2013. július 2., kedd

Az árvízi helyes



Frau Merkel komoran bámult a zúgó habokba. Egy hete vette át az árvízi védekezés irányítását. Alig aludt, keze remegett, gyomra liftezett, az állandó készültség szokatlanul feszesre vonta ismerős, szikár arcvonásait.
Az Elba vadul örvénylett lábai előtt.
- A munkának az a lényege, hogy minél több homokzsákot megtöltsetek – fordult a körülötte állókhoz. Hangja nem tűrte az ellentmondást.
Gondterhelten nézegetni kezdte adjutánsával a veszélyes szakaszokat a térképen.
- Öblözet – szólalt meg. Kérdőn a fő katasztrófa-sameszra pillantott. – Mennyi ez még?
- Amíg fel fog jönni.
- Akkor addig rakjátok – zárta a diskurzust. Hegyeset pökött. 
Megigazította haját, aggodalmasan beleszagolt svejfolt katonai esőköpenyébe is.
- Az állomány mostantól a vacsorát hajtja végre, aztán megint lokalizáció. Gátat fel nem adunk!
Odaintett egy fotóst, míg csizmát vált. – Basszus! Egy óra múlva Perlebergben kell lennem! – csapott hatalmas dörrenéssel homlokára.
Fél lábon ugrálva hordozta körül neheztelő pillantását a feketén örvénylő Elbán.
Wittenbergben tömör utasítást adott ki, hogy két veszélyeztetett utcából további 25 személyt ki kell költöztetni otthonából, és a Bundeszivilschutz helikoptere már repítette is Bad Wilschnack felé. Itt a kancellár asszony a Terrorelhárítás (Terrorische Verhütung) munkatársai segítségével behatóan ellenőrizte a munkálatokat. Szerencsére rendjén talált mindent.
– Úgy látom, a fenyők vonalától lefelé a szél veszélyezteti az élőerős védekezést – jelentette ki sajtótájékoztatóján. –, Úgy tűnik, a csatában még mindig várnak ránk meglepetések. 
Szemrehányóan tisztiszolgájához fordult, aki fürgén korrigálta sminkjét.
- Tudják, rohanok Pritzwalkba – vetette oda bájos mosollyal a riportereknek. – Az új kefekötő-üzem beruházása 4,5 új munkahelyet jelent majd a lakosoknak. A jelenlegi politika folytatásával néhány éven belül utolérhetjük Svájcot. Idővel talán Magyarországot is.
Az éjszakát egy katonai pajtában töltötte, a helyi legényekkel fesztelenül pajtáskodva. Hajnalban már Dömitzben tekintette meg az árvízi védekezés állását. – Mindenkiért meg kell küzdeni – magyarázta a védvonalra kirendelt tudósítóknak.
- A munkavégzés során felhevült testeket a megáradt folyó vizével hűsíteni tilos! – pördült meg váratlanul, és egy rakoncátlan helybelire ripakodott. 
Haragosan igazgatta dekoltázsát.
- Másfél óra múlva feltétlenül a Boinzenburg melletti Telzeuban kell lennem. Sajnos nem tekinthetek el attól, hogy polgármesterük egy rohadt szocdem. Vele szóba sem állok.
Pajkosan ordonáncára kacsintott.
– Szerencse, hogy a korábbi, túlmozgásos kancellárok ideje lejárt. A külhonból szított szivárgások ellenére, úgy kalkulálom, lassan az egész járásban lábat moshatnak az emberek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése