Vaktöltény-játék

Johnny N’Dvad, M’wabai miniszterelnöke alkatilag kedvelte a konfliktusokat. Már az óvodában kitépett lábú hőscincéreket (Heroic waiter) uszított egymásra, és egyetemistaként is az impulzívabb hallgatók közé tartozott. Egy-egy kevésbé sikerült vizsga után órákon át rugdosta az egyetem udvarának élő fáit, majd elszaladt.

Miniszterelnöki tevékenységét is katonás szigorral kezdte. A kormány ülésein belépését haptákban állva, hangos „Erőt, egészséget!” kiáltással kellett személyét fogadni, s szenvedélyesebb parlamenti vitanapokat követően kötelező éjszakai számháborúzással vezette le csapata feszültségét. Mégis gyakran úgy érezte, kormányzása nélkülözi a valódi harcértéket. Nem pusztíthat árvíz minden évben, s a hívei összetartására havonta megnevezett bűnbakokkal szemben is többnyire tartózkodott élőerő bevetésétől.

A szomáliai menekültáradatban rejlő lehetőségeket azonban minden politikustársánál korábban érezte meg. A függetlenségét huszonöt éve visszanyert országot addigra rég miszklikre szaggatta a lakosság megosztottsága és a hadurak marakodása. Mogadishu, Afrika Szarvának hajdani drágaköve romokban hevert. A bevásárlóutcákat fölperzselték, szétlőtt McDonald’s táblák alatt szemetet és elavult bankjegyeket sodort a szél. A füvön és bogarakon élő, szapora lakosság utolsó tartalékai is kimerültek. A gyerekek bordái kiluggatták ingecskéik anyagát, minduntalan stoppolásra késztetve éhségtől kóválygó szüleiket.

 Egy fagyos tavaszon végül kialvatlanságtól vörös szemű férfiak, égő szemű, gyermekeiket mellükre szorító nők és pattogó hangú anyósaik tömegei döntöttek úgy, hogy vándorútra kelnek Afrika boldogabb tájai felé. Johnny N’Dvad csillogó szemmel figyelte a M’wabai felé botorkáló sokaságot. Azonnal törzset állított föl a parlament büféjében, a határőrségnél vörös riasztást adtak ki, a védállásokat is megerősítették. A belügyi állományt a kritikus határszakaszokra diszponálták.

Johnny arcán kisfiús mosollyal vezényelte a hadműveleteket.

A lakossági támogatást erősítendő az autópályák mentén óriásplakátokat állítottak föl, „MOSDATLAN MIGRÁNS, EL A MANCSOKAT MUNKAHELYEINKRŐL!” felirattal. Az arra poroszkáló vándorok persze legföljebb fásult pillantást vetettek az ismeretlen betűkkel írt, rejtélyes hirdetményre, mindannyian a gazdag Nigerbe igyekeztek. Johnny azonban zsigereiben érezte, az ágrólszakadt tömeg milyen nagyszerű eszközt adott kezébe. Már zöldfülűként megtanulta, ha szorul a kerék, rafkósabb politikus konfliktust kreál. Egy ilyen mű-ellenségnél jobban semmi sem tarthatja magasabb lángon a nemzeti érzést.

Kiváló kapcsolatai révén kínai zsilettpenge-szalagot húzott ki a határ teljes hosszában, a sáncot délen nyúlfogó hálókkal is megerősítette. - Afrika határait meg kell védeni -, szögezte le . Ha némelyek szóba hozták, hogy a replika-pengék sérüléseket okozhatnak a bolyongókban (nem beszélve a környék boldogtalan rágcsálóiról), csak legyintett. – Gyagyások. A szemüktől nem látnak. Hát nem érzékelik az özönlő muszlim harcosokat?!!

- A sanda kritikák csak erősítenek. Öregségemre Afrika végvári kapitányává kellett lennem -, zsörtölődött ezen a forró novemberi estén is vejének, miközben lepihenni készült. Nehéz napja volt, a frissen páncélozott Limpopo-parti határátkelő avató ünnepségén vett részt. Pár perce sikerült csak egy külső horoggal (kosoto gari) földre küldenie egy meghökkentően szívós, korábban nyugdíjas múzeumi teremőrként tevékenykedő terroristanőt. 

Izmaiban még mindig jóleső ernyedtség bujkált.

- Fogadok, a manipulált nemzetközi sajtó már photoshopolt képek sokaságát röpítette világgá rólam. Guantánamói módszerekkel igyekeznek megalázni nemzetünket. Pedig nincs mese, a kontinenst meg kell védeni -, folytatta. 

A trópusi nap gyorsan hanyatlott alá a horizonton. Tikkadt pálmalevelek remegtek az esti szélben. Hazafelé poroszkáló tulok-csordák dobogása hallatszott a távolból, a monoton zajt időnként figyelmeztető lövések ropogása törte meg.

– Tényleg mennyi terrorista – jegyezte meg terítés közben An’koe asszony.

– Ugyan. Csak a tulkokat terelik a híradósok.

- Már miért terelnének fegyverrel tulkokat? – horkant föl asszonya.

- Nono. Ezek csak vaktöltények. – A miniszterelnök csitítólag vonta magához hitvesét. – A tulkok szerencsére képtelenek megkülönböztetni a valódi információt a kormányzati puffogtatástól. Így a legegyszerűbb. Lényeg, hogy jó irányba menjenek.

- Miért nem építünk a terroristák ellen rendes kerítést? – kotnyeleskedett közbe a miniszterelnök veje. – A zöldhatáron változatlanul ömlenek. Pár mezítlábas ágrólszakadt két perc alatt szilánkokra rugdosta a nagy garral átadott Limpopo Gate-et is.

- Na, ennek sem százas égő ontja odabent a fényt – morogta idegesen Kid Sz’too, a külügyminiszter, és kifordult mustárért a konyhába. Felkapcsolta a frissen közbeszerzett LED konyhai rendszert. Az égők erőtlenül pislákoltak. 

A miniszter ingerülten csörömpölt a sötétben, de Johnny szokatlanul békés passzban volt aznap.

– Mert iszonyú drága volna, fiam. És mert tényleg mérsékelné a problémát, ahelyett, hogy fenntartaná. 

A miniszterelnököt látványosan megenyhítette egy nyársra húzott varánuszkolbász lefegyverző illata. Nagyot húzott rotang-mintás butykosából.

- A kellő tenzió... Ennek fönntartásánál nincs fontosabb. - Eredetinek tűnő Mont Blanc golyóstollal játszogatott, egy terrorista zsebéből esett ki a kapu körüli tülekedés kapcsán. Vagy ő emelte ki reflexből egy rongyos Versace zakó zsebéből...? Nem emlékezett már.

- Így viszont változatlanul napi több ezer migráns folyik át az országon – okvetetlenkedett tovább a vej.

Johnny most már megemelte a hangját.

– Ez a lényeg. Hadd vesződjenek a problémával a nigeriek! Ráadásul egy hatékony határzár fenntartása szoros együttműködést igényelne, aminek én napi rendszerességgel fekszem keresztbe. Így most joggal átkozhatom az Afrikai Unió működésképtelenségét.

- Tegnap egyetlen lélegzettel idiótáztam le Algéria, Angola, Benin, Bissau-Guinea, Botswana, Burkina Faso, Burundi és Csád miniszterelnökeit – dicsekedett a torzonborz külügyér, már visszatért a konyhából. Szerencsére a félhomályban is sikerült feltalálnia a mustáros üveget, szégyellős mosollyal tunkolta egy varacskos-disznó marjának maradványait.

- Látod, fiam. Ő érti. Azok meg cserébe M’wabait ekézik, ami meg fölszítja a nemzet büszkeségét… Nézd csak a friss közvéleménykutatásokat.

- De közben a hadsereget teljes fegyverzetben a határra kellett vezényelni – szólt közbe a folyton aggodalmaskodó Fatty L’ui is. Tányérjába csüngő bajszát rágcsálta idegesen. – A Mali-M’wabai-Malawi hármashatárra. Ami csak az utolsó 100 évben 17 kapitális öldöklés terepe volt! A Wikipedia máig „Afrika puskaporos hordójának” nevezi.

- Nyugi, Fatty. Katonáink is csak vaktölténnyel vannak felszerelve.

- A Malawi államfőt tegnapelőtt idiótáztam le – nyelt nagyot Kid Sz’too. – Teljesen detronizáltam szegényt. 

Röhögött.

- De mi van, ha ők másféle játékot játszanak? Vagy hagyományőrzésből éleset használnak?

A pálmák koronájában bólogatómajmok rázták pofás fejüket.

Johnny megvakarta domború köldökét.

– Minél nagyobb a zűrzavar, annál jobban nyomni kell a pedált. Ez alapszabály. - Besötétedett, a magasból kafferbaglyok huhogása hallatszott. A folyóparton a tulkok minduntalan összeakaszkodtak, prüszkölés, tülekedés zaja vegyült a patadobogásba. 
A felhőtlen égen apró, közömbös ékszerekként szikráztak a csillagok.