A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (bár a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó nagyszerű ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, majd gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint egyetlen cseppben a tenger, egy tágabb összefüggés is - szerző itt megakad: mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és cmikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak a 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfélmillió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és - megfelelő személyzet hiánya miatt - eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már egy háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja egy köpcös úr szakszerű, háborítatlan kormányzását.