Kozmetikusok vehetnék kezelésbe a munkanélkülieket

M. György, a sajnálatos szemtengelyferdülését sodró személyiségével kompenzáló önkormányzati képviselő eredeti javaslattal állt elő a budapesti önkormányzat legutóbbi ülésén.

Indítványa szerint régi városképek, illetve képzőművészeti alkotások takarhatnák el a használaton kívül került belvárosi üzletek kirakatait. Az érintett ingatlanok közös logót is kapnának, amelyen feltüntetik a dekoratőrök elérhetőségét.

- Kivitelezőnek a Közgépet ajánlanám. Nagy gyakorlattal bír, és mint ismeretes, a közjót képviseli – magyarázta –. Ez nevéből is kiderül.

- Az ötlet egyébként nem új – tette hozzá. – Annak idején Grogorij Alekszandrovics Potemkin miniszter állíttatott fel fényűző „ál-falvakat” II. Katalin cárnő látogatásakor, hogy lenyűgözze az uralkodónőt. A nagy hatalmú cárnő kamaszkorom óta példaképem – jelentette ki sugárzó arccal.

A Nemzetgazdasági Minisztérium hírek szerint az ötlet szélesebb körű megvalósításán gondolkodik. Például törvényjavaslatok készülnek a munkanélküliek ingyenes kozmetikai ellátásáról, mivel e személyek egészségtelen sápadtsága és pesszimizmust sugalló arckifejezése változtatásra szorul.

Az e-mailben elbocsátott kismamák magassarkú Sergio Rossi cipők vásárlásakor kaphatnának áfa-kedvezményt. A termék forgalmazására a boszorkányos szimatú Közgép időközben kereskedelmi céget alapított.

- A projektnek vannak anyagi vonzatai, de ezek könnyűszerrel megteremthetők – vázolta elképzeléseit M. György. – Időszerű például a túlzott profitrátával dolgozó egészség-ipar bevonása a közteherviselésbe. A babapelenkák és tápszerek áfájának emelése kézenfekvő forrásul szolgálhatna.

- Ha a művégtag- és protézis-üzletág megadóztatásával is számolok, akár az Onkológiai Intézet daganatos betegeinek rózsaszínre mázolása elérhető lenne – fejezte be nagy sikerű felszólalását M. György.

Selmeczi Gabriella kommunikációs tanodát nyit

- A hír igaz. Kommunikációs szabadegyetemet indítok májusban – erősítette meg sajtótájékoztatóján a népszerű honanya. – Soha nem volt még ekkora szükség emberi hangra a politikai kommunikáció területén.
- A legkevesebb, ami elmondható, hogy a mértékletesség erénye napjaink politikai retorikájában kezd abszolút hiánycikké válni. Az antik és a hellenisztikus időszakban megszerzett nimbuszából mindenesetre sokat veszített – fejtegette az emblematikusan szőke szóvivő. – Pedig már az erényetika legnevesebb képviselője, Arisztotelész is a szélsőségek közötti középúton jelölte ki az erényes szóhasználat helyét. Ezért jelentem ki e helyen is önöknek, hogy Schmitt Pál elnök úr sérthetetlen, plágium-ügye le van zárva. Ennek ellenkezőjét állítani merő pofátlanság – szögezte le.
- És mindezt, mire a nemzeti ügyek kormánya egyértelműen bebizonyította: elkötelezett a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az egészségügy megmentése ügyében! – tette hozzá felindultan. – Annakidején mindenki szabadon dönthetett arról, visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, vagy marad a burzsoá nyugdíjpénztárakban. Utóbbi esetben persze retorziókkal kellett számolnia, de ez természetes.
– A beszéd ugyanis legfőképp három dologból tevődik össze: a beszédaktusből, valamint amiről és akihez beszél – folytatta a képviselő asszony. - A kommunikáció célja mindig a hallgatóra irányul. Ha az illető elfogadja, hogy miközben kizsebelik, arról tájékoztatják, hogy csupán biztonságban szeretnék tudni a pénzét, akkor a beszédaktus sikeresnek volt mondható. Ezért tartom mai napig feladatomnak a párt kommunikációs finomhangolását – jelentette ki.
- Arisztotelész Retorika című műve tartalmaz egy figyelemre méltó mozzanatot a javak szükségességére vonatkozólag – folytatta. – Úgy látszik, már a nagy előd megsejtette, hogy tabudöntő intézkedések nélkül kétezer év múlva összeomolhat a nyugdíjrendszer – tette hozzá.
Újságírói fölvetésre, miszerint a magyar kormány ilyen irányú tevékenysége tudományos értelemben esetleg kimeríti a lopás fogalmát, a képviselőnő bevallotta, e tárgykörben intézetének tanrendje még kidolgozatlan. – Személyesen csak kiflicsücskökig jutottam – jelentette ki szerényen, majd elegáns Cartier karórájára tekintve befejezettnek nyilvánította a sajtótájékoztatót.
A hangulatos eseményt egy rokkantnyugdíjas próbálta megzavarni, tojással dobálva meg az egybegyűlteket. Szerencsére a hatóságok példamutató határozottsággal számolták föl a szánalmas baloldali provokációt.

Recenzió

Ripley őrvezető Közép-Afrika ősvadonában sodródik ütött-kopott mentőkabinjában. A Nostromo bázison történt mészárlás túlélőjének már csak percei vannak hátra, azonban egy vírusgyártó cég kutatói véletlenül megmentik, és laborjukba hurcolják.
Itt titokban készül a terv, mely a m’wabai kormány kétéves küzdelmét hivatott romba dönteni. Egy vírussal kívánják elhinteni az évek óta ártatlan zombiként tengődő, békés lakosok között a kétely halálos magvait.
A Cég hónapok óta az új vírussal fertőzött bulvárkacsákkal támadja General Co’pyt, az ország elnökét. A levadászás azonban elakadni tűnik. Mint A’udi Sz’irto szóvivő fogalmaz, megbukott az aljas merény, mely csak a kormányzó erők lejáratásáról szól.
A vírus éjjel is aktív mutáns túlélői azonban tovább vadásznak ártatlan honfitársaikra. Fölmerül annak veszélye, hogy kikezdik Ka’ncsal Agyat is, a pénzügyminisztert, aki pedig Közép-Afrikában egyedülálló módon egyszerre pörgeti föl az inflációt és a munkanélküliséget, miközben hatásos küzdelmet folytat a beruházások és a növekedés ellen. Johnny N’dvad miniszterelnök szerencsére immúnis a járványra (mind annak cseppfertőzéssel, mind pedig kontakt úton terjedő változatára).
Márpedig az ő kezében pihen a tábornoki pálcika.
Hogy állásait erősítse, főbírónak ángyát, főügyésznek pedig gyerekkori csókos pajtását nevezte ki. (A főrendőr már jó ideje Halacska-félszigeti üzleti csendestársa.) Néhány értelmiségi fertőzött mégis lassan a napfényt is álló, vérre szomjas mutánssá fejlődik korábbi csöndes zombi-állapotából.
Ripley borotválkozás közben jön rá a megoldásra. Egyetlen éjszaka alatt kell megalkotnia az ellenszert (pontosabban az ellen-ellenszert). A vírus mutáns áldozatai fáradhatatlanul vadásznak rá, ezért a Cég egyetlen biztonságos pontjára, a klozettba menekül. General Co’py elnök sajnos megadja magát. Nemcsak saját lénye tombolását kell kibírnia éjjelente, hanem a magány által fenyegetett józan eszét is meg kell őriznie, ami időnként sikerül.
A regény utolsó fejezetében Johnny N’dvad a földdel teszi egyenlővé a helyi egyetem orvoskarát, mivel kiderül, együttműködést folytatott a Céggel. Ripley szakállat növeszt. Vajon sikerül az együttműködés szellemét megőrizni a jámbor zombik segítségével, vagy áttör a Cég? Ki lesz a következő célpont? Mindezt a Kaiser und König kiadó készülő regényéből tudhatjuk meg, mely szeptember végén kerül majd a polcokra, mikor hó takará már a bérci tetőt.

Kezdi elveszteni türelmét a kis M’wabai miniszterelnöke.

Két hónapja ülök az asztal mögött, és még mindig nem nyomják a zsét, értékelte a helyzetet Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke a szabadságharcosok napján tartott beszédében. A politikus kifejtette, ha az Afrikai Unió így folytatja, fölkészülhet a legrosszabbra. „Saját gyarmatává válik”, szögezte le a politikus.
„M’wabai ezzel szemben a bátor változások országa. Nem fél hozzányúlni a tabukhoz, nem retten vissza akkor sem, amikor a működést ellehetetlenítő hagyatékkal kell szembenéznie”, fogalmazott. (Ezzel valószínűleg a m’wabai nemzeti vállalatok minapi bedőlésére gondolt.)
Mint elmondta, hogy Afrika gyarmatosítói manapság türelmesen cserkészik be célpontjaikat, lassan emésztve azok életösztönét. Ahogy az oktondi békát főzik meg, fokról fokra. „Szűk a hely, először jól érzi magát a melegben, eszébe sem jut, hogy aggódnia kellene. Mire aztán észbe kap, már meg van főzve” – magyarázta az elnök. Rámutatott, így került országában is családok millióinak nyakába hám, szájába zabla. Így jutottak oda, hogy csak „hiteleiket hagyják gyermekeikre a helytállás gerince helyett”.
Beszéde végén mégis kiemelte, az önsajnálat legyengít, felpuhítja a csontot és gyávává aszalja a jellemet. A győzelemhez bátorság kell és erő. „Przoch bardza Warga, naszą i waszą! – búcsúzott végül anyagi áldozatokat sem kímélő hallgatóságától.
(„A lagosi újságírók félreértették Johnny szavait”, helyesbített másnap A’udi Sz’irto elnöki szóvivő. Mint elmondta, Bardo L’ombroso, az Afrika Bizottság elnöke is csak félreértés áldozatává vált. Olyan kijelentés, melyben N’dvad az Afrikai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlította volna, az adott napon nem hagyta el a szónok száját. Azt ugyanis tavaly mondta, hogy „Lagos és Moszkva, mind menjen a toszba”, hangsúlyozta a szóvivő.
„Sajnos temérdek ilyen igazságtalanság éri mostanában a magyarságot. Pedig mi soha nem kívántuk a másét, senkinek sem akarjuk megmondani, mit hogyan gondoljon”, zárta tájékoztatóját Sz’irto, és bekapcsolta a Klubrádiót.)

Folyamatosan megsértik M’wabai méltóságát, nyilatkozta a miniszterelnök

Hosszabb interjút adott egy nigeri lapnak Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke. Az eredeti fogalmazásáról híres politikus többek között kifejtette, „van egy másik Afrika is”, amely „tiltakozik az országaik fölötti méltatlan gyámkodás ellen”. Ezzel valószínűleg az Afrikai Unió által M’wabainak folyósított támogatásokra gondolt.
A kormányfő kifejtette, gyakran olyan érzése támad, hogy a vezető afrikai politikusok elveszítették hitüket abban, ami pedig Afrikát egykor naggyá tette. „Karakter és ambíció nélküli országok nem tudják naggyá tenni a közösséget”, fogalmazott.
„Én például két hónapja ülök már az íróasztalom mellett. A várakozástól egészen elzsibbadt az ülepem" tette hozzá.
A kormánya ellen indított eljárás kapcsán, melyet az Afrikai Bizottság a 62 évnél idősebb bírók hibernálása ügyében kezdeményezett, elmondta, kabinetje már elküldte a törvénymódosításokra vonatkozó javaslatait Lagosnak. A maga részéről szilárdan hisz abban, hogy a támadások hátterében egyszerűen bankárkommunista összeesküvés áll, így pszichológiailag teljesen fel van készülve rájuk.
Az országában bevezetendő nyugdíjreformról szólva kijelentette, a beteg vagy mozgáskorlátozott emberekre mindig is különböző módon tekintettek a különböző afrikai kultúrákban. A himba törzsek például kedvességgel kezelik a betegséget, igaz, az olyan falvakban, ahol éhínség van, az idősek gyakran követnek el öngyilkosságot, hogy megszabadítsák táplálásuk terhétől a közösséget. A maga részéről inkább a busman eljárással rokonszenvezik, akik egyszerűen kiteszik a sivatagba az öregeket, amikor már kevés az élelem.
„Egyesek azt állítják, ezzel megsértjük az afrikai szellemiséget… Mit kezdjek egy ilyen véleménnyel? Engem megválasztottak, a m’wabai kormányt is megválasztották. De ki választotta meg az Afrikai Bizottságot? Hol van a demokratikus legitimációja? Ezek ma az afrikai architektúra legmélyebb problémái”, fogalmazott.
A riporter fölvetésére, miszerint a bizottságot az Afrikai Parlament választja meg, köztük a m’wabai pártok küldöttei, talányos közmondással válaszolt: „Akit a szülei nem szeretnek, már óvodáskorában is csak hajszárítóval játszhat a kádban”.
Ebben az értelemben küzd a mi lobbanékony természetű népünk is az igaztalan támadások ellen. M’wabai ma szabad ország, slussz, passz, fedáksári, zárta nyilatkozatát a politikus.

Illegális az ország kifosztása, hangsúlyozta a kis M’wabai miniszterelnöke

„Miért tőlünk akarnak pénzt elvenni, miközben máshová zsákszámra öntik azt?”, kérdezte meg munkalátogatásán Mme Mrk’ell-től, az Afrikai Unió elnökétől Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke. A kis közép-afrikai ország huszonkét éve szabadult fel a gyarmati sorból, lakossága jórészt szavannalakó, bozóti antilop tenyésztésből és vuvuzela-készítésből tartja fenn magát.
Az Unió elnökasszonya válaszában kifejtette, közössége egy fillért nem vesz el M’wabaitól, csupán kevesebbet ad, mert szerinte az elherdálja. Kétségtelen, hogy M’wabai lakossága vásárolja a legtöbb légkondicionált triciklit Közép-Afrikában, valamint az ország tartja fenn a régió legpazarlóbb és legalacsonyabb színvonalú egészségügyi rendszerét.
N’dvad szerint az Uniónak mégsem volna szabad kettős mércét alkalmaznia. Például a szomszédos Csád esetében eltekintettek a támogatás megvonásától, holott az országban 3 helyett 5% hiány várható, nem beszélve a dúsgazdag Nigerről, ahol elemzők az év végére 7,8% hiányt várnak.
Az elnökasszony figyelmeztette Johnny N’dvad-ot, hogy a szomszédos országokat nem lehet a támogatás befagyasztásával büntetni, mivel nem kapnak olyat. Nettó befizetők, tehát a M’wabai lakossága által vásárolt légkondicionált tricikliket, valamint a régió legpazarlóbb egészségügyi rendszerét is részben csádi és nigeri adófizetők pénzéből finanszírozzák.
Azt mégis el kell ismernie az elnök asszonynak, hogy döntése meghozatalakor személyes antipátiája is vezette, erősködött Johnny N’dvad. Mme Mrk’ell bevallotta, valóban zavarja, hogy munkalátogatásai után a miniszterelnök otthon kabátlopással vádolja meg, ráadásul sallerek kiosztásáról szóló történetekkel traktálja párthíveiből álló közönségét.
Johnny N’dvad a megbeszélés végén tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, tudja, hogy vékony jégen fut tovább, de kormánya ki fog tartani gazdaságpolitikai hitvallása mellett. Csak azt nem gondolta volna, hogy az afrikai bürokraták ilyen ügyetlenek és kétbalkezesek. Hazaérve részletesen beszámolt híveinek a Mme Mrk’ell-nek kiosztott kokikról és változatos orrcsavarásokról is.

Vadállatias kegyetlenséggel támadják az elnököt

Kevesen tudják, hogy Christian Wulff német köztársasági elnök ifjúkorában kadett vívó válogatott volt. Nem csoda hát, hogy áprilisi vizitje idején munkalátogatást tett olimpiai bajnok kollégája kíséretében annak anyaegyesülete, a Vörös Meteor vívócsarnokában.
- A mai napig megnyugtat, amikor hallgatom a pengék vidám csattogását – jegyezte meg Wulff elnök.
- Osztozom elnök úr álláspontjában. Olyan hang ez, mint anyáink hasában a magzatvíz locsogása – replikázott a költői vénájáról is ismert Schmitt Pál.
- Sajnos, az idők változnak. Az újságírók manapság vadállatias kegyetlenséggel csapnak le minden apróságra.
- Ez így van. Rettenetes energiákat mozgósítanak bagatell ökörségekre.
- Képzeld, Pál, engem már az ügyészség is kerülget – jegyezte meg búsan Wulff elnök.
- Az ü-gyész-ség?! Az lehetetlen – horkant föl Magyarország elnöke. – A ti hanyatló Európátokban a jogszolgáltatás ezek szerint mára elszabadult hajóágyúvá vált.
- Sajnos ez a helyzet. – bólintott a német elnök. Hirtelen fölragyogott az arca, és odaintett egy lurkónak, aki meghökkentően iskolázott parád-riposzttal detronizálta ellenfelét.
- Talán megértesz, Christian, de az ember idős korára leginkább melegségre vágyik – zárta a témát arcán bölcs rezignációval Schmitt Pál.