Utolsó történet Johnnyval

 

(Bizarr)

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő, praktikus lépései roppant imponáltak a délceg politikusnak. Korábban foglalkozott Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, de csak arról győződött meg, a hatalom pipogya gyakorlása fölös kitérőkhöz vezet. (Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”, állítólag pillaremegéses rohamot kapott.)

Szép őszi este volt. Johnny a teherautó-lakkal dukkózott fő-fűkunyhóban ejtőzött, a carrarai komódot a legszűkebb konzulensi kör vette körül, a legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze maga a főni. 

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. Bomló dög fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, mindez szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost. 

Johnny csak ásítozott. Talpát vakargatta a szöges bőrsaru alatt.

- A zebra őshonos állat, mi csak ápolgatjuk őket. Már ha patavész törne rájuk.

Közben azon rágódott, hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos médialakájok arcát saját váladékaikba? Micsoda idők! Az öreg szeszcsempész szintén nagy ideál volt, jelmondata: “Rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, ezért úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

A miniszterelnök bosszúsan rázta meg fejét.

– Nem hagyhatjuk annyiban, Fatty. Holnap a legnagyobb zebrát kinevezzük főkonzulnak. Éjfélkor megjelenik a közlönyben. 

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

- Vegyetek méretet a faráról. Hogy hová üljön a parlamentben.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantotta Kids. – Megjegyzem – kapcsolt árut rögtön -, Donald még mindig nem adta vissza a turistaengedélyem. Most mi legyen?

- Hja, akik faliújságon tárgyalják ki a hadititkaikat… De szerintem javulni fog a helyzet. 

Fatty titokzatoskodott, végül összemosolyogtak a főnökkel.

- Vegyük a komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Mi lenne. Zuhanunk.

- Nem baj. Lenullázzuk a multik árrését. Meg lehetne adóztatni azokat is, akik nem ellettek eleget.

- Meg a válásokat is, Főni! Vagy be lehetne tiltani a nevetést! Ne tűnjön föl, a lakosoknak lóg az orra.

- Jó ötlet. - Johnny saját orrát csavargatta.

– A háborúra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat. Megüzenjük a népnek, éhínség következik. Aki tud, jegyezzen békekölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok; mint a régi szép időkben... Feje búbján kopasz volt, homlokán két szarvszerű dudorral, halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett rá (és az is, aki valami okból kimondta a szót, hogy kecske).

Tekintélyét bőrszínű, nadrág fölött hordott úszógumija csak még inkább kiemelte. 

Április volt, Crossed Eye rituális föláldozásának hava. Nyugtalan idők. A lázongó pénzügyért nem szerette, ha tehette, sértegette, elpuhult kéjencnek csúfolta, máskor trágár mozdulatokkal nyújtotta csókra a kezét. Adatvédelmi okokból most mégis egy nímandt kellett oltárra vonnia. A nyomozást még egy darabig lehet késleltetni... De azt a birkát is utálta, amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Az ilyet nevezik historikus poénnak. 

Most azonban még, úgy tűnt, van idő. Johnny műveltségének köszönhette, hogy a legtöbb helyzetre talált megoldást, ezért is igyekezett kerülni az áprilist, és főleg a márciust. A félhomályos folyosókat, gyanús üzeneteket, az ismeretlen gárdisták csörtetésének zaját... Golyóálló helikopteren közelítette meg a helyiséget, is ahová a legtöbb király gyalog jár.

Feszengett, mélázott a bambuszkanapén. Kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta, ilyenből az egykori kolostor minden szobájában tartott egyet: harmincméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt kolosszus, amint hívei körében dekázgat. (A művész sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot; napokig nem volt szíve levágni a kezét.)

Egyre tépelődött. Cirkusz még jut a népnek, de a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat, és kenyérből is egyre kevesebb akad. A fafejű nigeri bürokraták gáncsoskodnak. A kölcsön lassan aranyáron, Donald meg csak ígérget, egy szavát nem lehet komolyan venni. Elfoglalt, persze, egy birodalom gatyába rázása nem nudli. Csak ne keverné a helótákat a zigótákkal, a súlyadót a mérvadóval; a hajlakkot a kéjlakkal... 

Szóval recsegett-ropogott minden.

- Ne mártsuk azt a B-kategóriás mamelukot aranyba? Alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a  csöndet Kids, vélhetőleg még a bankügyre utalva. – A fémbe fagyott testet kiállítanánk az arany oroszlánok mellett, tudjátok, a Bank aulájában. Olyan lesz, mint Han Solo. Sajnos már elfelejtettem, melyik epizódban.

Fatty csak a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben forogtak, már jó ideje olyanok voltak, mint két, a feje elején kiugró céklagumó. Homlokán a vastag bőr megrándult, mint aki épp kapcsolatot próbál teremteni a normalitással.

Időbe tellett, mire megenyhült.

- El van fogadva, Kids. Özvegyét jól megkorbácsoljuk. A fiát is megerőszakolhatná valaki.

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott valaki, bár nem biztos, hogy ugyanarra gondoltak.

- Hallottátok? Donald megegyezett végre az oroszokkal – váltott topikot a legendás bajusz tulajdonosa. - A szásák kivonulnak Ukrajnából, Donald meg Grönland alól. De félek, nem lesz belőle semmi. A répafejű csak vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette közbe sarkából a kotnyeles bolond. - Mértékét mindig az importáló ország szabja meg, de ő is fizeti: a bonyolító cég, vagy a fogyasztó. 

Ez a mamlasz W'rga folyton a körmét rágcsálta. Most sámliján kuporgott, beolvadva környezetébe, akár egy  vályogtégla. Persze szava is annyit ért.

- Szamárság – morogta Johnny is. Hirtelen Poppeán kezdett merengeni, az emlék éles késként hasított elméjébe.

Rezignáltan legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt, csak terhesen könnyelműen hasba rúgta, s bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át: a szervet, mely ivadékaiknak életet adott... 

Johnny tekintete elborult. A hátralévő időt inkább verseléssel és énekléssel kellete eltölteni, határozta váratlanul el. Esetleg emlékiratai szerkesztésével, mint az a másik. 

Az ötlet egészen fölélénkítette. Tollforgatással ütni el az időt, meg esetleg  táncikálással, hárfával - igen! Csupa kreatív fortély. Szublimáció!. 

Aranyköpései már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe... Erre a sok talpnyaló megint szervilis ezüstszobrok tömegét tervezi fölállítani a köztereken. Ostobaság.

Minden csak hiúság.

Csak még a gazdasági minisztert, ezt a mini-Senecát kell száműzni valahogy. Esetleg valahogy öngyilkosságra ösztökélni... 

Kavarogtak a kígyózó gondolatok a fejében.

Öszerázkódott.

- Ki kell végezni pár gyanús oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt is.

Már nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait; ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő. A legújabb is, Insta-poszt a brillekkel kivert cipőkanállal… 

Még mindig jobb, mint egyre új adókat kivetni. Minden hónap idusán egy vagyonelkobzásos per, fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha inkább keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony, meggyújtva éjszakai lámpaként világítanának. Karbonsemlegesség.

Ez igen! Johnny fölpattant a kerevetről.

- És ha énb meg indulok a következő olimpián? Egyedül, persze, a döntőben. Valószínűleg megnyerném a kocsihajtást.

 Erre Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De újra elkalandoztak gondolatai, a hosszúkás felső szerv újra lehorgadt.

- Az ifjú pályatársak talán elvetik a sulykot.

Szeme már lángolt a feje tetején. Ő maga egyszer, tisztán emlékezett rá, elbóbiskolt Johnny egyik koncertje alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás. Éjszakái lucskosak voltak a halálfélelemről; de ez van. Hiába remélték, legalább Donald képes lecsillapítani az impulzív csiszolatlan gyémántot... erre az is csak figuráz.

Kétségtelen, Johnny jól tőrbe csalta az ellenzéket azzal a giganagy vonulással. És tavaly is elutasította a császári címet. 

A kérges szívet, mint egy vörös ártere, elárasztotta a remény. Ugyanakkor a keddi gyaloglásoknak sincs vége... Ezeket a nép körében népszerű, rituális vonulásokat Johnny kezdetben nem vette komolyan, hiányzik mögüle a fegyveres erő, hajtogatta. De már a kegyurak is kezdik rángatni az istrángot. 

A véget persze csak a mamlasz W’rga látta, a bolond, aki állítólag megálmodta, egy masszív vacsora utáni éjjelen. Igaz, még Johnnyt is nehéz sejtelmek fogták el olykor: mindig jól tanult, talán ez volt a baj, pontosan emlékezett mindenre. Hogy Caligulát például szitává szurkálták egy fénytelen sarokban. Nérót is véres öngyilkosságba hajszolták - skarlát kabátként rogyott a porba. 

Utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem! Legalábbis a bolond ezt állította.

Valójában, ahogy egy arrafelé szántogató gazda mesélte, a földön vérében fetrengő Néró, amikor megpillantotta a kivont karddal közeledő katonatisztet, először azt hitte, az a megmentésére jött. Így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad meglepetésszerű bukását követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött, mely csak a Meglepetések Évének végén, Vespasianus Africanus győzelmével csillapodott. Úgy hírlett, a köznép még sok helyen, főleg a nincstelentől lakott zsákfalvak mélyén még sokáig gyászolta a császárt. E különös népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években: az első a Kacagányos Kétfarkúak idején, egy másik Pátosz Brutusz alatt, a harmadik – az USA-ból kapott támogatás miatt persze a legveszélyesebb – pedig épp az Egységes Birodalom Születésének évében.

Az iskolázatlan perifériától eltekintve azonban Johnny N’Dvad emléke – akit a parlament fölé rendelt szenátus rögvest ki is átkozott – a köztudatban mint kegyetlen zsarnok (barbarus tyrannus) maradt fenn. A sudár politikus megítélésén a Central Respublika Rulez diadala is sokat rontott. Némely apokrif iratokban egyenesen Afrikai Antikrisztusnak ábrázolják. Ellentmondásos személyisége mégis számos alkotót ihletett meg: szerepel Leyen Asszony Csípős Receptkönyvében, sőt a fölszabadított (igaz, attól fogva folyton másnapos)  W'rga a szellemes Che How álnéven egész regényt írt róla.  A kritika szerint darabosan, mégis találóan ábrázolta, mint lesz egy cingár, folyton abuzált vidéki kisiskolásból fővárosi böllenkedőbajnok, borotvaeszű, bár anyagias közügyér, míg végül a baljós árnyak teljesenelhomályosítják látását.

Abban mindenképp konszenzus alakult ki, hogy Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni a lapaj főnök megítélésével. Elszórt források szerint afrikaszerte még sokáig népszerű volt (leszámítva saját honfitársait), így halála után elterjedt, valójában nem is halt meg. Az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó, jellegzetesen inkább köpcös, nagy dumás szélhámosok. 

Egy kapcsolódó mozzanatot, a „csalásra épített uralkodás” problematikáját dolgozza fel Che How másik híres történelmi regénye is, az “Mi a franc történt Őszödön?”.

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írja a megbecsült íróvá avanzsált ex-bolond találóan. „Antoniát, Claudius lányát például megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és gyorsan megölette, csak mert Poppaea ismert balesete után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg legtöbb vérrokonát, akik persze jórészt tagsági kártya vásárlása révén kerültek rokonságba vele. Közöttük volt az ifjú Aulus Plautius, akit kivégzése előtt meg is becstelenített, utána odavetvén: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Állítólag lakájai által elhíresztelte, hogy a fiú valójában anyja szeretője volt, aki viszonzásképp császári hatalmat ígért neki. Vagy mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea előző házasságból hozott gyermekét horgászás közben egy rabszolgával vízbe fojtatta, csak mert úgy hallotta, az az oviban néha vezéresdit játszik. Tuscust, egy másik strómanja kölykét, mellesleg Dubai helytartóját csak azért száműzte, mert a nyári medencék vizében engedély nélkül fürdött. Senecát, tanítómesterét is a halálba kergette, pedig, miután sikerült lenyúlnia bankszámláját, szentül megesküdött,  „inkább választja a halált, mint hogy a továbbiakban mestere ártalmára legyen”. 

Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett mérget küldött. Szabadon bocsátott rabszolgáit, akik minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel tette el sorban láb alól, miután kiürítette bankszámlájukat.

„És nem elégedett meg azzal, hogy szónoki művészetéről csak saját országában tegyen tanúbizonyságot. Elutazott Achaiába is a következő okból: a városok, melyek retorikai versenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy a citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki. Oly boldogan fogadta e megtiszteltetést, hogy azokat, akik a koszorút hozták, nemcsak elsőnek engedte színe elé, de legbizalmasabb barátai asztalához ültette őket. Amikor az egyik megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét túláradó lelkesedéssel fogadta, kijelentette: “egyedül az ilyen türkök tudnak zenét hallgatni, egyedül ők méltók az én művészetemre”. Üstöllést útnak is indult, és mikor Antalyánál partra szállt, Csalafinta Juppiter (vö.: Janus Hamrak!) oltáránál mutatta be a riadt helyieknek énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor 2)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, végül gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint cseppben a tenger, a tágabb összefüggés is... Szerző itt megakad. Mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és amikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfél millió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és képzett személyzet hiánya miatt eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik jelenleg is mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már valami háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja a köpcös úr szakszerű kormányzását.