Kultúrharc

Johnny N’Dvadnak egyetlen szenvedélye volt: a nsamba (gekkózsírban tocsogó varacskoskolbász) és a krikett. A dzsungel lomberdejének egyhangú tömegét mindenfelé impozáns krikett-stadionok törték meg, kellemes kongásuk fátyolként borult a környékre. Johnny szeretett büszkélkedni országa krikett-sikereivel (sőt néhány pohárka N'wsamba - zavaros, fehér pálmabor - elfogyasztása után a szomszéd államok krikett-sikereivel is el-elbüszkélkedett, ami olykor diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett).

Kedvenc csapatát azonban kisfiús hűséggel követte. Kangaboo bambusz-helikopterén járta be a kontinenst, masszív alakja rendre feltűnt a lelátókon. Csodálkozásra legföljebb az adott okot, amikor egy kameruni visszavágóra a zürichi Sparen AG Bank érintésével utazott, de ezek az esetek nem kavartak különösebb hullámokat.

A stadionok fenntartása azonban nem kis fejfájást okozott az ágrólszakadt, elefáncsapásoktól szabdalt települések vezetőinek. De ezek a csavaros eszű fekák valahogy csak megoldották a dolgot. Elvégre egy krikett-stadion kiválóan alkalmas spartakiádok, koncertek, hagyományőrző versenyek, de még politikai rendezvények számára, így esett, hogy egy szép napon Fatty Lui, a parlament tiszteletben megritkult hajú elnöke is nagygyűlést tartott a 400 főt számláló Mpomba falucska tízezres stadionjában. 

A mindig joviális politikus papír nélkül kezdte mondandóját. A tömeg megadóan csápolt. A helyi iskolák es nyugdíjas-otthonok egészen kiürültek, a közmunkások seprűi is raktáraikban maradtak, csak a földszinti WC-ben dolgozott még két takarítónő. 

Előző nap front szaggatta föl az eget  az ország felett, a folyosókon azóta is kövér vízcseppek tocsogtak az ugyanilyen kövér vödrök mélyén. 

Az asszonyok négykézláb ereszkedve, apatikusan suvickolták a követ.

- A M`wabai kormány elleni áskálódást újabban felváltotta az egész nemzet ellen indított, átfogó támadás - kezdte beszédét a szónok. – Az aknamunkát az Afrikai Unió politikai önkénye szponzorálja. A harcban mindig azt támadjak, aki elöl áll. 

A B-közép rajongói tapsban törtek ki.

- Az ellenünk indított kultúrharc kíméletlen eszközökkel zajlik - hárította el az ünneplést a csüggeteg bajszáról (is) híres államférfi. – A háttérhatalmak háromdimenziós nyomtatóval állítják elő a teljes spektrumban piacra dobható ügynökeiket. Immár folyamatos az elnyomás.

A B-közép dübörgése mennydörgéssé erősödött. 

A stadion tetején kukkoló röhögőmajmok ijedten  megkapaszkodtak.

- Márpedig M`wabai a mienk! Az Unió meg kíván fosztani minket nemzeti önazonosságunktól. Azt szeretné, hogy permanens identitászavarral küszködjünk, csak mert nemzet akarunk maradni - vagyis virtigli, szuverén m`wabai! Mégpedig olyan, akinek még az unokája is m`wabai lakos lesz!!

A nyugdíjasok tomboltak. Pár iskolás az utolsó sorokban köpőcsövezni kezdett. 

Lui megtörölte homlokát. Eszébe villant a három leány,: az egyik Zürichben, a másik Heidelbergben tanult, a harmadik Luisanában volt épp jótékonysági táborban... Gyorsan elhessegette a rémképeket.

- A definíció nehéz, szerencsére a múlt rugalmas. Minden adott ahhoz, hogy a jövő is a kívánt irányba álljon.

Kezét magasba lökve, büszkén pillantott körül. A  lelátó ünneplésben tört ki, a takarítónők is lassan végeztek munkájukkal. Szuszogva gyűjtötték össze rongyaikat.

Nem lenne egyszerűbb simán azt hívni m`wabainak, aki beszéli a nyelvet, és idevalósinak érzi magát? – kérdezte az egyik, egy girhes SZTK-szemüveges. 

Társa, hosszú, fakéreg bőrű asszony, megvonta vállát. Rémlett neki valami, előtte húsz évig gimnáziumban tanított. Csak egyszer rosszkor fintorodott el, cecelégy szállt az orrára, és a tanáriban pont Johnny rádióbeszéde kezdődött.

Szél támadt, könnyű fóliasisakok sodródtak játékosan a gyepen, a stadion mellett már eszkábálták a pultokat. Beszédek után szoktak a nyugdíjasoknak ételt osztani, markos legények kezdtek hatalmas, „AU” feliratú badellákat adogatni lefelé a platókról,. Döngött mind, ahogy földet ért, egyik a másik után.