Az asztalnál három ugyanazon nemzetiségű férfi foglalt helyet. A durva
deszkán átutalási értesítők és számlakivonatok tornyosultak. Februári szél rázta az ablaktáblákat, felhők sodródtak a rotangpálmák tetejét súrolva. Olyan színük volt, mint egy öreg pávián pofájának.
Johnny N’dvad idegesen turkált a papírtömegben.
- Nekem ne mondja senki, hogy a
Limpopo vizilóstadion ötlete halva született! A viziló-labda a legdinamikusabban fejlődő sportág az országban. Múlt
héten is kint voltam egy meccsen. Alig tudtam egy kézen megszámolni a tömeget.
- Szerencse, hogy nem vagy asztalos –
jegyezte meg Fatty L’ui, és hóna alá vágott egy átutalási bizonylatot. - Ráadásul
milyen pöpecül be van világítva… Ez az enyém!
- Tied a körösztanyád keresztcsontja!
– hördült fel Conf’d Eye, aki anyagi kérdésekben legkevésbé ismert tréfát.
Igaz, az ilyesmi bankelnököknél inkább erény. Aranyozott szafarikekszet
ropogtatott, alig lehetett érteni a szavait.
– A 28 %-os tételek köztudottan engem illetnek, tied a 25%-osak. Főnöké meg
az a pár 20%, de ahhoz még jön a család, plusz a Butcher százalékai.
Iszonyú erővel a zsebére csapott.
- Nem viszed onnan a kezedet!!
Johnny N’dvad szégyellős mosollyal húzódott vissza. Most tűnt csak fel, milyen
hosszú ujjai vannak: mint egy hegedűművésznek.
- Nem bírok a véremmel.
Röhögtek.
– Na, akkor itt a Kafferhegyi kisvasút. És a Harare-Chitungwiza autópálya is
az enyém.
- Jó, de akkor kérem a Matobo park
díszburkolatát!
- Nem, tiéd a Mugabe-stadion. Ott
van, sifrírozva… Nézd, 20%!!
- Vazze, mindig keverem.
Végtelen sorban következtek a tételek. A csillár fénylő rombuszokat
vetített a falra, reszkettek, mint megannyi kristály-szitakötő szárnya.
Girhes feka somfordált be, mikrofont vonszolt maga után. Conf’d Eye riadtan
kapta föl a fejét, de Johnny leintette.
- Nyugi, megbízható, a
Dzsungelidőktől van. Ezeket még végbélen keresztül is átvilágították. Olyanok,
mint valami TEK-diktafon.
Egy újabb szélrohamtól megcsörrentek az ablaktáblák, víz csapott az üvegre.
Fatörzs vastagságú villámok szabdalták eget.
Mintha Isten lucskos, ibolyaszín szivaccsal transzformátorokat törölgetne
odakint.
Fatty, aki a legérzékenyebb volt közülük, állát tenyerébe támasztotta.
Elgondolkodva bámult ki az ablakon.
- Gondoljátok, ezeket tényleg nem tudják
majd ránk verni? Majd… Ha már nem leszünk itt.
- Ugyan. – Johnny ásított. – Az
ellenzék csak böllenkedik, az embereknek meg annyi eszük van, mint a barlangi
mohának… Azt a brosst hagyjátok! Egy öregasszonyról csórtam, vadvirágot árult
az aluljáróban. Annyit nem vett észre, hogy bikkmakk. Azon gondolkodtam, a guvadt
szemét helyén hagyjam-e.
A cingár sajtómunkás megköszörülte a torkát.
- Igaza van, maga interjút jött csinálni.
Akkor mondom. M’wabai mára stabil országgá vált a forrongó kontinensen. Sajnos a
korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljesen megszokottá vált, de mi
továbbra is kikérjük az emberek véleményét. Aki a pénzügyeinket firtatja,
hazaáruló. Az adók csökkennek, a fizetések nőnek. A kórházi hullák száma is
emelkedik.
Johnny a sajtómunkás arcát figyelte.
Annak vonása sem rezzent. Conf’d Eye és
L’ui a sarokban évődtek: a bajszos parlamenti elnök hol itt, hol ott bökte meg
a fess bankelnök zakóját, az kétségbeesetten csapkodott zsebei után.
Az egyik nyílásból
váratlanul ijedt szöszi pattant elő.
- Szentséges isten, mit csinálsz itt? – horkant
föl a bankelnök. - Ezerszer megmondtam, a Varacskos Disznóban várj.
- Arra
gondoltam, megbújok itt, kicsim. Valamelyik zugodban… - A szőke engesztelőn dorombolni
kezdett.
- Tudod, milyen
flexibilis vagyok.
Johnnynak rángatózni
kezdett a szemöldöke. Alaphelyzet, államügyekkel nem nagyon fér össze a turbékolás.
- Akkor inkább folytatnám, diktafonkám.
Én 30 éve elhatároztam, nem akarok egy vesztes család fiaként élni. Az van,
hogy embereknek ma nincs biztonságérzetük. A bevándorlók beilleszkedése is látványos
kudarc, és a folyamat megrázza a kontinens önbecsülését. A gazdasági lassul, a
bűnözés, a döntésképtelenség és az őszintétlen beszéd összeadódik. Én személy
szerint jobban akarok élni, mint nyolc éve! Hál’ Istennek, ennek a magatartásnak eljött végre a nemzetközi
lehetősége.
Fekete kendős nő lépett be az ajtón, ötéves-forma
kisfiút tolt maga előtt. Köpenyét sodrott övvel fogta össze. Keleties mintájú
csat csillant meg minduntalan a muránói égők fényében.
.- Majd’
megvesz az isten hidege, effendi. Nem költözhetnénk átmenetileg a fürdőbe? Ott
a betonon elalhatnánk, itt a sátorban folyton elönt bennünket az esővíz.
Katonák szaladtak be, riadtan kituszkolták az
öregasszonyt. Egy hadnagy hadarva kért elnézést a kellemetlenségért.
Johnny úgy bámult a két alak után, mintha két
rovar távolodna.
- Ezek a
nyomorultak nem érzékelik a határaikat. Nem alkalmasak együttélésre – dörmögte
bosszúsan Fatty L’ui, és közelebb húzta a szöcskelábas tálat. Markolt az
ínycsiklandozó ropogtatnivalóból.
- Jobban kellene koncentrálnod a biztonságra.
- Ne
dohogj már folyton, bajszikám. Hol tartottam? Ja. Afrikában
egy identitás nélküli elitek által felépített politikai rendszer alakult ki; pedig
a kontinenst újra naggyá lehetne tenni.
Tehetetlenül
fuldokolva előre görnyedt, a térdét kezdte csapkodni. A többiek is vihogni
kezdtek.
A
csenevész zsurnaliszta erőtlen köhécselt a hangzavarban.
- Köszönöm kérdését, igen. Ezt okvetlenül
hangsúlyozza ki: én nem engedem, hogy ellopják a pénzt! A cikkben, kérem, majd kurziválja.
Mára sokkal többet lehet kimondani a világban is, mint korábban.
Féktelen nyerítettek. Conf’d
Eye fölugrott, a bárszekrényből rinocérosz-likőrt húzott elő, töltött.
Szemrehányóan tuszkolta vissza
a szőkét egy oldalzsebébe.
- Hol is tartottunk? –
Johnny nagy erőfeszítéssel üzembe helyezte hangszálait. – Jövőre vuvuzela-bajnokságot
rendezünk, a főfúvó-medencéből 20% az enyém. Az edzőmedencéken ti állapodjatok
meg.
Kényelmesen hátradőlt a
gnúbőr karosszékben.
- Itt a bátor közéleti eredmények besöprésének
ideje – jegyezte meg hízelegve Fatty L’ui. Olyan volt a homloka, mint a
mangrove-fa kérge.
Johnny bólintott. Szórakozottan
egy övcsattal játszadozott az ölében: keleties mintája volt, nem lehetett
tudni, honnan került oda. A bonyolult mintázatú fém úgy ragyogott fel a
villámok váratlan fényében, akár az olvasztott arany.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése