A madár éve

Johnny N'dvad, M’wabai miniszterelnöke évértékelő beszédéhez készülődött. Utolsót gargalizált népművészeti elemekkel díszített maracuja-butykosából, szolgálatkész ruhakefék lesöpörték válláról az ellenszenves, fehér szemcséket.

Megköszörülte torkát.

A csomópontok villanyoszlopaira szerelt, rozsdás megafonok felhördültek.

A főváros, R’wanzori lakossága ekkor már hónapok óta patkányvadászatból és platánlabdacsok gyűjtögetéséből tartotta fönn magát. Elcsigázott hordák rótták a parlagfüves sugárutakat, békét és eleséget keresve.

A magasból zaj érkezett, nyomában egy kiégett LED.kijelzővel. Egy gyönge alkatú, pohos peregrinus az aszfaltra rogyott. A fővárosban fél éve szűnt meg a tömegközlekedés, a felszíni ágazatot benzinhiány bénította meg, a metróalagutakat kisiklott kocsironcsok zárták el.

- Hölgyeim és uraim! – kezdte beszédét a miniszterelnök. – Ami engem illet, már látom a fényt az alagút végén. - Jóllakott keselyűk köröztek a magasban. – Az elmúlt év a nekirugaszkodás esélyét kínálta a nemzet számára, a következő években robbanásszerűen bővül a nemzeti össztermék. Ciklusom végére több munkahelyet teremtek, mint a lakosság bruttó létszáma, beleértve a csecsszopókat és aggastyánokat.

Egy transzformátorház tövében állástalan médiamunkás keveredett dulakodásba egy menyétarcú férfival.

– Ez az én gilisztám! – kiáltotta az ex-hírolvasó tajtékozva. Kirántotta a proteinben gazdag húsdarabot a másik, csonttá soványodott alak kezéből.

Johnny N’dvad tovább taglalta kormánya sikereit. Vékony jégen fut tovább, de kormánya kitart gazdaságpolitikai hitvallása mellett. Ez a józan ész parancsa. Gyakorlottan olvasta föl beszédét, ügyelve a zöngés és zöngétlen hangzók arányára.

– Már csak az ellenzék permanens áskálódását kell helyére tennünk. Akkor rövid időn belül az Afrikai Unió vezető tényezőivé válunk – emelte föl hangját a miniszterelnök. - Minket követ majd teljes Afrika.

Az elmocsarasodott főtér pocsolyái lustán remegtek a hőségben. Ragyás traverzeken bólogatómajmok tapsikoltak.

Vérbe borult fiatalok tódultak a térre, kimerülten rogytak le egy gyommal fölvert járdasziget szélén.

– A belügyminiszter kastélyánál jártunk. Visszavertek minket – morogta egyikük, fogait köpdösve. Alvadéktól ragacsos haját igyekezett kiszabadítani a homlokát kettészelő sebből. Sziszegett.

- Lehet, hogy mégis be kellett volna vezetni az ingatlanadót? – kérdezte egy hontalan. 

Nagyokat harapott a kezében tartott szarvasbogárból. 

Többen morogtak.

- Az ingatlanadó csak bolsevik trükk volt. Arra szolgált, hogy éleződjenek a társadalmi feszültségek – hadarta a médiamunkás. A fekete körmű csontváz ingerülten nézett rá. Dobolt pálcikaszerű ujjaival. Láthatólag még bosszantotta az elveszett giliszta.

- Higgyél nekem, sztrovacsek – ismételte a volt híradós, akit megenyhítették a szervezetében szétáradó ásványi anyagok. – Ennek az országnak mindig ez volt a tragédiája. Hogy a vezetői képtelenek ésszerű alternatívával előállni.

Hanyag mozdulattal megigazította török nyaralásából származó Armani-kendőjét.

Patkányvadász-egység tért vissza, nyársakon kezdték forgatni a zsákmányt a tűz fölött. Perzselt pióca illata is terjengett.

- A számok azt mutatják, pozitív fordulat előtt állunk – kiáltotta egy megafonból a miniszterelnök. - Pillanatokon belül robbantjuk a gazdaság motorját. Brutális sikerek várnak ránk.

Egy rongyokban kuporgó hajdani közgazdász fájdalmas feljajdult.

- Az ország csak akkor lehet erős és sikeres, ha az állam-berendezkedéshez az állami szolgálatot teljesítők odaadása és becsülete társul – folytatta Johnny N’dvad. - Hölgyeim és uraim, láthatják, valóságos tündérmese ölt testet figyelő szemeik előtt. Tudniuk kell, tabudöntő intézkedéseink nélkül már rég összeomlott volna a nyugdíjrendszer. 
Gyakorlottan olvasta a sorokat, a papír meg sem rezdült a kezében.

– A rokkantnyugdíjasoknak e helyről üzenem: az önsajnálat legyengít és felpuhítja a csontot. Gyávává aszalja a jellemet!

Mutáns pillangók kergetőztek rozsdaette villamosvezetékek körül.

- El kell hinnünk, csak karakterrel és ambícióval rendelkező országok tudják naggyá tenni közösségeiket. E helyről is azt üzenem: összefogásra, a polgárok és a kormány teljes körű együttműködésére van szükség! Hogy a költőt idézzem: „Semmit rólunk, nélkülünk!”

A vármegyeházára ebben a pillanatban páva szállott fel, farktolla trópusiasan vörös volt. Talán egy diák cigarettájának végéből fújta föl a szél. Vagy tábortűz felől sodorta magasba. Ki tudja?  
Dekoratív, büszke páva volt.

- Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap...

Szakadt ülepű, bölcsész-kinézetű fiatalember motyogott a járda szélén, fekete Zara nadrágja merő mocsok volt. Láthatólag az egykori ELTÉ-ről vetette erre sorsa.

- Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, / Vagy itt ül lelkünk tovább leigázva, / Vagy lesz újra értelmük a magyar igéknek, / Vagy marad minden a régiben, bús magyar élet… - suttogta maga elé a csak általa ismert folytatást.

– Tisztelt hölgyeim és uraim! – A magasban Johnny N'dvad tervezte zárni beszédét. - A magam részéről szilárdan hiszek abban, hogy a nemzetünk elleni támadások hátterében bankárkommunista összeesküvés áll. Pszichológiailag fel vagyok készülve rájuk.

Szűnni nem akaró vivát remegett a hangszórókban.

- Vagy nem lesztek végre semmi, vagy ismét ködbe mentek, / Beteljesítői régi, vad intelmeknek...  
A vékonyka egyetemista szinte mársírt. Mélyre hajtotta a fejét.

Senki nem nézett a magasba.
Fásult képű tűzoltó tűnt föl, nyögve fölkapaszkodott a tetőre, a madárhoz lépett. Két nehéz vedret cipelt magával. Büszkén körülhordozta pillantását, majd csebrei tartalmát boszorkányos ügyességgel a tollas tüneményre zúdította.

Fény derült a piros orr titkára

Új év beköszöntével karancslapujtői kutatóknak sikerült megfejteniük, miért piros újabban mind gyakrabban a miniszterelnök orra.
A palóc patofiziológusok a Magyar Idők hasábjain jelentették be felfedezésüket.

Mint köztudott, az orrnyálka hajszálerezete elsősorban az oxigénellátásban, az orr hőszabályozásában játszik fontos szerepet. Emellett valamint egyes lelkiállapotok tükreként is említik, részletesen azonban még senki sem vizsgálta e kapillárisok politikusoknál tapasztalható működését.

A karancslapujtői konok élettanászok videómikroszkóp segítségével tizenöt egészséges önkéntes orrnyálkahártyáját vizsgálták át. Később ugyanazzal az eszközzel - a TEK engedélyét megszerezve - a miniszterelnök orrát vették górcső alá. Legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy az államférfi nyálkahártyáját átszövő érhálózat sűrűsége 80 százalékkal nagyobb, mint egy átlagemberé. Az is kiderült, hogy szignifikánsan nagyobb mennyiségben találhatók morálisan közömbös nyákmirigyek a kormányfői orrban.

Mikor a tudósok azt kezdték vizsgálni, mely neuronok aktiválódnak a vizsgálati személy egyes tevékenységei során – e tudományterületen tradicionálisan főleg bizonyos üzleti és kártya-szituációkat („blöff”) szokás vizsgálni -, meglepetéssel tapasztalták, a miniszterelnök orr-nyálkahártyájának idegsejtjei az átlagtól eltérőrn tüzelnek. A hétköznapi embernél a hippokampusz, vagyis az agy memória-központja a tényektől való elrugaszkodást gátló impulzusokkal igyekszik ellensúlyozni, a kormányfőnél azonban a hippokampális működés sikeres agykérgi gátlás alá került. Ily módon az agy valóságtól távol járó területei az átlagnál szabadabban szárnyalhatnak.

Ez az állapot sajnálatosan az orr hajszálerecskéinek jellegzetes kitágulásával jár.

A palóc professzorok által készített infravörös hőtérképek emellett azt is kimutatták, hogy füllentés közben a kormányfő étvágya nő, orra azonban az átlagnál puhábbá válik.

Az emberi bőr hőmérséklete

A fiatal pár a terem közepén foglalt helyet, közvetlenül a bárpult előtt. Narancssárga fény világította be a kávézót. A pult mögött, mint apró, téli veréb, szemüveges lány járatta körbe a szemét.

A két fiatal laptopot vett elő. Egymás mellett ültek, arccal a fölnyitott monitoroknak. A hangszórókból a Nirvána szólt, a Smells, like teen spirit.

Ahogy bebootoltak, a szemüveges pultoslány kióvakodott fedezéke mögül. Mindketten gint rendeltek, tonikkal.

A Facebook kék háttere hidegen derengett.

A fiú képernyőjén egyszerre piros buborék jelent meg.

„Üzeneted érkezett.”

Mosolyogva kinyitotta.

„Jó kis helyre hoztál. Még sohasem jártam itt.”

„Én is csak nemrég vetődtem ide. Szeretek ilyen helyeken elücsörögni.”

Kurt Cobain elhallgatott. Csönd támadt, csak a klaviatúrák kattogása hallatszott.

„Nagyon jó itt.”

„Helyesebben: jó itt VELED.”

A monitoron szmájlik tűntek föl.

„Most látom csak, milyen szép a szemed.”

„Várj, feltöltök egy másik képet. Türelem, 32 megás géppel készült.”

Merőn bámulták a monitorjukat.

Billentyűk neszezése hallatszott a csöndben, aztán fölharsant a Lonely Heart az Urban Boys-tól. A szemüveges veréb gyorsan levette a hangot.

„Jó itt ülni. Érzem a tested melegét.”

„Én is érzem a tied. Mindenki melegségre vágyik.”

Kulcsár Attila és a Gripenek

- Na, mit alkotott a művésznő vacsorára? – kérdezte Kulcsár Attila, és beviharzott a nappaliba. Levetette magát a fotelbe. 

Töltött egy löket Chivas Regalt.

- Petrezselymes-paszulyos padlizsántekercset – vetette oda Anett asszony. – Puliszkával. Ne fintorogj. Apropó, nálad maradt a Kajmán-szigetes bankkártyám? – kérdezte fojtottan.
Leszegett fejjel gyúrogatta a kölesdarás gombóckákat tovább.

- Most már mindig lucernán fogunk élni, mint a nyulak? – csattant föl Kulcsár Attila. – A magyar étrend alapja a hús! A gyerekek sápadtabbak, mint Ollókezű Edward.

- Én nem vettem észre. Fanny fönt tanul, Gerzson az őrgrófék gyerekeivel focizik. Egyik sem néz ki betegnek – sziszegte az asszony.

- Jól van, no – dünnyögte Kulcsár Attila. Nyelt egyet. – Azt tudod, miért lesznek vegetáriánusok az emberek? Nem azért, mert úgy szeretik az állatokat… Annyira utálják a növényeket.

Nevetett. 

Laposan pillogott föl az asszonyára.

- Hazafelé jövet találkoztam Ráhelékkal – folytatta. Mindenképpen oldani szerette volna a hangulatot. - Bejáráson voltak József nádor kúriájában. Még mindig azon tipródnak, hol húzzák fel a tartalék magtárat.

- Szépek lesznek, ha elkészülnek… – sóhajtott ellágyulva a nő.

A rádióban egy hang híreket kezdett mondani.

– Te Attila, az a bankkártya-dolog izgat. A szőlőben ki kell fizetnem a napszámosokat. - Kellemes, alt hangja reszelőssé vált a szorongástól. – Erre azt hallom, hogy a Gripen-ügyet megint piszkálgatják. Egy alak állítólag az összeget is megadta, amivel az egyes politikusokat megolajozták. És akkor én pont azt a bankkártyát nem találom.

Remegő kézzel söpörte félre homlokából gesztenyeszín haját.

Kulcsár Attila fölugrott a fotelből, megállt a felesége előtt. Egy darabig csak gyöngéden nézte... Átfutott az agyán, huszonhatodik éve házasok.

- Nyugi. Az az ügy túl terjedelmes, túl sokan keveredtek bele. Több problémát generálna a fölgöngyölítése, mint amennyi haszonnal járna. Különben is megtanulhattad már, amikor a legnagyobb a baj, akkor kell legnagyobb erővel nyomni a pedált.

- Mégis félek. Egyszer az egész ránk szakad – simult urához félénken az asszony.

- Ugyan már. Csigavér. Olyan nincs, hogy a repedéseket ne lehessen később betömni. Csak mindig azt kell mondani, amit hallani akarnak tőled.

Kedveskedve felesége hátsójára csapott.

- Gondolj bele, hol tartottunk nyolc éve! Ma meg, ha a kedvünk úgy hozza, csak leugrunk az Adriára vagy Ibizára... Egy focimeccsre Madridba… Mit akarsz még?

Az asszony fátyolosan bámult az urára. 

A férfi homlokán idegesen ugrálni kezdtek a ráncok.

- Mondtam már, hogy nyugi! A szügyemig nem érnek! Néha úgy érzem, ha ambicionálnám, a Kereszténydemokrata Internacionálé elnökének is megválasztanának…

Nevetni kezdtek. Könnyük is kicsordult belé.

- Csak azt sajnálom néha, szívem, hogy nem lettél politikus – bújt az asszony urához. - De tényleg.

Antik csillár égői ontották sárga fényük.

- Ki tudja, mit hoz a jövő – somolygott Kulcsár Attila. Óvatosan kibújt az ölelésből. Megigazította nyakkendőjét.

Kedveskedve összeborzolta hitvese frizuráját.

– Ahhoz mindenesetre ragaszkodom, hogy a miniszterelnöki székfoglaló napján pacal legyen vacsorára!

Kikerülte a tréfás legyintést, és magához vonta rajongástól ellágyult asszonyát.

A vezénylő probléma-generátor

A november csodálatos hónap M’wabaiban. Az akáciák levelei apró aranylemezekként zörögnek a szélben; az éjszaka oly sötét és néma, mint az anyajegy némely éhenkórász afroafrikai fenekén.

Az éj néma bársonyán magányosan szikráznak a csillagok.

Ezen a reggelen Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke úgy határozott, szemlét tart a határban. Egyedül indult el, csak kedvenc testőrszázada kísérte. Ráérősen ballagott. A kiégett fűben girhes Thomson-gazellák legeltek, csonttá soványodott varacskos disznók röfögtek a szürke termeszvárak között.

Johnny N'dvad frissnek és energikusnak érezte magát. Játékosan az egyik termeszvárhoz lépett, és nagyot rúgott az objektumba.

Zúgás hallatszott, amint odabenn az ujjnyi vastagságú rovarok nyugtalankodni kezdenek.

- Cak nyugi, kicsikéim. Cak még egyet – dünnyögte, mert nemrég cserélték a felső frontfogait. Megpördült, és egy Chuck Norris-nál is látható ún. oldalsó fültőrúgással (Ushiro Geri) újból telibe találta a betonszínű építményt.

A zúgás erősödött. Hatalmas rovarok hada özönlött elő a réseken, csáprágóikat dühödten a magasba tartva. Villámgyorsan fekete szőnyeget alkottak a Gucci cipők körül.

- Ajaj – szisszent föl a miniszterelnök, és futásnak eredt. Testőrei lemaradtak, csak a terepjárók voltak képesek követni fürge mozgását, azonban kisfiús arcáról  egy pillanatra sem tűnt el legendás, csibészes mosolya.

Vagy egy mérföldet rohant így, üldözői és védelmezői egyaránt elmaradtak. Lihegve állt meg. A dombtetőn vörös palatömbök tövében kiálló bordájú rágcsálók motoztak, kehes patkányok küzdöttek egy-egy döglött óriáscincér (hypocephalus governatus) teteme fölött.

Egy jókora szikla tövében Koo’sza George-ra, találékony pénzügyminiszterére lett figyelmes, amint épp egy pénzeszsákot püföl.

- Puha vagy, George! – kiáltott oda Johnny derűsen.

A pasztózus pénzügyér csak a homlokát törölgette.

– Gyepáld, pajtász, gyepáld. A fenekén már világítani látom a pörszenészt! – lelkesítette a miniszterelnök beosztottját, mert az szemlátomást lelki támogatásra szorult.

- Nem adnak kölcsön a rohadékok! – kiáltott vissza George szomorúan. – Ezeknek lövésük sincs az ökonómiához.

- Hagyd el. Mind ilyen – legyintett rezignáltan a miniszterelnök. – Senkinek nem adják meg a kellő tiszteletet.

Az arcán szétterülő mosoly egy pillanatra dacossá vált.

Borúsan indult tovább. Alig kőhajításnyira, egy megkövesedett mimóza-liget szélén államtitkárát, Rosa H’uumbugot pillantotta meg, amint elszántan veti hátát egy fatörzsnek. Ágyékkötős pedadógus-horda vette körül, vadul tajtékozva és szitkozódva.

- Életpályamodellt! – ordították a pedagógusok. – Nyelvpótlékot!

- Úgy látom, az önök közgazdasági ismeretei rendkívül csekélyek – jegyezte meg az államtitkár asszony együttérzőn.

- Micsoda?! Csak azt követeljük, amit tavaly törvényben meghatároztatok! - A tanárok régi fényképekkel és újságkivágásokkal hadonásztak.

- Nekem harmadik hónapja hulladékon él a gyermekem! – vetette közbe egy különösen destruktív mozgású némber. A távolból dühös diákok zajongása szűrődött át az elszenesedett ágakon. 
Johnny N'dvad fülét egyre inkább bántotta ez az inkompetens hangoskodás. Fütyörészve indult tovább. Azon töprengett, az emberek manapság miért nem képesek felismerni saját érdekeiket... Szerencse, gondolta, hogy a mwabai erkölcsökön alapuló politika nemsokára megújítja egész Afrikát.

Marabuk tűntek föl, vészjóslóan köröztek a magasban. A tudatlan horda egyre közelebb nyomult a szerencsétlen államtitkár asszonyhoz, némelyek konyakosüvegeket lóbáltak.

Johnny N'dvad vadászösztöne azt súgta, hamarosan ragadozó ejt prédát a közelben.

Valóban, a közeli cserjésben ebben a pillanatban szundító oroszlánokat pillantott meg. A fekete ágak takarásában meglepetésre Fatty L’ui, a parlament népszerű elnöke is föltűnt, láthatólag a nagyvadakat igyekezett becserkészni. Arcán csavaros kifejezéssel, nesztelenül lopakodott előre.

Amikor eléggé közel ért, hirtelen nagy köveket kapott föl a földről, és vadul hajigálni kezdte a horkoló állatokat. Azok idegesen forgolódtak. Az alfa hím végül föltápászkodott, először csak körben forgott, majd az egész csapat kelletlenül kirontott a bozótosból.

Fatty láthatólag csak erre az alkalomra várt. Két kézzel megragadta nevezetes, ősz barkóját, és teljes erejével fölfelé kezdte rángatni a legendás szőrzetet. Szemlátomást afféle Münchausenként igyekezett kihúzni a csávából magát.

- Adj nekik, Fatty! – kurjantott oda a miniszterelnök. Átmelegedett a szíve, amikor régi harcostársait nyílt küzdelemben látta. Kedvére lett volna megvárni az izgalmas csata kimenetelét, azonban két éhes nőstény ebben a pillanatban felé irányozta a lépteit.

Johnny a nyakába szedte a lábát. Már a tarkóján érezte a szukák forró lihegését, amikor egy jókora majomkenyérfát pillantott meg... Még éppen sikerült az egyik alsó ágra felkapaszkodnia.

A vérszomjas állkapcsok rémisztő csattanással záródtak össze kalimpáló végtagjai alatt.

A miniszterelnök elmászott a fa törzséig, ahol két villásan elágazó ág között kitünő helyet talált magának. A nőstények türelmesen táboroztak le odalent.

A miniszterelnök diadalmasan nézett körbe a magasból.

A közelben az oroszlánok, úgy látszik, eleséget találtak maguknak, mert kaffogva marakodni kezdtek egy  bizonytalan húscsomó fölött. Csak egy-egy magasba röppenő ősz pajeszdarab és magányos végtag jelezte, e kulturálatlan állatok milyen mélyen beleragadtak velük született, vad magatartásmintázataikba.

A kormányfő tekintete tovább vándorolt. A tébolyult pedagógusok a mimózáknál még mindig elégedetlenkedtek. Soraik lassan rendeződni tűntek: ritmikusan hajlongtak, közben karjaikkal időről időre lesújtottak egy, a magasból alig kivehető pontra.

Tompa puffanások zaját sodorta magával a szél.

- Valószínűleg megkezdődött a Tai-csi órájuk – tűnődött a miniszterelnök. Szinte elérzékenyülten vándorolt tovább pillantása. Ezt a világot ő hozta létre: és látá, hogy minden, a mit teremtett vala, jó.

Az alkotó férfiak mámora dagasztotta kebelét.

Ebben a pillanatban egy szomszédos ágon gyanútlanul pihenő, hatalmas pitont vett észre. Vagy nyolcméteres példány volt, összetekeredve sziesztázott a rendetlenül himbálózó majomkenyerek között. Milánói retikülökről mintázott bőre egyenletesen emelkedett-süllyedt.

Johnny arcára kiült a már ismerős, csibészes vigyor. Letört egy ágat, és böködni kezdte az alvó jószágot; közben az járt a fejében, a restség sehová nem vezet,  ebben az új korszakban a munka szerepe határozottan felértékelődik. 

Odalent keleti szél hordta a halott akácialeveleket.

A piton ebben a pillanatban idegesen kihúzta teste alól a fejét. Szekrény nagyságú koponyájának rombusz alakja volt. A miniszterelnök pulzusa felgyorsult. Megnyalta a szája szélét, véredényeiben adrenalin áradt szét. Megérezte a csata ízét.

Ez az ő birodalma, csakis az övé: legfőbb ideje, hogy ezt a tényt tudatosítsa országa kelekótya lakóiban.

A tojók lázadása

M’wabai miniszterelnöke a teraszon üldögélt, és azon tűnődött, elhelyezzen-e még egy maflást az asszony arcán, vagy próbálja inkább türtőztetni magát. A nő már a sokadik hisztérikus jelenetet rendezte, mondván, nem bír egyedül az öt gyerekkel. A sör is tűrhetetlenül langyos volt, amit kihozott.

Az elnöki palota előtt, a bozótosban girhes törpeantilopok neszeztek.

Megszólalt a csengő. A párt agytrösztje állt az ajtóban. Vidáman tolongtak befelé, Kid Roo’gan, a frakció kölyökképű vezetője egész láda Duff sört rugdosott be, majd haladéktalanul lecipelte a pincébe. Kinyitotta a ládára a csapot.

- Azért gyűltünk össze, mert helyzet van. Fogy a nemzet – exponálta a problémát Fatty L’ui, a parlament rokonszenves elnöke. – Soha ilyen kevés m’wabai nem lófrált még a majomkenyérfák tövében.

- Ez így van – csatlakozott Johnny N'dvad, az ország miniszterelnöke. – Az asszonyállatok megváltoztak. Parlagon hever a sok leányka… Mondhatni pók szövi be a szülőotthonok kapuját.

Hiéna kacagott föl a sötétben.

- Minden m’wabai asszonyszemélyt azonnali hatállyal 3 uszkve 8 csíra kihordására kell kötelezni. Törvényileg, szükség esetén csőrével vagy szondával. Az orvostudomány állása megengedi – javasolta Koo’sza George, a kormány találékony pénzügyminisztere.

- Jó, és akkor a TEK-et is bevonjuk a műveletbe - lelkesült föl Fatty L’ui is. – A hasonló, gyors akciókban páratlanul sikeresek.

- Sajnos a feleségem szerint a dolog komplikáltabb – kotyogott közbe Kid Roo’gan, aki közben visszatért a pincéből. – Egyfolytában azt hajtogatja, hogy fontos a népszaporulat, de a nőknek joguk van a saját életük alakításához.

- Joguk van a jó édes… – csattant föl ingerülten a miniszterelnök. – Ezeknek a perszónáknak tudomásul kell végre venni, hol a helyük: évente egyszer a szülőszobán. Ez hazafias kérdés. Az anyáknak szülni kell négy-öt gyereket, aztán jöhet az önmegvalósítás meg a többi.

- Az én feleségem önkiteljesítésképp csilis sört iszik. Meg néha csokisat – vallotta be Kid Roo’gan.

Röhögtek.

- Nézzetek rám, milyen példát mutatunk normális családi életből – tódított Johnny N'dvad. – Öt ivadék. Tessék utánam csinálni. Utána lehet érvényesülni.

A négy férfi a térdeit csapkodta.

Az eresz alól szunnyadó zebrapinty-család riadt föl.

- A női mozgalmak mára kétségkívül átcsaptak abba, hogy az egyenlőség iránti vágy átment férfigyűlöletbe. Például egyáltalán nem vasalnak – jegyezte meg panaszosan Koo’sza George, és homlokán elmélyült egy ránc. Betűrte nadrágjába nyűtt Armani ingét.

- Lényeg, hogy nem tojnak a tyúkocskák – ingatta markáns fejét a miniszterelnök. – Ez így nem mehet tovább.

Csönd volt.

- Akkora ötletem támadt, hogy átüti a betont – élénkült föl újra Koo’sza George. – Kid azt mondja, ez részben kulturális kérdés. Akkor csináljunk filmet Marie Curieről, de úgy, hogy hét gyereke volt, és a végén nem sugárfertőzésben hal meg, hanem egyik unokája a fejére ejt egy rádiummal töltött macit.

- Jó ötlet – pödörte meg pofaszakállát Fatty L’ui. – A főszerepet Szamóca játszhatná. Kinyomatunk a promócióra pár milliárdot. Simi már úgyis hiányolja a művészi projekteket.

A messzeségből zúgás hallatszott. A mindig aggodalmas parlamenti elnök gyanakodva szimatolt a levegőbe.

A moraj erősödött. A bozótosból cickányok és törpeantilopok futottak szanaszét. Éhes sakálok kullogtak a nyomukban.

- Ajvé. Ezek az asszonyi állatok lesznek – szólalt meg Koo’sza George, és papírzsebkendőjével törölgetni kezdte izzadt homlokát. – Úgy hallom, megneszültek.

- Basszuskulcs. Lehet, hogy a nejem is köztük van – suttogta Kid Roo’gan. Pupillája dió nagyságúra tágult. Lázasan kutatott az emlékezetében, vajon rendben hagyta-e otthon a papucsát.

A miniszterelnök is idegesen nyalogatta a szája szélét. – Márpedig a m’wabai fúriák akaratának engedelmeskednünk kell. A törvénykezést egyelőre elhalasztjuk – jelentette ki rekedten.

- Úriember meghajol százezer hölgy kívánsága előtt – jegyezte meg maró öniróniával Fatty L’ui, és szedelőzködni kezdett. A többiek némán követték.

A miniszterelnök egyedül maradt a teraszon. A zúgás csak lassan csillapodott. A Dél Keresztje úgy szikrázott magasban, mint négy hatalmas, a fekete bársonyra kiszórt gyémánt.

Johnny N'dvad némán ült. Az asztalra könyökölt, töprengve masszírozni kezdte a homlokát. Végül úgy döntött, haladéktalanul lekever az asszonynak egyet, amikor az kihozza végre az esti varánuszpörköltet - valahogy csak összhangba kell hozni a népszaporulat ügyét a nemek békés együttélésének problematikájával.

Szanatóriumi nyugalomban töltötte szabadságát a miniszterelnök

- Oda vagyok az ilyen tökös, érintetlen falusi helyekért – jegyezte meg Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke, és nyugágyába roskadt. Ebben az évben szabadságát főváros-közeli takaros vályogkunyhójában töltötte. A festői tájat okkersárga bozótosok tarkították. A kettős szögesdrót övezte kert aljában sportpályák és egy kellemes hőmérsékletű bányató segítette a kikapcsolódást.

- Reggelenként mindenki tovább alhat – kacsintott testőreire, és megkínálta őket egy üveg Duff sörrel. – Ezen a helyen a védelem szilárdsága tökéletesen elégséges az ellenséges térnyerés elreteszelésére.

- Megint háborúzol, papa? – röhögött föl az elnök nagyfia. – Inkább élvezd a látványt. Nézd, ott krúzol egy ezerhatos Mahindra.

- Ne szemtelenkedj, fiam. Az erőkülönbséget érvényesíteni kell. Alapszabály. Nézd, ez a terasz is kiválóan alkalmas például hátultöltő vagy huzagolt csövű lövegek rendszeresítésével kialakított várerődnek.

Kész a fasírt, Johnny! - kiáltott ki a konyhából a miniszterelnök felesége. A politikus fölpattant. – Ha sokat sürgetsz, anyjuk, egész éjszaka nem fogsz aludni – villantotta mosolyát asszonyára. - Valakinek az őrállásban is kell maradnia.

Másnap a helyi szupermarketben kellemetlen helyzet alakult ki, mert az államférfi az üzlet területét rendeletileg bevonta a méltányos közteherviselés rendszerébe. Ennek jegyében a sorban mögötte álló nyugdíjasra bízta a számla kiegyenlítését.

– Csak a megtakarításaid kívánom biztonságba helyezni, tata – vigasztalta a kempingnadrágos férfit. – Ám ha nem vagy képes értelmes vitára, kedves nejedet is megkínálhatom egy sallerral.

A pénztáros hamar kénytelen volt belátni, hogy az elnöki harcmodor ellen az üzletben rendszeresített Sauer-eljárás kevéssé alkalmazható (a bolt védelmének terve Sauer bajor tüzértábornok nevéhez fűződött, miszerint a védők és a tűzfegyverek elhelyezése a hentespultot körülfogó överődökben koncentrálódott - sajnos elhúzódó roham esetén könnyen kinyílt az út a pénztár leküzdéséhez). A holdvilágarcú hölgy megadóan megtörölte homlokát, és plajbászával feljegyezte a nyugdíjas személyi adatait.

Bevásárlást követően a család kúszva megközelítette a közeli Alligátor-tavat. Egy szempillantás alatt fölvették harcállásukat a népszerű strandon. A parti fövenyen magányosan heverő végtagok jelezték, hogy a kedvező időjárás nagyszámú fürdőzőt csalt ki a vízpartra. Az elnöki család rohamban néhány napozóágyat zsákmányolt, majd a napernyők védelmében ellenállást tanúsító fiatalembert a miniszterelnök saját kezűleg, waza-arit érő külső combhoroggal hatástalanította.

- Az ilyen pénzsóvár figurákkal csak vashideg logika, csigavér és higgadtság mentén lehet tárgyalni – jelentette ki.

- Ezt az országot gazdasági árnyékhatalmak kívánják kifosztani – tette hozzá később a fürdőzők előtt. - Ezzel szemben pedig meg kell védeni magunkat. Ezt hívják szuverenitásnak. – szögezte le. – Elmondhatom, a siker küszöbén állunk.

Egy közbeszóló helyi lakost, aki a környéken ígért munkahelyek felől érdeklődött, pergőtűz segítségével védhetetlen pozícióba kényszerítette, majd a még mindig tamáskodó pedagógust tanári balhoroggal csendesítette le.

Ebéd után lepihent. Kisollóval kimagozott egy görögdinnyét, majd kedvenc lócáján végignyúlva „Jólét és harcmodor” című tanulmányának vázlatán kezdett elmélkedni. Gondolatai azonban minduntalan elkalandoztak. „Afrika holdkóros módon a saját vesztébe tántorog”, merengett.

Kétségek között szunnyadt el.

Álmában ókori csapatok felsorakozásának rendjét tekintette át: aranyszínű helóták mindenféle hopliták háta mögött sorakoztak fel, ahonnan parittyaköveket és gerelyeket dobáltak az ellenségre. A phalanx csak lassan bomlott föl, a végső roham során a közelharc már puszta kézzel folyt.

Az álmodó elmosolyodott.

Két hét elteltéve Johnny N’dvad kisimult arcal tért vissza a közéletbe. - Sikerült teljesen feltöltenem a cellákat. Erőtöl duzzadok -, jelentette ki hívei előtt. - Kormányom a mai naptól kezdve alakzatba fejlődve folytatja szabadságharcát a nemzetre oktrojált nehézségek ellen – fejezte be hangos ováció közepette.