2012. szeptember 22., szombat

A tojók lázadása



M’wabai miniszterelnöke a teraszon üldögélt, és azon tűnődött, elhelyezzen-e még egy maflást az asszony arcán, vagy próbálja inkább türtőztetni magát. A nő már a sokadik hisztérikus jelenetet rendezte, mondván, nem bír egyedül az öt gyerekkel. A sör is tűrhetetlenül langyos volt, amit kihozott.
Az elnöki palota előtt, a bozótosban girhes törpeantilopok neszeztek.
Megszólalt a csengő. A párt agytrösztje állt az ajtóban, vidáman tolongtak befelé. Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője egész láda Duff sört rugdosott be, haladéktalanul lecipelte a pincébe. Kinyitotta a ládán a csapot.
- Azért gyűltünk össze, mert helyzet van. Fogy a nemzet – exponálta a problémát Fatty L’ui, a parlament rokonszenves elnöke. – Soha ilyen kevés m’wabai nem lófrált még a majomkenyérfák tövében.
- Sajnos így van – csatlakozott Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke. – Az asszonyállatok megváltoztak, parlagon hever a sok leányka… Mondhatni pók szövi be a szülőotthonok kapuját.
Hiéna kacagott föl a sötétben.
- Minden m’wabai asszonyszemélyt azonnali hatállyal 3 uszkve 8 csíra kihordására kell kötelezni. Törvényileg, szükség esetén csőrével vagy szondával. Az orvostudomány állása mára megengedi – javasolta Koo’sza Eye, a kormány találékony pénzügyminisztere.
- Jó, akkor a TEK-et is bevonjuk a műveletbe - lelkesült föl Fatty L’ui. – A hasonló, gyors akciókban páratlanul sikeresek.
- Sajnos a feleségem szerint a dolog ennél komplikáltabb – kotyogott közbe Kid Roo’gan, aki közben visszatért a pincéből. – Egyfolytában azt hajtogatja, fontos a népszaporulat, de a nőknek joguk van saját életük alakításához. Már a válást is belengette.
- Joguk van a jó édes… – csattant föl ingerülten a miniszterelnök. – Ezeknek a perszónáknak tudomásul kell végre venni, hol a helyük. Évente egyszer a szülőszobán! Ez nemzeti, hazafias kérdés, az anyáknak szülni kell négy-öt gyereket. Aztán jöhet az önmegvalósítás meg a többi.
- Az én feleségem önkiteljesítésképp esténként csilis sört iszik. Néha csokisat is – vallotta be Kid Roo’gan.
Röhögtek.
- Nézzetek rám, milyen példát mutatunk normális családi életből – tódított Johnny N'dvad. – Öt ivadék. Tessék utánam csinálni, utána lehet érvényesülni.
A négy férfi a térdeit csapkodta.
Az eresz alól szunnyadó zebrapinty-család riadt föl.
- A női mozgalmak mára kétségkívül átcsaptak abba, hogy az egyenlőség iránti vágy átment férfigyűlöletbe. Például egyáltalán nem vasalnak – jegyezte meg panaszosan Koo’sza George. Homlokán elmélyült a ránc, amint betűrte nadrágjába nyűtt Armani ingét.
- Lényeg, hogy nem tojnak a tyúkocskák – ingatta markáns fejét a miniszterelnök. – Ez nem mehet tovább.
Csönd támadt.
- Akkora ötletem van, hogy átüti a betont – élénkült föl újra Koo’sza George. – Kid azt mondja, ez szerintük kulturális kérdés. Akkor csináljunk filmet Marie Curieről! De úgy, hogy hét gyereke volt, és a végén nem sugárfertőzésben hal meg, hanem unokája a fejére ejt egy rádiummal töltött macit.
- Jó ötlet – pödörte meg pofaszakállát Fatty L’ui. – A főszerepet Szamóca játszhatná. Széchenyivál már csináltunk ilyent, nyomatunk a promóra pár milliárdot. Simi úgyis hiányolja a művészi projekteket.
A messzeségből zúgás hallatszott, a mindig aggodalmas házelnök gyanakodva szimatolt a levegőbe.
A moraj erősödött, a bozótosból cickányok és törpeantilopok futottak szanaszét. Éhes sakálok kullogtak a nyomukban.
- Ajvé. Ezek az asszonyi állatok lesznek – szólalt meg Koo’sza George. Papírzsebkendőjével törölgetni kezdte izzadt homlokát. – Úgy hallom, megneszültek.
- Basszuskulcs. Lehet, hogy a nejem is köztük van – suttogta Kid Roo’gan, pupillája dió nagyságúra tágult. Lázasan kutatott az emlékezetében, vajon rendben hagyta-e otthon a papucsát.
A miniszterelnök is idegesen nyalogatta a szája szélét. 
– Márpedig a m’wabai fúriák akaratának engedelmeskednünk kell. A törvénykezést egyelőre elhalasztjuk – jelentette ki rekedten.
- Úriember meghajol százezer hölgy kívánsága előtt – jegyezte meg némi öniróniával Fatty L’ui, és szedelőzködni kezdett. 
A többiek némán követték. A miniszterelnök egyedül maradt a teraszon, a zúgás lassan csillapodott. 
A Dél Keresztje úgy szikrázott magasban, mint négy hatalmas, a fekete bársonyra kiszórt gyémánt. Johnny N'dvad némán ült, az asztalra könyökölve. Töprengve masszírozni kezdte a homlokát. Végül úgy döntött, először is haladéktalanul lekever az asszonynak egyet, amikor az kihozza az esti varánuszpörköltet.
Valahogy csak összhangba kell hozni a népszaporulat ügyét a nemek békés együttélésének problematikájával.