2021. március 21., vasárnap

Hozott anyag

 




Pirkadt, amikor az ifjú újdondász kinyitotta a redakció ajtaját. Először bíztak rá Zummer Fülöp véleménycikket, izgult.

Bekapcsolta a gépet. Megpofozgatta arcát, és belekezdett.

“Mostantól kezdve már így lesz, Manfred Weber lett a mi Bucigyurink. Egy szélhámos, akinek semmi köze nincs konzervativizmushoz és kereszténységhez; egy haramia, akit főként a legnagyobb bűnök, a kevélység, a mohóság, a harag, sőt mondjuk ki, a bujálkodás jellemez.”

Hátradőlt, végigolvasta a bekezdést.

“A helyzetet az a honatya világította meg a legjobban, aki, látván a járványkezelés ciklikus fiaskóit kimondta: a király meztelen. Nem lehet elfogadni, hogy a magyar embereket így lenézzék. Ma a járvánnyal szembeni védekezéssel kell foglalkozni, semmilyen szánalmas játékban nem veszünk részt. Nem asszisztálunk ahhoz, hogy válsághelyzetben bárki arra vesztegesse az idejét, hogy kiszorítósdit játsszon: egyetemeket, színházakat kebelezzen be, teljes városokra rontson rá.”

Érezte, amint szövege a billentyűk alatt valósággal szárnyra kel.

„Szóval az a helyzet, hogy Manfred Weber a hülye verseit olvassa fel nekünk liberalizmusról, nyitott Európáról, befogadásról, és mi szóltunk, hogy ezek a versek hülyék. Erre mind ütnek-vágnak bennünket. Jelentem, eljött a pillanat: végre szabad levegőt szívhatunk!”

Kopogott a klaviatúra.

“A kórházak falai mögött emberek ezrei fuldokolnak. Ilyenkor a normális ember összefog, hogy megakadályozza a romlást, a végső romlást, amit a nővérek nélkül maradt kórházak, becsődölt önkormányzatok, elszegényedő honfitársaink százezrei testesítenek meg. De ezt csak úgy lehet meggátolni, ha egyként azt kiáltjuk: kifelé, de azonnal ebből a mocsárból!”

Megint lekevert magának egyet. Fújtatott.

“Megáll az ember esze! Azt írja a nyomorult, az a Weber, hogy még beszélni akart Orbánnal. Beszéljen vele a bojtos farkú ördög! Az országban naponta százak halnak meg, az embereknek oltásra és tömeges tesztelésre volna szükségük, és ebben a helyzetben a parlament vezető ereje mivel töltötte az idejét? Nos, az egészségügy katonai rendbe kényszerítését szervezte, és az ehhez szükséges bürokratikus trükkökön agyalt!

Föl kell tenni a kérdést: a frakció havonta sok millió forintot kereső tagjai hány munkaórát töltöttek az oltás megszervezésével? A választ látjuk. Az egész bagázs szégyellje magát!

A hálózat kitartó munkával teljesítette küldetését, és hála a Soros- és Gyurcsány-félék, Brüsszel és a migránsok aknamunkájának a párt ott tart, hogy lassan Mussolinit is jobbról előzi. Tükörbe kellene nézni.

Őszintén: kik vagytok ti egyáltalán?

A Soros- és Brüsszel-fóbián túl, ami az egyetlen, összetartó kovászotok, hol vannak az elvek, a kivehető szándék? Csak a hatalmi téboly látszik, az ön- és közveszélyes harácsolás, meg néha valami pánikszerű improvizáció! Pár valóságtól elszakadt elme hagymázait visszakérdezés nélkül, harminc ezüstért kiszolgáljátok. Politikatörténeti értelemben kártékony, elvtelen senkik lettetek. Szelavi.”

Az újdondász elbizonytalanodott, kellően illeszkedik-e szövege a vonalra, de már közelgett a lapzárta. Legyintett.

Viszont egy jó kis csattanó még kell.

“IDE FIGYELJ MANFRED WEBER, TUDD MEG, HOGY TE VAGY A LÚZER!”, írta, és válla mögött gyorsan hármat hátra köpött, mert úgy emlékezett, az szerencsét hoz.


2021. február 23., kedd

Normális egészségügy 4 és fél lépésben





 Miközben egy még csak részben értett járvány harmadik hulláma kezdődik, elvileg esély nyílt volna arra, hogy az egészségügyben történjen valami. A Belügyminisztérium e célból még nyáron tanulmányt rendelt meg, ezt ugyan 10 évre titkosították, de a kormány szórványos kommunikációja változások szándékára utalt. A parlament ősszel elfogadott egy jelentős orvosi béremelést tartalmazó törvényjavaslatot is, sajnos más tekintetben teli tökéletesen életszerűtlen intézkedésekkel.

Közben a járvány hullámai minden forgatókönyvet felülírtak. A kormány ősszel késett a kontakt találkozások korlátozásával, arra pedig kezdettől fogva nem hajlott, hogy potenciálisan fertőző polgártársaink szűrésével és átmeneti kerülésével kézben tartsa a helyzetet (lásd Ázsia, Ausztrália, vagy akár Ausztria). Az oltás megindult, de a folyamat különböző okokból lassú.

Az egészségügy közben permanens nyomás alá került. Ez a kórházak falain túl kevéssé érezhető, a társadalom sem tűnik túl érdeklődőnek. A dolgozók hullafáradtan, védőruháik alatt verítékezve látják el a betegfolyamot, sokuk munkaköre változott, jövedelmük apadt, ingerültek. Az orvosi bértábla földühítette a középkádereket, nőtt az esélye, hogy a járvány lecsengésével tömegesen elhagyják a rendszert - ez most, a szolgálati törvény elképesztően kaotikus menedzselésével a következő pár nap komoly fenyegetésévé vált 

Mindeközben munkaerő még soha nem volt ilyen félelmetes alkupozícióban. Ha a dolgozók egy érzékelhető hányada a következő három napban nem szignálja új, „szolgálati” jogviszonya szerződéseit, a kovid-betegek tömege közben áramlik, és a kormány korábbi (ismeretlen) terveit egyszerűen elfújja az élet. Párbeszédre kényszerülnének, ami 10 éve ismeretlen szituáció volna.

Alábbi írás megpróbál néhány, az összes szereplő észszerű magatartása esetén működő, gyakorlatias lépésre javaslatot tenni.

A helyzet megértéséhez még most is érdemesnek tartom a kérdést összefüggéseibe helyezni.

A ma ismert betegségek kb. 10 ezer éve, az első emberi települések megjelenése óta léteznek. Korábbi vadászó-gyűjtögető, „paleolit” elődeinkre divat nosztalgiával tekinteni: ők kétségkívül kis csoportokban éltek, háziállataik nem voltak, a mai betegségek jó részét nem ismerték. Sajnos átlagéletkoruk 30 év körül adódott, rövid életük egyetlen ijedt, éhezéssel, fájdalmakkal és menekülésekkel tarkított túlélő gyakorlat lehetett.

Amióta az ember településekbe tömörült, megtanult földet művelni és állatot tenyészteni, fokról fokra megismerte a semmittevés és bőség luxusát. A kényelemért új betegségek tömegével kell fizetnie. Magas vérnyomás, cukorbetegség, a daganatos és mentális kórképek jó része, a pszichoszomatikus állapotok alapvetően a „városi életmód” következményei.

Az állattenyésztéssel ragályok tömegét is felvállaltuk. Addig állatokon élő kórokozók tömege ugrotta meg az evolúciós szakadékot. A himlőt vagy TBC-t szarvasmarháktól kaptuk, sertések és kacsák adták az influenzavírust, a kanyarót a kutyák. A hajdani nagy járványok higiénés intézkedéseknek (csatornázás, tiszta ivóvíz, mocsarak lecsapolása, vakcináció) köszönhetően jórészt visszaszorultak, bár sok helyütt ma is évente tízmilliók életét oltják ki.

Az új járványokat most tanuljuk.

Ahol pedig betegség üti föl a fejét, megjelennek a gyógyítók. A sámánokat és füvesasszonyokat először Mezopotámiában váltotta föl hivatásos gyógyító kaszt, a káldeusok. Minden vallási köntöstől mentes, „tudományos” orvoslás görög földön alakult ki: a hippokratészi medicina 2000 éven keresztül fejlődött, alakult, bár alapja mindvégig ugyanaz maradt: az orvos a beteg bölcs barátja, aki a maga korlátozott eszközeivel minden körülmények között a betegágy mellett áll.

A görögök sajnos kevés élettani ismerettel rendelkeztek, a beteg akkoriban az orvostól inkább együttérzést várt, nem csodát. Az ipari forradalom e téren gyökeres változásokat hozott: a sztetoszkóp, a hőmérő, a mikroszkóp feltalálása, a műtéti altatás lehetősége, az antibiotikumok felfedezése korábban elképzelhetetlen távlatokat nyitott. Az orvosi tevékenység minden korábbinál hatékonyabbá vált.

De semmit nem adnak ingyen. A szakmai köntösben végzett emberbaráti tevékenység helyén mára elképesztően drága iparág született. Egy CT/MR készülék százmilliókba, egy vizsgálat tízezrekbe kerül. Egy „átlag beteg” kórházi ellátása százezres nagyságrendű. Az orvosi attitűd is változott, a gyógyítók szakmai lehetőségeik birtokában felhagytak azzal, hogy mindenkor betegeik kedvében járjanak, a „nil nocere” elvét állandó kockázat/haszon elemzés váltotta föl. Ez a páciensben nemegyszer kételyt ébreszt, vajon a sok műszeres beavatkozás közben orvosuk törődik-e velük, egyre több beteg fordul az alternatív medicina módszereihez. Megjelent a „jobb életkörülmények, rosszabb közérzet” szindróma is, pszichoszomatikus betegek tömege szabadulna tüneteitől, melyekre a modern orvoslás jellegénél fogva nem kínál megoldást.

Hosszú századokon át a doktorok jórészt vándoroltak, tehetősebb beteget vagy új járványt keresve, de az idő múlásával felszerelésük nem vette fel a versenyt egy új ellátási forma, a kórházak kínálatával. Az utolsó évszázadban új és új szakágak váltak le, speciális osztályok sokasága alakult. Létrejöttek az intenzív egységek, lélegeztető gépek és monitorok seregével, félig halott betegek hónapokig való életben tartásának képességével. Az ellátás központjává mára egyértelműen a kórház vált: ma úgyszólván mindenki, minden komolyabb bajával e high-tech intézményekhez fordul, a lakosok erre szakosodott osztályokon születnek, ide szállítják őket bajaikkal, s végül egy speciális osztályon vagy az elfekvőben halnak meg.

Különvált az akut (tehát sürgős ellátást igénylő) és a krónikus betegségek ellátása. A szakma felismert számos múló, de potenciálisan életveszélyes klinikai állapotot is.

Az akut betegek gyors fogadására az angolszász országokban sürgősségi osztályok alakultak, majd az utolsó évtizedekben a kórházi felvételek „egykapussá” tétele világszerte tendenciává vált. Sajnos e sürgősségi osztályok fenntartása drága, egyre inkább túlterheltek, ráadásul az ellátott betegek maximum fele valódi „sürgős eset”, sokakat csak szorongása vagy kivizsgálásának lassúsága (ld. járóbeteg rendelések szűk keresztmetszete) terel a sürgősségire.

Kórházi ágyak vagy ellátó orvosok számában a fejlett világ ma is nagy különbségeket mutat. 1000 polgárra Japánban 10, Németországban 8, Hollandiában vagy Norvégiában 4, az USA-ban vagy Angliában ma 3 kórházi ágy jut. A modern kórházüzemben az orvosok akaratlanul is hatalmas összegek felett diszponálnak, egy jól képzett szakember hatalmas kincs: ezer lakosra napjainkban Monacóban 8 orvos jut, Németországban és Ausztriában 5, Svédországban 4. Angliában a szám 3 alatt van (Zimbabwében 0.2.)

Egy-egy költséges beavatkozás után az ápolás minősége is alapvető. Ezer lakosra ma Angliában 7, Németországban és Svédországban 13, Finnországban 15, Monacóban 20 nővér esik.

Magyarországon 1000 főre nagyjából 7 kórházi ágy, 6 nővér és 3,5 orvos jut.

A számok az európai átlagnak megfelelnek, ennek ellenére már a járvány előtti időkben érezhető volt a magyar egészségügy romlása. Az okok között a finanszírozást szokás emlegetni, és nem alaptalanul, csak a visegrádi országokat nézve 2006 és 2018 között a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek 77 százalékkal növelték az egy főre jutó egészségügyi kiadásokat. Itthon a bővülés 3% volt.

A leszakadást szemlélteti az „elkerülhető halálozások” alakulása is: 1993-ban 10 %-os elmaradásban voltunk a csehekhez képest, 2016-ban ez az érték 60%. Számszerűen 2011 és 2016 között 285 ezer (másfél Debrecen) 75 évesnél fiatalabb magyar ember halt meg megelőzhető halálok miatt.

A finanszírozás emelésétől való vonakodást részben magyarázza, hogy a magyar egészségügybe öntött pénz jelen struktúrában ezer csatornán keresztül elfolyik. Időnként nyilvánosságot kap például a kórházi ágyszámok kérdése, és valóban érdemes kiszámolni, hány kórházi ágyat foglalt el még a „pre-covid időkben” olyan beteg, akinek esete járóbetegként is megoldható lett volna.

De mi a teendő, ha 30 kilométer sugarú körön belül 3 azonos profilú, tradicionálisan sürgősségi ellátást végző kórházi osztály, nincs rá jobb szó, vegetál? El lehet várni, hogy a kapacitást egyetlen, megfelelő feltételekkel ellátott helyszínen egyesítsék? De melyik legyen az? Vagy hány fölösleges műszeres és labor vizsgálat történik évente puszta rutinból, esetleg csak a beteg szubjektív igénye miatt? Azonban megkövetelhető egy kizsigerelt orvostól, hogy pillantását állandóan a – folyton változó - szakmai ajánlásokra függessze? A rendszer nyújt segítséget a számára? Vannak központi diagnosztikus/terápiás protokollok? Szakmai visszajelzés egy orvos munkájáról?

Csak a hálapénz-rendszer havonta tízmilliárdokat húz ki a járulékfizetők zsebéből. De elvárható-e egy alulfizetett sebésztől, hogy műtéte indikációja során kizárólag szakmai szempontok vezessék (tehát eltekintsen a hálapénz várható nagyságától)? Naponta hány ilyen, relatív indikációjú műtét történt a kovid előtt Magyarországon? Hány műtét lett volna elvégezhető egynapos sebészet keretében is, csak csekélyebb hálapénzért?

Az arany Rolexet viselő beteg mégsem kerül feltétlenül előnybe: gyakrabban rendeli vissza orvosa, tovább marad kórházban, fölösleges vizsgálatokon és műtéteken eshet át. A paraszolvencia a betegutakat torzítva hatalmas költségeket generál, ráadásul tönkreteszi a következő nemzedékek képzését: a fiatalok alig jutnak beteghez, elvesztik a gyakorlat megszerzésének esélyét.

Az orvostanhallgatók fele ma külföldön tervezi jövőjét.

A rendszer reformjára korábban történt pár kísérlet, ezek látványos kudarcot szenvedtek. A diskurzust álszent, irracionális szóhasználat uralta el. A politikai kockázatot jelen kormányzat sokáig nem vállalta fel, majd most látványosan odasózott egyet.

2020 végére azonban két körülmény megváltozott: a világjárvány a figyelmet az egészségügyre terelte, és a magyar orvosok kamarája a korábbiaknál aktívabbá vált. Az ősszel elfogadott, végig szakszerűtlenül, az utolsó napokban hallatlanul erőszakosan és embertelenül bevezetni próbált jogállási törvény a kérdést mostanra sürgetővé tette.

Az írás címében említett „4.5 pont” fenti kérdéseket járná körbe.

Első pont: Jogállási törvény

Érdemi munkát alulfizetett, kiégett dolgozókkal nem lehet végezni. A törvény 3 év múlva a rezidenseknek 5-900 ezer, a szakorvosoknak 1-2,4 milliós (bruttó) alapbért ígér. Az emelés EU pénzekből történne, és csak orvosokra vonatkozik, ami súlyos bérfeszültségeket szült. A lépést ráadásul riasztó katonai kondíciókhoz kötötték.

Tárgyilagosan szemlélve a „szolgálati jogállás” abszurd intézménye már eddig is csak problémákat generált: az orvos nem katona, amint nem is kőfaragó vagy balerina. Eü. körökben ma terjedő narratíva, hogy az egész törvényjavaslat-cirkusz csak azt a célt szolgálja, hogy az elbaltázott járványkezelés felelősségét a „kőgazdag”, „kényeskedő” orvostársadalomra hárítsa. Egy másik olvasat szerint a kormány az állami ellátást akarja lebontani, hogy a dolgozókat (és betegeket) a saját elit által tulajdonolt magánellátásba terelje.

Nincs olyan észszerű szakmai változás, ami közalkalmazotti jogviszonyból ne volna levezényelhető. A korrekció egyetlen kézmozdulatot igényelne - kérdés, az egészségügyiek kritikus tömegének "alá nem írása" a következő napokban-hetekben rá tudja-e venni a kormányt e kézmozdulatra.

A béremelés ráadásul recessziós környezetben valósul meg, ismeretlen pénzromlás mellett, inflációkövető szisztémát kell kialkudni. Jó példa erre a képviselői alapbér, mely a mindenkori előző évi átlagbér 3-szorosa. Alternatívaként szóba jöhetne bármely lobbierős csoport bérviszonyainak átvétele: a bírói bértábla például (havi 450 ezer és 2 millió forint között „húz”) nemcsak alliterál, hanem az orvosok számára előnyös, és a társadalom számára is bizonyára elfogadható volna.

A nővérek és asszisztensek jövedelmét a jogszolgáltatásból ismert módon, méltányos szorzókkal mindenképpen illeszteni kell. Együtt dolgozó kollégákról van szó.

„Másfeledik” pontA béremelés ütemezése

Az írás egyik alappillére eredetileg a bérrendezés ütemezése volt. 3 vagy több részre szabdalni a folyamatot értelmetlen, ugyanakkor a bérnövekmény kétségkívül nem juthat el egyetlen lépcsőben a résztvevőkhöz. A finanszírozó jogos igénye, hogy a nagyobb összeg észszerűbb gazdálkodási keretbe érkezzen.

Valószínűleg csak a növekmény kb. felét kellene rögtön az érdekeltekhez eljuttatni - 50%-ot csak egy észszerű struktúraváltás befejezése után. A kétlépcsős emelés dolgozói nyomást biztosíthatna e változások végigviteléhez, és a finanszírozó számára is garantálná ugyanezt: egy dolgozóit becsülő, az ellátás színvonalát javító rendszer kikényszerítését.

„Két és feledik” pont: A struktúra észszerű átalakítása

E pont egyetlen triviális elvre koncentrál, miszerint fekvőbeteg ellátásban leginkább mozgásában gátolt (tehát fekvő) beteg részesüljön. Az elv nem jelenthet kórházbezárást: jelen ágyakra békeidőben rehabilitációs, ápolási és/vagy hospice profillal szükség van.

Abban viszont egyetértésre kell jutni, hogy az akut ellátás rendszerét észszerűsíteni kell. Ennyi felvételes kiskórházat, sürgősségi ügyeleti sort a Brunei Szultánság sem bírna el.

A diagnosztika fejlődése mára az esetek jó részében sürgős betegek „lábon” való kivizsgálását lehetővé teszi. Szerencsés adottság, hogy a hazai - általában orvoshiányban szenvedő - kiskórházak műszeresen kielégítően felszereltek (CT, ultrahang, endoszkópok, stb.). Nagy tapasztalatú, idősebb kollégák tömege dolgozik itt. A jelenlegi felvételes osztályok helyén a meglévő szakmákból – kardiológia, gasztroenterológia, „kis traumatológia”, „kis sebészet”, urológia, gégészet, neurológia, stb., a skála tetszőlegesen bővíthető - „rapid ambulanciák” rendszerét lehetne kialakítani.

E rendelések 24-48 órán belül, háziorvosi beutalóval, előjegyzés nélkül fogadnák a betegeket. A helyben maradó kollégák egyetlen nappali műszakban, egymás közt rotálva, a meglévő diagnosztikát használva a lakosság jelentős részét el tudnák így látni. Lábon érkező „kétes” és „félsürgős” esetek sokaságát tudnák kivizsgálni a jelenlegi többhetes szakrendelői várakozás, vagy alternatívaként egy zsúfolt sürgősségi osztályon való ücsörgés helyett.

A tapasztalt kollégák eddigi praxisukat tovább vihetnék, együttműködést kialakítva a szakrendelőkkel. A rugalmasabb fiatalok (rezidensek és fiatal szakorvosok) ebben a rendszerben nagy esetszámú akut betegellátó központokba kerülnének; együttműködésükért cserébe komoly jövedelemhez, szakmai tapasztalathoz és igény szerint tudományos lehetőséghez jutnának.

E nagy esetszámú központokat hírek szerint jelenleg a megyei kórházak rendszerében kívánják megszervezni. Sajnos a XXI. század számos aranyáron mért eljárását (akut szív- és agyi infarktusok ellátása, egyes onkológiai kezelések, égéssebészet, idegsebészet, stb.) nem érdemes 1-2 milliós populáció alatt megszervezni. Ez megyei rendszer mellett regionális szintű gondolkodást is igényelne. Az ilyen változások tömegéhez viszont elkerülhetetlen a helyi adottságok ismerete, számtalan lokális egyeztetésre, tervezésre, okos alkuk sorára lenne szükség. Helyi politikusokból és érintett szakemberekből a járvány után akár tárgyaló munkacsoportok alakulhatnának; Nemzeti Regionális Egyeztető Tanácsoknak is nevezhetnénk őket.

Egyetlen központból a feladat, fájdalom, levezényelhetetlen. A területi szervezetekkel, helyismerettel és szakismerettel rendelkező orvosi kamara bevonása józan ésszel nem elkerülhető. Kérdés, központosítási szenvedélyétől fűtve az állami vezetés képes-e intellektuális horizontját a belügyi-katonai szervezeti megoldásokon túlra emelni.

Ha nem, az ellátás ijesztő tavasz elé néz.

„Három és feledik” pont: Hálapénz

A paraszolvencia évszázados (!) hagyományból mára az üzemszerű működést gátló, rozsdaszerű képződménnyé vált. De a múltat nem könnyű egy csapásra eltörölni. Nyilvánvalóan a hálapénz minden, kezelés előtt vagy közben adódó formáját a dolgozók fizetésének végleges rendezése pillanatától vasszigorral szankcionálni kell; viszont, hogy egy zárójelentés átadása után mi történik, valószínűleg lehetetlen szabályozni. A hála természetes érzés, kifejezésének valamilyen formája a világ összes egészségügyében ismert. Az élet ezeket a kérdéseket idővel megoldja.

Utolsó pont: Nemzeti Egészségügyi Hozzájárulás

A rendszerrel nem lehet okosan gazdálkodni a lakosság segítsége nélkül. Egészségi állapotunkat nem kis részben életmódunk határozza meg: tehát az embereknek jobban kellene ügyelni saját egészségükre. Érdemes a keresztény alaptételt is megfontolni, miszerint az ember gyarló, tehát amihez ingyen jut, kevésbé becsüli meg.

A vizitdíj intézménye Magyarországon megbukott, a szó maga obszcénné vált, diskurzus róla nem folytatható. Azon azonban érdemes elgondolkodni, miért alkalmazza mégis valamilyen formáját az EU tagországainak többsége (ráadásul 2018-ban a 15 legjobb ellátást nyújtó EU-ország mindegyike e csoportba tartozott).

Felmérések szerint a hajdani magyar vizitdíjnál egy nagyságrenddel nagyobb összeg esetén 1% körül van azok aránya, akik a díjfizetés miatt nem jutnak indokolt ellátáshoz. A mai magyar narratíva álszentségét jellemzi, hogy pillanatnyilag a világ 5 azon nemzete közé tartozunk, ahol a legmagasabb a lakosság zsebből való egészségügyi hozzájárulása - csak épp hálapénz vagy magánorvos igénybevétele formájában.

Nincs racionális érv egyfajta Nemzeti Egészségügyi Hozzájárulás bevezetése ellen. A rendszernek természetesen emberségesnek kell maradnia, csak szimbolikus összeget társíthat egy-egy orvos-beteg találkozáshoz. 400 forint vizitenként, a kevésbé módosakra tekintettel 4000 forintos havi és 10 ezer Ft éves plafonnal; mentes volna minden mentővel beszállított beteg, a gyerekek 18 éves korukig és a kismamák. A kisnyugdíjasok minden év januárjában visszakaphatnák az előző évben befizetett összeget. Az adminisztráció az EESZT révén minimális lenne.

A befolyt összeg kizárólag kórházi étkezés javítására és nővérek jutalmazására volna fordítható; kivétel a háziorvosi ellátás, ahol az összeget a praxisok önállóan használhatnák fel. Talán segítene az ellátatlan háziorvosi körzetek számát csökkenteni.

Egyetlen kérdés maradt nyitva: hogy új szolgálati jogviszonyuk alá nem írásával az egészségügyi dolgozók rá tudják-e a közeljövőben venni a kormányt a régóta szükséges párbeszédre.

 


2021. január 21., csütörtök

Beiktatás

 



Az elegáns étterem VIP-asztalát egyetlen nemzet tagjai ülték körül. A miniszterelnök a kivetítőt bámulta, a sámán a levegőbe rajzolgatott. Minisztere bosszúsan a körmét piszkálta.

Ott lebzselt a külügy vezetője is.

A kamerák Bruce Springsteent mutatták, amint gitárja húrjaiba csap.

- Vér tapad ehhez a beiktatáshoz – morogta a sámánügyi miniszter. –  Vér és káosz.

 - A legdurvább támadás a szólásszabadság ellen Goebbels óta – kontrázott a külügyér is.  Ingerülten 
turkálta Kék Homár Kóstolóját.

- Legfőbb ideje volt az öreget trotty hullarablónak aposztrofálni – borzolt minisztere hajába a 
kormányfő. – Stratégiai megérzéseink működnek.

Derűsen megigazította sztreccsnadrágját.

Szervírozták a lazactatárt.

- A nemzet Nimródtól eredeztethető küldetése, hogy fényt árasszon a világban. Nem nézhetjük bénán, ahogy megnyomorítják a jobboldali gondolatot – hördült föl a sámán. Ujjával dühös köröket húzgált egy osztriga köré.

Elhessentett egy arra ődöngő, kövér legyet.

- Én szívesen kiutazom, és konszolidálom a helyzetet. A Miniszterelnök Úr Fia segítségével egy katonai művelet sem esélytelen – vetette fel a külügyér.

A kormányfő szeme felcsillant.

- Kerecsenszárnyat látok. Kedvező jel – bólintott a sámán.

A miniszterelnök borzalmas erővel az asztalra csapott. A dagadt légy zúgva fölröppent.

- Régen az ilyet… Mindegy.

Kihozták a flambírozott angolnát. Amint emelte halkését, a kormányfő csuklóján pár elegáns óra 
csillant meg.

- Ez a kis népek fátuma, a szakadatlan küzdelem.

Elemi erővel csapott a sámánügyi miniszter fejére. Fekete zúgás jelezte, hogy a potrohos légy megint megmenekült

- Nincs jelentősége. - A miniszter bánatosan leemelta fejéről a halkés nyelét díszítő smaragdot.

– Irracionális támadásokat indítanak, csak hogy megtörjék szuverenitásunk.

- Igen. Nézd, ott van a J. Lo is… Beteges.

A kormányfő újra óriásit paskolt, ezúttal az ablaküvegre. A golyóálló tábla meg sem rezdült. 
A szőrös vénség dongva kapott szárnyra.

Nürnbergi meglepetés-kolbászkákat szervíroztak, a miniszterelnök alig fért leggingjébe örömében.

– Sok csatát megvívtam már, de ilyen szupit régen ettem.

A wasabiért nyúlt. Alkarján az óragyűjtemény megcsördült.

- Mindenki a mi szuverenitásunk piszkálja.

Ölébe ejtette az asztalkendőt, és átmenet nélkül irgalmatlan pofont kent le a tigrisrákját tunkoló sámánnak. - Megvagy, gazfickó! – kiáltott velőtrázó hangon.

Leengedte kezét. pohos légytetem hullott a szőnyegpadlóra.

- Rossz ómen. A téli légy elpusztult, sötét árny jő a bőség korszakára – masszírozta arcát a sámán.

- Ne prézsmitálj már. - A miniszterelnök vállat vont. - Nincs kímélet. A hatalom művészete ezt 
diktálja. Barát vagy ellenség, nincs más.

Gondterhelt pillantást vetett a kivetítőre, szerencsére a lányok megérkeztek a harmadik fogással: 
mangalicaszusi közelgett ponzuszószszal, és kelyhekben szakéval öntözött szarvasgomba. 

Egy őrnagynő tapintatosan levette a hangot az agg elnök intoleráns szónoklatáról. Csönd támadt, csak az őrlőfogak finom csikorgását lehetett hallani.

2021. január 11., hétfő

Fólia

 



A Forbes magazin decemberi száma szerint 2020 legdivatosabb ruhadarabja a fóliasisak volt. Viselése előnyös, jól mutat politikuson és az átlagpolgáron egyaránt, textúrája különösen háttérhálózati szakemberek, gyíkemberhívők, professzionális maszktagadók és vakcinarettegők megjelenését dobja fel

Azonban nincsen árny fény nélkül (vagy fordítva?). E csillogó kiegészítő viselése nem teljesen veszélytelen. Tökfödője miatt zuhant le például gőzhajtású rakétájával az amerikai Mike A. Hughes, aki a magasból kívánt megbizonyosodni arról, hogy a Föld valóban lapos. Sajnos visszafelé nem nyílt ki abroszokból barkácsolt ejtőernyője.

Szerencsésebb véget ért az olasz Zuccone házaspár, akik kocsijukat eladva motorcsónakot vásároltak, hogy kihajózzanak a földtányér szélére. Lampedusa szigete felé vették az irányt, de iránytűjük használati utasítása elázott, és eltévedtek. Életüket egy Bansky nevű utcai festő rózsaszín migránsmentő hajójának köszönhetik. Később Ustica szigetén két hétre karanténba  kerültek, de a táborban nyüzsgő gaboni lakosokkal várakozáson felül kijöttek, rituális törzsi maszkokat készítettek, valamint megismerkedtek a hastífusz főbb ismertetőjeleivel.

E matt fejvédő újabban a magyarság körében is népszerűvé vált, ami nem csoda, rólunk egy leibachi krónika már ezer éve följegyezte, hogy kerecsenszárnyas íjainknál és vízibivaly tülkeinknél csak csavaros észjárásunk félelmesebb. Márpedig az egészséges gondolkodás járványok idején tudvalevőleg fölértékelődik. Egy német, amerikai, esetleg orosz vakcinától idegenkedni pusztán azért, mert a logisztikát bonyolító bagázs fő kommunikációs eszköze a furkósbot (plusz 10 év titkosítás), természetesen észszerű, legföljebb némelyekben támad keserű szájíz, hiszen oltás ellen hergeltek már híveket, akkoriban erős influenza idején a Kárpátok ölén. Igaz, a vakcina a minősített pancserkormányzás miatt még hiánycikké sem válhatott, olyan mennyiségben gyártották idehaza.

Tapasztalt asztrálterapeuták szerint a bizalmatlanság az ellenzéki szavazóbázis soraiban amúgy is erősebb, ők az asztrálfényre érzékenyek, így a magas spirituális erők könnyebben rájuk találnak. A kormánypárt hívei többnyire hegyes vidéken lakozván (Zöldmál, Sashegy, Rózsadomb) optimistábbak, de őket meg az univerzum magasba törő energiaszintje nem támogatja kellőképp, így maszkviselés-tagadással kénytelenek opponálni. Az esékenyebb völgyi fóliások már egyszerű fizikai okokból is kitettek, lévén az alacsonyabb energiák - ld. elektromos pókhálók! - megrekednek az alacsonyabb övezetekben, főleg a padlón és sarkokban. 

Hoppá!

A fóliasatyak azonban hiába elegáns viselet, az evolúció könyörtelen törvényei szerint a vakcinatagadók tartós ragály esetén lassan kiszelektálódnak. Eme tény csöppet sem szimpatikus, de ez van.  Rüdiger von Hausschuhe, neves bajor virológus odáig ment friss véleménycikkében (Thüringer Allgemeine, bezúzva), hogy az oltakozás magyarság általi elutasítása lényegében a herderi jóslat beteljesülése, a jelenség által egyben a bajorság (melynek 80%-a ismeretlen okokból hajlik az oltakozásra) végre méltó revanst vehet a pozsonyi csatában elszenvedett elemi erejű vereségért.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       


Arany lapjaink

 





X.Y. vírus és miniszterelnök ruganyosan lépett föl a pulpitusra. Divatosan buggyos nadrágját átmenetileg eltakarta a faburkolat.

Megkezdődtek a napirend előtti felszólalások.

H. Kamilló honatya kérdésére X.Y. határozottan cáfolta, hogy személyesen hozta volna be a koronavírus második hullámát az országba. Elmondta, mindvégig szigorúan tartotta magát a „Több Balaton, kevesebb Adria” elvhez, ezért balatoni tartózkodásánál egy nappal rövidebb ideig hajókázott a festői horvát szigetvilágban. Egyébként sem tartja elegánsnak, hogy bárki saját – közvetlen vagy közvetett - tulajdonú szállodájában nyaraljon.

Z. Szaniszló fölvetésére, hogy miért kormányközeli összeröffenések képezték az első gócpontokat szeptemberben, X.Y. az ellenzék magába forduló életmódját hibáztatta. Leszögezte, a romkocsmák mélyén merengő, állástalan diplomásoknak még a járvány terjesztéséhez sincs tehetsége.

N. Tasziló ezután megkérdezte, szomszédainkhoz képest miért csak hónapos késéssel rendelte el a kormány a polgárok kontakt találkozásainak korlátozását, miközben minden számunk duplája volt a szomszédos mutatóknak. 

X.Y. találó „sorosgazdival” válaszolt.

N. Tasziló személyes érintettségére hivatkozva „putyingazdival” kontrázott, sőt belengette egy szubkontra lehetőségét is.

V. Bogyiszló honanya következett. Állítására, miszerint a kormány valamiért nem kívánja potenciálisan fertőző polgártársaink kiszűrésével és átmeneti kerülésével kézben tartani a helyzetet, X.Y. a magyar karakter sajátosságaira hívta fel a figyelmet. Röviden idézett A. Moravia Unalom, majd G.G. Marquez 100 év magány című művéből is.

V. Bogyiszló közbevetésére, miszerint legalább keletre figyelnénk, ha már állítólag onnan fúj a szél (az élelmes honanya közben okostelefonján a “death”, “corona”, valamint “Taivan”, “New Zeeland”, “Vietnam” és “South Korea” szavak bepötyögésével adatokat is szolgáltatott – terített durchmars!), X.Y. adventi elmélyülést és krumpliban gazdag Karácsonyt kívánt (Fedák Sári).

D. Ulászló ugyancsak az ellenzéki padsorokból azt kérdezte, mi magyarázza a járványkezelés kaotikus számait. X.Y. felhívta a honatya figyelmét, hogy a járvány nem politikai kérdés; most, hogy sikerült megállítani a Soros-hálózatot, gender akcióterv helyett az ereszcsatornák korszerűsítése élvez abszolút prioritást.

X.Y. népszerű virus és miniszterelnök ezután viszontválasszal is élt. Kifejtette, képviselőtársai higgyék el, a virus valójában nem ő, ez hatalmas félreértés az ellenzék részéről. G. Poroszló padja mögül tiszteletlenül felugorva röviden tájékoztatta, hogy az Alkotmánybíróság 3048/2020 számú határozata szerint minden közszereplő tűrni köteles, ha egy közéleti vitában vírusnak nevezik.

X.Y. e ponton mérgében a teljes ellenzéket lekolbászozta. Hozzátette, hogy csak az Európai Néppárt állhatatos tagjaként fogalmaz ilyen visszafogottan.

Napirend végeztével Házelnök Úr javaslatára a Tisztelt Ház egyhangúan megszavazta, hogy a vita az 1886 óta vezetett Országgyűlési Almanach arany lapjaira fölkerüljön.

2020. december 3., csütörtök

Blaszfémia

 


Most, hogy egy aczéli teljhatalommal felruházott hivatalnok, lényegében neves kocsmai harcos és amatőr popzenész az elmebaj határát súroló agitprop dolgozatában hatmillió halott nevét vette tisztátlan mód szájára, megmozdultak a betűk a klaviatúrán. Ez így helyes. Az illető visszavonta, de bizonyos szavak nem szállnak könnyen el.

Másnap meg egy másik pofa csúszik le pucéran az ereszen.

Eljött az ideje leszögezni: Krisztus én vagyok. Mi vagyunk, magyar polgárok, kik orzott javakon nem osztozunk. A túlsúlyos, agilis figura, ki kommunikációjában mára, hallom a felhördülést, Szálasit idézi, s a feje körül zuhogó, üszkös gerendákra fittyet hányva tökéletes átéléssel nyilatkoztatja ki naponta, a győzelem már csak karnyújtásnyira áll, szóval a köpcös svindler rég felállította komornyik-hadtestét. Sajnos mameluk-osztaga mára a pszichopatológia és az emberi érzés minden határán túlra keveredett. Véremre és húsomra áhítoznak.

Hiába vertem ki a kufárokat a templomból, visszafurakodtak, és most az arany oltár körül tobzódnak.

Rókafiakként nyomulnak elő rókalyukaikból, a Meszaros&Tiborz cég munkavállalói, violens, verbálisan tűrhető, piperkőc csürhe; erőszakot tesznek Sion lányain, Thalia lányait hegyes vasakkal döfködik, bárha sejtelmük nincs, miért. Engem lépcsőn lerángattak egy tisztátalan, bűzös pincébe, ott mindenemtől megfosztottak: a fejemre hágtak, mellkasomra álltak, nyelvemet átszúrták tövissel.

Tökmag Jankók. Csupa senki, gnóm, nyavalyás, talmi; einstandolni tud, zabálni pukkadásig, a brancson kívül esőt letapossa, dagadtan és illatosan megtölti a Bazilikát, s míg zsolozsmázik, eszébe sem jut, hogy segíteni lehetne a nélkülözőn.

A kórházi betegtől tartanak, nehogy híre menjen, mi zajlik a falak mögött. Miként fuldoklik odabenn a vírustól, mit személyesen hoztak be az Adriáról; holtukban aztán egymásra hányják őket a csempén, mint a rönkfát. Ágáltok, vastag leplekkel igyekezvén borítani a valóságot, vastagabbal, mint Csernobil örömhírét az elvtársak anno.

Bizony mondom nektek, a vámosok és a cédák megelőznek majd benneteket Isten országában.

Mert Krisztus mi vagyunk. A maradék, kik megvetünk benneteket; elhíztatok, hajatok kihullt, félnótás malőrök mérgezik mocskos murijaitokat. Az ördög vakított meg benneteket. Semmit nem láttok már a folyó vizében, saját arcotok sem, csak a rettegés sárga kavargását, mert tudjátok, lesz még egyszer tisztességes nyomozás Magyarországon.

Könnyebben kel át egy teve a tű fokán, mintsem ti zavartalan élvezhessétek kincseiteket. Lúzerek.

Toporzékoltok, rikácsoltok, közben az államgépezet rohad. A vissza nem térő esély elveszett. Eddig nyílt horizontotok: földrablásig, pár sportcsarnokig, ércvasút-pirosig Vál zöld ligetén. Gyötörni a máseszméjűt, ez megy; Hunnia mezején pedig csak szabad nép tesz csodát, nem a NER-szélhüdt.

Undorító váladékot öntötök szemembe, testem sajgó lámpásába, mert nem tudjátok, boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. A szellem ruhája nem új, a módszer is régi, és én mondom néktek, az lesz majd a végkifejlet dettó.

Pedig lehetett volna belőletek egy jó kezdőcsapat is.

 

(A szöveg Máté evangélista, Ady, Berzsenyi és Orbán Ottó sorait is felhasználja.)

2020. szeptember 3., csütörtök

A hazafi

 





A m’wabai sajtóban nagy megrökönyödést keltett, amikor Ricky Silver, az addig inkább ezüst fogsoráról ismert stand-upos bejelentette, pártot alapít. 
Jóbarátai pszichiátert ajánlottak, távolabbi ismerősei Rorschach-teszteket dugtak az orra alá. A romkocsmák mélyén merengő értelmiség fölzúdult. 
Johnny N’Dvad, a népszerű miniszterelnök pezsgőt bontott.
A meghökkenés akkor vált általános felháborodássá, amikor kiderült, Silver a pártot Rezsimentes M’wabai (RM) néven jegyeztette be. 
Az értelmiség demagógiát kiáltott. Johnny csuklani kezdett.
Silver másnap egy Insta-posztban kifejtette, a párt nevével csak arra kívánt utalni, M’wabai összes fűkunyhójának tetejét napelemmel kívánja beborítani. A műveletre szerinte 2 kormányzati ciklus szükséges. 
A magyarázat további része elmerült a szitoktengerben. 
Így sajnálatosan kevés sajtót kapott az az esemény is, melyen a párt egyes számú tagkönyvét Ragyás M’bamba, egy emigrált fizikus vehette át. Az illető egyébként Didier Drogba kuzinja volt, és pár évig a MIT (Cambridge, Massachusetts) Alternatív Energiai Tanszékét vezette.
Johnny N'Dvad azonban megneszült. A komornyik-sajtót gyilkos anyagok lepték el. De Silveren, aki nyíltan omniszexuális volt, fűkunyhóját Bob Marley, Jordan Peterson és Ferenc pápa portréi díszítették, ráadásul legsikeresebb poénja saját emésztéséhez kötődött, nehéz volt fogást találni.
Az érdekes fogsorú művész saját Youtube csatornát indított. A felvételeken dorbézolt, más alkalmakkor elmélyülten a kertjében barkácsolt, de volt, hogy csak az orrát piszkálta. A háttérben azonban minduntalan föltűnt M’wabai, változatos tájai, olykor látványos drón-felvételeken, rúzsos szívecskékkel vagy a napsütéses órák idősoraival összefirkálva.
Johnny N'Dvad tajtékzott. Az értelmiség fanyalgott. Mindenki Silver számításainak hátterét firtatta, a csavaros agyú bajkeverő erre egy hétvégi podcastban fillérre levezette, hogy egyedül W. Butcher aktuális szerződéseit a jó erkölcs sérelme címén megsemmisítve a költségvetési bevétel két ilyen projekt finanszírozására is képes volna. Annyit elismert, terve feltételezi, hogy M’wabai jogalkalmazói az erkölcstelenséget erkölcstelenségként defíniálják, ami kétségkívül necces. De a legjobb projektnek is akad Achilles sarka.
A Youtube-videók nézettsége magas volt, ennek ellenére a közvéleménykutatók rendre a hibahatár alatt mérték a pártot. Silver válaszul Megújuló Operatív Törzset hozott létre, a vezetésre személyesen Elon Muskot kérte fel. Az ismert mágnás dél-afrikai gyökereire tekintettel elvállalta a tisztséget, egyetlen kikötése az volt, hogy a szegregált m’wabai zsákfalvak kunyhóit saját napelemes tetőcserép-rendszerével szereli fel. Cserébe annyit kért, hogy a projektet referenciaként használhassa.
Az agit-prop média a nemzeti vagyon elkótyavetyélésétől zengett. A ellenzéki pártok is közleményben ítélték el az együttműködést megbontó ötletet.
Silver ekkor Nemzeti Rezsimentes Köröket hozott létre. Haknijai végén a fiatalok yukkalevél, cukorspárga és napfény segítségével piezoelektromos mobiltöltőket barkácsoltak, majd banánpálesztől mámorosan az addig tavaszonként rendre a homokba szikkadó, tabuként tisztelt hegyi vizek mezőgazdasági felhasználásáról vizionáltak. Silver a parti végén csak arra kérte őket, hogy a banánhéjakat apró darabokra tépve dobják a szemétbe; ne kérdezzék, miért.
Johnny N’Dvad is bekeményített. A Várhegyen ágyúkból és marsallbotokból rendezett kiállítást, körülötte beton harcállásokat épített ki, fedezékbe vont pár minisztert. Az államfővel rosált, az óvónőképzést a Belügyminisztérium alá rendelte. Hírek keringtek a kancsuka bevezetéséről is az államigazgatásban.
Így álltak a dolgok 2028 márciusában, amikor Johnny az AU nyomására választásokat volt kénytelen kiírni. A kukák körül egyre gyűlt a banánhulladék.
Egy hajnalon Silver kunyhója küszöbén térdelve az üvegszilánkokat söpörte épp össze. Éjszakánként krikett-ultrák hajigáltak mindenféle törékeny tárgyat otthonára.
- Miért csinálja ezt, Ricky? – kérdezte a Reuters helyszínen tartózkodó tudósítója. Körbemutatott. Nagy erőfeszítéssel igyekezett túlkiabálni a kertet gyűrűbe vonó Nemzeti Együttműködés Asszonykórus vad átkozódását.
Ricky fölállt, kezében a szemeteslapáttal.
- Talán hazaszeretetből – válaszolta, és köpött. Hátat fordított, és a kukába ürítette a csillogó törmeléket.