épülő országban élni. Meghúztuk a határokat, amelyeket a politika soha nem léphet át. De aztán jöttek a kommunisták. Ma az a helyzet, hogy akár erővel meg kell akadályozni, hogy az emberek beletörődjenek a jelenlegi helyzetbe. Nem lehet, hogy a pártok a kampány során eltitkolják előlünk cselekvési stratégiáikat. Mondjuk ki, bármennyire nehéz is: meg kell védeni a döntés szabadságát!
Leginkább sajnos a fiatalok fogékonyak a hazugságra, ők téveszthetők meg legjobban. Örülök Németh Zsolt ezzel kapcsolatos megjegyzésének: igaza van, Tusványos is kiváló terep az ilyesmire. Mi tizenhetedik alkalommal teszünk meg mindent azért, hogy a Kárpát-medencét bevonjuk a belpolitikai kérdésekbe.
Ki kell mondanom: olyan időket élünk, amikor nyíltan hazudnak az embereknek. Eltitkolják valós terveiket, kerülik a vitát, menekülnek az észérvek elől. Korlátozzák a tájékozódás szabadságát, ezáltal az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához.
Kedves barátaim! Ehelyütt engedjetek meg egy kis kitérőt. Itt az ideje, hogy részletesebben taglaljam a modern tömegkommunikáció és a politika egyre kétesebb viszonyát. Beszélnünk kell arról, milyen új dimenzióba helyezte az elektronikus média térhódítása a kommunikációt. Igazság szerint a technika fejlődésével, amikor ez az újfajta kommunikációs eszköz még csak kialakulóban volt, az én számomra is kérdéses módszernek tűnt ez a technika a szabadság és a demokrácia megerősítésére. Noha köztudott rólam, hogy már fiatalkoromban öreg róka voltam. Fokozatosan rá kellett ébrednem azonban, hogy a politikának alkalmazkodnia kell a modern médiakörnyezethez. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a politikai üzenetek leegyszerűsödtek, olyasmivé kezdtek hasonlítani, mint a reklámok: „Az egészség nem üzlet!” „Magyar gazdaságot magyar lábakon!” Sőt tovább megyek: „Magyar fuszeklit a magyar lábakra!”
Az elektronikus média térhódítása azt is eredményezte, hogy a politikai teljesítmény egyre nagyobb részben kommunikációs technikává vált. De nem fogadható el, hogy túlzás és hazugság egybemosódjon. Mi, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, kivívtuk Magyarország függetlenségét, a mai napon kiáltványt fogalmazunk meg, melyben kijelentjük, hogy noha a modern politika nem lehet mentes a tömegkommunikációs eszközök használatától, ezek a jelenségek nem léphetik át a hazugság határait. Nem lehet 300 forintos vizitdíjról szólva 300 ezer forintos vakbélműtéttel ijesztgetni az embereket! A modern médiának való megfelelés nem egyenlő a folyamatos hazudozással!
Az igazság ismerete nélkül nem lehet jó döntést hozni.
Pardon, lehet, hogy félreszaladt a tű. Folytatom. Mindannyian látjuk, a politikai hazudozás újra felütötte fejét hazánkban. Az ország romokban hever, ameddig csak a tekintet ellát. Ma már mindenki előtt világos, hogy Európa beteg emberét Magyarországnak nevezik. Költségvetésünk szétporladt, az eladósodás megállíthatatlan, az ipari termelés folyamatosan zuhan. Képtelen vagyok eldönteni, állapotunk Mohács, Trianon, vagy a Nemesmedves utáni helyzethez hasonlít inkább. Az egész ország fetreng a földön. Mindeközben a külföldi tőke tűrhetetlenül nyomul, tért hódít a nemzeti kisvállalkozások kárára. A demokrácia agonizál: a választási kampány tragikus, az etnikai kérdések robbanásveszélyesek, és egyre jobban függünk az orosz gáztól.
Akad politikus, aki idestova az egypártrendszerről álmodozik! Felhívunk ezért mindenkit, ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 20 év után megfosszanak bennünket!
Mi, a kiáltvány aláírói elítéljük, hogy a hazugságok árát a kiszolgáltatott családokkal, a dolgozókkal fizettessék meg. Nyomatékosan felszólítunk mindenkit, aki szabad országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok, a gyávaság, a rikácsoló svindli ellen! Európában nem lehet helye a nyílt vita előli folyamatos elpucolásnak!
Bocsánat, megint elkalandoztam. A hazugságok szemlátomást megmérgezik a racionális gondolkodást. Utalok e helyütt például a szlovákiai helyzetre, amely új korszakot jelent mindannyiunk számára. Egyesek még képesek tárgyalásokba bocsátkozni a tótokkal! Szlovákia, amíg akart valamit, mellőzte a nacionalistákat a kormányzatban, most azonban, hogy már bent vannak, újra kormányerővé válhattak. Én, a magam részéről már régóta berepüléseket tartanék praktikus Gripenjeimmel a rakoncátlan Pozsony fölött.
Ki kell jelentenem: csak az marad meg minden körülmények között, amit már intézményesítettek. Tehát az autonómia, a megyék, a kétharmados elnöki jogkör – ezeket kell most erősíteni, illetve küzdeni értük. A Fidesz politikája leginkább a nemzeti összetartozás zálogaként jellemezhető. Célunk a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek egységben tartása, a diaszpórák egységbe forrasztása egy Orbán nevezetű koronás fő alatt. Tudatosítani kell, hogy a határon túliak nem elvesznek, hanem hozzáadnak a magyar értékrendhez. Különösképp, ha a határon túli voksokról van szó.
Kedves barátaim! Összefoglalom: a politikai hazugságokra épülő egypártrendszer 1989-ben a Hősök terén bukott meg. Ma, 21 évvel ama hajdani temetés után a szabadság híveinek ismét az egypártrendszer elleni fellépésre van szükségük. Hívunk hát mindenkit, találkozzunk szeptember végén a magyar szabadság születésének legendás helyszínein: az utcán, a Kossuth-téren, a tévénél.
Az nem lehet, hogy az országot mégis a kommunisták csinálják meg.
Ezzel felszólalásomnak sajnos vége, kedves barátaim, indulnom kell. Szólít a kötelesség. Nemzetegyesítő munkám folytatódik, léböjt és botox-kúrám is halaszthatatlan.
Bálványos, szívből remélem, egyszer ismét a bálványosiaké lesz.
Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok!”

(folyt. köv.)