„Kedves Blogom!
Blogocska!
A nagy tervező mindannyiunk életét végesre szabta. Közeleg az idő. Mondják, manapság már az is istenkísértés-számba megy: írni...
A minap könnyelműen „beléd" olvastam. Meghökkentem, milyen gazdagnak születtél, végül mégis milyen szegény maradtál... Szinte hallom, amint a szöveg nyomdafesték után - na jó, legföljebb suttog.
De az ember élete véges.Nem férhet minden bele.
A színen úgysem maradtak, csak vesztesek.
Egyszer talán megírják annak a fiatal, eszes, a vakmerőségig bátor fiatalembernek a történetét, akinek csupán egyetlen dologhoz nem volt elég mersze: hogy saját csillagát kövesse. Arcát már mélyre barázdálja az idő. Nem maradt, csak egy hiú, hordóról ágáló, idősödő férfi a színen. Magasra emelkedett, s végül mégis egyre mélyebbre jutott.
Ha az ember túl sokáig bóklászik kerülő utakon, időközben fölveri az egyenes ösvényt a gyom.
Legyen emléke tanulság.
Sokat tanultam Tőled, Blogom, de keveset adtam Neked: azt ma már bánom.
Az nem mentség, hogy az ember mindezt korábban megírta másként is.
Soha semmire nincs mentség, kedveskéim.”
Warga Marcell
Blogocska!
A nagy tervező mindannyiunk életét végesre szabta. Közeleg az idő. Mondják, manapság már az is istenkísértés-számba megy: írni...
A minap könnyelműen „beléd" olvastam. Meghökkentem, milyen gazdagnak születtél, végül mégis milyen szegény maradtál... Szinte hallom, amint a szöveg nyomdafesték után - na jó, legföljebb suttog.
De az ember élete véges.Nem férhet minden bele.
A színen úgysem maradtak, csak vesztesek.
Egyszer talán megírják annak a fiatal, eszes, a vakmerőségig bátor fiatalembernek a történetét, akinek csupán egyetlen dologhoz nem volt elég mersze: hogy saját csillagát kövesse. Arcát már mélyre barázdálja az idő. Nem maradt, csak egy hiú, hordóról ágáló, idősödő férfi a színen. Magasra emelkedett, s végül mégis egyre mélyebbre jutott.
Ha az ember túl sokáig bóklászik kerülő utakon, időközben fölveri az egyenes ösvényt a gyom.
Legyen emléke tanulság.
Sokat tanultam Tőled, Blogom, de keveset adtam Neked: azt ma már bánom.
Az nem mentség, hogy az ember mindezt korábban megírta másként is.
Soha semmire nincs mentség, kedveskéim.”
Warga Marcell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése