A cerkóf-paradoxon

 

Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke élt-halt az állatokért, forró természetszeretete parlamenti beszédein is gyakran átütött. Arról azonban keveseknek van tudomása, hogy az ismert államférfi kedvence a koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias) volt.

E prominens vonzalomra tekintettel ülésszak végén a m’wabai parlament törvényt fogadott el, miszerint a környék cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kellett jelenniük a miniszterelnöki rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint a miniszterelnök párttársai e törvénytől azt remélték, hogy a lobbanékony természetű politikus békésebb hangulatban kezdi napjait.)

A rendelet hatályba lépésének reggelén Johnny N’dvad izgatottan foglalt helyet majomkenyérfa lócáján, szeretett majmai azonban nem tűntek fel. Csak pár magányos varacskos disznó röfögött a bejárat melletti bozótos sűrűjében.

A parlament elnöke, Fatty L’ui sajtótájékoztatón bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt baloldali csoportok léptek akcióba. – Az ismert árnyékhatalmak áskálódnak – jelentette ki. - A választ tekintve a kormány természetesen föl van készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.

- Csak ne úgy járjunk, mint az évvégi, repülőrajtot elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, de harcostársa leintette.

- Nyugi. Az egész dzsungel bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik, satöbbi… De már megindult a visszaszámolás.

Tekintélyt parancsolva tekergette tartalmas szakállának tincseit.

- Mára a feles hatályú törvénykezés, fájdalom, idejétmúlt eszközzé vált – foglalta össze frappánsan Kid Roo’gan, a Lakossági Nyomkövető Központ kölyökképű vezetője. Merengve folytatta. – Magára valamit adó majom jelek szerint csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén értenek – vonta meg a vállát. - Estére benyújtok egy módosítót.

Fatty berekesztette az ülést.

Másnap hajnalban a m’wabai parlament kétharmados többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkóf” szó összes szemantikai konnotációját, valamint javítottak néhányat a szöveget kissé zavaró kétszáznyolc helyesírási hibából. A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító Preambulumot is illesztettek. 

A majmok azonban továbbra is kerülték a miniszterelnöki rezidenciát.

- Válságadót vetek ki rájuk – horkant föl Koo’sza George, a furfangos pénzügyér. – Megjegyzem, e vonakodás globális értelemben a teljes Marokkó-Sahel tengelyt jellemzi. Mint múlt heti cikkemben bizonyítottam, az ilyen dogmatikus, bürokratikus aggályoskodás mára a kontinens sajátos öngyilkossági kísérletévé vált.

Johnny N’dvad leverten járatta körbe pillantását. Számba vette kormányának tagjait, majd tétován kitekintett az ablakon. A rhododendronok bájos lombjai majmok nélkül sajátosan kietlennek tűntek.

Másnapi rendkívüli ülésszakán a parlament háromnegyedes törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden egyes holdtölte alkalmából havi jövedelmük háromszorosát tartoznak leróni, kivétel, ha legkésőbb reggel hétig megjelennek a miniszterelnöki rezidencián. (A  szorzó ebben az esetben 1,2-ig  csökkenthető.)

De hasztalan volt minden próbálkozás.

Beköszöntött az esős évszak, az éjszakai zápor mint vigasztalan zeneműként dobolt az egységesen szürke háztetőkön. A párthű agyaggal kátyúzott főútvonalak sártengerré váltak.

Kevéssel később történt, hogy Johnny N’dvadot meglepetésre látogatásra hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában „képtelenségnek” nevezte az ötletet, Niger ugyanis már jó ideje a M’wabait érthetetlenül kritizáló országok tömbjéhez csatlakozott, végül azonban be kellett látnia, diplomáciai naptára 2027 áprilisáig üres.

Egy gázos haver Jumbo Jetjével repült, rafináltan kerülgették a háborúpárti árnyékhatalmak által alattomban telepített termikeket. A vörös szőnyegre lelépve elöljáróban bejelentette, hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége. (Niger ekkor már évek óta „fölzárkóztatási szimpátiakerettel” támogatta a recesszióban fuldokló szomszédot.) Mint újságírói kérdésre hozzátette, a napokban bevezetett tranzakciós majomadó nem sarc, hanem a XXI. századi társadalmak taktikai atomfegyvere.

Másnap, munkaértekezletük végeztével Johnny vendéglátója oldalán elücsörgött az elnöki palota teraszán, N'Djamena pazar panorámájában gyönyörködtek. A miniszterelnök a szerencse forgandóságán töprengett. A nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban nyüzsgött a nép. 

„Mégis, egész Afrika minket irigyel”, gondolta az államférfi rezignáltan.

Ebben a pillanatban merengését közjáték zavarta meg. A pálmák koronái hajladozni kezdtek, és az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre több száz koronás cerkóf árasztotta el.

Johnny N’dvad behunyta szemét, kinyitotta, de nem változott semmi. A lombok közt csodálatosan sárga, aranyszínű és rézkék majmok hada nyüzsgött.

A miniszterelnök úgy érezte, a földgolyó eresztékei recsegnek. Átfutott agyán, a nigeri nyugdíj duplája a m’wabai átlagjövedelmeknek… Egy nigeri esztergályostanuló várható élettartama nyolc évvel haladta meg a m’wabai tanoncokét.

- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, Hansi, hogy kápráznak a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?

-  Azokra a dögökre gondolsz? Csak örömet akartam szerezni, Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.

A miniszterelnök álla remegett.

- De hogyan gyűjtöttétek így egybe őket? Úgy tudom, nálatok még halálbüntetés sincs.

Az ősz nigeri legyintett.

- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, Johnny. És a céget megkértük, hogy ilyenkor szállítsák a datolyát.