2012. szeptember 22., szombat

A tojók lázadása



M’wabai miniszterelnöke a teraszon üldögélt, és azon tűnődött, elhelyezzen-e még egy maflást az asszony arcán, vagy próbálja inkább türtőztetni magát. A nő már a sokadik hisztérikus jelenetet rendezte, mondván, nem bír egyedül az öt gyerekkel. A sör is tűrhetetlenül langyos volt, amit kihozott.
Az elnöki palota előtt, a bozótosban girhes antilopok neszeztek.
Megszólalt a csengő. A párt agytrösztje állt az ajtóban, vidáman tolongtak befelé. Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője egész láda Duff sört rugdosott be. Haladéktalanul lecipelte a pincébe, megnyitotta a ládán a csapot.
- Azért gyűltünk össze, mert helyzet van. Fogy a nemzet – exponálta a problémát Fatty L’ui, a parlament rokonszenves elnöke. – Soha ilyen kevés m’wabai nem lófrált még a majomkenyérfák tövében.
- Sajnos így van – csatlakozott Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke. – Az asszonyállatok megváltoztak, parlagon hever a sok leányka… Mondhatni pók szövi be a szülőotthonok kapuját.
Hiéna kacagott a sötétben.
- Minden m’wabai asszonyszemélyt azonnali hatállyal 3 uszkve 8 csíra kihordására kell kötelezni. Törvényileg. Szükség esetén csőrével vagy szondával. Az orvostudomány állása mára megengedi – javasolta Koo’sza Eye, a kormány találékony pénzügyminisztere.
- Jó, akkor a TEK-et is bevonjuk a műveletbe - lelkesült föl Fatty. – A hasonló, gyors akciókban páratlanul sikeresek.
- Sajnos a feleségem szerint a dolog ennél komplikáltabb – kotyogott közbe Kid Roo’gan. Közben visszatért a pincéből. – Egyfolytában azt hajtogatja, fontos a népszaporulat, de a nőknek joguk van saját életük alakításához. Már a válást is belengette.
- Joguk van a jó édes… – csattant föl ingerülten a miniszterelnök. – Ezeknek a perszónáknak tudomásul kell végre venni, hol a helyük. Évente egyszer a szülőszobán! Ez nemzeti, hazafias kérdés, az anyáknak szülni kell négy-öt gyereket. Aztán jöhet az önmegvalósítás meg a többi.
- Az én feleségem önkiteljesítésképp esténként csilis sört iszik. Néha csokisat is – vallotta be Kid Roo’gan.
Röhögtek.
- Nézzetek rám, milyen példát mutatunk normális családi életből – tódított Johnny N'dvad. – Öt ivadék. Tessék utánam csinálni. Utána lehet érvényesülni.
A négy férfi a térdeit csapkodta.
Az eresz alatt szunnyadó zebrapinty-család fölriadt.
- A női mozgalmak mára kétségkívül átcsaptak abba, hogy az egyenlőség iránti vágy átment férfigyűlöletbe. Például alig vasalnak – jegyezte meg panaszosan Koo’sza George. Homlokán elmélyült a ránc, amint nadrágjába tűrte nyűtt Louis Vuitton ingét.
- Lényeg, hogy nem tojnak a tyúkocskák – ingatta markáns fejét a miniszterelnök. – Ez nem mehet így tovább.
Csönd támadt.
- Akkora ötletem van, hogy átüti a betont – élénkült föl Koo’sza George. – Kid azt mondja, ez szerintük kulturális kérdés. Akkor csináljunk filmet Marie Curieről! De úgy, hogy hét gyereke volt, és a végén nem sugárfertőzésben hal meg, hanem az unokája fejére ejt egy rádiummal töltött macit.
- Jó ötlet – pödörte meg pofaszakállát Fatty is. – A főszerepet Szamóca játszhatná. Széchenyivel már csináltunk ilyent, nyomatunk a promóra pár milliárdot. Simi könyvelése úgyis hiányolja a művészi projekteket.
A messzeségből zúgás hallatszott. A mindig aggodalmas házelnök gyanakodva szimatolt a levegőbe.
A moraj erősödött, a bozótosból cickányok és törpeantilopok futottak szanaszét. Éhes sakálok kullogtak nyomukban.
- Ajvé. Ezek az asszonyi állatok lesznek – szólalt meg Koo’sza George. Papírzsebkendőjével törölgetni kezdte izzadt homlokát. – Úgy hallom, megneszültek. Ha jól értem, ellenünk pézsmitálnak
- Basszuskulcs. Lehet, hogy a nejem is köztük van – suttogta Kid Roo’gan. Pupillája dió nagyságúra tágult. Lázasan kutatott az emlékezetében, vajon rendben hagyta-e otthon a papucsát.
A miniszterelnök is idegesen nyalogatta a szája szélét. 
– Márpedig a m’wabai fúriák akaratának engedelmeskednünk kell. A törvénykezést egyelőre elhalasztjuk – jelentette ki rekedten.
- Úriember meghajol százezer hölgy kívánsága előtt – jegyezte meg némi öniróniával Fatty L’ui. Szedelőzködni kezdett. 
A többiek némán követték. A miniszterelnök egyedül maradt a teraszon, a zúgás lassan csillapodott. 
A Dél Keresztje szikrázott magasban, szabályos idomként ragyogott: négy hatalmas, a fekete bársonyra kiszórt gyémánt. Johnny N'dvad némán ült, az asztalra könyökölve. Töprengve masszírozta homlokát. Végül úgy döntött, először is haladéktalanul lekever az asszonynak egyet, rögtön, ahogy az kihozza az esti varánuszpörköltet.
Valahogy csak összhangba kell hozni a népszaporulat ügyét a nemek békés együttélésének problematikájával.