Szomorú ügy

Az ifjú Szilárdka páratlan adottságokkal született. Kéthetesen szobatiszta volt, félévesen saslengést mutatott be a járóka korlátjába kapaszkodva, sőt édesanyja szerint már magzat korában Mahler-dalokat dúdolt az anyaméh félhomályában (bár ez utóbbi inkább anekdotikus közlésnek tekinthető).

Beszédfejlődésében sajnos némileg elmaradt, konkrétan három éves koráig nem volt hajlandó megszólalni. Édesanyja egy nagy közműcég vezetőjeként dolgozott, korán vissza kellett térnie a munka világába. A család amúgy is Teslára gyűjtött.

Az elfoglalt pár egy közeli magán-bölcsödébe íratta a gyereket, így viszont csak a dajka és pár pelenkás ágytárs lett tanúja Szilárdka első megszólalásának. Pedig a verbális antré kétségkívül egyedire sikerült. Egy nap a csoport valami kétes eredetű szerves maradványt kapott tízóraira, amit Szilárdka joggal nehezményezett: lesöpörte a tálkát az asztalról, és váratlanul felkiáltott:

„SOROS”!

A jelenet viharos tetszést aratott.

A gyermek beszédfejlődése e ponton azonban megakadt. Sashegyi, speciális óvodába íratták, logopédus csiszolgatta, naponta kranioszakrális foglalkozásokon vett részt, jógázott és hetente kétszer kilovagolt a Svábhegyre, de minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. Jóvátehetetlen kommunikációs nehézségei mégsem támadtak, ugyanis imádta a csilis csokit, így középsőtől ő volt a legerősebb az óvodában, és mivel mégsem ruházott meg mindenkit, legalábbis nem minden nap, e veleszületett tapintat rokonszenvre hangolta környezetét. Ha megszidták, mert mondjuk nem fogyott tányérján a püré, vagy az óvó néni egyéb okból ráripakodott, csak annyit kiáltott: "Soros!", és a riposzt működött.

Óvodás kora utolsó napján is megható sorosozó rigmussal búcsúzott apró élete meghitt színhelyétől.

Általánosban tovább javult a helyzet. Édesapja az ügyészségen dolgozott, ami lökést adott népszerűségének. Tanárai amúgy is emlékeztek még a Soros-félék évtizedes sanyargatására, és egy olyan jellegű kérdésre, mint „mennyi ánégyzet meg bénégyzet”, kétségkívül megfelelő válasz, hogy: „Soros!”. A helyzet a történelem vagy fizika tanulmányozása kapcsán sem változott lényegesen.

Szilárd kitűnő eredménnyel végezte el a patinás budai gimnáziumot is, majd - pályaválasztásában az apai mintát követve - jelesen abszolválta az európai hírű jogi egyetemet. Csak a végén támadt némi purpárlé, amikor édesapja az ügyészi irányt kultiválta volna, Szilárdka azonban úgy érezte, túl erős benne az igazságérzet, és inkább a bírói életpálya mellett döntött.

Némi feltűnést keltett első tárgyalása. Valami ágrólszakadt migráns került a széke elé, a vád tízéves fegyházbüntetést javasolt. Szerencsétlen kurd kétségkívül, amikor a szomjúság ellen ecettel töltött tonikos palackot kapott egy határvadásztól, azt a vigyorgó egyenruháshoz vágta, ami vitathatatlanul hatóság elleni erőszak, plusz brutális terrorcselekmény. Ennek ellenére némi mozgolódás támadt, amikor Szilárd másodfokon tizenhat évre emelte a migráns büntetési tételét.

Az ifjú jogszolgáltató fejét szigorúan a magasba szegte, és indoklásként érces hangon csak annyit kiáltott: „SOROS”!

OV a bazárban

(NA JÓ, MOST UTÓLAG BELÁTOM, OPTIMISTA VÉLEMÉNY VOLT. DE EGYSZER MINDENNEK ELÉRKEZIK AZ IDEJE.)
(A szerk.)

Egy véletlen kapcsán postaládámba került Orbán Viktor utolsó évértékelő beszéde, melyet 2018. február 18-án, a Várkert Bazárban mond majd el.

Ezúton szeretném megosztani Önökkel.

„Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm Dalma asszonyt is. Püspök uraknak köszönöm a kitartó társaságot, és engedjék meg, hogy hangot adjak afeletti örömömnek is, hogy a nemzeti oldal színe-java változatlanul itt van velünk: üdvözlöm Mészáros, Vajna, Garancsi és Habony urakat. Látom a Tiborcz Pista borzas üstökét is: jól összekasztotta bajszát az OLAF-fal!

Ez a magyar virtus.

(Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ezúttal rögtön azzal kezdjem, ahová a szónokok többnyire pedig beszédük végére jutnak el, vagyis mondandóm lényegével. Látom Balog Zoli szemében az aggodalmat, de megnyugtatom, nem lesz galiba. Nálunk mindenki fegyelmezetten leadta a telefont a ruhatárban.

(Egyetértés.)

Az a tény, kedves barátaim, hogy mi most ismét együtt lehetünk, az emberben azt a gondolatot ébreszti, hogy minket nem fog se golyó, se a vas. A furfangos magyar nép példás megértéssel fogadja javaslatainkat. Normális ember nem kíván terrorveszélyben élni, sajnos nálunk ez a veszély ab ovo alacsony, így nem kis feladat folyamatosan magas hőfokon tartani az emberek bizonytalanságát. De Magyarország jó okkal bízhat bennünk. Kemény munkával nap mint nap attraktív ellenségképpel szolgálunk.

Működésünket mindenkor a keresztény értékek feltétlen tisztelete jellemzi: felebaráti szeretet, jámborság és irgalom.

Ne nevetgéljenek!

Ez a kormány olyan véderőművet állított föl a muzulmán inváziós erő feltartóztatására, hogy egész Európa csodájára jár. Egy ország olyan szilárd határok nélkül, mint a tojás héja nélkül. Megtanítjuk kesztyűbe dudálni az agg kaszinókapitalistát, és rafinált jogszabályok mögé menekülő sleppjét!

(Tombolás.)

A magam részéről eltökélt vagyok a lakosság állhatatos tájékoztatásában.

(Dübörgés.)

Másfelől persze nyilvánvaló, hogy egy tízmilliós ország számára nem okozhat gondot 1300 ágrólszakadt befogadása.

(Hümmögés.)

Mindegy. Hölgyeim és Uraim, Magyarország az utóbbi évtized sikertörténete. 2009-ben, a nagy krach második évében a magyar gazdaság 6 százalékkal töpörödött, most a növekedés 3 százalék felett van. A cseheknél ez a szám csak 5 százalék, a románoknál 8. A régiós államok irigyen tekintenek ránk. Össztermékünk nagy hányadát finn, ír és luxemburgi szavazópolgárok dobják össze, bár mi nem koldulunk, csak elvesszük, ami nekünk jár.

Nem tudom véka alá rejteni véleményemet, üstökösszerű fölemelkedés kapujában állunk!

Megint izegnek. Kétségtelen, mára, ha hátul benyomok egy gombot, bármiről, bármeddig teljes meggyőződéssel tudok szónokolni… A Habony tiszteletlenül csak szlogenofonnak nevezi ádámcsutkának is titulálható gégefőmet.

(Nevetés.)

Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Az ember néha hajlamos a cipőt hibáztatni olyankor is, amikor a lába a hibás. Ha hideg fejjel körbenézünk a Kárpát-medencében, kevesen tagadhatják, az elmúlt időszakban Magyarország sajátos helyzetbe került. A gazdaság az uniótól vadul lehívott pénzek segítségével növekszik, de a szegénység is nő. Az emberek is egyre izgágábbak. Mi a rossebet akarnak? Alaphelyzet, hogy kiemeljük zsebükből a jutalékunkat.

Itt egy ember a zakómat huzigálja. Ne rángassanak!

(Moraj.)

Ugyanis ez csak a dolog egyik része.

Ne fészkelődjenek már! Megszokhatták, hogy minden szavam fordítva kell érteni. Gondoljanak Leonardo tükörírására!

Látom, ahogy a Zoli tekintete elfelhősödik. Na jó, sorolom tovább az eredményeket. Magyarország az EU gazdasági motorjává vált! A vidék virágzik, Budapesten is mosolyogva közlekednek az emberek. A jogszolgáltatás, a NAV vagy az ÁSZ példát mutatnak a Nyugatnak becsületes közszolgálati működésből. Talpára állítottuk az egészségügyet, az oktatást…

Itt most valaki azt mondja, azokat még nem. Egy sor itt nehezen olvasható. Mindegy, magunk részéről tovább erősítjük a nemzeti tőkét, ez túlélésünk fő záloga.

(Csibészes mosoly.)

Csak a Fidesz testesíti meg az ország akaratát!!

(Robajok.)

Nélkülünk a Soros-hálózat már rég megkezdte volna a migránsok betelepítését! Fidesz nélkül a magyar ember szétesik, mint az oldott kéve. Izzadtságszagú minden igyekezet, mely a mikiegér-ellenzék legcsekélyebb esélyét vizionálja!

(Dobogás.)

Kérdés persze, mi magyarázza a Fidesz – Kereszténydemokrata Néppártnak ezeket a politikai küzdelemben elért, ismétlődő diadalait. Sokan egyszerűen a magyar karakterre tippelnek. Magam inkább arra jutok, a sajátos politikai architektúra, politikai gépezetünk gyakorlatias üzemeltetése – a Cosa-Nostra és egy multi-level hálózat szerencsés keveréke - a magyarázat. Akik itt ülnek, egytől egyig tanúsíthatják, mi pontosan fizetjük az osztalékot.

Megint bökdösnek. Utoljára mondom, gyerekek, gondoljatok Leonardo tükörírására!

(Zsibongás.)

Magyarországnak végre nemzeti kormánya van, tisztességes és szerethető. Ha mi bukunk, állítom, deportálják a hívő embereket!

(Skandálás: nem hagyjuk!)

Sajnos, bevallom, időnként kishíján magam is belealszom a saját szövegeimbe. Szerencsére a nemzeti kormánynak sikerült fölszámolnia a korrupciót.

(Felhördülés.)

Megint ficeregnek. Mit nem értenek ezen? Jó, akkor mondom másként. Ahogy ereszkedtem le a Svábhegyről a páncélozott kocsival, hajolt lefelé a nap, és a Vérmező mellett elhaladva a félelmetes, végtelen puszta látványa egyszerre arra figyelmeztetett, milyen rettentő erőkkel kell manapság megmérkőznünk. Kivételesen nem arra az agg spekulánsra gondolok.

Hölgyeim és uraim, most leteszem a papírt. Ne zsinatoljanak már! Én sohasem fogok olyan szót kimondani, hogy elbaltáztuk, legalábbis nem lesz a közelben mikrofon. Esetleg úgy fogalmazok, „nekiállunk korrigálni a próbaüzem gépházzaját”. Fürge marketingeseink már gyakorolják az ehhez szükséges mondatokat. 

Hallom, azt kérdezik, akkor most MI VAN? Hogyan lehetséges, hogy pénzéhes svindlerek bandájává torzult az egész, hajdan nemzetinek mondott társulat? Csupa zsebmetsző és váltógyáros ül velem szemben!!

Kérek egy pohár vizet.

Látom a Zolit, jól van no, megint korrigálok. Reset. E helyről üzenem a magyar embereknek, Magyarország páratlan jövő előtt áll! Ott van Paks, vagy hogy vasutat építünk a kinaiaknak. Magyarország hídfőszerepet játszhat az azeri-EU fogászati együttműködésben is.

(Széknyikorgás.)

Látom, kezdik kapisgálni. Bevallom, ma már én is úgy gondolom, a kétharmadot anno nem zavaros kinyilatkozásokra meg családi seftelésre kellett volna fölhasználni. Sajnos nem mindig politikusból lesz a legjobb szakács.

 (Csönd.)

Nem hinném például, hogy egy fasírtnak világítania kellene a sötétben.

 (Vihogás.)

A fő kérdés mégis, hogyan jutottunk el idáig. Mert ha igaz, hogy minden magyar felelős minden magyarért, akkor lennie kellett egy pontnak, ahol valamikor valami rossz irányba fordult.

És akkor nekem kell kárhoztatnom a nemzetet.

Engedjék meg, hogy ezúttal én vádoljam önöket. Mégpedig a következetlenség és a szellemi restség legmélyebb vádjaival!

J’accuse!

Vádolom önöket, mert hagyták, hogy annyi szamárságot harsogjak. Ciklusokon át blőd széljárástani fejtegetésekkel vesztegettem az időt! De minél inkább nyomtam a meteorológiát, önök annál lelkesebben tapsoltak. Nemzetiszínbe csomagolva azt is készséggel elhitték, hogy keleten megy le a nap. Még utoljára is segítettek, hogy megszerezzük a médiumok kétharmadát, ami olyan, mint amikor egy rallyautóban leukoplaszttal leragasztják a műszerfalat.

Ezúttal juszt is én vádolom önöket.

Engem Önök kreáltak!

(Torokköszörülés.)

Most mit nem értenek ezen? Emlékezhetnek, 2002 és 2010 között mindent elgáncsoltunk, amit az aktuális kormányzat csinált, válogatás nélkül szapultuk az egész szakramentumot. Egy kutyaólat nem lehetett felhúzni obstrukció nélkül. A magyar 2010-re rosszhiszemű, gyanakvó, Európa talán együttműködésre legkevésbé képes nemzete lett. Erre én nagy garral meghirdettem a nemzeti együttműködés korszakát. De közben rég lejárattuk a legtöbb racionális technikát. Erre jött még a Habony, a Rogán, s végül habnak a Mészáros.

Gratulálok! Az egész nemzet elbóbiskolt, mint egy ittas traktoros.

Mostanra az egész világ irracionális lett. Miénk a jogszolgáltatás, a sajtó, az egész ország egyetlen marketingfelület, és akkor mi képtelenek vagyunk abbahagyni ezt az úri murit! Csak evickélünk egyik skandalumtól a másikig

(Csönd.)

Sajnos a Fidesz mai derékhadát alkotó brigantik eleve egy bizonytalan eszmeiségű, zavaros programú pártba ültek be. A folyamatot csak erősítette a személyi kultusz fojtó légköre. A vitákat fölváltotta a vak igazodás igénye, közben az egész pártot megfertőzte az eszeveszett szerzésvágy passziója. Jött a cégszerű mutyigyár a teljes apparátusával.

Az a néhány, eredetileg elismerésre méltó kvalitású fideszes, akit korábban kreatív elmének tekintettek, mára politikai erőként megszűnt. Maradtak a mamelukok meg az amorális automaták. Politikai értelemben nem maradt konstruktív szárny a Fideszen belül.

Mit lehet kezdeni egy ilyen párttal, pupákok? Csupa Döbrögit és ájfónos kasszafúrót látok ülni magammal szemben!

(Tiltakozás.)

És ezen nem változtat, ha az ölünkbe pottyan esetleg még négy év… Mára egyetlen programpontunk maradt, a hatalmi viszonyok konzerválása. A magunk előtt görgetett problémák meg egyre dagadnak, a nyugdíjkérdés, az oktatás, az egészségügy…

De az már a következő turnus dolga lesz.

(Kisfiús mosoly.)

Igaz, akkor pocskondiázhatunk kedvünkre megint.

(Bizakodó sóhajok.)

Ne örömködjenek, mamelukok! Az ugyanis mégsem megy, hogy életstratégiák épültek ki tízezrével, amelyek a politikai pártállásra alapozott működést, a lojalitásra alapozott családi életet jelentik. Amikor a politikai kapcsolatok mindent megoldanak. Magyarországon ma vannak családok, ahol a családfőt még nem látták a gyerekei dolgozni, mert folyton Michelin-csillagos kifőzdékben vigad a cimboráival, meg a Chelsea meccseire utazgat charter gépeken. Hacsak azt nem tekintjük munkának, hogy valaki ülésekre járkál, utána meg a szabónál ül.

Ezen változtatni kell.

Olyan rendszer kell, melyben a győztesnek nem igaza, hanem feladata van. Olyan rendszer, amiben az ország egyik fele nem tornyosul otrombán a másik fölé, ostobák!

Ez azonban együttműködés nélkül nem megy. Az együttműködés leginkább a mesebeli varázsfűhöz hasonlítható, amellyel összeragasztották, és ismét életre keltették a királyfit, akit előtte hét darabra vágtak. Alapvető, hogy többé magyar a magyarnak világnézeti okokból ne vessen gátat! A maga területén mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen ez a szervült, esztelen marakodás.

A nemzetnek újra el kell sajátítania az együttműködés művészetét. Sajnos az elmúlt időszakban leszoktunk erről. Józan ésszel felfoghatatlan, ami az utolsó két évtizedben Magyarországon történt.

Ha körülnézek, azok az országok tudják leginkább megoldani a problémáikat, amelyek képesek félretenni az ideológiai vitákat, és a józan ész nevében megegyeznek. Magyarországnak is végre el kellene indulnia egy irányba. Dűlőre jutni fontosabb, mint az ideológia. Az emberek rendszerint gyakorlati problémákkal találják szembe magukat, rossz a munkahely, kevés a fizetés, kórházba került a gyerek: ezt csak összefogással lehet megoldani. Fájdalom, de ideológiai vitákkal nem.

Kívánom ezért mindannyiuknak, hogy, ha úgy alakul, folytassák akár nélkülem is ezt az együttgondolkodást. Kétségkívül hosszú volt a produkció, amit a nagyérdemű számára bemutattam, de nem vagyok elégedetlen. Magam részéről szép emlékeket őrzök erről az időszakról.

Valaki megint rángatja a nadrágomat.

(Zsivaj.)

A basáskodás hosszú távon csak a leépülés záloga lehet, fafejek!

(Hümmögés.)

Mégiscsak fölteszem a szemüvegem. Most látom csak, rossz szöveget adtak a kezembe… SKANDALUM!!

(Legyintés.)

Talán csak nem gondoltam kellőképp végig a dolgot. Azt mondják, idővel hosszúak lesznek a napjaim és magányosak.

 (Széknyikorgás.)

Most mit bámulnak, uraim? Csak szabad es gondolkodó emberek alkothatnak szabad társadalmat. Ha a gondolkodás zavaros, zavaros az érzékelés, ha zavaros az érzékelés, zavaros lesz a helyzetértékelés, a zavaros helyzetértékelés pedig hibás döntéseket szül, amik rossz tettekben végződnek. Kihagytam valamit, Zoli?

(Torokköszörülés.)

Örüljünk, hogy legalább viszonylag enyhe volt a telünk.

Kérem a páncélozott kocsit.”

#MeeToo (Maszkulin verzió)

Manapság nem csak nőkre vonatkozik a #metoo, úgyhogy én is kiteszem. Nem kell egy bántalmazáshoz okvetlenül színésznőnek lenni. 

Visszaélés az visszaélés.

A magam részéről 21 éves koromban nyári munkára Párizsba utaztam, lényegében Az Utolsó Metró forgatására akartam besunnyogni. Franciául nem beszéltem, de az ember soha ne adja fel. A főszereplő Catherine Deneuve volt, és arra emlékszem, hogy volt egy vacsora, ahova engem a Truffaut elhívott, mert összekevert valakivel, és végig petit biberonnak hívott. Mai napig arcomba szökken a vér, ha erre gondolok.

Nem mesélem el, még a gyerekeimnek se. A szülőanyámnak se.

Csak most, hogy az Asia Argento kiborította a bilit, az ember fejébe özönlik az egész.

Például egyszer odajött hozzám a Deneuve, és azt suttogja, szeretné kikérni a véleményem. A tekintetén látszott, hogy ki akar használni, valami szakmai kérdés ürügyén föl  is csábított a Radissonba, aztán a hotelszobában akaratom ellenére széttárta a lábaim és előzetes beleegyezésem nélkül orális szexet hajtott végre rajtam. Persze kötelességemnek éreztem, hogy engedjek, egy ilyen prominens díva. Később viszont bosszúból rendeztem egy filmet a vasas szakszervezetnek, ott a főszereplőt ugyanígy inzultálja egy százötven kilós trafikosnő. A gigantikus dudáival majdnem megfojtja, és utólag derül csak ki, micsoda sérüléseket okozott a szerencsétlen fiúnak.

A borzalom azóta ráégett a retinámra. Még számos nőre emlékszem, amint rám rontottak, megerőszakoltak, orális szexre vagy behatolásra kényszerítettek. A Raquel Welch például arra próbált rávenni, hogy pucéran pózoljak neki, parókában, miközben ő lassan lehámozza magáról a ruháit. Persze nem sikerült neki.

Vagy csak néhányszor.

Később a Jane Fonda egyszer félhomályban akart aerobikozni velem, diszkózenére föl-le ugrált, közben a melleivel paskolgatta az arcom. Gülü szemekkel bámulta a videóit, ez okozott neki perverz örömöt, hogy ott van egy férfi, aki valamit csinál vele, miközben ő stíröli a saját ugrabugrálását.

Az Anita Ekberg meg egyszer a Four Seasonsban vacsoránál hosszan a térdemen nyugtatta a kezét. Azt is elárulta, hogy otthon maszturbál, bár azt mondják, ez már privát szféra.

Szarok rá!

Állítólag vannak ivadékai is.

Azokra is!

De a legjobb, amikor odajött hozzám a Pamela Anderson, és azt mondta, bejárhatok a Baywatch tömegjeleneteire. Persze dobtam egy hátast. Tényleg nagy ász lehetek, ha a híres Pamela kikéri a véleményem. Szünetben mindig a Sunset Boulevardon sétáltatott, és néha vett nekem fagyit. De aztán egy idő után mindig úgy alakult, hogy kettesben maradtunk a Miramarban, ami egy pöpec szálló, és az volt, hogy erővel rányomta a fejemet a nemi szervére. Én valamiért nem húztam el, hagytam, hogy megtörténjen.

Rosszul esett, de csak most ért le a tantusz, hogy traumatizált.

Anyám szerint naiv voltam, de azt hittem, hogy ez ilyen. Benéztem. Meg olyan is volt, amikor Pamela orális szexet kezdeményezett; pont ezért találkoztam újra vele, hogy kiderüljön, mi ez az egész. Én akkoriban azt gondoltam, az ilyen szörnyűségnek egyszer csak át kell fordulnia valami csipkefinom romantikus kapcsolatba, úgyhogy utána még vagy nyolcszor visszamentem.

Végül mondtam a Pamcsinak, inkább menjünk fel hozzám, és ott csináljuk, de nem akart feljönni.

Ez volt az a pont, amikor végképp be tudtam fejezni. 

Utána feneketlen depresszióba estem, totál elvesztettem a tájékozódási pontokat. Azzal senki nem törődik ebben a szexista világban, milyen egy férfi lelke: törékeny, mint egy harangvirág. És micsoda iszonyú remegések támadnak, amikor evolúciósan beindul! A letargia azóta is gyakran visszatér, mindig olyankor, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. Nem csoda, hogy ilyen gyanakvó lettem a hatalommal rendelkező nőkkel szemben.

Beszélni kell erről: a kiszolgáltatottságról, hogy az emberek tudják, az éremnek mennyi oldala van.

Amikor a héten véletlenül megláttam Pamelát a Brossban, akkor kavarodott fel bennem újra az egész. Hogy ki kell írnom magamból, különben csak agonizálok, és így kell élnem mostantól már mindig, mindenféle illatos testek és gyöngéd érintések emlékétől összezavarva.

Alig harminc éve történt. Legfőbb ideje kiteregetni a szennyest! Amit ez a felajzott némber művelt a sikoltozásaival: a Pamela! Az ilyeneket ivartalanítani kell, mint a bagzó kecskéket. Lehetőleg még 12 éves koruk előtt. Szikével kivágni az ivarmirigyüket! 

Szigorúan, félreértések elkerülése végett, idézek. Van olyan vélemény, manapság fontoskodó feminák terrorizálják a fél világot.

Szerencsére van egy barátom, a Kevin S, azt ajánlotta, hogy olvassak el egy könyvet. Katharina Blum elveszett izéje, vagy mi a címe. Aszongya, utána becsülni fogom az újságíró társadalmat, hogy most is milyen szépen felgöngyölítették ezeket az ügyeket.

Vagy fuldokolgassak szépen kis fekete-fehér ketrecemben tovább.

Felüljáró-irtók

„A rossebbe!”, dörmögte maga elé a főváros pedig többnyire választékosan fogalmazó vezetője, amikor sokadszor kért pénzt metrófelújításra kormányától.  A kabinet támogatás helyett felajánlotta, hogy szívesen finanszírozná a Nyugati téri felüljáró elbontását.
Szakemberek cáfolják, hogy ez bármikor dugókat okozna.

A mindig elegáns városvezető a tegnapi kormányülést követően, a 3-as metró felújításával kapcsolatosan tartott sajtótájékoztatón vetette föl, hogy ideje megszüntetni a Nyugati téri felüljárót. Úgy hírlik, a Rottenbiller utca alatt is teljes hosszában közúti alagút várható. A Nyugatinál a leglogikusabb megoldás egy hagyományos, manuálisan vezényelt, szintbeli kereszteződés lenne.
A főpolgármester hozzátette, a városszépítő álmokra van már terv, melyek még Orbán Viktornak is tetszenek.
Évek óta felmerül a Nyugati téri felüljáró bontásának ötlete. A BKK még 2014-ben egy nosztalgia-villamosvonal ötletével együtt fontolgatta a felüljáró eltüntetését, akkoriban arról is szó esett, hogy visszaállíthatnák a Bajcsyn a lóvasút-közlekedést. A döntést végül homályos forgalmi hatásvizsgálatokra hivatkozva elhalasztották. 
Egyesek szerint amiatt riadoztak, hogy a felüljáró bontása után csúcsidőben esetleg torlódások keletkeznének, pedig ez szamárság.
A BKK 2015 őszén végül úgy döntött, a közlekedési mérnökök krónikus kekeckedésére tekintettel a felüljárót egyelőre lélegeztetőgépen hagyják. Esetleg felújítják, a munka kezdetét 2016 szeptemberére ígérték. Sajnos nem lett belőle semmi, ahogy a vadiúj Belváros-Liget lóvasútról sem esik mostanában szó.
Egy Index nevű link hírportál linkjén most azt látom, a Nyugati téri felüljáró-kérdés rendezését még meg sem kezdték, legalábbis a te rvezéshezmég rajzasztalt sem vettek. Fenti kormányülésen viszont, ahol a polgármester hiába próbált pénz kunyerálni a kormánytól, cserébe felajánlották, hogy a felüljáró bontását a kabinet készséggel finanszírozza. Források szerint a miniszterelnök régi rögeszméje a felüljáró eltüntetése, a kommunizmus jelképének tartja.
A projekt jól illeszkedik a környező panelépületek felső szintjének bontási terveihez is. Az eljárás az áttüzesedett bolsi objektumokból végre kellemesen hűvös toronyházakat varázsolna.
Egyes vészmadarak szerint a felüljáró megszüntetése dugókat okozna, laikusok szerint a felüljárók lényege, hogy a keresztező útvonalat áthidalva akadálymentes közlekedést biztosítanak a füstölgő gépjárművek számára. 
Mások azt pedzegetik, a szóban forgó felüljáró elbontására nincs is "okvetlen" szükség, a Keleti pályaudvarnál belengetett hosszanti alagút pedig baromi drága lenne. Ráadásul tavaly építették át az egész Baross teret, alagút nélkül. 
A panelépületek letarolásának tervét az építész szakmából eddig senki nem merte kommentálni.
Megszólalt viszont Vitézy Dávid, a BKK ex-vezérigazgatója, aki jelenleg a Közlekedési Múzeum helyén keletkezett gödör igazgatója. A szakember Facebook-oldalán kommentálta a polgármester által kommunikált terveket. Az egyébként közgazdász végzettségű városmentő azt írja, a Nyugati-felüljáró bontásán már régóta túl kellett volna esni, az elképzelés tökéletesen illik egy világváros távlati terveibe. Hozzátette, mindez csak egy villamos-, esetleg lóvasút vonal Városligettől a Deák térig történő beiktatásával képzelhető el.
„Borzalmas volna, ha épp e tradicionális közlekedési eszközök fejlesztése maradna el. Miközben a felüljáró változatlanul ott meredezik a Marx téren a francba! Az omnibusz terveit már 2014-ben kidolgoztuk, sajnos ott maradtak városházi fiókomban. Azt mindenki tudja, egy felüljáró lebontása mennyire jelentős forgalomcsillapító intézkedés. Okulnunk kellene Bécs, Pozsony vagy Tókió közlekedésének intő példájából. A bontás további előnye az autósok szívatásának új szintre emelése lehetne” – írta a nehéz sorból kikeveredett ex-politikus professzionális Facebook oldalán.

Kovács ügynök jelentése

Kedves Főhadnagy Úr!

Biztos forrásból értesültem, hogy Soros György, a világ 29. leggazdagabb embere úgynevezett avatar. A sunyi spekuláns egy Szíriuszon székelő, borjú nagyságú, svábbogárszerű lény holografikus prezentációja.

Állítólag korábban sikerült Miniszterelnök Urat is befolyása alá vonnia, ő azonban átlátott a szitán, és - eltépve a köré font alattomos zsinegeket - sikeres ellentámadásba lendült. Oroszlánként veszi föl a küzdelmet a milliók szenvedéseiből meggazdagodott oligarchával. 

Tisztázatlan okból egyelőre némelyek ellene fordultak, sőt állítólag nemzetközi párttársai értetlenkednek (egyenesen rátámadtak! - csak mert megvédte országát a határokat elözönlő hordák ellen!)… Micsoda világ.

Küzdelmében szerencsére mégis sikerült hű szövetségesekre találnia. Ilyen bizonyára Főhadnagy Úr, valamint jómagam, s a népszerű síkföldi Charles Bronson is látványosan fölzárkózott régi harcostársa mellé. (Bár jelentem, Köztársasági Elnök Úr arcára hírek szerint újabban valami vérszomjas kreatúra akaszkodott, a felismerhetetlenségig eltorzítva korábbi vonásait. Amint további hírek lesznek az ügyben, jelentkezem.)

A közhangulat ennek ellenére kiváló. Mindenki csak derül, ahogy Miniszterelnök Úr a minap a hátsó ajtón beosont ellenségei főhadiszállására, és cselből megígérte, hogy komolyan fontolóra vesz egyes érveket, melyek terve ellen szólnak, nevezetesen hogy felszámolja végre az ellenséges ügynökök képzése végett létesített Civil (Jedi) Templomot. Bent persze egészen másakat mondott, mint odakint - végig tudta a selma, hogy bekerítették és el akarják veszíteni, de macskaügyességgel sikerült egy kaméleon álcáját magára öltenie.

Az mindenesetre kezére játszik, hogy a Szíriusz-Föld távolság 8 fényév, így megérzéseire hagyatkozva van ideje kifundálni a lépéseket, mielőtt az a svábbogár által irányított digitális aggastyán újból akcióba lendül.

(Zárójelben megjegyzem, némelyek szerint mégis az idő múlik; még táboron belül is. Hogy a reflexek rozsdásodnának. Egyesek szerint még a barázdák is mélyülnek Miniszterelnök Úr közismert arcán, csak a nagyvonalúan kiengedett nadrágok állják szilárdan az idők vasfogát. De ezek csak elszigetelt vélemények, kezelje is őket úgy, Főhadnagy Úr.)

A Jedi Templom persze tovább áskálódik. Mostanában repülővel szállított Smith ügynökök vonulgatnak szórványban az utcákon, említést alig érdemel, futó maszat a járdán, mozgásuk is látványosan céltalan. (Nota bene, egy informátorunk szerint Bronson bajsza az egyik idétlen transzparens miatt mostanság furcsán barnul, legalábbis sajátos sárgában szivárog alá a cserzett arcon.)

A rátapadt lény miatt nehezen megítélhető. Az egész ügyet még értelmeznem kell.

Az mindenképpen előnyünkre válik, hogy az ellenséges média megzavarodott, minduntalan keveri a szezont a fazonnal, diktátort a purifikátorral, Lendvai Ildikót Lévai Anikóval, ami a malmunkra hajtja a vizet. A Smith ügynökök is mintha kezdenének lefagyni.

Persze lehet, hogy csak készülődnek valamire.

A lakosság időben értesült, hogy Miniszterelnök Úrnak sikerült megvédenie álláspontját - egyes egyedül az ellenséges erők fő bunkerében! Csak az zavart meg némelyeket, hogyan lehet e sivár támaszpontot egyidejűleg a szabadság földjének is nevezni. E szál még elvarrásra szorul.

Az agg hologram-svihák aknamunkája nem lanyhul, változatlanul a nemzet eredményeit veszélyezteti. Ügyes fogás, hogy Miniszterelnök Úr válaszul nemzeti konzultációt indít, az emberek elvárják tőle. Vidéken lassan azon sem csodálkoznának, ha egy szép napon brüsszeli lézer-anyahajó jelenne meg az égen, és energia-nyalábjaival próbálná eredményeinket megsemmisíteni.

Szerencsére Miniszterelnök Úr érti, minden segélykérő jelzés valójában figyelmeztetés, és vice versa. (Kis színes: egy féllábú spionom szerint Miniszterelnök Úr a minap megpróbált Twitterezni, de belegabalyodott a francos technikába. Állítólag inkább nekiállt leoperálni azt a rákszerű lényt Bronson arcáról, sajnos tevékenykedése óta a féllábú szerint szörnyű bűz terjeng a Várban.)

Összegzésképp megerősítem, a helyiek pontosan értik Miniszterelnök Úr szóhasználatát. Amikor így fogalmaz: „aki átengedi a migránsokat a kerítésen, annak leszármazottjai már egy más világban fognak élni”, egyként facsarodik görcsbe a szívük. 

Azt a fordulatát kevesebben értik, hogy „soha nem fogja megengedni, hogy a politikai szempontok a jogi megfontolások fölé kerekedjenek”, ezen még csiszolni kell. Annak is neszét vettem, hogy a Smith ügynökök újabb vonulásra készülnek.

Remélem, Miniszterelnök Úr ráébred végre saját erejére.

Abban is bízom, Főhadnagy Úrnak így, kötésig a munkában állva is marad néha ideje arra, hogy gallérja mögé hajítson egy stampedli szilvóriumot. 
Csinos kuzinját külön üdvözlöm!

  

Alázatos szolgája, 

Kovács ügynök

A szeretet és az összefogás nagygyűlése · sokakat behálóztak a félelemkeltés szakemberei

Soha annyi ember nem vett részt még Magyarországon politikai nagygyűlésen, mint most vasárnap, az "Oktatási Szabadságot" nevű csoport által a Kossuth téren rendezett fórumon. A BRFK hivatalos közlése szerint kétmilliós tömeg gyűlt össze a Parlament előtt. 

Semmiféle atrocitás, rendbontás nem történt, az emberek fegyelmezetten viselkedtek. Sokan egy szál virágot tartottak kezükben.

– Ha elegen leszünk, akkor megvalósul. A polgári erők győzni fognak. Magyarország nyerni fog – kiáltotta a Tanítanék mozgalom képviselője. „Győzni fogunk! Győzni fogunk!” – skandálta a tömeg. 

A szónokok sorra rámutattak: noha sokan voltak a korábbi vonulásokon is, de nem elegen. Ennek oka, hogy számos normális érzelmű szavazó egyszerűen képtelen elszakadni a FB-tól, esetleg játékkonzoljától, holott számukra a legnagyobb a választás tétje. 

A szónokok kitértek arra is, milyen sokan, talán milliószámra is elfelejtették, mi történt eddig 2010 óta. Mint kifejtették, a többség először elhitte az egekbe szárnyaló választási ígéreteket, aztán helyette Mészáros Lőrinceket kapott a nyakába. Emlékeztettek arra is, milyen nehéz esztendőket hozott ez az időszak a családoknak, a nyugdíjasoknak, a szingliknek, nem beszélve egy csomó más fiatalról. 

- A harmadik ok, amiért a Fidesz–KDMP-összefogás még mindig nem pucolt el a pitlibe - latolgatta az egyik felszólaló  –, valószínűleg az, hogy sokakat behálóztak a félelemkeltés szakemberei. Az emberek hallgatnak, és csak otthon morognak. Eközben a tények egy leszakadó, Európából kiebrudalt ország képét vetítik a lakosok elé. Jó volna végre hinni abban, hogy a magyar emberek bebizonyítják, valójában nem idegenellenesek, nem gyűlölködőek, egyszerűen csak magyarként szeretnének élni Európában – fogalmazott a szónok. 

A következő rétor úgy látta, az országnak nagy szüksége van szellemi tőkére, ezért a kormánynak a magyar oktatás, az induló vállalkozások, a fiatalság oldalán kellene állnia. – Magyarország államformája köztársaság, nem részvénytársaság – jegyezte meg, a tömegben ujjongást kiváltva. – Egyre többet hallani az ország megosztottságáról is. Az ország polgárait ugyanis nem szólamokkal, hanem tettekkel lehet egyesíteni – hangsúlyozta.  

- Az összefogást nem ígéretekkel, hanem normális, tehát az elesetteket is segítő családtámogatási rendszerrel, a tudás tiszteletével, a szüntelen bűnbakkeresés és handabandázás takarékra állításával lehet megteremteni – vélte a felszólaló. – De az összefogásból csak akkor születik meg a nemzet egysége, ha mindannyian, pártállásra való tekintet nélkül igent tudunk mondani. A világot ugyanis, ahonnan elindulunk, korlátolt nemek szorítják össze, noha a világot, ahová megérkezünk majd, csak igenek tehetik tágassá. Akik csak nemeket mondanak, nem tudnak, és nem is képesek jövőt építeni. Aki mindenhol árnyékot lát, lehet, hogy egyszerűen elállja a fény útját saját maga elől – hangoztatta a torzonborz szónok. 

(Tudósítónktól.)

(B verzió: Pár repülővel utaztatott bérenc lézengett estefelé a Kossuth téren. Az arra járó turisták jót derültek az eseten. A rossz arcú romkocsmaszökevények rövid ideig vérszegényen lökdösődtek, majd pár magányos alak céltalan caplatásba kezdett. A Körút forgalma mindenesetre zavartalan maradt. Egy üveg is elrőpült/Kulturálatlan üvegdobálás kezdődött (melyik menjen, főni?).

Remélhetőleg továbbra sem tudnak mit kezdeni magukkal a ripőkök.

Ja, és Józsi, beragadt a FIB gomb!

[Ripost.hu] )

Letépte az anyós ártatlan menye mellbimbóját egy CEU-pedellus miatt

Amint szerző már tavaly is megírta, létezik olyan, hogy vej és vonzó anyósa között szerelmi viszony alakul ki. Ilyenkor e hölgyeket nagy valószínűséggel telhetetlen bombázónak képzeljük (v.ö. SUPERMILF) - ezúttal azonban a tuzséri rendőrségi hírekben valószínűleg megtaláltuk a világ legvisszataszítóbb, noha önmagát még anyósnak aposztrofáló némberét.
Ráadásul a klasszikus leosztásban a férj inkább hadilábon áll arája anyjával. Ezúttal azonban minden szabályt meghazudtolva a szóban forgó 46 éves nőszemély, Ordas M.-né (Amália) robbantott ki véres meny-anyós konfliktust. 

(Remélhetőleg az ügy kapcsán befejezett múlt időt használhatunk, és az ordas nőstényt mielőbb visszatoloncolják zárkájába, a bolygó leggusztustalanabb anyósa címre is eséllyel pályázó hölgy ugyanis jelenleg kettő éves börtönbüntetését tölti, valamely homályos kábítószer-ügy kapcsán, legalábbis a Tuzséri Fullánk tudósítója így értesült. Kis színes: őrizetbe vételekor rendőrségi fotó készült róla, és a tuzsériak azóta Mme Quasimodónak nevezik.)

Fia, Antal, e 26 éves mamahotel-lakó, aki brahiból egy érett, mellesleg liberális érzelmű, mindenesetre magánál 27 évvel idősebb asszonyt vett feleségül, miközben édesanyja épp feltételes szabadlábon volt, az esti órákban csöndesen italozott családias hármasban, oldalán élete erősen plasztikázott forrásával.
Az anyós egy idő után fölkelt, kitámolygott a lakásból, és hamarosan egy ismeretlen férfival tért vissza. Az alkalminak imponáló kapcsolatot Antal morális indíttatásból kifogásolta, mire anya és fia között heves szóváltás robbant ki.
Azonban akkor kezdett igazán élessé válni a helyzet, amikor kiderült, hogy a frissen akvirált férfiú civilben a CEU pedellusa. Az ismerten konzervatív érzelmű anyós erre váratlan köpönyeget váltott, és minden haragját, valamint egy pohárka etyeki bort az addig keblén melengetett, torzonborz egyetemi alkalmazottra zúdította.
Erre már a meny is beállt az ügybe, s főképp az oktatás lezüllesztésén háborogva természetesen anyósával szemben, vagyis a különben egyáltalán nem rokonszenves pedellus pártján foglalt állást (ugyancsak felsőoktatás-párti férje által óvatosan támogatva).

Az anyós viszont nem átallotta a kormány ocsmány álláspontját védelmezni. Nekiment saját menyének, s elkapva az asszony jobb mellbimbóját azt csavargatni kezdte, teljes súlyával rácsimpaszkodva a kérdéses testrészre. Az asszony csak úgy volt képes leállítani a felhevült szukát, hogy több balcsapott segítségével neutralizálta (vagy legalábbis erőteljesen behúzott neki).
A vén fundamentalistát végül liberális alapon összefogva hárman megragadták, majd kirakták a házból. A vereséget szenvedett agg bige vadul sorosozva kotródott el.

Szegény meny azonban ebben a pillanatban különös nedvességet érzett meg szivárogni nadrágjába tűrt, kínai hatású pólóján. A pedellus, aki, mint ekkor kiderült, korábban a biológia karon is ügyködött, rögvest megállapította, hogy vérről van szó, és kíváncsian felhúzta az asszony mellkasán pólót. Erre a ruha alól egyszer csak kiesett szegény nej mellbimbója.
A talpraesett asszonyka szerencsére azonnal felkapta az inkriminált húscafatot a földről, s fürgén belepottyantva egy nejlonzacskóba a közeli kórházig vánszorgott vele. Itt végül két áldozatos, rövid szabadságát idehaza töltő traumatológus sikerrel visszavarrta, igazolva a hazai ellátás változatlanul magas színvonalát (s nemkülönben helyreállítva a rendet, melyet a kórosan nemzeti érzelmű anyós oly szívtelen megzavart).