OV évértékelő 09

„Kedves Szerkesztőség!

Egy véletlen kapcsán került a postaládámba Orbán Viktor 2009. február 18.-án (javítás: 2009. február 20.-án) (javítás: március 6.-án!!) a Millenárison megtartandó, évértékelő beszédének szövege.
Szeretném az élményt megosztani Önökkel.


Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
(Taps.)
Először is engedjék meg, hogy megköszönjem az újabb meghívást. Vagy talán első helyen illendő lenne a Magyar Polgári Együttműködés elnökségétől, és nem utolsó sorban Önöktől, egybegyűltektől elnézést kérnem az ismételt halasztásért. Azonban mindannyian láthatták, hogy Európa megannyi pontján milyen szomjasan figyelnek a szavamra.
Különben is, a bátorság a legfontosabb.
(Nagy taps.)
Beszédek elején nekem nagyon gyakorta egy angol parlamenti képviselő, nyilván véletlenül elmondott mondata szokott eszembe jutni. Valahogy így fogalmazott: mielőtt elmondom a beszédemet, szeretnék önöknek mondani valamit. Ezért, ha megengedik, én is most az elején szeretném önökkel megosztani, hogy miről szeretnék beszélni itt ma este az ország nyilvánossága előtt, és miről nem.
Először tehát arról, hogy milyen elkerülhetetlenül fontos a jelenlegi, irtózatos súllyal az országra telepedő kormányzat leváltása. Arról pedig nem szeretném tájékoztatni az ország közvéleményét, hogy a magam részéről mit javaslok a jövőre nézve.
Nem csak azért, mert mifelénk így illik, hanem azért is, mert így hasznos. Magyarnak lenni adottság, csavarosnak lenni képesség. Korlátozni kell az emberek parttalan kíváncsiságát. A haza nem lehet ellenzékben.
(Taps és nevetés.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bizonyára ismerik azt a történetet, hogy két ember áll a folyó két partján. Egyik átkiabál a másiknak: "Mondja, hogy jutok át a túlsó partra?" Mire a másik: "A túlsó partra? Hiszen ott van!" Az idő és a körülmények tehát végleg túlléptek Gyurcsány Ferencen és kormányán.
Kedves Barátaim! Lássuk az érveket!
A mostani globális válság okai között mélyebb morális problémák húzódnak meg. A folyamat egy világméretű átrendeződés része. A bankok kiszáradtak. Nem egyszerűen pénzügyi krízisről van szó, hanem új horizontok is nyíltak. Az erkölcsi dimenziókat tekintve kijelenthető, összességében a „gyújtózsinórt” emberi jellembeli problémák, a kapzsiság gyújtotta meg. Hazudtak, loptak, csaltak, adatokat hamisítottak annak érdekében, hogy még több pénzt szerezzenek, az orvosságot ezért az erkölcs szabályozó erejében kell keresni. De nem lehet lemondani az állam ellenőrző szerepéről sem, főleg, ha az én vagyok. A pénzpiac felett szintén kell egy külső, állami kontrollnak lennie.
Hölgyeim és uraim!
Bizonyára önök között is többen ismerik azt a híres történetet a két csigáról az autóút mellett, amikor az egyik azt mondja a másiknak, hogy át kellene menni a másik oldalra, de a másik lemondóan így válaszol: azt nem lehet, oda születni kell. Amikor ezt először hallottam, azt gondoltam, hogy ezek csak magyar csigák lehettek.
Most azonban néhány jelből azt olvasom ki, mintha híres pesszimizmusunk változóban lenne. Mindenki tudja, hogy mit művelt a kormány, hogy átvertek bennünket. Mindenki tudja, hogy az emberek mérgesek, mindenki tudja, hogy a kormány beleragadt a múltba, a rossz, felkészületlen és szellemtelen kormányzás tartja fogva. Miután megcsinálták ezt a válságot a világban, nem átallják, és még mindig itt vannak. Nem értik ennek a kérdésnek a súlyát. A kormány egy megbukott politikát próbál újra alkalmazni, pedig a toldozgatás-foldozgatás sehova sem vezet. Gyors cselekvésre, munkahelyteremtő, adócsökkentésre épülő gazdasági csomagra van szükség. De ezt úgyis mindenki látja.
Nem is értem, minek beszélek róla.
(Lelkes taps.)
Higgyék el, felsorolhatnám a lehangoló butaságokat és a kedélytelen hazugságokat, de nem jutnánk vele sehová. Kiút általában a jó dolgokból származik, a rossz dolgokból nem. Próbáljuk meg ilyen szemmel nézni a 2009-es esztendőt. A jó hír a következő: 2009-ben omladozni kezdenek a falak, amelyek eddig elválasztották egymástól a magyar embereket.
Nekem most erről, bocsássanak meg, a gyermekkoromban hallott, a dongóról hallott leírás jut az eszembe. Egyesek azt állítják, hogy csak rá kell nézni a dongóra, már a testsúlyából, szárnyainak hosszából látható, hogy szerencsétlen, még ha megfeszül, sem tud felemelkedni. És hogy, hogy nem, a dongó mégis repül.
A kisebbségi kormányról is kiderült, hogy alkalmatlan a beindult folyamatok kezelésére, és csak szavaiban cselekszik. Illetve semmit sem csinál. Vagyis blöfföl. 5%-os járulékcsökkentés, az átlagbér adójának mérséklése, a bevallott jövedelmek helyett a fogyasztás és a vagyon megadóztatása, a mezőgazdasági termékek piaci pozícióinak javítása, a nyugdíjrendszer reformja – láthatják, hölgyeim és uraim, a mostani kormány programja a reménytelenség programja. A kisebbségi kormány a saját hatalmi harcaival van elfoglalva.
Nem baj, mondják a szakértők, csak hogy egyáltalán ne tegyenek semmit.
Ez tréfa volt.
(Nevetés.)
Most azonban ehelyett érdemi lépések szükségesek. A világgazdasági folyamatok, az üzemanyag vagy az élelmiszer árának robbanása nem fogják kivárni hosszú hónapok semmittevését. Különösképpen igaz a mondás: aki időt nyer, életet nyer. Magyarországnak nem pénzügyi problémái vannak. Az igazi gond, hogy egymillióval kevesebb munkahely van, mint amennyire szükség lenne. Egymillió munkahelyet nem lehet pénzügyi ügyeskedésekkel pótolni. Egyedül mi teremthetjük meg. Előző kormányzati ciklusunk során, emlékezhetnek rá, 60 ezer fővel emeltük a foglalkoztattak számát. Ez mindössze 31 ezer fővel kevesebb a jelenlegi adatnál.
A bátorság a legfontosabb.
Barátaim!
Az elmúlt időszakban, láthatták, sokfelé megfordultam a világban. Örömmel hallottam, szinte mindenfelé, hogy Magyarország messziről nézve nagyon szép. Olyan tapasztalatokat szereztem, mint az egyszeri ember a lóval: elöl harap, hátul rúg, középen meg kényelmetlen. Hogyan szokás mondani? Mindenki politikusnak születik, de sokan továbbtanulnak. (Nevetés.)
Kérem, ne szakítsanak folyton félbe.
Erről jut eszembe. Kicsit elkalandozom, de meg kell érteniük. Nehéz helyzetben vagyok. Ismerik a történetet, amikor két kislegény osztozkodik a kolbászon? Az egyik félbevágja majd kiveszi a nagyobbikat, mire a másik rákiabál: - Há' az anyád úristenit, te süvölvény! Há mé' a nagyobbikat vetted el?- Há' mé' te melyiket vetted vóna' el?- Há' a kisebbiket!- No, há 'ott van...
Így bánnak velünk a kommunisták is.
(Derültség.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonnali, nagymértékű adócsökkentéssel, egymillió új munkahely teremtésével, valamint az alapkamat drasztikus csökkentésével tudunk csak úrrá lenni a válságon. Mi készek vagyunk az együttműködésre. Ma Magyarország számára az előrehozott választás egyben előrehozott siker is. Beszéljünk egyenesen: én most nem mondhatom el önöknek, mi lesz az általunk javasolt adócsökkentés, tehát költségvetési bevételcsökkenés fedezete. Beszéljünk egyenesen.
Most már azonban az is kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya nem érti a kialakult helyzetet. Hiszen aki napi 235 ezer forintot tud elkölteni, és aki a válság kellős közepén Dubajban nyaral, az nyilvánvalóan nem érti, hogy mit jelent a válság a magyar emberek számára. Már említettem, a kormány csak egyeztetéseket és megbeszéléseket tart, ahelyett, hogy intézkedéseket hozna. Legföljebb a (cigányok - áthúzva) munkanélküliek és a nyugdíjasok örülnek ennek a kormánynak.
Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, noha a lába a hibás. De otthon, amikor semmi sem szorít, és módunk van elgondolkodni a dolgok lényegéről, világosan látjuk, mi az, amire égető szükségünk van.
(Derültség.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világ népeit sokféle szempont szerint lehet osztályozni, besorolni, kategóriákba erőltetni. A legfontosabb választóvonal azonban egyszerűen s világosan két részre osztja a világ népeit. Vannak olyanok, akiknek a félig töltött pohár félig üres, és van, akinek ugyanaz a pohár félig tele van. Ezt a választóvonalat a legnehezebb átlépni, de e lépés nélkül nincs felemelkedés. Minden nemzet zsebében hordja a marsallbotot. A legtöbbnek a zsebében is marad. (Derültség.) A magyarok akaratereje és igyekezete példátlan. Láthatták, a büdzsé úgy omlott össze, hogy a világban az utolsó fél évben semmi olyan nem történt, amit ne lehetett volna előre látni.
Kedves Barátaim! Az ember hajlamos arra, hogy abba az irányba haladjon, amerre néz. Sikereink jórészt attól függnek, milyen irányba tekintünk. Én ez ügyben egyetlen tanácsot adhatok Önöknek. Könnyen úgy járhatunk ugyanis, mint az egyszeri ember, amikor megkérdezték tőle, hogy miért sárgarigó a sárgarigó. Azt válaszolta, mert sárga. No igen, de miért rigó?
Nos hát ezek után nem volna sok értelme annak, hogy újabb adomákkal rukkoljak elő.
(Hosszan tartó taps.)
Kedves Barátaim!
Magyarország ma szabad ország. Sorsa a mi kezünkben van. Magyarországon diktatúra van. Kihullott a kormány kezéből a gyeplő. Mi választjuk azokat, akik törvényeinket alkotják, és mi vagyunk azok, akik arra hivatottak, hogy betartsák e törvényeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jelenlegi helyzet megoldásának csak a parlament feloszlatása és a választások minél hamarabbi kiírása lehet a kulcsa. Gondjaink csak előre hozott választásokkal orvosolhatók. De azzal azonnal. A kormánynak egy dolga van: futni minél gyorsabban. Kap mától kezdve pontosan (72 - javítva) 216 órát, március 15-ig. Csomagolásra. (Nevetés.) Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.
És még azt mondják, konfliktuskereső vagyok. A magyar jövő a világ első könyve, melyet több mint 3 millió ember írt.
A politikai változás természetszerűleg azonnal magával hozná a gazdasági változásokat. Az, hogy ennek érdekében nem történik előrelépés, nem a Fideszen múlik. A magukat ellenzékinek valló erők többségben vannak, sajnos, azonban amikor dönteni kell, sokan megállapodást kötnek a szocialistákkal. Így mindig tovább evickél a gépezet a válságból-válságba vezető úton. De a párt készen áll a választásra. A Fidesz-nek értéke és nem gyengesége, hogy bizonyos határokat és kereteket sosem lép túl.
Ezt hívják néppárti politikának.
De ma nem azért jöttem el ide Önökhöz, hogy ezt elmondjam. Ma már ennél több kell. Ha csak annyit mond valaki, erre nem megyek, legfeljebb ott marad, ahová addig jutott, de onnan tovább nem. Bár azoknak a véleményében is van igazság, akik azt mondják, hogy jobb a partvonal szélén maradni, mint éppen most belepottyanni a mélyére.
De ez nem siker! Kedves Barátaim!
Hogy hogyan képzeljük el mi a jövőt? Említettem, ezt nem mondhatom el. El is magyaráztam, miért. Most látom csak, az imént egymillió új munkahely megteremtéséről beszéltem – lám, magam is a borúlátás bűnébe estem. Egymillió új munkahely – ez a kilátástalanság programja. Legyen hárommillió. Minimo calculo. Azonnali, nagymértékű adócsökkentéssel. És ha valakinek ez kevés, van másfajta jövőképem is.
Bizonyára mindannyian látták már a televízióban, hogy hogyan indul útjára egy rakéta. És nemcsak látták, hanem végig is izgulták. Nos, hát emlékezhetnek, hogy a rakéta elemelkedésének pillanata a legdrámaibb pillanat. Recsegnek, ropognak a vastraverzek, mindent elborít a tűz és a füst, rázkódik, remeg a hatalmas tömeg, s egy pillanatra úgy tűnik, minden széthullik. Aztán a rakéta valahogy mégiscsak lassan felemelkedik. Az országnak nagyobb kenyeret kell sütni.
Engedjék meg, hogy ennél többet ne mondjak.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez méltó hozzánk, egy néppárthoz. Célunk továbbra is az, hogy elérjük a teljes foglalkoztatottságot.
(Ováció.)
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarországnak elege van a hét év szocialista kormányzásából, a brutalitásból, a kegyetlenkedésekből. Magyarországnak új kormányra van szüksége. Elég az ámokfutásból. Amikor egy fiú megkéri a lány kezét, és a válasz nem, akkor valami véget ér. Viszont amikor egy országban előre hozott parlamenti választásokat írnak ki, akkor elkezdődik egy új és nagyszerű történet.
Elkezdődik a jövő, amely lehet sikeres és lehet boldog. Szóval egy szó mint száz, azt akarom mondani Önöknek, summa summarum, ami ide van írva a hátam mögé:
"Azonnali választásokat!”
A gazdasági növekedés eredményeképpen a fizetések emelésével és az adók csökkentésével 2010-re elérjük, hogy a magyar polgárok átlagos keresete legalábbis megkétszereződjön. Vagy három? Nem tudom kiolvasni. A leomló falak helyén is mindig marad törmelék. A kidőlt deszkapalánk néha hagy maga után furcsán meredező léceket.
A bátorság a legfontosabb.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Higgyék el nekem, attól, hogy egy macska a saját farkát egyre gyorsabban kergetve körbeforog, még egy jottányit sem jut előre. Ez a helyzet a mai kormányunkkal is. Végezetül, tisztelt Egybegyűltek, engedjék meg, hogy visszatérjek az egyetértés és az összefogás kérdéséhez. Hol is tettük félre a gondolatot? Valahogy úgy fogalmaztam, hogy mindaz, ami összeköt bennünket, ami ehhez a nemzethez köt bennünket, sokkal több, mint az, ami elválaszt.
Kedves Barátaim!
Talán arra a kérdésre kell még választ keresnünk, hogy hogyan segíthet bennünket közelebb a sikerhez az előre hozott választás. Vajon miért mondjuk, mondom azt, hogy az előre hozott választás nyithat utat a sikeres jövőhöz. Mit jelentenek az igenek, és mit a nemek?
Engedjék meg, hogy úgy fogalmazzak, hogy az előre hozott választás ténye már önmagában győzelem. Többet nem mondhatok. A siker és a jövő gondolata az én fejemben összetartozik. Valójában Magyarországon olyanok vagyunk, ha szétnézünk, mint a híres Buñuel-film vendégserege. Maguk sem értik, hogyan, de képtelenek kilépni a ház szalonjából. Ugyanígy rajtunk is az elveszettség egyfajta érzése uralkodik. Személy szerint rosszabbul élek, mint hét éve. Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy én ezt nem fogadom el. Szavazzanak rám, és mindenki megtalálja a kijáratot.
A bátorság a fő.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
(Hosszan tartó, lelkes taps.)
Az elmúlt hét évben - talán furcsán hangzik ez a számból, de - én mindig is tudtam, hogy a magyar nép egységes. Mindig is úgy gondoltam, hogy a megosztottság művi természetű. Az volt az érzésem, hogy gyakran azt csak azért rángatják elő, hogy a kormányzati - hogy is mondjam - terméketlenséget leplezzék vele. Én jól emlékszem még a rendszerváltás-kori időkre. Sokan vannak itt, akikkel együtt harcoltunk. Kötésig álltunk a politikai változások sodrásában.
A helyzet úgy áll, hogy ha tandíj lett volna, én ma öt gyermeket nevelek, és ha bármelyik közülük nem tanulhatna, mert én nem volnék képes előteremteni a tanulásukhoz szükséges összeget, akkor ezt én az életem kudarcának érezném. Ezért sohasem fogok belenyugodni abba, hogy Magyarországon olyan oktatási rendszer legyen, mint mondjuk Svájcban, Ausztráliában vagy Új-Zélandon. Az út vége belátható. Még csak nem is az idetelepített gumigyárakban fogunk dolgozni, hanem a végén majd szemetet fogunk égetni, mint ahogy a harmadik világ országaiban teszik.
(Ütemes taps.)
Kedves Barátaim!
Először is, bátran jelentsük ki, hogy van pénz, csak nem oda teszik, ahova kellene. Ha Önök összeadják az elmúlt években elherdált milliárdokat, akkor valahol a 120 milliárd forint környékén húzhatják meg az összeget. Vagy 1200 milliárd? Mindig keverem.
Barátaim, a növekedéshez három dolog kell, három feltétel: egészség, tudás és felelős kormányzás. A növekedést nem adják ingyen. Magunkra ismertünk a legnagyobb magyar, Széchenyi szavaiban, aki azt mondta: "Magyarnak lenni páratlan élmény, de nem kifizetődő dolog."
(Dübörgő taps.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Elnök Úr!
Még egy utolsó szót szeretnék szólni. Mert milyen következményekkel jár az előre hozott választások győzelme? A legtöbben ezt a kérdést szokták nekem szegezni, ha találkozom a választópolgárokkal. Amit biztosan mondhatok, a következő: a Fidesz Magyar Polgári Szövetség győzelme egy új korszak nyitánya lesz. Ahhoz a célhoz, amikor olyan kormánya lesz Magyarországnak, amelyik csak akkor érezheti magát sikeresnek, ha polgárai lesznek. Ezért kérem az egyházakat és a civil szervezeteket, erre kérem a szakszervezeteket, erre kérem a hölgyeket és az urakat, azokat, akik a koalíció tagjai, és azokat is, akik az ellenzéki padsorokban ülnek majd, ezért kérek mindenkit. Ragadjuk meg a lehetőségét, és érjük el, hogy a bennünk egyaránt ott lakozó jóra való hajlam és rosszra való hajlam közül a jóra való hajlam kerekedjék fölül.
(Szűnni nem akaró taps.)
Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, és mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, és előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül. Kiürül és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Ováció.)
Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!”







Üdvözlettel
Warga Marcell