Földanyácskának egyszerűen mindene a változatosság. Egén nem úszik két egyforma felhő, vizeit nem fodrozza két azonos hullám. Még kristályszerkezetbe fagyott ásványai is végtelen változatosságot mutatnak.
Úgy 3,5 milliárd évvel ezelőtt szenvedélyéhez új játékszert talált. Jobb híján életnek hívjuk. Nem tudjuk, hogyan keletkezett, igazság szerint szabatos meghatározása is lehetetlen, a jelenség annyira sokféle. Csak az bizonyos, hogy a játék minden szereplője, minden esetben, minden áron reprodukálni kívánja magát.
Az új szórakozás színtere kezdetben egy hatalmas ősóceán volt. Itt mindenféle korai lény lebegett, úszkált, és osztódás, hasadás, sarjadzás vagy szűznemzés segítségével, föltartóztathatatlanul sokasodott. (A folyamat nagyságrendjét jellemzi, hogy például a világ összes mészkőhegysége akkor élt, apró lények maradványaiból keletkezett.)
Vagy kétmilliárd év telt el így, amikor új módszer tűnt föl, az úgynevezett ivaros szaporodás. Ilyenkor az utód a szülők ivarsejtjeinek egyesüléséből jön létre, miáltal a korábbi generációk új meg új verziói ölthetnek testet, rengeteg friss vonással. A változatosság hosszú távon növeli a faj alkalmazkodóképességét, sőt a kombinációk sokasága egyre komplexebb felépítésű lényeket hozott létre, a sor pillanatnyi végén az emberrel, mely képes ölében másfél kilós laptoppal akár ilyen haszontalan szövegek generálására. Is.
*
A módszer egyetlen hátránya, hogy szexuális tevékenység szükséges hozzá. Ez mindig bonyodalmat okoz. Az élővilágban a szaporodás technikáinak elképesztően színes formái alakultak ki; de minél bonyolultabb egy metódus, annál több hibalehetőséget tartalmaz. A gerincesek családfáján fölfelé kapaszkodva az ivari képességek megszerzése egyre bonyolultabb, mind biológiai, mind – intelligens faj esetén – pszichés-szociális értelemben.
Az élő anyag tulajdonságait génekben (a fehérjetermeléshez szükséges, kódolt használati utasításokban) adja tovább. A gének a sejtmagban sajátos csomókba, kromoszómákba tömörülnek. Az embernek jellemzően 23 pár, vagyis 46 kromoszómája van (a lónak 64, a tobzoskának 114, sőt egyes pillangóknak több száz!). A hím egyedekben körülbelül háromszáz millió éve, a halakban jelent meg az Y kromoszóma: csökevényes, apró anyagdarab, génjei úgyszólván kizárólag egy tesztoszteron nevű hormon működését intézik.
Ivarsejtek képződésekor a testi kromoszómapárok elfeleződnek, a megbízható anyai petesejt X kromoszómát tartalmaz, míg a szertelen spermium X vagy Y verziót egyaránt hordozhat. A kettő egyesülésével jön létre az utódban az XX (női) vagy XY (férfi) kombináció. A két nem ivari szervei egyébként ugyanazokból az embrionális sejtekből differenciálódnak, és a fejlődés iránya, tehát hogy a magzatból fiú vagy lány lesz, csak a magzat tesztoszteronszintjétől függ. Lényegében e tesztoszterontermelést indítja be az Y kromoszóma.
Alapesetben. Földanyácska ugyanis imád játszani. Előfordul, hogy az anyai petesejtbe nem egy, hanem egyszerre több spermium is behatol, a korai osztódás idején is számos baleset történhet. Így esik, hogy némelyeknek három, vagy akár több nemi kromoszómája van (ismeretes XXX, XXY, XYY, sőt YYYY és XXXX variáció is). Régebben csak a külső, látványos rendellenességeket vettük észre, s ezeket a szokatlan személyeket hermafroditáknak nevezve kiközösítettük és/vagy cirkuszban mutogattuk.
Manapság a kérdést az angolszász orvosi irodalom udvarias módon a „A nemi fejlődés különbségei” néven tárgyalja. Idehaza jórészt „interszexualitásról” beszélünk. Lényeg, hogy a biológiai nemi jellegzetességek valamiért rendhagyó módon manifesztálódnak. Nem extrém ritka jelenség. A becslések erősen szórnak (durván egy százalék és fél ezrelék között), tény, hogy jelen pillanatban nagyjából egymillió emberi lény él közöttünk hasonló, sajátos jegyek által meghatározva. Ráadásul a sajátosság születéskor nem mindig nyilvánvaló, olykor csak felnőttkorban, esetleg egészen véletlenül derül fény a furcsaságra.
*
A biológiai variációk tárháza ugyanis elképesztően gazdag. Születnek férfiak, legalábbis genetikailag férfiak, tehát sejtmagjukban XY kromoszómával, akiknek hereszövete csökevényes, és a herék elhelyezkedése bizarr. Testalkatuk többnyire (de nem mindig) nőies; a skála egyfajta David Bowie-szerű, androgün dizájntól a vonzó női külsőig terjed.
Máskor az „XY mintájú”, tehát genetikailag férfi magzatban a sejtek felszínéről hiányzik a tesztoszteront felismerő receptor. Ilyenkor végül kislány születik, így is nő fel. Sőt olykor sudár, feltűnően csinos nővé serdül; csak éppen méhe nincs, és hüvelye vak tasak. Az állapotot Morris-szindrómának nevezzük. A nőgyógyász még herét is találhat, legföljebb a hasban vagy a lágyékcsatornában. Állítólag több ismert topmodell él a diagnózissal. A rendellenes here sajnos rákos elfajulásra hajlamos.
A Swyer-szindrómában a sejtmagokban szintén ott az Y kromoszóma, de egy gén mutációja miatt nem alakul ki hereszövet. A személy itt is kislánynak születik, így is nevelkedik, csak a menstruáció hiánya lesz idővel gyanús. Hormonpótló eljárással kezelhető, sőt petesejt-beültetéssel szülni is képes.
Egy (másik) gén sérülése miatt a fejlődésnek indult here még magzatkorban visszafejlődik: az újszülött normál kisfiúnak tűnik, de a herezacskóból hiányoznak a herék. Mások viszont, pontosan ugyanezzel a géndefektussal éretlen kislányként születnek és nőnek fel – Földanyácska szórakozik.
Van, akiknél a tesztoszterontermelés zavara miatt a nemi szervek egyfajta köztes fejlődést mutatnak. Mások ugyanilyen hormonális paraméterek mellett átlagos nővé fejlődnek, és csak a meddőségi klinikán derül fény a… különösségre.
A másik oldalon genetikailag nő, tehát XX kromoszómapárt hordozó magzatban, ha a méhen belül túl sok tesztoszteronnak volt kitéve, férfi nemi szerv fejlődik ki. Hüvellyel vagy anélkül. Egyeseknél a külső nemi szervek férfiasak, de közben a belső nemi szervek, a méh, petefészek, petevezeték, esetleg a hüvely felső része is normális. A csikló helyén többnyire kisebb-nagyobb pénisz nő, esetleg a nagyajkak is herezacskóként összeforrnak. A magzat, más esetben a terhes kismama hormonzavara, sőt állítólag a mindent elborító mikroműanyagok ösztrogénszerű (máskor tesztoszteronellenes) hatása is állhat a háttérben.
Az is előfordul, hogy a kromoszómákkal látszólag minden rendben, és sehogy nem találni a nemi szervek elváltozásának okát. Általában ide tartoznak a klasszikus hermafroditizmus esetek, amikor genetikai háttértől függetlenül a személyben here- és petefészekszövet egyaránt kifejlődik. Többnyire a külső nemi szervek is kettősek. A nem szokványos helyen kialakult hereszövet elrákosodhat.
Korábban gyermeksebészek igyekeztek kezelni a helyzetet, ők a korrekciót a szülőkkel egyeztetve, az esélyesebb nemi irányban próbálták elvégezni. Más állapotok sebész nélkül, gyógyszeres vagy hormonterápiával is egész jól korrigálhatók. Ma a nyugati fogyasztói társadalmakban az egyén szubjektív nemi komfortja hangsúlyos kérdéssé vált, errefelé sokan a sebészi korrekció halasztását ajánlják. Az illető majd önálló döntést hoz saját szexuális preferenciáit illetően, ha személyisége kellőképp beérett.
Hogy a nyolccentis pénisszel született, egyébként egészséges, óvodáskorú lányok hogyan vészelik át ezt az időszakot, arról prospektív tanulmányok még nincsenek. Hatalmas viták dúlnak a szakmában. A gender-álláspont szerint gyermekkorban az orvosi beavatkozás elítélendő, mert sérti a kicsi integritását, és csak akkor indokolt, ha akut veszélyt hárít el (például bélelzáródás).
Hogy a címben említett algériai személy esetében a fenti eltérések melyike áll fönn, nem ismert. A kérdésben megszólalt Donald Trump, JK Rowling, Giorgia Meloni, Gyurcsány Ferenc, Elon Musk, Rétvári Bence, Martina Navratilova, és még számolatlanul mások. Sajnos nőgyógyász vagy gyermekurológus nem volt köztük; nem tudni, intellektuális lustaságból vagy – érthető – tartózkodásból, hiszen hamar vékony jégen találja magát, aki manapság genderkérdésekkel kapcsolatos tárgyban megnyilvánul. Biztosat nem tudni, az algériai sportoló személyes adatainak védelme miatt vizsgálati eredményeit nem hozzák nyilvánosságra.
Újabban a főszereplő is többször nyilatkozott. Ő evidensen zaklatásnak tekinti a hozzá intézett kérdéseket, szerinte minden nemi azonosításra vonatkozó vizsgálat demoralizáló, sérti az emberi méltóságot. A NOB saját döntését védi. A tekintélyes Atlétikai Világszövetség pár éve kialakított egy sorvezetőt: ők azt az álláspontot képviselik, hogy a transz atlétanők diszkriminálása sajnálatos, de szükséges, észszerű és arányos, mert „meg kell védeni a nem-transz atlétanők tömegeinek integritását”.
Burundi egyetlen XXI. századi olimpiai érmese hasonló sajátossággal él. Ő női nyolcszázon nyert ezüstöt Rióban, de később az Atlétikai Világszövetség eltiltotta a három kilométernél rövidebb távoktól. (Hosszútávon a magasabb tesztoszteronnak már alig van jelentősége.) A hölgy Tokióban női tízezren indult, ötödik helyen végzett. Utána azt nyilatkozta: „Megpróbáltak megállítani, összetörni az álmaimat. Pedig nem én választottam, hogy így szülessek. A futás a szenvedélyem: szeretek futni, és soha nem hagyom abba.”
*
Az algériai bokszoló ügye bizonyára kavar még hullámokat. Joggal. Csak Földanyácska nem szólal meg – pedig ő az, aki egy biológiai folyamatot bináris alapon szervezett meg, de nem képes szabadulni a sokszínűség iránt táplált, elemi erejű vonzalmától sem. Így nekünk kellene megbirkóznunk saját változatainkkal, elviselni és észszerűen szabályozni magunkat és egymást.
Varietas delectat, mondta anno Marcus Tullius Cicero (állítólag). Igaz, a mondat második felét általában elfelejtjük: „sed stabilitas beatificat” (azaz 'de az állandóság tesz boldoggá').
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése