2006 október 23-a hiteles története (reloaded)

2006 őszén nyilvánosságra került az akkori miniszterelnök az év tavaszán, speciális „őszinteségrohamában” elhangzott beszéde. A felszólalás nyilvánosságra került részletei miatt 2016 szeptemberében tüntetéssorozat kezdődött, melynek során a tiltakozók birtokukba vették a Parlament előtti Kossuth teret. Az idő múlt, és közeledett az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója.

A parlamenti ünnepségekre 47 ország képviselőjét - tizennyolc államfőt, a norvég királyt, két miniszterelnököt és számos parlamenti elnököt, a luxemburgi nagyherceget, a belga herceget, az Európai Bizottság elnökét, valamint a NATO, az Európa Tanács, a Vöröskereszt és az ENSZ vezető tisztségviselőit - várták. A rendőrség ezért még október 20-án megállapodást kötött a Kossuth téri megmozdulás vezetőivel, hogy a teret biztonsági okokból a tűzszerészek átvizsgálják - a tiltakozók ezután visszatérhetnek a fölállított kordonok mögé.

Alábbiakban október 23-ának kronológáját adnám közre.

(Az események bárki számára neten könnyedén visszakereshetők.)

00:39

A rendőrök megkezdték a kordon kiépítését. Közben egymást váltották a szónokok a nagyszínpadon, Takács Andrást – a Kossuth téri tüntetés egyik vezetőjét – árulónak nevezték, mert belement abba, hogy a demonstrálókat „paravánok” mögé rejtsék. Egy szónok ragaszkodott ahhoz, hogy hozzájuk legfeljebb pár tűzszerész mehet be kutyával; ezen túl, ha kell, átmennek egy mágneskapun, de többre nem hajlandók. Harmadik napja folyt a vita, mit tegyenek, egyre többen mondták, senkinek nincs joga megnézni, mi van a zsebükben.

01:36

A rendőrség néhány perc alatt kordonnal kettéválasztotta a tüntetőket. Mintegy 300-an a füves területen maradtak, a többiek kívül rekedtek. Utóbbiak kilátásba helyezték, hogy bántalmazni fogják Takács Andrást, amiért elárulta erkölcsi forradalmukat. Néhány fiatal összeverekedett. Mintegy hetvenen nem akarják elhagyni területüket.

A színpad hallgat, a tűzszerészek éppen vizsgálják. Valaki letörte a csapot, ami a vizet szolgáltatta a demonstrálóknak, patak hömpölyög a villamossíneken. A csap a kordonon belül van, a vízművek emberei nem férnek hozzá.

„Gyertek ki, gyertek ki!” - kiabálják a kívül állók, de a „Satu” becenévre hallgató főparancsnok nem hajlandó elhagyni a területet.

A rendőrök mindenkit felszólítanak arra, hogy távozzon.

03:00

Az egyenruhások a Garibaldi utca felé kezdik szorítani a kívül rekedt, mintegy 300 fős csoportot. Már az Arany János utcán haladnak. Megafonos autó gurul mögöttük. „Ébresztő, ébresztő!”, skandálják a tüntetők. A megafon egyre azt ismételgeti, hogy oszoljanak, mert jogszerűtlen, amit csinálnak. Kuka kap lángra a Bajcsy-Zsilinszky úton.

 03:53

 „A tüntetők egy része tényleg nem tartotta be a rendőrséggel kötött egyezséget”, erősítette meg Takács András. „Az a néhány tucat ember, aki a füvön maradt, sajnos jogalapot adott arra, hogy a rendőrség közbelépjen”.

Társai azzal vádolják meg, hogy míg ellenük a rendőrség kényszerítő eszközöket vetett be, ő a tér mellett egy presszóban italozott. Lanczner „Satu” Ferdinánd, aki hajnalban átvette a tér vezetését, el is hagyja Takács András társaságát. A magát „a Kossuth tér főparancsnokának” kinevező férfi alakja beleolvad az éjszakába.

08:16

Két óra van hátra zászlófelvonásig. Üresen állnak a tüntetők sátrai. Bontják őket, a leltárba vett tárgyakat tulajdonosaik másnap átvehetik. Az emberek kisebb csoportokban ácsorognak.

Takács András egy kereskedelmi adón korrigálja nyilatkozatát. Elmondja, azokat hurcolták el, akik a gyertyából kirakott szent koronát őrizték, „a fényből készült szent korona 11 védőjét tartóztatták le”. Mindenki más végrehajtotta a kiürítést - igaz, nem túl gyorsan. Tehát nem volt jogszerű a rendőrök eljárása, keresettel fognak élni. Grespik László segít nekik a jogi kérdésekben.

09:25

Rengeteg veszélyes, törvény tiltotta anyagot találtak a tüntetők sátraiban, nyilatkozza Budapest rendőrkapitánya. Kések, csavarkulcsok, vasgolyók, zokniba csomagolt faszén, kövek, üveges és kannás benzin és glicerin szerepel a fellelt anyagok listáján. Takács András szerint az említett tárgyak csupán a téren tartózkodáshoz voltak szükségesek.

A Nádor utcánál árpádsávos fiatalok Gyurcsány Ferenc távozását követelik. Rendőrök készülnek az oszlatásra. A fiatalok többsége behúzódik egy presszóba, mások feltett kézzel várják az intézkedést. A rendőrök a tiltakozókat az udvarias, „Hölgyeim és uraim!” formulával szólítják meg, de azok nem enyhülnek. „Olaszliszka, Olaszliszka” – kiáltozzák, és az ÁVH nevét skandálják.

10:14

A Kossuth téren megkezdődött a zászlófelvonás. A belváros felől több száz fő közeledik. A közjogi méltóságok virágokat helyeznek el az 56-os emlékműnél, őket a külföldi vendégek követik: elsőként V. Harald, Norvégia királya, aki ezúttal korona és palást nélkül, öltönyben érkezik.

„Fáj a vesém, beszarok, és mindjárt behugyozok is” – panaszkodik egy bácsi, rendőrsorfal állja el a vécét. A tömeg kiabál: „Gyere ide, Juan Carlos!” A téren Stjepan Mesic, Horvátország elnöke helyez el éppen egy szál virágot.

Mintegy ötszáz fő úgy dönt, a Bazilikához vonul, az épület „végső esetben” védelmet nyújt a számukra. Egy gyorsreagálású utcai árus az Arany János utca sarkán pakolja ki pereceit. A Roosevelt téren néhány tüntető leül az úttestre, de rendőri noszogatásra felállnak. Lassan a Bazilikához ér a tömeg. Számos, a tévéostromból ismerős arcot látni. Ide várják Papp Lajos szívsebészt is, aki beszélni fog az emberekhez.

A Markó utcában három-négyszázan gyülekeznek, ki akarják szabadítani a „politikai foglyokat”, végül kiszorítják őket. A csoport leállítja a forgalmat a Szent István körúton. Egyidőben érnek a Nyugatihoz a Bécs–Budapest-maraton épp befutó résztvevőivel.

11:08

A Bazilika előttiek egy része segítene a „Markó utcaiaknak”, mások inkább maradnának. A Parlament felsőházi termében közben elfogadják a „Budapest '56 Szabadság Nyilatkozatot”, beszédet mond Gyurcsány Ferenc és José Manuel Barroso. „A forradalom visszahelyezte Magyarországot a világ erkölcsi térképére. 1956 olyan ritka fejezet a magyar történelemben, amely a világtörténelem részéve vált. Erre legyenek büszkék” - fogalmaz az Európai Bizottság elnöke. „Szabadon élni és mások szabadságát tiszteletben tartani, ez közös kötelességünk”.

Papp Lajos a Bazilikánál békés tüntetésre szólít föl. Gonda László a Magyar Nemzeti Bizottságtól közbevág, hogy inkább menjenek a Nyugatihoz, de Papp egyik embere elhallgattatja. A tömeg közben mintegy ezerfősre nőtt. Végül úgy döntenek, nem hallgatnak a szívsebészre, és a Corvin közbe vonulnak, ahol az 56-os Magyarok Világszövetsége ünnepel. Díszvendég Per Bang-Jensen (egy néhai dán ENSZ-diplomata fia), valamint a poznani lengyel szabadságharcosok küldöttsége.

A Parlamentben Kofi Annan ENSZ-főtitkár üzenetét olvassák fel. „Ami 1956-ban történt, az ember szabadságvágyának megrendítő megnyilvánulása volt. Magyarország másfél hétre olyanná vált, amilyennek ma ismerjük: demokratikus jogállamnak, Európa szívében lüktető társadalomnak. Kívánom, hogy még évszázadokon keresztül virágozzék.”

 „A szabadság lehetőség arra, hogy önmagunk legyünk” – lép ezt követően a mikrofonhoz Gyurcsány Ferenc. „Ahányan vagyunk, annyiféleképpen kívánunk élni szabadságunkkal - ebben a demokrácia vág rendet. A rendet azonban nehéz megteremteni, értelmét csak a sokaság belátása adja. Mai 56-os vitáink nem a múltról, hanem a jelenről szólnak. 56 csak ürügy.”

„2006 arról szól, milyen legyen a demokrácia, és nem arról, hogy legyen-e vagy sem” – folytatja. „Ez sokkal keményebb lecke, mint a rendszerváltáskor látszott.” Meleg van a felsőházban, a vendégek legyezgetik magukat. A folyosókon asztalok, nemsokára ebédelni fognak. Háromféle hús van, szárnyas, sertés és borjú, emellett rengeteg saláta (magyaros füstöltnyelvsaláta is!), és nagyon sokféle desszert.

11:46

Háromezer ember vonul a Corvin köz felé, buszok torlódnak fel, autók tülkölnek. A 47 államfő, király és herceg eközben közös szabadságnyilatkozatot fogad el az Országgyűlésben. „Egy ország képes volt felülemelkedni a megosztó érdekeken, és nemzetté vált, kiáltványunk tisztelgés e neves és névtelen hősök előtt. A forradalom csak másfél hétig tartott, de évtizedekig kihatott mindarra, ami a világban történt. A szabadság ajándék, ugyanakkor szabadon élni felelősség.”

Egy Combinóval találkoznak a tüntetők, felhangzik a „Döntsük fel!” és a „Demszky, takarodj!”. A radikális demonstrációkról jól ismert, általában nemezsapkát viselő P. Márton vezeti a tömeget. Budaházy György levelét körözik. „Magyar testvéreim! Hogyan tudna egy becsületes, bujkáló hazafi lázadást előkészíteni; egy olyan magyar, akinek semmiféle konspirációs tapasztalata nincs?” A levélhez fotót is mellékeltek, amint az MTV ostromának éjszakáján a szovjet emlékműről a hazafiak éppen feszegetik a címert.

12:10

A Körúton áll a forgalom, a tüntetők megérkeztek. A szónokok a Corvin mozi lépcsőjéről beszélnek. Kiadják az új jelszót: 56-2006! Mintegy száz motoros érkezik a Corvin közhöz. A tömeg megörül nekik. Ria, ria, Hungária! - kiabálják. A motorosok bőgetik a motort, köröznek.

A Goj motorosok elnöke helyben országos demonstrációt hirdet, célja, hogy ügyvivő kormány vegye át a hatalmat. A tömeg lehurrogja. Egy része már most a Kossuth térre menne.

„Van bőr a pofátokon?” – kérdezi ezzel egyidőben valaki a 301-es parcellánál az SZDSZ koszorúzására igyekvő Magyar Bálintot. A volt oktatási miniszter vissza akart szólni, de társai csendre intik. A demokratikus ellenzék a nyolcvanas évek elejétől tart itt megemlékezéseket. 30 méterre árpádzászlós fiatalok a Székely himnuszt éneklik.

A Szabadság téren közben néhány háborgó jelenik meg. Az Akadémia utca torkolatánál is számos demonstráló várja, hogy visszamehessen a Parlamenthez. A Corvin közben a szónok bejelenti, hogy lezárták a 6-os és az M0-ás kereszteződését, és készek körbezárni egész Budapestet, hogy „Gyurcsány ne tudjon elmenekülni”. Egy másik az új Felvonulási téri emlékművet az „az elnyomás vasszobrának” titulálja. „Vasbitók, vasbitók!” – visszhangozza a tömeg. „Ünnepelni akarunk!” – kiabálják a Szabadság téren összegyűlt tüntetők.

A Nagy Imre-szobornál megjelenik Gyurcsány Ferenc és Nagy Imre unokája is. Sólyom László nincs a helyszínen.

A Corvin közben Pitti Katalin énekel az embereknek. Takács András levélben üzeni, hogy a rendőrök becsapták a tüntetőket, Wittner Mária pedig arra kéri az embereket, hogy maradjanak a Corvin közben, később valószínűleg visszatérhetnek a Kossuth térre. „56 tavaszán friss szelek fújdogáltak a sztálinizmus áporodott levegőjében” – folytatja. Mesél arról, mennyire unták a KISZ-t (a valóságban 1957-ben alakult meg). A lengyelek 56-os dalt énekelnek.

14:12

Lezsák Sándor is megjelenik a Corvin közben. Pongrátz Gergelynek szóló levelet olvas fel. Sokan értetlenül fogadják, elvégre Pongrátz már nem él. Lezsák az aznap avatandó emlékmű helyén a Regnum Marianum templomot állítaná újra. Az emberek unják. „Mennyit beszél” - mondják. – „Igazi politikus.”

Egy csoport bomberdzsekis a József körúton lévő Magyar sörözőben italozik. Mások indulnak a Kálvin tér felé, hogy csatlakozzanak az Astoriánál meghirdetett Fidesz-tüntetéshez. Itt négykor kezdődik a megemlékezés, most még csak lézengenek. Az árusok felkészültek, perecet, zászlókat lehet kapni. Vivaldi bömböl a hangszórókból.

14:45

Mind többen indulnak a Corvin közből tovább. A szónokok arra buzdítják az embereket, menjenek a Kossuth térre. Időközben megérkezik a kemény mag az Astoriához. „Hazaáruló” – skandálták végig a Kiskörúton. A Múzeum presszó teraszán Kosztolányi Dénes politikus és Vitézy László rendező-producer borozgatnak.

A (Sugár) (Sztálin) (Magyar Ifjúság) (Népköztársaság) Andrássy úton 56-os járműveket állítottak ki.

15:41

Körülbelül ezer tüntetőt oszlatni kezd a rendőrség az Alkotmány utcában, mert feldöntötték a kordont, és nekiindultak a rendőröknek. Könnygázt vetnek be. Már az új típusú, paprika-alapú szer lehet, mert többen hánynak.

„Gyertek velünk, gyertek velünk!” – skandálja a Kossuth tér felé vonuló tömeg az Astoriánál gyülekezőknek. Amikor meglátják a távolban a könnygázfelhőt, rohanni kezdenek az Alkotmány utca irányába, elvegyülnek a visszafelé igyekvőkkel. Egy nagyobb csoportot vízágyúval terelnek a Deák tér felé. Azok hátrálás közben elfoglalnak egy BKV-buszt, keresztbe állítják az úton. Egy tüntető azt kérdezgeti, megtartja-e Orbán Viktor a beszédét, mert szerinte senki sem maradt az Astoriánál.

16:10

Megkezdődött a Fidesz nagygyűlése. Wilfried Martens szól a tömeghez. A hallgatóságból többször is felhallatszik: „Irány a Deák tér!”

 „Mi volt 56 üzenete? Hogy szükség van a változásokra” - kezdi Martens. Hozzáteszi, soha nem lehet erőszakos eszközöket alkalmazni. Nagy fütty fogadja kijelentését. Gyorsan korrigál: „Minden egy ember miatt van”, mondja. Gyurcsány szerinte az országot erkölcsi válságba sodorta.

A Bazilikánál kapucnis társaság hergeli a rendőröket. Utcaköveket dobálnak feléjük, összességében a tüntetők már több ezren lehetnek. Szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emelnek barikádot az Arany János utcánál. A rendőrök könnygázzal lövik őket. Sok a nyugdíjas és a gyerek is.

Nem a reformkommunisták érdeme a rendszerváltás, hanem a bátor ellenzéké, folytatja Martens. A tömeg skandál: „Viktor, Viktor”. Martens megemlékezik Orbán Nagy Imre újratemetésén mondott beszédéről, majd vége a beszédnek. A Petőfi Sándornak öltözött Philip már a határon túli magyarokat üdvözli.

16:30

Rohamosztagok sorakoznak fel a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út kereszteződésében. A tömeg a 47-es villamos végállomása felé húzodik vissza. Csönd támad, a nagygyűlésre tekintettel szünetelnek a könnygázgránátok. Patthelyzet alakult ki. Néhányan letelepedtek az aszfaltra, behunyt szemmel szívják be a könnygázt.

Az Astoriánál közben Kárpáti György taglalja, milyen öröm volt a győzelemmel vigaszt nyújtani az otthon harcoló forradalmároknak. „Börtönbe, börtönbe!” - skandálja a hallgatóság. „A győzelemhez hit és önbizalom kell” – fejezi be az olimpiai bajnok.

A vízágyúk színes festékkel spriccelik a demonstrálókat. A rendőrség távozásra szólítja a tömeget. Senki nem mozdul. A Városháza téren a nagy feliratot szétszedték, a betűket az útra cipelik. A tüntetők kiabálnak, a rendőrök erőt gyűjtenek. A demonstrálók hevenyészett barikádot emelnek a Paulay Ede utca magasságában.

17:06

Az Astoriánál Orbán Viktor lép a mikrofonhoz. „Ötven év mérföldkő és magaslat” – kezdi. 56-ot csodának nevezi: a szocializmus bőséget, új, hibátlan emberfajtát ígért, de csak mérhetetlen szenvedést zúdított a magyarokra. A „nemzeti szocializmus” és a „nemzetközi szocializmus” között legföljebb annyi a különbség, mint az északi és a déli sark között. A Paulay Ede utcánál álló barikádot kezdik a rendőrsorfal felé tolni. Egy férfi letérdel a barikád elé. Egy rendőrt állítólag megkéseltek az Alkotmány utcánál.

A Fidesz-elnök az ötven évvel ezelőtti eseményeket idézi fel. „A titok nyitja a szívben van. Ha a szívünk kitárul, akkor nem csak a szemünknek hiszünk.” Az összecsapásoknak eddig négy könnyű sérültje volt, közli a Mentőszolgálat szóvivője.

Nyugaton sokan voltak, taglalja Orbán. akik a szocialzmust izgalmas kísérletnek, a szovjet hadsereget pedig felszabadítónak tartották. Ez a téveszme az 56-os forradalommal lepleződött le, a magyarok üzenete szíven találta a világot.

A rendőrök elérik a betűkből és kordonokból emelt barikádot, és szétbontják.

17:24

A világ csak 56 után értette meg, hogy a Szovjetunióval nem lehet paktumot kötni. A rendszerváltással a magyaroknak csak kiszabadulni, és nem megszabadulni sikerült. Így térhetett vissza 16 év után a hazugság, mely pénzügyi válságot okozott. A tömeg skandál: „Gyurcsány, takarodj!”. Orbán golyóálló BMW-vel érkezett a tüntetésre, a kocsi a színpad mögött áll. Becslések szerint negyvenezren lehetnek a nagygyűlésen.

„Aki csak kicsit is jobban szereti a hazát, mint a hatalmat, az belátja, a felelősöknek félre kell állniuk, hogy az emberek részt vállaljanak a válság terheiből”, mondja Orbán. „Istentelen világ” következik ugyanis, ha engednek a kormánynak. „A gát nem szakadhat át”. A maga részéről „kitart a demokrácia nehézkes szabályai mellett”, azonban azt nem hagyhatja, hogy veszélybe sodorják a családokat.

Egy ügydöntő népszavazás jelentheti a megoldást a válságból. Ezen az emberek szabadon dönthetnének a megszorításokról. Másnap szavazást kezdeményeznek a tanügy, az egészségügy, a nyugdíjak és a demokratikus garanciák kérdésében: ezzel végképp eldől a hazugságokra épülő kormányzás sorsa.

Pillanatnyilag mintegy 300 méter van a Fidesz-nagygyűlés és az Erzsébet téren várakozó tömeg között. Az emberek ide-oda sétálnak. A levegőben helikopter köröz. A beszéd végén Orbán és a tömeg együtt tapsol. A távozókat a rendezők arról tájékoztatják, hogy „az Erzsébet-híd, illetve a Kálvin tér felé távozzanak”, egyéb nem hangzik el. Sokan más irányt választanak.

17:35

A Városháza téren korabeli teherautókat tolnak a tüntetők. A rendőrök gumilövedékkel céloznak rájuk. Egy tüntetőt eltalált egy ilyen lövedék, karja véres.

Másokat is eltalál a rendőrség gumilövedéke. Az egyik a kulcscsontján sérült meg, a becsapódás helye fekélyes sebre hasonlít. „Égő érzés, de nem rossz” - meséli a sérült. Társát fejen lőtték, vérzik a feje. A díszlet-tankot hirtelen beindítják, az emberek szanaszét futnak előle. A két teherautóval a barikádot igyekeznek megerősíteni.

A tank megindul a rendőrök felé. Sokan rohannak mögötte, végül vízágyú állítja meg. A tüntetőket könnygázzal verik vissza. Lovasrendőrök tűnnek föl. A demonstrálók a kordonokból barikádot építenek, de a lovasok kikerülik őket. A roham hatásos, a tér kiürül. A többség a mellékutcákba menekül el.

Megtelik a Dohány utca emberekkel. „Hol a Fidesz-tömeg?” - kérdezte egyikük futás közben. Csodálkozó turisták álldogálnak a Kempinski ajtaja előtt. Egy magára hagyott rendőrautót szétvertek a Károly körúton.

Állítólag egy 56-os veterán indította be a díszletül kiállított tankot.

18:10

A tüntetők panaszkodnak, hogy gumilövedékkel eltalálták őket. Egy nagyobb csoport randalírozni kezd a Dohány utcai zsinagóga előtt. Antiszemita rigmusokat kiabálnak, a posztoló rendőröket ávósoknak nevezik, és azt kiabálják, hogy „megölik őket”. Néhányan védelmükbe veszik az egyenruhásokat.

Futballszurkolók letépnek két koncertet reklámozó molinót a kerítésről, sörösüvegeket hajigálnak a bejárathoz. A mentősök alig tudják elszállítani a kardlapozás sérültjeit, nem lehet közlekedni a környéken. Egy középkorú férfinak ránézésre durva fejsérülése van.

18:20

„Ennek így semmi értelme, látnom kell a kérdéseket” - kommentálta Kuncze Orbán bejelentését, miszerint népszavazást kezdeményeznek. Szerinte nem lehet egyszerű kérdéseket feltenni a reformokkal kapcsolatban. Például az egészségügyről körülbelül azt lehet kérdezni, akarunk-e csinálni valamit, vagy sem, mert a több-biztosítós modellt, a térítések bevezetését vagy a gyógyszerekkel kapcsolatos intézkedéseket nem lehet egyetlen kérdésben megfogalmazni.

„Orbán kívülről könnyen beszél, szítja a hangulatot, miközben a Fidesznek nincs programja a problémák megoldására, melyekkel Magyarország szembenéz.” Kuncze hozzátette, úgy látszik, e programnélküliséget Orbán egy népszavazási kezdeményezéssel igyekszik feloldani.

18:35

Rengetegen álldogálnak még az Astoriánál, fiatalok és idősek vegyesen. Csak lejjebb, a Blaha felé kezdenek ritkulni az emberek. A tüntetők barikádot kezdenek építeni. A rendőrök könnygázzal lövik őket. A teret már kényelmesen el lehetne hagyni, de senki nem mozdul.

Egy bőrkabátos férfi kiabál, bottal a kezében. „Megölték egy honfitársukat, ne menjetek haza!”. Hírek szerint Sólyom biztonsági okokból nem megy el a Felvonulási téri emlékműavatásra, korábban Gyurcsányról terjedt el ugyanez.

A Síp utcánál az emberek a brutális rendőri intézkedéseket emlegetik, és az ÁVH-t szidalmazzák.

19:07

Az Astoriánál összegyűlt tömeget megpróbálja kétfelé vágni a rendőrség. A Fidesz közleményben ítéli el a rendőri erőszakot, mely szerintük csak „egy realitásérzékét vesztett miniszterelnök kóros hatalomféltésének bizonyítéka”. „Így ünnepelte az 56-os forradalom évfordulóját Gyurcsány Ferenc” – mutat fel egy kilőtt könnygázgránát-hüvelyt Szijjártó Péter. Követelik, hogy a miniszterelnök azonnal szüntesse be a rendőri erőszakot.

A Felvonulási téren több százan a „Gyurcsány, takarodj!” jelszót skandálják. Hamarosan leleplezik az 56-os emlékművet. A tüntetőket kordon tartja távol. Amikor elhangzik a mondat, „tisztelet a hősöknek”, valaki bekiabálja: „Ti öltétek meg őket, fasiszták!” A demonstrálók egyemberként rákezdik: gyilkosok, gyilkosok! Nagy csapat motoros is érkezik.

A Honvédelmi Minisztérium szerint a tankot az Erzsébet téren nem lehetett volna „csak úgy” beindítani, sem akkumulátor, sem üzemanyag nem volt benne.

Az Astoriánál tüntetők továbbra sem mozdulnak. A barikádot fölborított toi toi vécékkel erősítették meg. Egy csoport kordonokkal betolta a rendőröket a Síp utcába, vízágyúval sikerült visszaszorítani őket az Astoriához.

Rogán Antal nyilatkozatban kéri a rendőrséget, fejezzék be az erőszakot.

19:47

Állítólag Révész Máriusz fideszes képviselő megsérült a Rákóczi úton, elvesztette az eszméletét, nem emlékszik semmire. Véres a nadrágja, és a feje is.

A rendőrök behatolnak az Astorián lévő Burger King gyorsétterembe, ahonnan korábban egy tűzcsapra szerelt slaggal „tüzeltek” a tér felé. A gyorsétterem vezetője nem mert közbeavatkozni.

„Fater, miért vagy velük?” - kiabálják a Felvonulási téren Kosáry Domokosnak, az 56-os emlékbizottság elnökének. A motorosok beindítják motorjaikat, és óriási zajt csinálnak. Konszolidált külsejű nyugdíjasok dudálnak mellettük.

20:13

„56-hoz halálunkig hűek leszünk” - kezdi Kosáry. „Akik azt gondolják, hogy az itt állók nem 56-ot képviselik, tévednek. Az emlékmű nagyszerű alkotás, próbáljuk megérteni a fiatal művészeket, akik tervezték: hiszen az ő ízlésük a jövő.”

Révész Máriusz egy szemtanú állítása szerint csak megkérdezte a rendőröket, miért erőszakoskodnak a Fidesz rendezvényén, mire fejbelőtték gumilövedékkel.

A Blahánál tömeg áll, várják az Astoria felől a rendőröket. Sokan fáradtságra panaszkodnak, 36. napja demonstrálnak. Többen sérelmezik a gumilövedékeket is; utcaköveket szednek fel, darabolnak. Irány a Hősök tere, mondja egyikük. Vagy százan megindulnak.

A Kossuth Lajos utcában a rendőrök könnygázt lőnek a Városház utcánál csoportosulók felé. Lejjebb, a Nyár utcánál is barikádot emelnek. A Blaha Lujza téren több ezer tüntető áll, egyelőre nyugalom van, csak szemét ég az úttesten. Motorosok tesznek incselkedő köröket.

Hírek szerint a Kossuth téri tüntetők ellen „felfegyverkezve gyülekezés” miatt eljárás indult, nem engedélyezik a visszatérést a Parlament elé.

Három, a Fidesz gyűléséről érkezett fiatal egy városnéző hajón arról érdeklődött, megoldható-e a hajó útvonalának megváltozatása. A Kossuth térre szeretnének eljutni: el akarják mondani Gyurcsány Ferencnek, hogy gumilövedékkel lőnek az Astoriánál. A kapitány közölte a fiatalokkal, hogy a hajó munkahely, előre tervezett útvonalon jár, így nem teljesíthet utcai követeléseket.

Az Úttörő Áruház előtt tüntetők és rendőrök néznek farkasszemet. A várakozást a demonstrálók unják el előbb, pár lépést tesznek a rendőrök felé. Azok könnygázzal válaszolnak.

21:22

A tüntetők a Blahánál az Uránia felé kezdik tolni a barikádjukat. A házak falát bontják, a kövekkel a rendőröket dobálják. Egy-két ezer tüntető lehet a Kálvin tér és a Nemzeti Múzeum között is, megérkeztek a Felvonulási térről a nemzeti érzelmű motorosok is. Bőgetik a motort.

Egy csapat tüntető állítólag megtámadta és ideiglenesen elfoglalta a Kecskeméti utcai rendőrőrsöt, a BRFK szerint azonnal visszafoglalták az irodákat.

A Fidesz és a KDNP holnap kezdeményezik, hogy a parlamentben politikai vitanapot tartsanak, cél az ünnepen történtek feltárása, a kormány felelősségének megállapítása.

 21:40

Tüntetők vonulnak a Múzeumtól a Ferenciek terére, így már jelentős tömeg néz farkasszemet a rendőrökkel. Legtöbben még mindig a Blaha Lujza téren gyülekeznek, a rendőrök néha könnygázt lőnek ki feléjük, főleg, amikor Molotov-koktéllal próbálkozik valaki. A vízágyút is be-bevetik, de az úttesten lángoló szemetet sem sikerül eloltani.

 „A többség szabadságának megóvása érdekében teszi a dolgát a rendőrség” - nyilatkozza Gyurcsány Ferenc az m1-en. „Megtisztelt minket a fél világ, de elvették a jogot tőlünk, hogy nyugodtan ünnepeljünk.” A kormányfő szerint a képek sokkolóak, de még sokkolóbb, hogy üresek voltak az utcák. Az emberek nem mertek saját városukban sétálni. „Ami most történik, az tudatos rendbontás, amire sokan felkészültek.”  

„Bízom a főkapitányban és a rendőri állományban” – tette hozzá. – „Nem utasítottuk a rendőrséget, de kértük, éljenek a törvényes lehetőségekkel. Köztársaságban az erőszak elfogadhatatlan.”

 22:19

A tüntetők egy építkezés kerítéséből és más építési anyagból barikádot kezdenek építeni a Ferenciek terénél. Az aluljáró kijáratait is eltorlaszolják. Élőben jelentkezik az eseményekről a BBC és a Sky News, sőt az orosz állami televízió is.

A Péterfy Sándor kórházba eddig 22 sérültet vittek be. Kettejüket bent kellett tartani, egyiknek a szeme sérült, a másik Révész Máriusz, aki a körülményekhez képest jól van.

A tüntetők vasbeton elemekkel erősítik meg a gerendákból, furnérlapokból és állványdeszkából álló barikádot. Az építmény már öt méter széles és három méter magas. Két betonkeverőt is beépítettek. Rengeteg jól öltözött fiatal és nyugdíjas ácsorog a környéken. A budai oldalon gimisek arról beszélgetnek, másnap valószínűleg nem mennek iskolába.

A Fidesz újabb közleményben tudatja, hogy kezdeményezte a házbizottság rendkívüli összehívását. Ki akarják vizsgálni, mi okozta az erőszakos cselekményeket. „Az elmúlt 16 évben nem volt ilyen rendőri brutalitásra példa” - nyilatkozza Szijjártó Péter.

Amilyen feszült a hangulat az Erzsébet híd lábánál, olyan kedélyesen beszélgetnek a szomszédos utcákban az emberek: a kocsmák nyitva, az éttermek zsúfolásig tele. Balogh László fideszes ex-képviselő a barikád tövében egy telt idomú nővel beszélget.

Felhajt a hídra egy busz, kiderül, hogy német nyugdíjascsoport, nem tudták, hogy tilos átkelniük. Motorosok sietnek hozzájuk, és útba igazítják őket. A Kossuth téri tüntetések ismert alakja, Kőrösi Imre arra szólítja fel az összegyűlteket, hogy foglalják el a budapesti hidakat, vonják blokád alá az egész várost. Vidéken azt kell megakadályozni, hogy a fővárosba vezényelhessék a rendőröket. A tömeg üdvrivalgással fogadja, amikor bejelenti, hogy Szombathelyen felgyújtották a szocialista párt irodáját.

A tömegközlekedés szünetel, a taxitársaságok egy része nem vállal fuvarokat a belvárosba. Több cégnek elérhetetlen a telefonja.

Akár betöréshez is használható szerszámokkal látni több tüntetőt a barikád környékén. Egy fiatalember több kilós csavarhúzó-készlettel közlekedik a tömegben.

22:54

A Blahán megindulnak a rendőrök, a vízágyúkból festékes vízzel locsolják a tüntetőket. Hátul lovasrendőrök jönnek. A tömeg egy része a Népszínház utca felé menekül, mások az Oktogon felé indulnak. A Wesselényi utcánál kukákat kezdenek borogatni, barikádot építenek. A rendőrség vízágyúval és lovasokkal indul a nyomukba.

Mintegy hétszázan a Köztársaság térre érkeznek, de a rendőrök annyira körbevették az MSZP székházat, hogy lehetetlenség közel jutni. Már mindenütt gyártják a Molotov-koktélokat, az emberek üvegeket keresnek, benzin van.

A tévécsatornák egymás után eszmélnek rá, hogy a tüntetők nem bántják a HírTV kocsijait: molinókat készítenek, és e független orgánumnak álcázzák magukat.

 23:56

Néhányan személyautóval megpróbálták áttörni a Baross utca kereszteződésében felállt rendőrsorfalat. Körösi Imre kikérte magának, hogy fegyveres ellenállásra buzdított volna: azt állítja, csak Végh Ferenccel beszélt, a honvédség vezérkari főnökével. Hívta a katonákat, de azok azt válaszolták, nem jöhetnek, noha lélekben a tüntetőkkel vannak (Végh Ferenc 1999-ben nyugállományba vonult).

Több száz rendőr érkezik a Kossuth Lajos utcába, mögöttük lovasok. A tüntetők csendben várakoznak, de egyre többen szivárognak át közülük Budára.

Október 24.

00:23

Révész Máriusz magához tért a kórházban. Elmondta, hogy a fején sérült meg, és a lapockája elrepedt. Sajnos nem emlékszik semmire. Több tévétársaság tudósítóit inzultálják a tüntetők, a Duna televízió kameráját feldöntötték, az RTL Klub tudósítóját élő adásban leköpködték. Barikádot emeltek a Curia utcában. A Rákóczi úton kukák hevernek mindenfelé, könnygáz gomolyog a levegőben.

A Ferenciek terén várakozó tüntetők felgyújtották a barikádot, úgy tervezik, a környező utcákban is felgyújtanak mindent.

Hadtörténeti újítással rukkolt elő a forradalom: tüntetők egy csoportja a híd lábait elbarikádozta, mintegy a hídfőállás fogalmának tagadásaként, mondhatni zsákutcát építettek maguknak: ergo előbb-utóbb mindegyiket elfogják, hacsak bele nem ugranak a Dunába, vagy a rendőrség kitalál egy még kontraproduktívabb eljárást.

Az egyenruhások nem mernek támadni, amióta a barikádot benzinnel lelocsolták. A tűz már rég kialudt. A Rákóczi úton mindenütt törmelék, felborogatott vécék, a demonstrálók betörtek egy szaniter-kereskedésbe.

További vasbeton elemekkel erősítik a barikádot, közben fogy a sör a Veres Pálné utcai ábécében, pedig 400 forintért adják a dobozost. „Ez nem forradalmi, ez belvárosi ár” - mentegetőznek az eladók.

Vagy harminc nagyméretű poroltót kaptak a rendőrök. Most kezdik lepakolni.

 00:40

Egy csoport a budai hídfőnél elindul buszt foglalni. Egy testes férfi magyarázta, miféle anyag kell a barikádba: „Lehet taxi, de az nem jó, mert a sajátja. A buszos jobb, az leszarja. Csak kiszáll, és leszarja”. Többen be is állnak egy busz elé, de föltűnik egy rendőrautó, mire a tüntetők visszavonulnak. Most a térelválasztó vasoszlopokat kezdik ásni, vonszolják őket a hídhoz.

A Ferenciek terén símaszkos vezérek az aszfaltra rajzolva instruálják a tüntetőket. A mellékutcában néhány autót felborítottak, barikádot építenek belőlük.

A rendőrök maszkot húznak a fejükre. Fiatal lány ugrik a barikádra, és azt kiáltja: „a tüntetőknek a szívük a fegyvere”. Senki sem figyel rá. „Azt akarom, hogy ide hallgassatok!” kezd sikongatni, de a körülötte állók kinevetik. „Ez nem a Kossuth tér!” – vetik oda.

Újabb szónokot fogad nevetés a barikádon. Kopasz, fehér inges férfi kapaszkodik föl, korábban három bőrfejű is vezérnek nevezte. „Ez meg ki?” – kérdezik. Valaki beszól: „Hát Petőfi!” Az egész barikád nevet. Az újdonsült vezér szavait nem érteni, mert a tüntetők vascsövekkel verik a deszkákat.

Hóeke érkezik, valószínűleg megbontani a híd lábánál épített barikádokat. Egész csapatok indulnak Buda felé. A hóeke járó motorral áll. Úgy tűnik, kifárasztásra játszanak a rendőrök.

A Tabánnál is megjelenik egy hóeke, ezt vízágyú követi. Váratlanul áttöri a budai hídfőnél épített barikádot, közben könnygázzal terítik be a pesti oldalt is. A tömeg szertefut. Füst gomolyog, a barikádok környéke üres. Óriási csapaterővel nyomulnak be a rendőrök.

 01:45

A romok mellett rendőrsorfal áll. Odébb kisebb csoportok békésen szemlélik az eseményeket. Egy zselézett hajú fiatalember kifejti, nitrogéntartalmú műtrágyát kellett volna tenni Molotov-koktélokba, meg szögeket; érthetetlen, hogy senkinek nem jutott az eszébe. Valamint kövekkel megrakott Kamazokat kellett volna hozni vidékről, és nekivezetni a rendőröknek. Az illető kisvártatva A8-assal távozik a helyszínről, kedvesen visszainteget a kocsiból.

A pesti barikád téglából, farostlemezből, gömbvasból, állványdeszkából és két betonkeverőből állt össze. Órákig tart még a takarítás. Kirabolták a Subville nevű ruhaboltot, a kirakatot betörve mindent elvittek. A híd alatt rendőrök keresik a bujkáló tüntetőket, két személyt nagyon megvertek. Akciófilmben látható taktikával közlekednek: elől gumilövedékes puskás megy, kinéz a sarok mögül, és csak ha minden tiszta, követik társai.

02:30

Az Erzsébet híd csendes, rendőrcsapatok cirkálnak a mellékutcákban. A Szép utcában három autót felborítottak, az egyik kiégett. Az Úttörő Áruháznál hatszáz utcaseprő gyülekezik.

A híd alatti parkolóban bomberdzsekis fiatalt fognak a rendőrök. Hiába bizonygatja, hogy csak véletlenül járt errefelé, végül szidalmazni kezdi a rendőröket. Az egyik szerv tomfával hasba akarja vágni, de társai rászólnak.

A Váci utcában néhány felborított pad és napernyő alatt egy hajléktalant gázsprével arcon fújnak az egyenruhások. Később egy arra kóborló francia fiatalt is megvertek, a mentőben egy sebesült rendőr mellé kerül. A francia egyébként ott volt a barikádnál, végig rettenetesen be volt rúgva, és a Marseillaise-t énekelte.

A zavargások során a tüntetők több trolibuszt és Combino villamost megrongáltak. A kár 200 millió.

Benzinpalackot dobtak az SZDSZ XII. kerületi irodájába. Sérülés nem történt. Elkapták a két tüntetőt is, akik valahogy bejutottak az Állami Számvevőszék Szende utcai épületébe, kijutottak a tetőre. Az akcióban ötven rendőr vett részt.

A mentőszolgálat adatai szerint a zavargások kapcsán összesen 128 sérültet láttak el - a tényleges sebesültek száma ennél nagyobb lehet, sokan maguk mentek kórházba. 8 személy állapota súlyos, életveszélyes sérülés vagy haláleset nem történt.

Epilógus

A hétfői zavargásokban egy ember gumilövedéktől fél szemére megvakult. „Ez semmiképp nem a rendeltetésszerű kilövési irány lehetett” - nyilatkozta Navracsics Tibor. „Demokráciában az utca is a politika terepe, amíg békésen, az alkotmányos szabályok betartásával történik. A mostani helyzet a baloldalnak is rossz, nekünk is”.

A külföldi befektetők, akik dollármilliárdokat tartanak magyar kötvényekben, Gyurcsányt tekintik az egyetlennek, aki stabilizálni képes a költségvetést, írta a Reuters. Elemzők arra számítanak, kedden emelkedik a jegybanki alapkamat. Folytatódhat a forint néhány hete megkezdett erősödése.

A rendőrségnek kötelessége volt kiüríteni a Kossuth teret hétfőn hajnalban, mielőtt a nemzetközi vendégekkel az ünnepségek megkezdődtek, nyilatkozza Kuncze Gábor. Emlékeztetett, törvény szerint engedély nélküli demonstráció esetén a rendőrségnek nincs mérlegelési joga. „Azt tette, ami a dolga: helyreállította a rendet Budapesten.”

A Fidesz „rendkívül rossz” helyre hívta a szimpatizánsait, tette hozzá. Véleménye szerint egyáltalán nem kellett volna külön ünnepséget szervezni, amikor „az egész világ Budapestet ünnepli”. Kuncze együtt érez a gumilövedék által megsebesített Révész Máriusszal, de megjegyezte, őt nem találták el, mert nem ment oda az események közepébe.

A népszavazásra adott válasz a megélhetési válságtól fogja megvédeni az embereket, közölte Szijjártó Péter. Ha a kormány tovább folytatja, amit csinál, az emberek mindennapi megélhetése kerül borzalmas veszélybe.

Révész Máriusz nem tervez feljelentést, szerinte nem a rendőrség felelős az országban kialakult helyzetért. Igaz, túlzott brutalitással léptek fel. A képviselő lapockatörést és fejsérülést szenvedett, még mindig alig emlékszik valamire. Ismerősei szerint tárgyalni próbált a rohamrendőrökkel, amikor azok az esti órákban a tömeget gumibotozták. Révész szerint sok hazafelé igyekvő, ártatlan Fidesz-szimpatizánst is brutálisan oszlattak.

Előre fel kellett készülniük a tanklopásra a tüntetőknek, nyilatkozza a Hadtörténeti Múzeum igazgatója. A tankból eltávolították az akkumulátort és a kábeleket: a demonstrálók két sorba kötött autóakkumulátorral és szakszerű újrakábelezéssel tették mozgásképessé a járművet.

Molotov-koktélt dobtak az MSZP XI. kerületi irodájába; a kár nem nagy, mert a lakók időben értesítették a tűzoltókat.

Budapest rendőrkapitánya nem kíván vizsgálatot indítani Révész Máriusz bántalmazásával kapcsolatosan. Gergényi Péter hozzátette, ha bárki úgy érzi, sérelem érte, forduljon az ügyészséghez.

 11:37

Orbán Viktor és Semjén Zsolt benyújtották népszavazási kérdéseiket az OVB-nek:

1. Egyetért-e ön azzal, hogy a felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük
2. - hogy az egészségügyi intézmények mind maradjanak állami tulajdonban
3. - hogy az orvosi ellátásért ne kelljen vizitdíjat fizetni
4. – hogy gyógyszert továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani
5. – hogy a nyugdíjasok a korábbi szabályok szerint vállalhassanak munkát
6. - termőföld vásárlása esetén a családi gazdálkodókat elővásárlási jog illesse meg
7. – végül, hogy az országgyűlés törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjainak felelősségét költségvetési hiány túllépése esetén.

A Fidesz szerint egyik kérdés sem érint közvetlenül költségvetési ügyeket, így legkésőbb február-márciusban jön a népszavazás.

Cecilia Johnson álma

Johnny N’Dvad sokáig úgy képzelte, az országán keresztül menekülő hutukat kipécéző új népszavazás kommunikációs életművének koronája lesz. Végül azonban a projektet egyetlen álom darabokra szaggatta – egy apró patikusnő, Dr Cecilia Johnson egyetlen futó, születése pillanatában színes fecnikké szakadozó álma.

Cecilia doktornő kétségkívül pöttöm volt (állítása szerint 155 cm magas). Egyenesre sütött haját hátul varkocsba fonta, amitől még inkább kislányos benyomást keltett. Mindez betöltött 34. életévét tekintve akár túlzásnak is lehetett volna tekinthető, Cecília azonban tudta, személyiségének érettségét vizsgálva a 16-ot is csak jóindulattal haladja meg. Éretlensége egész megjelenésére kisugárzott: kislányosan sima, mahagóni bőre esténként illatosan derengett a nagyvárosi alkonyatban, s karcsú nyakának íve olyan volt, mint a jázminolajos kancsóké még fűkunyhós szülőfalujában (melyet sajnos tizenkét éves korában porig romboltak a dogmatikusok).

A fővárosba vetődve szépségének a reméltnél kevesebb hasznát vette. A férfiak legföljebb leszakították egy-egy éjszakára, mint egy szál gaboni liliomot, aztán tovább hajtottak rozsdás Toyota dzsipjeiken. Cecilia azonban nem csak szép, hanem szorgalmas is volt, zárás után a közeli KFC-t takarítva a válság viharos éveiben gyógyszerész-diplomát szerzett R’wanzori - régebben nívós - orvosegyetemén. Sajnos a patika-láncot, melynek egyik boltjában dolgozott, kevéssel később Johnny vejének nevére íratták, aki megbízhatatlanságuk miatt a régi alkalmazottakat sorban kitakarította, így Cecília már jó ideje egy városszéli SPAR lerakat szárazáru osztályán tevékenykedett. Napi 10 órában dobozos baobab tésztát és ZULU GOLD teás rekeszeket szortírozott, helyzetébe többé-kevésbé beletörődve. A Madagaszkárról importált kőhal mérges tüskéit semlegesítő eljárásáért tavasszal szardíniakonzerves jutalomcsomagban is részesítették.

Ebben az évben az esős évszak a szokásosnál tovább tartott. Az égen nehéz, acélkék fellegek forogtak. 

Cecilia fázósan húzta össze maga előtt széldzsekijét.

Ahogy kilépett az ajtón, a parkolót övező palánkot, ameddig a szem ellátott, a felhőkhöz hasonló színű plakátok borították. A fülledt hőségben csíkokban csorgott alá rajtuk a pára, mintha maga a papír verítékezett volna.

Cecilia a szemetes, elefántfűvel szegélyezett sikátoron kisétált a Szabadság Sugárútra, ahol a Swarovski márkabolt kirakata előtt hosszan elidőzött: a kollekciót nemrég újították meg, és Cecilia figyelmét különösen egy félezüst nyakék ragadta meg. Elegáns spirál közepén rubin hatású kis kő tekintett vissza a lányra, vörösen, mint egy kialvatlan szem.

 Hazaérve letusolt, egyre a falakat borító, kék plakátok jártak az eszében. Persze legföljebb a tudatküszöb alatt, vagyis anélkül, hogy megfogalmazódott volna benne a kérdés, a kampányt ki, miből, és egyáltalán miért finanszírozza. Bár a ráébredés aktusa sem ébresztett volna különösebb érzelmeket benne: a hutuk rászolgáltak sorsukra, bőrük a kelleténél világosabb, orruk szokatlan metszésű, ráadásul ijesztő, csoportos karattyolásuk olykor az elviselhetetlenségig fokozta megjelenésük idegenszerű jellegét.

Cecilia még kislány korából emlékezett az időre, amikor a hutuk lemészárolták a velük élő tuszikat. Az akció sikere által azonban ellenség nélkül maradtak, így a sok indulat érthetően új tárgyat keresett magának, az agilisabb fiatalok piacon bevásárló háziasszonyokat robbantottak föl, az idősebbek inkább lányiskolákat választottak. Egész osztályokat ragadtak magukkal feleségnek, az engedetlenebbjét hamarjában lekaszabolva, mint bosszús paraszt a parlagfüvet. Az akció végén aztán vidáman durrogtatták kalasnyikovjaikat.

A hitben kevésbé szilárdan álló hutu lakosság menekülni próbált. Leginkább a gazdag Kenyába és Nigerbe igyekeztek, szerencsére, főleg mióta Johnny varacskosdisznó-fejeket aggattatott ki a M’wabait körbefogó drótkerítésre, a hosszabbik, Zambián keresztül vezető utat választották, és e fejlemény sajátos mód még inkább alkalmassá tette őket arra, hogy a frusztrált és dohogó m’wabai lakosság ellenérzéseinek célpontjává váljanak.

Cecilia még vizes hajjal kibontotta ágyát. Eredetileg úgy tervezte, a takaró alatt megnézi a Walking Dead legújabb epizódját, de nem volt ideje beüzemelni mobilját, mert parancsoló erővel elnyomta az álom.

Hatalmas, ezüst dobozok tűntek föl szemei előtt: körben forogtak, körülöttük papírgöngyölegek keringtek lassabban, olyasfélék, mint amilyenbe az exkluzív tövislekvárt szokás csomagolni. Már lenyugodni készült a nap: hatalmas, rubin színű kő alatt sétált el, a rézsútos fénynyalábok nagy erővel fölragyogtak. Aztán mindenféle utcákon csatangolt, egy kirakat üvege mögül újszülött sírása hallatszott, amitől Ceciliában váratlanul remény ébredt, hogy a jövő talán mégis tartogat még valamit a számára.

Váratlanul döngölt padlós teremben találta magát. Szemközt asztalokat toltak egymás mellé, szakadt függönyök mögött fülkék sorakoztak. Az egyik férfiban Cecilia legnagyobb meglepetésére Fatty L’ui torzonborz alakját ismerte föl, pár kigyúrt fekával sustorgott. A parlament megbecsült elnöke gondterhelten csavargatta legendás, ősz bajszát.

A hátsó fal mentén vaskos oszlopokban kartondobozok tornyosultak.

Cecilia csak most ismerte föl, valamilyen szavazóhelységbe vezette álma. A csupasz égőkkel rosszul bevilágított terem ekkor hirtelen napsütötte fűkunyhójává változott, de aztán azonnal újraformázta a REM fázisban kavargó álom belső logikája.

Két verítékező test leemelte az egyik kartondobozt. Bozótkéssel a papírba vágtak: fehér cédulák kezdtek szállingózni mindenfelé, mint amikor a király-protea szórja szerte szirmait.

Ugrott az idősík, váratlanul gyűrött arcú m’wabai szavazók tömege lepte el a termet. Meghökkentően sokan voltak, és túlnyomórészt fiatalok, legalábbis annak tűntek. 

Cecilia elfintorodott az álom valószínűtlenségétől.

Kacagó csókák tömege kavargott a klottgatyás polgárok körül, sokan a mennyezet alatt verdestek szárnyukkal, és valahogy mindegyik ember formájú volt, ráadásul koktélruhát viselt, mellükön változatos feliratok álltak: LEJÖTTEM A FACEBOOKRÓL (DE CSAK MÁRA!), hirdette egy hipszter-csóka. Odébb egy rázkódó zakón ez állt: JUSTIN BIEBER AZT ÜZENTE, SZAVAZZON E CSÍKOS MENTE!

Egy hidrogénezett hajú csádi csajszi, tíz körme a szivárvány színeire volt lakkozva és ruháján hátul a csípőtetoválásig ért a vágás, elöl az aranyszín anyagon fölszikráztak a betűk: SZINGLI VAGYOK, TALÁN RIBANC IS - DE NEM HÜLYE!

Cecilia hangosan feldöcögött álmában.

Megint történhetett valami az idővel, mert a terem kiürült, barázdált arcú emberek kezdték nagy garral számolni a cédulákat, Fatty L’ui elégedetten túrt borzas üstökébe. A zombik mozgósítása szemlátomást sikerült, a sarkokon összeterelt közmunkások is rendben töltögették a cédulákat.

Ebben a pillanatban az egyik szavazólap szétnyílt a földön, a NEM és az IGEN rubrikát vastag filctollal kisatírozták, a margóra pedig hatalmas, szőrös segget rajzolt valaki.

Körben düledező felirat: „EZT NYALJÁTOK, LAKÁJOK, NE A JOHNNYÉT!”

A következő lapra átlósan óriás betűkkel csak annyit írtak: LÓFASZ A SEGGETEKBE! A harmadik szavazólapot összefirkálták, s a felső mezőben pajkos ákombákomokkal a következő állt: FUCK YOU!!

Sűrű hóesésként záporoztak a szavazólapok. A kigyúrt vállak fölött imbolygó arcok lassan kávészínre sápadtak a félhomályban. Cecília tisztán olvasta a sok kavargó gondolatot, külön állva fénylettek álmában.  

„MEGSEMMISÍTENI!!”

Fatty L’ui metsző mentális impulzusa átütött a többi elképzelésfoszlányon. De azonnal érkezett a korrekció ideája is, mert Fatty tudta, a leadott szavazatok száma már nyilvánosságra került. Bármennyire is bosszantó, az érvénytelen cédulák nem vonhatók ki többé a világegészből. 

„De csak nem lesznek annyian. M’wabai ember nem jár el szavazni”, töprengett a markáns ajakszőr tulajdonosa gondterhelten.

Racionális opciónak tűnt , kétségtelen - ha nem így volna, Fatty talán máig az M’wabai Munkáspárt Társadalomtudományi Intézetében kuksolna.

„Legyen a projekt egyszerűen érvénytelen. Biztos lesz néhány „IGEN” szavazat, a Gnú Púp Párt majd kiad pár sajtóközleményt, a M’wabai Nyolcfarkúak is. Zákson. Lényeg, hogy érvénytelen voksból nem lehet több, mint a NEM-ből.”

Veríték patakzott a híres, fakéregszerű homlokról. 

Ebben a pillanatban Fatty arca eltorzult, mint akibe majompók csípett.

„Na jó, legyen bármennyi érvénytelen. A sok tulok úgyis elfelejti. De ezek a képek SEMMIKÉPP NEM KERÜLHETNEK KI!”

Reszkető kézzel tárcsázta a biztonságiakat.

„Vessetek csóvát az összes szavazóhelyiségre - AZONNAL! Porladjon hamuvá az egész projekt, leszarom! Majd ráhúzzuk az ellenzékre. De ezt a szőrös segget SENKI NEM PILLANTHATJA MEG!!”

Cecília álmában olyan képet vágott, mint akit csiklandoznak, ő ugyanis az álmodók magabiztosságával már látta, hogy az aranyruhás szingli tajvani ájfónjával rég lefotózta kidekorált szavazólapját, sőt az utcára kilépve azonnal meg is osztotta. A kép tüstént vírussá vált, elsősorban Dél-Szudánban, ahol egyetlen óra alatt 108 ezren töltötték le.

A látvány idővel alakot váltott, ilyen már az álmok természete. A FUCK YOU időnként FÚRTLYUKKÁ torzult, s a fúrtlyuk súgólyukká, ahonnan Rihannának kiabálták föl segítőkészen még a nyáron az Only Girl refrénjét, és így tovább… Így történt, hogy Cecilia álma tulajdonképpen véget ért, még mielőtt valójában elkezdődött volna. Felváltotta az az álommunkára jellemző, tisztázatlan kavargás, melyben megkülönböztethetetlenül összevegyült a Desigual friss kollekciójának néhány darabja egy arara-papagáj szárnyának színpompás csapdosásával, majd narancshéj futó illatával, pár futó alak lihegésével a salakon, and so on.

Másnap Cecilia szokatlanul kipihenten kelt. Telefonjára pillantva szélsebesen lezuhanyozott: a városban év elején leállt a metróközlekedés, és a gyarmati teherautó, melynek platóján reggelente keresztülutazta a metropolist, csak félóránként járt.

Kilépett az utcára. Arcul csapta a párás hőség. Szemerkélt az eső, fáradhatatlanul, a forró szélben pengeként hajladoztak a pálmalevelek.

A falakat borító ismerős, kék plakátok magányosan áztak a szürkületben.

Cecilia álmosan zötyögött a platón. Tulajdonképpen már a második lámpánál elfelejtette álmát: hogy a mocskos esővízben ázó, harsány papírrengeteg ellen más eszköze is volna, mint a nyirkos szomorúság, mely hosszú évek óta ólomsúllyal ülte meg lelkét.

A rozsdaette Bradford zajosan araszolt a déli városrész felé.

A magas vastraverzre erősített, neonfényben lüktető SPAR Africa felirat messziről a látóhatár fölé magasodott.

ARCHÍV (Ady mosolyog - 2008; Mese a vödör alján mutatkozó lyukról - 2016)

Most, hogy az egészségügyben valami mozgás látszik, megint felhozom. Az első szöveg 2008 tavaszán keletkezett. Egy napilap közölte, visszhang nélkül.


Ady mosolyog

"Az idő többnyire közömbösen lép túl azon, amit mi addig megváltoztathatatlannak hittünk. Magyarország sokak számára évtizedekig a gyakorlatias, találékony ország mintája volt, a polgárok többsége idegenkedve figyelte a túlbuzgókat és a handabandázókat; az ország lakosai szóba álltak egymással, és még a legnehezebb körülmények közt is sikerült fenntartani az ésszerűség és egyfajta sajátos kedély bensőséges köreit.

A rendszerváltás a többséget váratlanul érte, ennek ellenére tény, hogy a régi rendszer felmentése általános jóváhagyással történt. Az ország arca fokozatosan változott, és egy – tagadhatatlanul zűrzavaros - időszakot követően Magyarország érezhetően hatékonyabbá, másfelől kíméletlenebbé és új igazságtalanságokkal terhessé vált. Ady Endre Kompországa mindenesetre - látszólag végleg - kikötött az európai parton.

Talán egyetlen területe maradt az országnak, melyet érintetlenül hagytak a változások: az egészségügy. A tradícionális (jórészt a múlt század ötvenes éveiben kialakult) struktúra minimális változásokkal vészelte át ezeket az éveket, beleértve infrastruktúrát, szervezeti felépítést, valamint az ágazat véleményformáló elitjének jó részét.

Az egyre inkább idegen testként működő rendszer azonban törvényszerűen reakciót gerjesztett maga körül (lásd szaporodó műhibaperek, növekvő „orvosellenes hangulat”, stb.). Mindezt a szakma képtelen volt kezelni, alkalmatlannak bizonyult válaszolni a változó világból érkező visszajelzésekre, önvizsgálat helyett egyfajta sérelmi attitüd uralta el, miközben mind szakmai, mind morális szempontból (ezt belülről tisztán lehetett érezni) egyre lejjebb csúszott. Kamarája szerepet tévesztve az orvosok (valós) érdekeit negligáló politikai szabadcsapattá vált, melynek intellektuális horizontja a költségvetési források követelésén túl nem terjed. Az orvosi elit (szakmai kollégiumok, egyetemek, stb.) nem kis mértékben egymással is állóháborút folytató lövészárok-harcosok indulatos gyülekezetévé vált. A folyamatos szakmai/financiális krízisekből eredő következtetéseket a rendszer egyik szereplője sem volt hajlandó levonni.

Ebben a helyzetben kezdték meg (részben a kormányzati felelősség súlyát felismerve - lásd a vezető kormánypárt ún. „őszödi tanácskozásának” jegyzőkönyvét), másrészt költségvetési kényszerek által hajtva a 2006-ban mandátumhoz jutott kormánypártok az ágazat „reformját”. A sürgető pénzügyi „raconalizálás” másfél év leforgása alatt financiális szempontból látható eredményeket hozott. 
Kérdés azonban, hogy egy ágazat működése leírható-e csupán pénzügyi mutatók egyenlegeként; a válasz nyilvánvalóan nem.

Az – akkori – kormányzat fő célja ezért a változatlanul szembetűnő működési zavarok – várakozásaik szerint népszerűségnövelő - korrekciója volt. Ennek egyik kézenfekvő eszköze lehetett volna a magánszféra működőképes mechanizmusainak integrálása az ágazatba (minőség-ellenőrzés, kontrolling, kliens-orientáltság, stb.). E törekvés megvalósításának legegyszerűbb módja a magántőke mindennapi működésbe való bevonása (amint az az EU tagállamainak mára mindegyikében megfigyelhető).

Nem kizárt, hogy a dolog működött volna. A vonatkozó konkrét törvény elfogadásának pillanatában azonban ebbe a bonyolult mezőbe belevágódott a „népszavazás” kézigránátja. A voksolás során a magyar állampolgárok meggyőző számban és nagy eréllyel az európai modellel szemben szavaztak; kinyilvánították, hogy egészségi problémáik esetén nincs szükségük a cseh, a német, svéd vagy belga egészségügy megoldásaira. Ők az albán, észak-koreai, esetleg a Fehér-oroszországban honos szisztémára tartanak igényt. 

A helyzet abszurd. A magyar szavazó ingerült és irracionális választásával mondhatni harakirit követett el, mely aktust azóta is triumfálva ünnepli a politikai ellenzék. A kormányoldal megzavarodott, frusztrált pártjai egymásnak estek. Az egyik megoldási verzió, miszerint a bűnbaknak tekinthető „magánszférát” kiiktatjuk a rendszerből, kétségkívül kilúgozza az egész elképzelést; a partnerpárt gondolkodásmódja szerint azonban a követendő magatartás az, ha változatlan eréllyel törünk előre, függetlenül attól, hogy a terelni kívánt báránykák már rég lemaradtak, s most dühösen és elégedetlenül keringenek körbe-körbe (miközben – ha ez anatómiailag lehetséges – öklüket rázzák az előttük távolodókra).

Ady Endre 100 éve így fogalmazott: „Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak el. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott Európa idegen isteneinek: az elveszett. Azt besüllyesztik a mélységes, örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant.” Igaz, hozzátette: „De a halál előtt hallgass meg bennünket, Hunyadi János fia.”

A népszavazásnak a konkrét válaszokon túl van egy azokon túlmutató, szimbolikus jelentése is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar választópolgár egy ideje megfeledkezett a racionális megfontolásokról, és korábbi hagyományaival ellentétben az agresszív-teátrális politikai stílust részesíti előnyben. Kompország oldani kívánja Európához rögzítő kötelékeit.

A helyzet nem túl rózsás: bármely megalakuló kormány érvelése várhatóan racionális marad/lesz, miközben az ellentábor az abszurd-szimbolikus közegben vívja csatáját. A magyar szavazópolgár szemlátomást nem kívánja visszaterelni a küzdő feleket a realitás mezejére, nem koppint rá a handabandázók orrára, maximum a közöny és fanyalgás fegyverével él.

Közben az ország lassan egy kutyaól megépítésére is alkalmatlanná válik: legyen szó bármely konkrét objektumról (útról, hídról, uszodáról, radarról, tetszőleges épületről, egy megreparálandó struktúráról már szót sem ejtve), a módszer sikerét megtapasztalva a mindenkori ellenzék teljes testtel a tervek útjába fekszik (miközben hangosan szitkozódik, hogy az ország érthetetlen mód nem épül, helyette statisztikai adatokkal is szemléltethető módon egyhelyben topog).

Mit tegyen ebben a helyzetben egy orvos? Természetesen végezze a dolgát. Azonban ne tápláljon reményeket, hogy körülményei belátható időn belül áttekinthetőbbek lesznek. Élje a baksis-medicina begyakorolt hétköznapjait.

S hogy mit tegyen a részletekben járatlan átlagpolgár? Legbölcsebb, ha egészséges marad; ha van kertje is, békében metszhet és permetezhet. De ne legyen túl optimista: a tetőket Ady ázsiai esője veri, és jó időbe telik majd, hogy amit a kezünkből figyelmetlenül kiengedtünk, a jó szerencse visszasodorja." 



És az 2016-os bejegyzés: 

Mese a vödör alján mutatkozó lyukról

Most, hogy az egészségügyben valami mozgás látszik, az embernek (főállású, tapasztalt klinikus) mégis hiányérzete támad.

Az érem egyik oldala világos, mint a nap. A magyar kormány a bruttó hazai össztermék (GDP) körülbelül 4%-át fordítja egészségügyi kiadásokra. A visegrádi országok átlaga: 6,5%, Ausztriáé: 11%, USA: 16%.

Még szerencse, hogy „a kormány számára kiemelten fontos a betegellátás színvonalának és az egészségügyi ágazatban dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, valamint az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése”. Ennek érdekében, Istennek hála, „2016-ban is újabb lépéseket terveznek”.

A lankadatlan erőfeszítések ellenére az orvos- és nővértársadalom mozgolódik. Szaporodnak a tiltakozó akciók a szociális médiában, új érdekvédelmi szervezetek alakultak. Mind többen jelentik be igényüket az „élhető, fenntartható és a betegbiztonságot garantálni tudó egészségügy megteremtéséhez szükséges finanszírozási feltételek megvitatására”.

Tehát több pénzt szeretnénk. Joggal.

Azonban ezen a ponton mintha megfeledkeznénk az érem másik oldaláról. Arról a tényről, milyen irdatlan mennyiségű pénz folyik el a jelenlegi ellátó rendszer hézagaiban.

Ehelyütt nem a langyos februárban maximumra állított radiátorszelepek, vagy a mellékhelységekben csörgedező vécétartályok esetét szeretném taglalni. Csupán, abszolút laikusként (leszámítva ugye a kórházi gyakorlat) időnként önkínzóan megpróbálom elképzelni, hány kórházi ágyat foglal el adott pillanatban olyan beteg, akinek ellátása járóbetegként is megoldható lenne. Persze, a szervült automatizmusok működnek.

Azonban elvárható-e egy kórházi orvostól, hogy mesterségesen alacsonyan tartott bére mellett lemondjon a beteg felvételével együtt járó hálapénzről? 
Aki saját közvetlen érdeke ellen cselekszik, bolond.

Másfelől hány fölösleges vizsgálat történik ilyenkor - puszta rutinból, esetleg az orvos (vagy a beteg) tájékozatlansága miatt? Viszont elvárható-e egy végsőkig kizsigerelt kórházi orvostól, hogy a folyton változó szakmai szempontokat naprakészen ismerje? Ugyan mi motiválja, hogy szem előtt tartsa őket, sőt adott esetben betegének is türelmesen elmagyarázza?

A rendszer milyen támaszt nyújt számára? Vannak-e világos diagnosztikai/terápiás protokollok? Esetleg az intézményi vezetés figyeli-e naprakészen a kórház működését jellemző indikátorokat? De mi van, ha a kórház igazgatója csak a szokásos politikai mameluk, akit a saját fizetésébe való kapaszkodáson túl semmi más nem érdekel?

Más. Vajon elvárható-e egy manuális szakmát űző orvostól, hogy műtétei indikációja során kizárólag szakmai szempontok vezessék (tehát eltekintsen a hálapénz várható nagyságától)? Hogy becsukja a szemét, ha a beteg csuklóján arany Rolex karórát figyel meg? 
Vajon naponta hány ilyen, relatív indikációjú műtét történik Magyarországon? És hány olyan műtétet végeznek, melyek ambuláns/egynapos sebészet keretében (tehát olcsóbban) is elvégezhetők lennének; másik oldalról viszont az orvost a hálapénz esélyétől megfosztanák?

 (Az érdeklődő e ponton, ha van kedve, üsse be a keresőbe a „hernia” és „clinic” kifejezéseket. Számtalan európai nagyvárosban nézhet utána az ellátási szokásoknak.)

És vajon indul-e valaha értelmes diskurzus azokról az életük utolsó napjait pergető magyar emberekről, akik intenzív osztályon, életfolyamataikat már csupán high-tech gépezetek által fenntartva hetekig-hónapokig vegetálnak, szenvedésükkel másfelől mérhetetlen erőforrást emésztve, pusztán mert az ellátó rendszer nem vesz tudomást az Európában ilyenkor felmerülő, humánus opciókról? Vagy elvárható-e egy végletekig kizsigerelt nővértől ugyanezen az intenzíven, hogy a kézhygiéné szabályait aggályosan betartva az ún. kórházi fertőzések kialakulását megelőzze? Egyáltalán, van-e az osztályon elég bőrbarát kézfertőtlenítő? Rendszeres visszajelzés a menedzsment részéről a multirezisztens fertőzésekről?

Egyáltalán, van az osztályon még nővér?

Vagy a vödör víz egy másik cseppje. Vajon elvárható-e egy körorvostól, hogy betegének az esedékes labor-beutalót kiadva ne a teljes panelt kérje, hanem csak a szükséges vizsgálatokat bogarássza ki a gépen? De ki állapítja meg, mik ezek a vizsgálatok? Vannak az alapellátás számára készült protokollok?

Egyáltalán, van a körzetben háziorvos?

És a legnehezebb kérdés: mi a teendő, ha egy 20 kilométer sugarú körön belül 3 azonos profilú kórházi osztály vegetál? El lehet várni a dolgozóktól, hogy erőiket egyetlen, megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel ellátott helyszínen egyesítsék? És melyik telephely legyen az? Józan ésszel számíthat-e valaki arra, hogy a végsőkig kizsigerelt orvos/nővér rugalmas marad, és nyitott szívvel fogadja majd a – legyen mégoly racionális - változtatásokat?

És vajon alkalmas-e a változások levezénylésére az a kormányzat, amelyik a momentán hatályos, mára valószínűleg csupán Kubában és Észak-Koreában honos "állami" szisztémát bevezette? Vagy értelmes közreműködővé tud-e válni az orvosok (kötelező) kamarája, a tagság 5%-a által legitimálva; ez a hosszú évek óta légüres térben lebegő politikai szabadcsapat, melynek intellektuális horizontja egy pillanatig nem terjedt messzebb a „több forrás” követelésénél? Ugyanakkor képes-e a szakma spontán együttműködésre, értelmes önszerveződésre? Tudunk-e még józanul, az álszentséget félretéve a valódi problémákról diskurálni?

A mára kialakult, érzelem- és politikavezérelt vircsaftban valószínűleg lehetetlen. A dologhoz ráadásul esetleg be kellene látnunk: lehetséges, hogy egyes, korábban ledarált kormányzatok egyes, korábban megfontolni javasolt technikái között történetesen, persze csak munkahipotézisként felvetve, de akadhattak ésszerűek is?

Szerző szíve szerint ehelyütt valami olyasmit írna: „Nyitott, csak a józan észre és tapasztalatra támaszkodó, közös gondolkodásra van szükség. Mindenkivel.” Vagy a „politikát” ki kellene rekeszteni a diskurzusból? 
Nyilvánvalóan valószínűtlen opció.

Így viszont marad a hosszadalmas, egyre gyászosabb tusakodás.

(A szöveg végére egy frappáns Széchenyi vagy Semmelweis idézetet szántam, de elképzelhető, Széchenyi vagy Semmelweis korában nem fajultak volna idáig a dolgok.)



(És végül egy megjegyzés már innen, 2019-ből,  a változatlanul kizsigerelt arcokat, a nyomasztó apátiát elnézve: Semmiből nem lesz semmi.)

Vaktöltény-játék

Johnny N’Dvad, M’wabai miniszterelnöke alkatilag kedvelte a konfliktusokat. Már az óvodában kitépett lábú hőscincéreket (Heroic waiter) uszított egymásra, és egyetemistaként is az impulzívabb hallgatók közé tartozott. Egy-egy kevésbé sikerült vizsga után órákon át rugdosta az egyetem udvarának élő fáit, majd elszaladt.

Miniszterelnöki tevékenységét is katonás szigorral kezdte. A kormány ülésein belépését haptákban állva, hangos „Erőt, egészséget!” kiáltással kellett személyét fogadni, s szenvedélyesebb parlamenti vitanapokat követően kötelező éjszakai számháborúzással vezette le csapata feszültségét. Mégis gyakran úgy érezte, kormányzása nélkülözi a valódi harcértéket. Nem pusztíthat árvíz minden évben, s a hívei összetartására havonta megnevezett bűnbakokkal szemben is többnyire tartózkodott élőerő bevetésétől.

A szomáliai menekültáradatban rejlő lehetőségeket azonban minden politikustársánál korábban érezte meg. A függetlenségét huszonöt éve visszanyert országot addigra rég miszklikre szaggatta a lakosság megosztottsága és a hadurak marakodása. Mogadishu, Afrika Szarvának hajdani drágaköve romokban hevert. A bevásárlóutcákat fölperzselték, szétlőtt McDonald’s táblák alatt szemetet és elavult bankjegyeket sodort a szél. A füvön és bogarakon élő, szapora lakosság utolsó tartalékai is kimerültek. A gyerekek bordái kiluggatták ingecskéik anyagát, minduntalan stoppolásra késztetve éhségtől kóválygó szüleiket.

 Egy fagyos tavaszon végül kialvatlanságtól vörös szemű férfiak, égő szemű, gyermekeiket mellükre szorító nők és pattogó hangú anyósaik tömegei döntöttek úgy, hogy vándorútra kelnek Afrika boldogabb tájai felé. Johnny N’Dvad csillogó szemmel figyelte a M’wabai felé botorkáló sokaságot. Azonnal törzset állított föl a parlament büféjében, a határőrségnél vörös riasztást adtak ki, a védállásokat is megerősítették. A belügyi állományt a kritikus határszakaszokra diszponálták.

Johnny arcán kisfiús mosollyal vezényelte a hadműveleteket.

A lakossági támogatást erősítendő az autópályák mentén óriásplakátokat állítottak föl, „MOSDATLAN MIGRÁNS, EL A MANCSOKAT MUNKAHELYEINKRŐL!” felirattal. Az arra poroszkáló vándorok persze legföljebb fásult pillantást vetettek az ismeretlen betűkkel írt, rejtélyes hirdetményre, mindannyian a gazdag Nigerbe igyekeztek. Johnny azonban zsigereiben érezte, az ágrólszakadt tömeg milyen nagyszerű eszközt adott kezébe. Már zöldfülűként megtanulta, ha szorul a kerék, rafkósabb politikus konfliktust kreál. Egy ilyen mű-ellenségnél jobban semmi sem tarthatja magasabb lángon a nemzeti érzést.

Kiváló kapcsolatai révén kínai zsilettpenge-szalagot húzott ki a határ teljes hosszában, a sáncot délen nyúlfogó hálókkal is megerősítette. - Afrika határait meg kell védeni -, szögezte le . Ha némelyek szóba hozták, hogy a replika-pengék sérüléseket okozhatnak a bolyongókban (nem beszélve a környék boldogtalan rágcsálóiról), csak legyintett. – Gyagyások. A szemüktől nem látnak. Hát nem érzékelik az özönlő muszlim harcosokat?!!

- A sanda kritikák csak erősítenek. Öregségemre Afrika végvári kapitányává kellett lennem -, zsörtölődött ezen a forró novemberi estén is vejének, miközben lepihenni készült. Nehéz napja volt, a frissen páncélozott Limpopo-parti határátkelő avató ünnepségén vett részt. Pár perce sikerült csak egy külső horoggal (kosoto gari) földre küldenie egy meghökkentően szívós, korábban nyugdíjas múzeumi teremőrként tevékenykedő terroristanőt. 

Izmaiban még mindig jóleső ernyedtség bujkált.

- Fogadok, a manipulált nemzetközi sajtó már photoshopolt képek sokaságát röpítette világgá rólam. Guantánamói módszerekkel igyekeznek megalázni nemzetünket. Pedig nincs mese, a kontinenst meg kell védeni -, folytatta. 

A trópusi nap gyorsan hanyatlott alá a horizonton. Tikkadt pálmalevelek remegtek az esti szélben. Hazafelé poroszkáló tulok-csordák dobogása hallatszott a távolból, a monoton zajt időnként figyelmeztető lövések ropogása törte meg.

– Tényleg mennyi terrorista – jegyezte meg terítés közben An’koe asszony.

– Ugyan. Csak a tulkokat terelik a híradósok.

- Már miért terelnének fegyverrel tulkokat? – horkant föl asszonya.

- Nono. Ezek csak vaktöltények. – A miniszterelnök csitítólag vonta magához hitvesét. – A tulkok szerencsére képtelenek megkülönböztetni a valódi információt a kormányzati puffogtatástól. Így a legegyszerűbb. Lényeg, hogy jó irányba menjenek.

- Miért nem építünk a terroristák ellen rendes kerítést? – kotnyeleskedett közbe a miniszterelnök veje. – A zöldhatáron változatlanul ömlenek. Pár mezítlábas ágrólszakadt két perc alatt szilánkokra rugdosta a nagy garral átadott Limpopo Gate-et is.

- Na, ennek sem százas égő ontja odabent a fényt – morogta idegesen Kid Sz’too, a külügyminiszter, és kifordult mustárért a konyhába. Felkapcsolta a frissen közbeszerzett LED konyhai rendszert. Az égők erőtlenül pislákoltak. 

A miniszter ingerülten csörömpölt a sötétben, de Johnny szokatlanul békés passzban volt aznap.

– Mert iszonyú drága volna, fiam. És mert tényleg mérsékelné a problémát, ahelyett, hogy fenntartaná. 

A miniszterelnököt látványosan megenyhítette egy nyársra húzott varánuszkolbász lefegyverző illata. Nagyot húzott rotang-mintás butykosából.

- A kellő tenzió... Ennek fönntartásánál nincs fontosabb. - Eredetinek tűnő Mont Blanc golyóstollal játszogatott, egy terrorista zsebéből esett ki a kapu körüli tülekedés kapcsán. Vagy ő emelte ki reflexből egy rongyos Versace zakó zsebéből...? Nem emlékezett már.

- Így viszont változatlanul napi több ezer migráns folyik át az országon – okvetetlenkedett tovább a vej.

Johnny most már megemelte a hangját.

– Ez a lényeg. Hadd vesződjenek a problémával a nigeriek! Ráadásul egy hatékony határzár fenntartása szoros együttműködést igényelne, aminek én napi rendszerességgel fekszem keresztbe. Így most joggal átkozhatom az Afrikai Unió működésképtelenségét.

- Tegnap egyetlen lélegzettel idiótáztam le Algéria, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi és Csád miniszterelnökeit – dicsekedett a torzonborz külügyér, már visszatért a konyhából. Szerencsére a félhomályban is sikerült feltalálnia a mustáros üveget, szégyellős mosollyal tunkolta egy varacskos-disznó marjának maradványait.

- Látod, fiam. Ő érti. Azok meg cserébe M’wabait ekézik, ami meg fölszítja a nemzet büszkeségét… Nézd csak a friss közvéleménykutatásokat.

- De közben a hadsereget teljes fegyverzetben a határra kellett vezényelni – szólt közbe a folyton aggodalmaskodó Fatty L’ui is. Tányérjába csüngő bajszát rágcsálta idegesen. – A Mali-M’wabai-Malawi hármashatárra. Ami csak az utolsó 100 évben 17 kapitális öldöklés terepe volt! A Wikipedia máig „Afrika puskaporos hordójának” nevezi.

- Nyugi, Fatty. Katonáink is csak vaktölténnyel vannak felszerelve.

- A Malawi államfőt tegnapelőtt idiótáztam le – nyelt nagyot Kid Sz’too. – Teljesen detronizáltam szegényt. 

Röhögött.

- De mi van, ha ők másféle játékot játszanak? Vagy hagyományőrzésből éleset használnak?

A pálmák koronájában bólogatómajmok rázták pofás fejüket.

Johnny megvakarta domború köldökét.

– Minél nagyobb a zűrzavar, annál jobban nyomni kell a pedált. Ez alapszabály. - Besötétedett, a magasból kafferbaglyok huhogása hallatszott. A folyóparton a tulkok minduntalan összeakaszkodtak, prüszkölés, tülekedés zaja vegyült a patadobogásba. 
A felhőtlen égen apró, közömbös ékszerekként szikráztak a csillagok.