Johnny N’dvad, M’wabai miniszterelnöke híresen élt-halt az
állatokért. Forró természetszeretete parlamenti beszédein is minduntalan átütött.
Arról azonban keveseknek van tudomása, hogy az ismert államférfi kedvence a
koronás cerkófmajom (Cercopithecus pogonias) volt.
A magas vonzalomra tekintettel egy ülésszak végén
a m’wabai parlament törvényt fogadott el, miszerint a környék
cerkófmajmainak minden reggel 7 órakor meg kellett jelenniük a miniszterelnöki
rezidencia kertjében. (Rossz nyelvek szerint a miniszterelnök párttársai e törvénytől remélték,
hogy a lobbanékony természetű politikus békésebb hangulatban kezdi meg a
napot.)
A rendelet hatályba lépésének reggelén Johnny N’dvad
izgatottan ült le szikomorfa lócájára. Szeretett majmai azonban nem tűntek fel; csak egy-egy magányos varacskos disznó röfögött föl a bejárat melletti
bozótos sűrűjében.
A parlament elnöke, Fatty
L’ui sajtótájékoztatóján bejelentette, gyanúja szerint ellenérdekelt
baloldali csoportok léptek akcióba. – Az ismert árnyékhatalmak állnak a
háttérben – jelentette ki. - A választ tekintve azonban a kormány föl van
készülve – tette hozzá. - A helyzet biztató.
- Attól tartok, úgy járunk, mint a gazdasági növekedést
elrendelő akciótervvel – aggodalmaskodott a miniszterelnök, de harcostársa leintette.
- Nyugi. Az egész dzsungel bolsevik gyökerekből
táplálkozik. Az erkölcseik, a mentalitásuk, az érdekeik … De már megindult a
visszaszámolás.
Tekintélyt parancsolóan tekergette szakállának torzonborz
tincseit.
- Úgy tűnik, a feles hatályú törvénykezés mára idejétmúlt
eszközzé vált – foglalta össze a helyzetet frappánsan Kid Roo’gan. A Szabadság
Minisztérium kölyökképű vezetője higgadtan folytatta. – Magára valamit adó
majom csak kétharmados törvénynek veti alá magát. Ezek csak az erő nyelvén
értenek. Estére benyújtok egy módosítót – vonta meg a vállát. Fatty berekesztette
a frakcióülést.
Hétfőn kora reggel a m’wabai parlament kétharmados
többséggel elfogadta a Lex Cerkófot. A szövegben definiálták a „cerkófmajom”
szó szemantikai konnotációit, valamint javítottak párat a szöveget erősen
zavaró 118 helyesírási hibából.
A határozat elé a választópolgárok érzelmeit mozgósító
Preambulumot is illesztettek. A majmok azonban továbbra is kerülték a
miniszterelnöki rezidenciát.
- Válságadót vetek ki rájuk – horkant föl Koo’sza George,
a furfangos pénzügyminiszter. – Hozzáteszem, globális értelemben ez a vonakodás
a teljes Marokkó-Sahel tengelyre jellemző. Múlt heti cikkemben bizonyítottam, az
ilyen dogmatikus, bürokratikus aggályoskodás mára az egész kontinens sajátos
öngyilkossági kísérletévé vált.
Johnny N’dvad lehangoltan járatta körbe pillantását. Nézte
kormányának tagjait, kitekintett az ablakon; a rhododendronok bájos lombjai
majmok nélkül sajátosan kietlennek tűntek.
Rendkívüli ülésszakán a parlament másnap háromnegyedes
törvénymódosítással elfogadta, hogy a cerkófmajmok minden egyes holdtöltekor
havi jövedelmük háromszorosát tartoznak leróni, kivéve, ha reggel 7 óráig
megjelentek a miniszterelnöki rezidencián. (A szorzó ebben az esetben 1,5-ig
csökkenthető.)
De hasztalan volt minden próbálkozás.
Beköszöntött az esős évszak, éjszakánként vigasztalan
zápor dobolt a szürke háztetőkön. Az agyaggal tuningolt főútvonalak sártengerré
váltak.
Augusztus közepén Johnny N’dvadot meglepetésre hivatalos látogatásra
hívta meg a szomszédos Niger államelnöke. Johnny első nyilatkozatában
„képtelenségnek” nevezte az ötletet (Niger már jó ideje a M’wabait érthetetlenül
kritizáló országok tömbjéhez csatlakozott), végül belátta, hogy diplomáciai
naptára 2027 áprilisáig üres.
A tiszteletére adott fogadáson elöljáróban bejelentette,
hogy Niger pénzére országának egyáltalán nincs szüksége (Niger ekkor már évek
óta úgynevezett „fölzárkóztatási szimpátiakerettel” támogatta a recesszióban
fuldokló szomszédot). Újságírói kérdésre hozzátette, a napokban bevezetett
tranzakciós majomadó nem sarc, hanem „a XXI. századi társadalom taktikai
atomfegyvere”.
Másnap, munkaértekezletük végeztével Johnny vendéglátója
oldalán ücsörgött az elnöki palota teraszán, némán gyönyörködtek N'Djamena
pazar panorámájában. A miniszterelnök a szerencse forgandóságán töprengett. A
nigeri fővárost csillogó autópályák szelték keresztül-kasul, a boltokban
nyüzsgött a nép.
„Afrika minket irigyel”, gondolta rezignáltan.
Ebben a pillanatban merengését közjáték zavarta meg. A
pálmák koronái hajladozni kezdtek, majd az elnöki park kertjét mintegy varázsütésre
ezernyi koronás cerkóf árasztotta el.
Johnny N’dvad behunyta a szemét. Ismét kinyitotta, de nem
változott semmi. A lombok közt csodálatosan sárga, aranyszínű és kobaltkék
majmok hada nyüzsgött.
A miniszterelnök tisztán érezte, a földgolyó eresztékei
recsegnek. Eszébe jutott, hogy a nigeri átlagnyugdíj duplája a m’wabai mérnökjövedelmeknek…
Egy nigeri esztergályostanuló várható élettartama 8 évvel volt több, mint
m’wabai társáé.
- Ez nem lehet igaz – nyögte ki végül. – Mondd, hogy kápráznak
a szemeim. Honnan szereztetek ennyi majmot?
- Ja, a cerkófokra gondolsz? Csak örömet akartam szerezni,
Johnny. Állítólag szereted ezeket a büdös bestiákat.
A miniszterelnök álla remegett.
- De hogyan gyűjtöttétek így egybe őket? Hallottam,
nálatok még halálbüntetés sincsen.
Az ősz nigeri elmosolyodott.
- Múlt héten felállítottunk a parkban egy majometetőt, Johnny.
A céget megkértük, minden nap ilyen tájban szállítsa a friss datolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése