Utolsó történet Johnnyval

 

(Bizarr)

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő praktikus lépései roppant imponáltak a terebélyes politikusnak. Korábban foglalkozott Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, de arról győződött meg, a hatalom pipogya gyakorlása csak fölös kitérőkhöz vezet. (Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”, állítólag pillaremegéses rohamot kapott.)

Szép őszi este volt, Johnny a teherautókból összelegózott fő-fűkunyhóban ejtőzött. A carrarai komódot a legszűkebb konzulens-kör vette körül, a legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze a főni. 

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. 

Bomló dög fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, ami szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost. 

Johnny csak ásítozott. Orrát csavargatta, talpát vakarta a szöges bőrsaru alatt.

- A zebra őshonos állat errefelé. Mi csak ápolgatjuk őket. Már ha patavész törne rájuk.

Azon rágódott, hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos médialakájok arcát saját beleik közé? Micsoda idők! Az öreg szeszcsempész szintén nagy ideál volt, jelmondata: “Amikor rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

Horkantva megrázta fejét.

– Nem hagyhatjuk annyiban, Fatty. Éjfékor a legnagyobb zebrát kinevezzük főkonzulnak. Hajnalban megjelenik a közlönyben. 

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

- Vegyetek méretet a faráról! Hogy hová üljön a parlamentben.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantotta Kids. – Megjegyzem – kapcsolt árut rögtön -, Donald még nem adta vissza a turistaengedélyem. Mi legyen?

- Hja, akik a világbékével vacakolnak… De javulni fog a helyzet. 

Ógott-mógott, titokzatoskodott, végül összemosolyogtak.

- Vegyük a komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Mi lenne. Zuhanunk.

- Nem baj. Lenullázzuk a multik árrését. Meg lehetne adóztatni azokat is, akik nem ellenek eleget.

- És a válásokat, Főni? Vagy be lehetne tiltani a nevetést! Ne tűnjön föl, hogy a lakosoknak csak lóg az orra.

- Jó ötlet. 

Johnny újra orrát csavargatta.

– Vagy a háborúra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat. Megüzenjük a népnek, éhínség következik. Aki tud, jegyezzen békekölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok. Mint a régi szép időkben... Feje búbján kopasz volt, homlokán két szarvszerű dudorral, halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett le rá (valamint az is, aki valami okból kimondta a szót, hogy kecske).

Tekintélyét bőrszínű, nadrágja fölött hordott úszógumija még inkább kiemelte. 

Április volt, Crossed Eye rituális föláldozásának hava, nyugtalan idők. Talán lehet még halogatni. A lázongó pénzügyért nem szerette, ha tehette, sértegette, elpuhult kéjencnek csúfolta, máskor trágár mozdulatokkal csókra nyújtotta a kezét. Adatvédelmi okokból most egy nímandt kell a gyermekvédelemtől kimenteni...  A nyomozást jó darabig lehet késleltetni, de azt a birkát is utálta, amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Ezt nevezik historikus poénnak. 

Pillanatnyilag azonban, úgy tűnt, még van idő. Johnny műveltségének köszönhette, hogy a nehéz helyzetekre talált megoldást: ezért is igyekezett kerülni az áprilist, és főleg a márciust, a félhomályos folyosókat, gyanús üzeneteket. Ismeretlen gárdisták csörtetésének zaját... Golyóálló helikopteren közelítette meg a helyiséget is, ahová a legtöbb király gyalog jár.

Mélázott a bambuszkanapén. Kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta, ilyenből az egykori kolostor legtöbb szobájában tartott egyet: a harmincméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt kolosszus, amint hívei körében dekázgat. (A művész sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot; alig volt szíve levágni a kezét.)

Egyre csak tépelődött. Cirkusz még jut a népnek, de a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat. Kenyérből is egyre kevesebb akad, a fafejű nigeri bürokraták is gáncsoskodnak, a kölcsön lassan aranyáron, Donald meg csak ígérget, egy szavát nem lehet komolyan venni. Elfoglalt, egy birodalom gatyába rázása nem nudli... Csak ne keverné a helótákat folyton a zigótákkal! Súlyadót a mérvadóval, a hajlakkot a kéjlakkal... 

Szóval recseg-ropog minden.

- Ne mártsuk azt a pajzán mamelukot aranyba? Alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a  csöndet Kids. Még mindig a bankügyre utal? – A fémbe fagyott testet kiállítanánk, az arany oroszlánok mellett, tudjátok, a Bank aulájában. Olyan lesz, mint Han Solo, már elfelejtettem, melyik epizódban.

Fatty a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben forogtak, egy ideje olyanok voltak, mint két, a feje elején kiugró céklagumó, homlokán a vastag bőr meg-megrándult. Mint aki épp kapcsolatot próbál teremteni a normalitással.

Idővel mégis megenyhült.

- El van fogadva, Kids, az özvegyeis t jól megkorbácsoljuk. A fiát is megerőszakolhatná valaki.

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott valaki, bár nem biztos, hogy ugyanarra a személyre gondoltak.

- Hallottátok? Donald végre megegyezett az oroszokkal – váltott topikot a legendás bajusz tulajdonosa. - A szásák kivonulnak Ukrajnából, Donald meg Grönland alól. Félek, nem lesz belőle semmi, a répafejű egyre csak vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette közbe W'rga, a kotnyeles bolond. - Mértékét az importáló ország szabja meg, de ő is fizeti: nevezetesen a bonyolító cég, vagy a fogyasztó. 

Ez a mamlasz is folyton a körmét rágcsálta, most sámliján kuporgott szokott sarkában. Beolvadt környezetébe, akár egy  vályogtégla. 

Persze szava is annyit ért.

- Szamárság – morogta Johnny is, és váratlanul Poppeán kezdett merengeni. Az emlék éles késként hasított halántékáva.

Hosszan rágódott, végül rezignáltan legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt, de terhesen könnyelműen hasba rúgta. Bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át: a szervet, mely ivadékaiknak életet adott... 

Johnny tekintete elborult. A hátralévő időt inkább verseléssel és énekléssel kellene eltölteni. Jó ötlet! Esetleg emlékiratai szerkesztésével, mint az a másik. Ki nem ejtem a nevét. 

Az idea egészen fölélénkítette. Mostantól tollforgatással üti el az időt, esetleg  táncikálással, hárfával - igen! Csupa kreatív fortély. Szublimáció rulez! 

Aranyköpései már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe. Erre a sok talpnyaló szervilis ezüstszobrok tömegét tervezi fölállítani a köztereken... Ostobaság.

Minden csak hiúság.

Csak még ezt a gyerekvédelmi bak-lövőt, ezt a mini-Senecát kell száműzni valahogy. Esetleg öngyilkosságra ösztökélni... 

Kígyóztak a gondolatok fejében.

Öszerázkódott.

- Ki kell végezni pár ellenzéki oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt is.

Már nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait. Ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő: a legújabb is, Insta-poszt a brillekkel kivert vécékefével… 

Még mindig jobb, mint nyíltan új adókat kivetni. Minden hónap idusán vagyonelkobzásos per, fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha mégis keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony, meggyújtva éjszakai lámpaként világítanának. Tudod, karbonsemlegesség.

Ez igen! Johnny fölpattant a kerevetről.

- És ha én meg indulok a következő olimpián? Egyedül, persze. A döntőben. Megnyerném a kocsihajtást.

 Most már Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De gyorsan fáradt, újra elkalandoztak gondolatai, a hosszúkás felső szerv lehorgadt.

- Az ifjú pályatársak talán elvetik a sulykot.

Szeme lassan lángolt a feje tetején. Ő maga egyszer, tisztán emlékezett rá, elbóbiskolt Johnny előadása alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás. Éjszakái lucskosak voltak a halálfélelemről. De ez van. Hiába remélték, legalább Donald képes támogatni a kriptobolsevizmus elleni küzdelmet... Az is csak figuráz.

Kétségtelen, Johnny tőrbe csalta az ellenzéket azzal a giganagy aréna-koncerttel. És tavaly például  elutasította a császári címet. A kérges szívet, mint egy vörös árteret, elárasztotta a remény. Ugyanakkor a keddi gyaloglásoknak soha nincs vége... A Hősök terét sem lehet folyton elzárni. Ezeket a nép körében népszerű, rituális vonulásokat Johnny kezdetben nem vette komolyan, hiányzik mögülük a fegyveres erő, hajtogatta. 

De már a kegyurak is jobbra-balra tépik az istrángot. 

A véget persze csak a mamlasz W’rga látta, a bolond. Állítólag megálmodta, egy nehéz vacsora utáni éjjelen, igaz, Johnnyt is nehéz sejtelmek fogták el olykor: mindig jól tanult, talán ez volt a baj. Pontosan emlékezett mindenre. Hogy Caligulát szitává szurkálták egy fénytelen sarokban... Nérót is véres öngyilkosságba hajszolták, skarlát kabátként rogyott a porba. Utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem! 

Legalábbis a bolond ezt állította.

Valójában, ahogy egy arrafelé szántogató gazda mesélte, a földön vérében fetrengő Néró, amikor megpillantotta a kivont karddal közeledő katonatisztet, először azt hitte, a megmentésére jött, s így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad meglepetésszerű bukását követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött, mely csak a Meglepetések Évének végén, Vespasianus Africanus győzelmével csillapodott. Úgy hírlett, a köznép még sok helyen, főleg a nincstelentől lakott zsákfalvak mélyén még sokáig gyászolta a császárt. E különös népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években: az első a Kacagányos Kétfarkúak idején, egy másik Pátosz Brutusz alatt, a harmadik – az USA-ból kapott támogatás miatt a legveszélyesebb – pedig épp az Egységes Birodalom Születésének évében.

Az iskolázatlan perifériától eltekintve azonban Johnny N’Dvad emléke – akit a parlament fölé rendelt szenátus rögvest ki is átkozott – a köztudatban mint kegyetlen zsarnok (barbarus tyrannus) maradt fenn. A korpulens politikus megítélésén a Central Respublika Rulez diadala is sokat rontott. Némely apokrif iratokban egyenesen Afrikai Antikrisztusként ábrázolják. Ellentmondásos személyisége számos alkotót ihletett meg: szerepel Leyen Asszony Liberális Receptkönyvében, sőt a fölszabadított (igaz, attól fogva folyton másnapos)  W'rga kevéssé szellemes "Che How" álnéven egész regényt írt róla.  A kritika szerint darabosan, noha találóan ábrázolta, mint lesz egy cingár, folyton abuzált, halmozottan vidéki iskolásból fővárosi böllenkedő-bajnok, borotvaeszű, anyagias közügyér, míg végül a baljós árnyak teljesen elhomályosítják látását.

Abban konszenzus alakult ki, hogy Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni a pufi főnök megítélésével. Elszórt források szerint afrika-szerte még sokáig népszerű volt (leszámítva saját honfitársait). Halála után elterjedt, valójában nem is halt meg, és az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó, jellegzetesen köpcös, nagy dumás szélhámosok. 

Kapcsolódó mozzanatot, a „csalásra épített uralkodás” problematikáját dolgozza fel Che How másik híres történelmi regénye is, az “Mi a franc történhetett Őszödön?”.

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írja a megbecsült íróvá avanzsált ex-bolond. „Antoniát, Claudius lányát megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és megölette, csak mert Poppaea balesete után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg legtöbb vérrokonát, akik jórészt tagsági kártya vásárlása révén kerültek rokonságba vele; közöttük volt az ifjú Aulus Plautius, akit kivégzése előtt meg is becstelenített, utána odavetvén: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Állítólag média-lakájai által elhíresztelte, hogy a fiú anyja szeretője volt, aki viszonzásképp császári hatalmat ígért neki. Vagy mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea előző házasságból származó gyermekét horgászás közben TEK-esekkel vízbe fojtatta, csak mert úgy hallotta, az oviban időnként vezéresdit játszik. Tuscust, egy másik strómanjának kölykét, mellesleg Dubai prokurátorát csak azért száműzte, mert az a nyári medencék vizében engedély nélkül fürdött. Senecát, híres tanítómesterét a halálba kergette, pedig, miután sikerült lenyúlnia összes bankszámláját, megesküdött,  „inkább választja a halált, minthogy a továbbiakban mestere ártalmára legyen”. 

Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett mérget küldött. Korábban szabadon bocsátott rabszolgáit, akik minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel tette el láb alól, miután szintén kiürítette bankszámlájukat.

„És nem elégedett meg azzal, hogy szónoki művészetéről saját országában tegyen tanúbizonyságot, elutazott Achaiába is a következő okból: a városok, melyek retorikai versenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy a citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki. Oly boldogan fogadta e megtiszteltetést, hogy azokat, akik a koszorút hozták, nemcsak elsőnek engedte színe elé, de legbizalmasabb barátai asztalához ültette őket, amikor pedig az egyik megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét túláradó lelkesedéssel fogadta, kijelentette: “egyedül az ilyen rokon türkök tudnak zenét hallgatni. Egyedül ők méltók az én művészetemre”. 

Üstöllést útnak is indult, és mikor Antalyánál partra szállt, Csalafinta Juppiter (vö.: Janus-arc!) oltáránál mutatta be a kivezényelt helyieknek énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor 2)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, végül gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint cseppben a tenger, a tágabb összefüggés is... Szerző itt megakad. Mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és amikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfél millió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és képzett személyzet hiánya miatt eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik jelenleg is mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már valami háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja a köpcös úr szakszerű kormányzását.