Évadértékelő

Johnny N’Dvad, M’wabai miniszterelnöke szenvedélyes évértékelő volt, aki sohasem tartóztatta magát a karakteres fogalmazástól. Ezen a fülledt februári reggelen R’wanzori egyik forgalmas aluljárójában ütötte föl tanyáját, hogy megossza véleményét népével.

A mikrofonállványt a non-stop újságos előtt helyezték el. A biztonságiak hamar megtisztították a terepet a sorban álló betűfalóktól. A világosítók bevilágosítottak, a hangosítók hangoltak (utóbbi némi nehézségbe ütközött, mert épp a hajléktalanok soros begyűjtése zajlott, az aluljáró csöndjét vad ordítozás, halálsikolyok és a rakoncátlan ellenszegülés más zajai verték föl).

A Z-típusú átvilágítását sikeresen abszováló sminkes szakavatottan levakolta a miniszterelnököt. Celluxszal megnyerő állásba rendezte az elbitangolt vonásokat.

Jupiterlámpák fénye árasztotta el a műveleti területet.

- Ma reggel közös korcsolyázáson vettem részt árvagyerekekkel – kezdte az interjút a kormányfő. Az izzadtságban fürdő slepp felhördült. - Elmondtam nekik, ez az év szüleik számára a csökkenő adók és növekvő bérek éve lesz. Nehezen összekuporgatott vagyonkájuk egyre többet ér. 2014-ben, úgy néz ki, sikerül végre levernünk a lakatot M’wabai kapujáról.

A mikrofonállvány bólintott, a személyzet is szakszerűen tapsolni kezdett. A lelkesedésben Jupiter-lámpák zuhantak a kövezetre. Távolabb egy oszlopnál Kalasnyikov koppant, spontán lövések dördültek. 

A magasból pirosfenekű bólogatómajom zuhant alá.

- A rezsicsökkentés legalább egy százalékkal mérsékli a családok össz-megélhetési költségét. A gazdag, magasabb rezsijű családokét természetesen nagyobb mértékben. Minden épeszű m’wabai polgár képes fölmérni ennek jelentőségét. Szerintem ez a korszerű közszellem, ez a modern közgondolkodás, mindaz, amit ma m’wabai életösztönnek nevezünk.

A mikrofonállvány csuklani kezdett. Eszébe jutott, nemrég azt olvasta, hogy soha ennyi ember nem nyomorgott M’wabaiban ... Kétségbeesetten próbálta  törölni memóriájából a hibás adatot. Ráadásul a valuta értéke negyedik éve folyamatosan zsugorodik … Brrr.

Az állvány óriási levegőt vett. Erősen igyekezett benn tartani.

- Bárki láthatja, akinek nem bibircsók nőtt a szeme helyén, hogy országunk nemzetközi tekintélye helyreállt. Munkahelyek százezreit, bocsánat, millióit teremtettük meg. Polgárainknak kiszámítható jövőt, példás biztonságot kínálunk – sorolta a miniszterelnök.

Egy hajléktalannak valahogy sikerült kiszabadítania magát a biztonságiak szorításából, a kamerák elé ugrott. - Személyesen törted ketté az életem, Johnny! 20 év után kiraktak, a saját cégemből! Csak hogy az ángyod golyvás húgának ajándékozzák! – kiáltotta a fékevesztett alak, rózsaszín nyelve csapkodott sötét arca közepén. 

– Egy százharminc kilós, vízfejű bakfisnak! - Kétségbeesetten igyekezett kiszabadulni a közbegyűjtők szorításából. 

A dulakodás közben töltőtoll zuhant a földre. Aranynak tűnt, végén hatalmas rubinnal.

- Most mit bámultok?! – ordította a torzonborz otthontalan. – Az aranydiplomámhoz adták! Ha kell, éhen halok, de ezt nem adom el!!

- A keresztény-nemzeti értékek elmélyítéséhez óhatatlan szükség volt az elmúlt négy év kitartó munkájára  – folytatta Johnny N’dvad zavartalanul. - Mi, tősgyökeres m’wabaiak hiszünk abban, hogy a jövőben még erősebbek és sikeresebbek leszünk. Úgy látom, lassan sikerült megfordítani a lelkekben néha már a fáradás felé araszoló érzéseket.

A mikrofonállvány a szája szélébe harapott. Képtelen volt kitaszítani agya egy hátsó rekeszéből a lagújabb ENSZ-felmérés eredményét, ami szerint mára M’wabai a legdepressziósabb ország Afrikában. Közhangulat szempontjából a szaharai kísértetvárosok is megelőzik.

- Elfelejtetted fikázni az Uniót, Johnny – súgta egy kommunikációs tanácsadó hátulról. Csimbókos hajú öregasszony küzdött a közelben, meghallhatta a tanácsot, mert ahogy a kijárat felé toloncolták, még hátrakiáltott.

- Ti még a rabszállítót is uniós pénzből lízingelitek, kóficok!

Fehéren villant a haja, szeme villámokat szórt, amint betuszkolták a szürke nyúlketrecszerűségbe. 

- Pontosítok: az uniós pénz cirka 80 százalékából – mosolyodott el Johnny N’dvad. – 20 százalékot visszatartunk, személyes költségekre. 

Arcára kisfiús derű ült ki. Egy rosszul aládúcolt vonásból vakolatdarab vált le. 

Odafent hatalmas erővel megzendült az ég.

- Mennünk kell – mordult a miniszterelnök idegesen, és megnyalta szája szélét. Torkig volt már ezekkel a monszun idején menetrendszerűen jelentkező, özönvízszerű felhőszakadásokkal. 

Hóna alá  csapta a mikrofonállványt. 

Autogramvadász tanti állította meg, a miniszterelnök tolláért nyúlt, sietősen aláfirkantotta a nevét. Színarany íróeszköz csillant a kezében, zománcdíszítéssel, a vége egyetlen hatalmas, vérvörös rubin volt.

A födémen dobolni kezdett az eső, a víz patakokban szakadt a kijárók lépcsőin lefelé. Johnny fürgén lesöpörte magáról a csápoló karokat,  sebes ügetésbe váltott. 

A lámpák kialudtak, az aluljáró félhomályba borult. 

Csak egy kis klottgatyás klapec vette észre, hogy a testőrök gyűrűjében tovasiető kormányfő valójában pucér: meztelen pocakja remegett, púderezett tokája hevesen hullámzott, a deres himbi-limbi csüggedten fityegett. 

Súlyos talpak csattogtak a kőlapokon.

- Toljad már a mikrofon-sérós valagadat be a tyúkszaros helikopterbe, de gyorsan! – ordította fentről egy türelmetlen hang. Szakadt a víz, mint a pokol tornácán. 

Az égen tébolyult, lila felhők száguldoztak.

A téren csak néhány elárvult Krishna-hívő maradt, a vakító villámcsapások fényében maracuja-pecsenyét osztottak a hosszú sorokban kígyózó városiaknak. A bevett Krishna-vircsaft zajlott itt is, ezek szerint.

A kis, klottgatyás klapecra nem figyelt senki. Kis ideig toporgott, végül vállat vont, és zsebre dugott kézzel odébb állt.