Utolsó történet Johnnyval

 

Johnny N’dvad rajongott a múltért. Mélyből világító politikai példaképe érthetően Caligula volt, az antik államférfi látványos építkezései és az államkasszát érintő, unortodox lépései roppant imponáltak a jóvágású politikusnak. Korábban állítólag foglalkozott Augustus és Marcus Aurelius munkásságával is, csak hamar meggyőződött róla, a hatalom pipogya gyakorlása legföljebb fölös kitérőkhöz vezet. Augustus jelmondatától például, miszerint “A jó pásztor nyírja a juhot, nem nyúzza”,  visszatérőleg pillaremegéses rohamot kapott.

Szép őszi este volt. Johnny a teherautó-lakkal dukkózott fő-fűkunyhóban ejtőzött, a carrarai komódot a legszűkebb konzulensi kör vette körül, legendás belsőhármas: Fatty, a Horda harcsabajszú vezére, a csalafinta Kids R’oogan, és persze maga a főni.

A mezőn pár lojális gnú és tulok legelészett. Távolabb bomló dög fölött foltos hiénák vonítottak.

- Lassan körmünkre ég ez a zebra-kérdés – csapott a napirendi pontok közé Fatty. Hangja sajátosan remegett, ami szokatlan megvilágításba helyezte az őszülő harcost.

De Johnny csak ásítozott. Talpát vakargatta a szöges bőrsaru alatt.

- A zebra őshonos állat nálunk, mi csak ápolgatjuk őket. Már ha patavész törne rájuk.

Azon rágódott, vajon hogyan járt volna el Al Capone a helyében. Beleverné a mocskos médialakájok arcát saját sebeikbe? Nagy idők. Az öreg szeszcsempész is sarkalatos ideál volt, jelmondata: “Rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot, ezért úgy döntöttem, inkább kihasználom”, a könyvtár-kalyiba arany vécécsészéjének talapzatára is fölvésetett.

Most bosszúsan megrázta fejét.

– Mégsem hagyhatjuk annyiban, Fatty. Holnap a legnagyobb zebrát kinevezzük konzulnak. Éjfélkor megjelenik a közlönyben; vegyetek méretet a faráról, hová üljön a parlamentben.

- Zseniális – bólogatott a belsőhármas.

– Csakis mellém, csakis mellém! – rikkantott közbe idegesítően Kids. – Mert az a baj – kapcsolt árut rögtön -, hogy Donald nem adja vissza a turistaengedélyem. Feszült hozzá a helyzet.

- Hja, ha a hirdetőtáblára írják ki a hadititkaikat… 

- Velünk ilyen nem fordulhat elő – értett egyet Fatty is. Cinkosan összemosolyogtak.

- Vegyünk komolyabb ügyeket.  Mi van a költségvetéssel?

- Basszus, mi lenne. Bezuhant.

- Nem baj, pár multit följelentünk. Meg lehetne adóztatni az esküvőket is.

- És a szüléseket? Vagy be lehetne tiltani a nevetést, halálbüntetés terhe mellett. Hogy ne tűnjön föl, a lakosoknak mennyire lóg az orra.

- Jó ötlet.  

Johnny elgondolkodva csavargatta saját orrát.

– A járványra hivatkozva bezárhatnánk a magtárakat. Az istállók már úgyis karanténban vannak. Megüzenjük a népnek, éhínség következik, aki tud, jegyezzen békekölcsönt.

Csak úgy cikáztak agyában a gondolatok. Mint a régi szép időkben; feje búbján kopasz volt, homlokán két szarvszerű dudorral. Halálos bűnt követett el bárki, aki felülről tekintett rá (sőt az is, aki bármilyen okból kimondta a szót, hogy kecske).

Tekintélyét bőrszínű, nadrág fölött hordott úszógumija még inkább kiemelte.

Április volt, Crossed Eye rituális föláldozásának hava. Nyugtalan őszi tájék... A lázongó pénzügyért amúgy sem szerette, minduntalan sértegette, elpuhult kéjencnek csúfolta, vagy trágár mozdulatokkal nyújtotta csókra a kezét. Adatvédelmi okokból most mégis egy nímandt kellett oltárra vonnia, azt a birkát is utálta: amikor egyszer jelszót kért tőle, tréfából az ágaskodó dákójú Priapos nevét adta meg.

Ezt nevezik humorérzéknek. Plusz történelmi tájékozottság, persze.

Johnny e műveltségnek köszönhette, hogy a legtöbb helyzetre talált megoldást. Nagy erővel kerülte az áprilist, és főleg a márciust; a félhomályos folyosókat, váratlan üzeneteket, ismeretlen gárdisták vészjósló csörtetésének zaját. Tavaszonként golyóálló helikopterén közelítette meg a helyiséget, ahová a legtöbb király gyalog jár.

Ezúttal csak mélázott a bárdolatlan bambuszkanapén. Kezében saját apró, rézzel futtatott szobrát forgatta. Ilyenből az egykori kolostor minden szobájában tartott egyet: a harmincméteres eredeti a Nemzeti Stádium mellett állt, aranylemezekkel burkolt, márvány kolosszus, amint hívei körében egy krikettütővel dekázgat. (A művész közkívánatra sportolás közben ejtette foglyul a pillanatot: alig volt szíve levágni a kezét.)

Azon töprengett, cirkusz még jut a népnek, bár a műsor helyenként már szinte öncsonkításnak hat, és kenyérből egyre kevesebb akad. A fafejű nigeri bürokraták gáncsoskodnak, a kölcsön praktikus eszközéhez nem lehet nyúlni. Donald meg csak ígérget, egyetlen szavát nem lehet komolyan venni. Igaz, ő is bajban van, egy birodalom gatyába rázása nem nudli. Fájdalom, közben a helótákat a zigótákkal, a súlyadót folyton a mérvadóval keveri; hajlakkot a kéjlakkal... 

Szóval recsegett-ropogott minden.

- Mártsuk azt a B-kategóriás mamelukot aranyba, alacsony dermedéspontú anyag – törte meg a csöndet Kids. Talán a bankügyre utalt vissza. – A görcsbe fagyott testet kiállíthatnánk az oroszlánok mellett, a fő-főbank aulájában. Olyan lesz, mint Han Solo, már elfelejtettem, melyik epizódban.

De Fatty csak a bajszát csűrte-csavarta. A nemzetközi kriptobolsevizmus fenyegetésétől szemei vérben úsztak, lassan olyanok voltak, mint két, a feje elején kidagadó cékla. Homlokán a vastag bőr meg-megrándult, mint mindig, amikor kapcsolatot próbált teremteni a normalitással.

Végül megenyhült.

- Nem rossz ötlet. Özvegyét, akit hűtlen itt hagy, jól megkorbácsoljuk. A fiát is megerőszakolhatná valaki.

Összepillantottak. Láthatólag mindenkinek beugrott egy jelölt, bár nem biztos, hogy ugyanarra gondoltak.

- Hallottátok? A Donald megegyezett az oroszokkal – váltott hirtelen topikot a vénség. - A szásák elvonulnak Ukrajnából, ha Donald meg Grönland alól. De nem lesz belőle semmi, a répafejű most csak vámol.

- A vám olyan adó, melyet a határokon átnyúlóan fuvarozott termékekre vetnek ki – vetette oda a sarokból a kotnyeles W’rga, a bolond. - Mértékét az importáló ország szabja meg, bár ő is fizeti: az importáló cég, és/vagy a fogyasztó. - A mamlasz körmét rágcsálva sámliján kuporgott, beolvadva környezetébe, akár egy darab tégla. Persze szava is annyit ért.

- Nem releváns – morogta Johnny. Már Poppeán merengett, az emlék éles késként hasított hirtelen elméjébe.

Lemondón legyintett.

– Minden csak nüansz.

Kedvenc felesége volt, terhesen anno könnyelműen hasba rúgta, és bosszúból a nő, amikor a TEK kegyelmi osztaga az ügyet lezárni odaért, azt kérte, először a méhét szúrják át. A szervet, mely ivadékaiknak életet adott... Johnny tekintete elborult. A hátralévő időt inkább verseléssel és énekléssel fogja tölteni, határozta el. Az ötlet egészen fölélénkítette. Táncikálással, hárfával? Igen! Mindennel, ami kreatív. Aranyköpései úgyis már úgyis átszivárogtak a népnyelvbe. 

A sok talpnyaló erre megint álezüst szobrok tömegét tervezi fölállítani a köztereken… Ostobaság.

Minden csak hiúság.

Csak még a gazdasági minisztert, ezt a mini-Senecát kell száműzni valahogy. Esetleg gyöngéden öngyilkosságra ösztökélni. Lassan összekeveredtek a kígyózó gondolatok a fejében.

Megborzongott.

- Ki kell végezni pár oligarchát, és kész. Ha okosba csináljuk, kiegyensúlyozza a költségvetési hiányt is.

Nem tudta, Kids hangját hallja, vagy saját gondolatait. Ügyes fiú, teli ötletekkel, csak folyton lehúzza az aktuális nő; a legújabb is, a brillekkel kivert cipőkanállal… De nem rossz idea. 

Legalábbis jobb, mint mindig új adókat kivetni. Egy csomó vagyonelkobzásos per, fényűző kivégzésekkel... Kajolni fogják az emberek.

- És ha keresztre feszítjük őket? Amikor leszáll az alkony, meggyújtva éjszakai lámpásul is szolgálhatnának. Igazi karbonsemlegesség.

Úgy látszik, végre sikerült berúgni az ötletágyút. Johnny fölpattant a kerevetről.

- És ha indulok a következő olimpián? Egyedül persze. A döntőben. Megnyerhetném a kocsihajtást.

 A tervre Fatty is fölvetette fejét. A főni beindult! De végül megint elkalandoztak gondolatai, a hosszúkás felső szerv újra lehorgadt.

- Az ifjú pályatársak hajlamosak elvetni a sulykot.

Szeme már lángolt a feje tetején. Ő maga egyszer, most tisztán emlékezett rá, elbóbiskolt Johnny szólókoncertje alatt; az első sorban! Máig emésztette a lelkiismeretfurdalás. Éjszakái lucskosak voltak a visszatérő halálfélelemről; és hiába remélték, Donald végre képes lecsillapítani ezt az impulzív csiszolatlan gyémántot, az is csak figuráz.

Igaz, Johnny elutasította a császári címet. A kérges szívet újra elöntötte a remény.

De a keddi gyaloglásoknak sincs még vége, villant megint az eszébe. A nép körében népszerű, rituális vonulásokat Johnny kezdetben nem vette komolyan, hiányzik mögüle a fegyveres erő, mondogatta. De már az oligarchák is csak rángatták az istrángot. A véget csak a mamlasz W’rga látta, a bolond: állítólag megálmodta, egy nehéz vacsora utáni éjjelen.

Persze Johnnyt is nehéz sejtelmek fogták el olykor, mindig jól tanult, talán ez volt a baj, pontosan emlékezett mindenre. Caligulát lyukacsossá szurkálták egy fénytelen sarokban, Nérót is véres öngyilkosságba hajszolták: skarlát kabátként rogyott a porba. Utolsó mondata állítólag így hangzott: A nagy Manitura, micsoda művész vész velem!

Legalábbis a bolond ezt állította.

Valójában, ahogy egy arra szántogató gazda később elmesélte, a földön vérében fekvő Néró, amint megpillantotta a selyemzsinórral érkezett, tavaly nyugdíjazott katonatisztet, először azt hitte, a megmentésére jött, és így fogadta: „Ez aztán a hűség!”

 

(Utóirat. Johnny N’Dvad váratlan eltűnését követően több mint egy évig tartó polgárháború kezdődött, mely csak a Meglepetések Évének végén, Vespasianus győzelmével csillapodott. Állítólag a köznép még sok helyen, főleg a rabszolgáktól lakott zsákfalvak mélyén változatlanul gyászolta a császárt, sőt e népszerűségre apellálva több ál-Johnny is feltűnt az elkövetkező években: az első a Kacagó Kétfarkúak idején, egy másik Pátosz Brutusz alatt, a harmadik – az USA-ból kapott támogatás miatt a legveszélyesebb – pedig  az Egységes Álom Születésének évében.

Ettől eltekintve a köztudatban Johnny N’Dvad emléke – akit a parlament fölé rendelt szenátus csakhamar kiátkozott – kegyetlen zsarnokként (barbarus tyrannus) maradt fenn. A politikus megítélésén később a Gaia Túlélés Társaság diadala is sokat rontott, egyes apokrif iratokban valóságos Afrikai Antikrisztusnak ábrázolják. Személyisége másfelől számos alkotót ihletett meg: szerepel a Von Leyen Asszony Pikáns Történeteiben, sőt Che How W’aarga  berúgva egész regényt írt róla. Némileg darabosan, de találóan sikerült ábrázolnia, mint lesz a cingár, abuzált vidéki kisiskolásból fővárosi, böllenkedő bajnok, borotvaeszű, noha sajnos anyagias, míg végül a baljós árnyak teljesen elhomályosítják látását.

Igazság szerint Emphaticus fellépéséig saját kortársai nem nagyon tudtak mit kezdeni N’Dvad  megítélésével. Egyes források szerint afrikaszerte még sokáig népszerű volt (leszámítva saját alattvalóit). Halála után elterjedt, hogy valójában nem is halt meg, így az afrikai kontinens különböző pontjain még sokáig feltűntek magukat Johnnynak kiadó szélhámosok. Ezt a mozzanatot, a „csalásra épített császárság” problematikáját dolgozza fel Magyarc’sány híres történelmi regénye is, az “Mi a franc történt Őszödön?”.

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna”, írja Emphaticus egy helyen. „Antoniát, Claudius lányát megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és megölette, csak mert Poppaea halála után nem akart hozzá férjhez menni. Hasonlóképp gyilkoltatta meg vérrokonait, akik jórészt tagsági kártya vásárlása révén kerültek rokonságba vele. Közöttük volt az ifjú Aulus Plautius: őt kivégzése előtt meg is becstelenítette, Agrippinának odavetvén: „Most menjen oda, anyám, és csókolgassa az utódomat”.

Később állítólag elhíresztelte, hogy a fiú valójában anyja szeretője volt, és az császári hatalmat ígért neki. Mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea még serdületlen gyermekét horgászás közben egy rabszolgával vízbe fojtatta, csak mert azt hallotta, folyton hadvezéresdit játszik. Tuscust, dajkája kölykét, Egyiptom helytartóját azért száműzte, mert a nyári medencék egyikének vizében megfürdött. Senecát, tanítómesterét is a halálba kergette, pedig bankszámlájának kitakarítása után szentül megesküdött, hogy „inkább választaná a halált, minthogy többé mestere ártalmára legyen”. Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás elleni gyógyszer helyett mérget küldött; gazdag szabadon bocsátott rabszolgáit, akik pedig minden vagyonához hozzásegítették, ételükbe, italukba szórt méreggel sorban eltette láb alól.

„De nem elégedett meg azzal, hogy művészetéről csak saját országában tegyen tanúbizonyságot. Elutazott Achaiába is a következő okból: a városok, melyek dalosversenyt szoktak rendezni, elhatározták, hogy a citheraénekesek összes győzelmi koszorúit elküldik neki. Oly boldogan fogadta e megtiszteltetést, hogy azokat, akik a koszorúkat hozták, nemcsak elsőnek engedte színe elé, de bizalmas barátaival egy asztalhoz ültette őket, és amikor egyikük megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben, majd énekét túláradó lelkesedéssel fogadták, kijelentette: “egyedül a görögök tudnak zenét hallgatni, egyedül ők méltók az én művészetemre”. Útnak is indult, és mihelyt Cassiopénál partra szállt, Juppiter Cassius oltáránál mutatta be elsőnek csalafinta énekművészetét.”)

A miniszterelnök reggelije

 (Rusztikus népi humor)

Johnny N'dvad élt-halt a fényűző étkezésekért. Reggelihez Hohenzollern-etikett szerint teríttetett, az ebédet spanyol módra szervírozták (bár a zsemlyés kést valamiért vályogbögrébe állította); a vacsora is többnyire fenséges volt.

Egy perzselő januári reggelen népies királypálma lugasa mélyén villásreggelijéhez készülődött. Letörölte a ragacsot a meisseni kancsó oldaláról, elhessegetett néhány húslegyet. Töltött magának egy pohárka mangrovepálinkát. 

A korláton színpompás gyurgyalag zengte a párját kereső magányos hímek énekét.

Johnny megindultan szemlélte a látványt.

A királypálma (Roystonea regia) díszkert fejedelmi nyugalmát ebben a pillanatban az általános főközgazdász felbukkanása zavarta meg. A fess miniszter arca vörös gombóccá torzult az izgalomtól.

Földúltan csörtetett az asztal irányába.

- Ne ilyen rössel, barátom – szólt rá Johnny idegesen. – Elijeszted a madárkát.

De a gyurgyalag már riadtan fölröppent, egy közeli kólacserje (Cola acuminata) lehajló ágain folytatta trillázását. Varacskos disznók röfögtek. 

A közelben, aszott bokor tövében éhes leopárd szegte föl fejét.

- A rohadt Unió megint a költségvetésünket ekézi – vetette le magát a neves makrogazdász miniszterelnöke mellé. Remegő kézzel töltött a pálinkából.   Papírzsebkendővel törölgetni kezdte a stampedli oldalát. 

Dühösen leverte az odaszáradt tepertőt egy II. Frederick korabeli ezüstkésről.

- A szemetek. Nem hiszik el, hogy egyetlen napiparanccsal rendezni tudjuk a költségvetés bevételi oldalát.

- Rosszindulatú, pancser társaság – jegyezte meg Johnny szórakozottan.

A miniszter undorodva egy előző napi mustárfolt fölé húzta a Ming dinasztiabeli porcelántányérkát. Kanalazott magának az ínycsiklandozó rinocérosz-marmeládból.

- Fafejű bürokraták. Csupa analfabéta – dohogott. Megrázta unortodox üstökét.

- Szerintem csak azt szeretnék elérni, ne kenjük össze magunkat mindig reggelinél - vetette közbe M’wrga, az udvari bolond. – A múltkor is csupa ragacs lett a konvergencia-program.

- Jé – bámult hökkenten a pénzügyér a kezében tartott kalácsszeletre. – Pedig esküdni mertem volna, hogy megvajaztam.

Kanalával megvakarta homlokát. Kövér margarindarab indult meg lefelé a férfias ráncok mentén. 

Az udvari bolond búsan szemlélte. Megint a fülére kente kuglóf helyett, nyugtázta.

- Fantáziátlan, hanyatló bagázs. Gyarmatosítók – dühöngött tovább a fiskális specialista. Megvonta vállát. A fogpiszkálók közé markolt, hogy baobabmézet csorgasson kalácsára.

- Azon rugóznak, miért nem szervezzük meg észszerűbben a kiadási oldalt. Ha így megy, a majmok és gazellák után meg kell adóztatnom a bozótmókusokat is.

- Tőlem az egész szavannát megsarcolhatod – vetette oda Johnny N’dvad. – De ha az én szektoraimhoz nyúlsz, levágom a kezed.

- Minden a te szektorod, főnök. Mindegy. Jövőre üstökösszerűen nő a GDP. Elhagyjuk Svájcot.

- Ajánlom is – bólintott a miniszterelnök. Föltápászkodott trónusáról. – Indulnom kell szónokolni – sóhajtotta égnek emelt szemmel.

Bosszúsan lerázott zakója ujjáról néhány odaragadt kaviárcsimbókot.

- Ígérj nyugodtan bármit! – kiáltott utána minisztere. – Van egy csomó nagyszerű ötletem!

A bolond, aki sámliján az árnyékban kuporgott, összeborzongott.

A pénzügyi tekintély átkozódva rázogatta damaszt szalvétáját, valahogy beleragadt egy csomó vaj. Ráadásul, amint hajlongott, a lekvárdarab is az ölébe csúszott.

- Rohadt Unió – ugrott föl szitkozódva.

A csonttá soványodott leopárd eközben nesztelenül kúszni kezdett a daloló gyurgyalag felé. Ugrásra készülve összekuporodott.

Izomzata, mint egy svájci óra acélszerkezete, megfeszült.

A fiskális szakember mind reményvesztettebben küzdött az asztal elszabadult finomságaival. Gyíkbőr mappával törölgette zakóját, melyben a költségvetés tervezetét tartotta, akrobatikus ügyességgel fékezett meg néhány szelencéjéből kiugrani igyekvő kolbászkát.

A gyurgyalag elképedten figyelte, majd gondtalan tollászkodásba kezdett az egyik alsó ágon.

A kehes leopárd vicsorgott.

Az acélrugó, mint általában az acélrugók, szempillantás alatt pattant el.

Lélegzetelállító lelet

 (volt egyszer egy pandémia)

 

Mélységes mély a múltnak kútja, magyarán nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság. 

Pár hónap szórványos idézetei következnek. Négy évvel ezelőttről, egy kormány finanszírozta portál bejegyzéseiből válogatva (a szövegösszefüggések szigorúan helyén maradtak).

Egy köpcös úr monológjaiból csemegézek; abban a reményben, hogy a szilánkokból, mint egyetlen cseppben a tenger, egy tágabb összefüggés is - szerző itt megakad: mi a fenét csinál egy szilánk?  Fölragyog??)

 

2020 november: “Emlékszem, tavasszal semmink nem volt, mikor a járvány beütött, mégis sikerült. Most ősszel már mindenünk van, mert fölkészültünk a nyáron, és ha összefogunk, újra sikerülni fog. Úgy látom, ha a Jóisten is megsegít bennünket, akkor a rendkívüli jogrendre 90 nap bőven elegendő lesz. Az ember az első félidő után többet tud arról, hogy mi vár rá a pályán a másodikban.”

“Ma annyival könnyebb a helyzet, hogy addig kell kitartani, amíg a vakcina megérkezik. Lesz egy fölszabadulásunk áprilisban, a vakcina pedig már a horizonton van. Néhány hetet kell kibírni. Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, 13 ezer helyszínt jelöltünk ki.”

2020 december: “Fontos, hogy az emberek tudják, hogy amikor lesz a vakcina, az oltás egyelőre nem a regisztráció sorrendjében fog történni, és cmikor már tömeges lesz az oltás, csak onnan fogunk így haladni. Az operatív törzs hónapokkal ezelőtt megalkotta. Hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit beoltani, arra is képesek lennénk, húsvét körül megvagyunk.”

2021 január: “Ott, ahol a számítógépes végpontok megvannak, ez tíz-egynéhány ezer, oda kell majd Önnek mennie. Ott lesz oltás. A második hullámot sikerült leszorítanunk, most már földharc van, csak le kell szorítani. Más a mi válságkezelésünk, mint a nyugatiaké, ott minden héten ilyen intézkedés van, olyan intézkedés van, mi azt gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság bizalmat teremt.”

“Nem egyszerűen el akarom hárítani ezt a válságot, hanem azt akarom, hogy egy kiemelkedően jó éve legyen a magyaroknak a 2021. Olyan dimenzióváltás előtt áll a magyar gazdaság, amit ma még kevesen értenek. Az emberek gyarapodni fognak, nagyobb lakásokban fognak élni, és több gyerekük is lesz. Ez nagy biztonsággal megjósolható.”

“Teljesen friss számot tudok Önnek mondani: tehát ha az emberek jelentkeznek, akkor egy közepes tempóban egy nap alatt legalább 500 ezer embert tudunk beoltani. Ez a nyugodt tempó, egy hétvégén másfélmillió ember. Alig várom, hogy végre ezzel a problémával küzdjek meg.

Választhatnak majd a kevés brüsszeli, és a sok kínai meg orosz vakcinából. Ha elfogadják a kínait, talán még jóval a nyár előtt visszakaphatjuk régi életünket. Úgy fogalmaznék, hogy előzni akarunk a kanyarban; ez egy sajátos magyar válságkezelés, és meg fogja hozni az eredményét.”

2021 február:  “Eddig úgy volt, hogy a vírus támadott, mi pedig védekeztünk, most a vírus védekezik. Március 15-ére minden 60 év fölötti magyar állampolgárt, aki regisztrált, be fogunk oltani. Ha a dolgozó embereknek a testtartása egyenes, az ország tartása is egyenes.

Miután vakcina érkezett, az egészségvédelem átadja majd a helyét a gazdaság újraindításának. Van az orvosi tudás, és van a másik, a tapasztalati vagy népi tudás, hogy az emberek mit szeretnének, és mi az, amit már nem tudnak elfogadni. Ezt kell kombinálni politikai döntéssé. Én úgy látom, nem szükséges további szigorításokat tennünk, most két görbe fut versenyt egymással: Müller Cecíliában kell bízni, ez eddig bevált. Most már nem védekezünk, hanem támadunk.”

“A magyar egészségügy kiválóan vizsgázott, nyugodtan mondhatom, remek ápolónőink vannak, ma az Ápolók Napja van, innen is köszöntöm őket. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Higgyék el, az újraindítás sikerülni fog.

"Ezt ilyen haditervszerű, hosszú papír táblázatokból tudom. Látja, hirtelen be fogunk oltani nyolc nap alatt több, mint 650 ezer embert. Nézze, én nem akarok okoskodni, a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése legalább akkora hiba.

Most, ugye, új kórházigazgatóink vannak, megerősített vezetési rendszerünk, minden kórházban egyenruhások vannak, hogy ha szükséges, akkor a leghatékonyabban tudjunk intézkedni. Ugye, vezényelni szoktuk ilyenkor az ápolónőket és az orvosokat, ami kényelmetlen nekik, innen is köszönöm a készségüket, hogy vállalják.”

“Most talán kicsit előre szaladok a minősítéssel, de az eddigi tapasztalatok szerint sikeresen zajlik az oltás. Van vagy 2 millió kutya Magyarországon, meg körülbelül 2 millió macska, tehát nem kis dolog, amiről beszélek. Most azt látom egyelőre, hogy az ellenzék a vírus helyett a kormánnyal küzd, oltásellenesek, folyton álhíreket gyártanak. Mert a felesleges szenvedés egy érző lénynek önmagában is helytelen dolog; remélem, a pandémiás idő után lesz energiánk arra, hogy ezzel a kérdéssel is tudjunk majd foglalkozni.”

2021 március:  “Nem volt más választásunk. Ugye, ezek járványügyi szakkérdések, hogy mi mitől megy fölfelé. Azt mondták az orvosok, hogy ahhoz, hogy később nyithassunk, most zárni kell. Én fenntartásokkal viseltetem a megközelítés iránt, de ez a helyzet.

Ami az élethez kell, annak mennie kell. Élelmiszerbolt, trafik, de minden más, ezeknek be kell zárniuk. Nagyon nehéz. Leginkább azzal van most baj, hogy hurcolnak be mindenféle mutánsokat Magyarországra, ilyen exkluzív, különleges üdülőhelyekről hazatérő honfitársaink. Tanganyika, Maldív-szigetek, Dubaj; nem azért, mert irigyeljük tőlük az ilyesmit, ha van pénzük, csinálják, hanem hogy hazahozhatnak ilyen vírusokat. Pedig az oltási terv rendben van, haladunk.

A táblázat szerint, amiből dolgozom, május elejére el fogjuk érni a négymillió-hétszázezret, július elejére 8 millió fölé tudunk kerülni. Nem itt látom a bajt, ezt kézben tartja a közigazgatás, hanem a kórházaknál. Az embereknél kirendelésekkel fogunk dolgozni, bevonjuk a munkába a rezidenseket és a medikus hallgatókat. Lehet, hogy sor kerül a magánegészségügyben dolgozók bevonására is. Lesz elég ágy, elég lélegeztető készülék, és lesz elég ember is.

Van egy telefonszámunk – ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be –, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha probléma van. Az biztos, hogy a mostani kéthetes zárással befordultunk a célegyenesbe. Ha most zárunk, akkor én hiszek abban, hogy két hét múlva megkezdhetjük a fokozatos nyitást, remek akciótervünk van.”

“Azt mondom, hogy a járvány elleni védekezés és a vakcina nem politikai kérdés, nem szabad az egészségügyet politikai kérdésnek tekinteni. Szerintem az ellenzék itt túlságosan messzire ment, átlépett egy határt, amit nem lett volna szabad. A mi fölfogásunk szerint a politikai hatalom nem más, mint a közös cselekvés képessége. Mi ezt nevezzük hatalomnak.

Már novemberben megszólalt fejemben a csengő, láttam, hogy baj lesz, azért rendeltünk annyi vakcinát. Aki volt katona, tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb. Az országnak megfelelő számú kórházi ágya van, nálunk van a legtöbb lélegeztetőgép, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket is, helyezzék magukat dolgozó üzemmódba. A hír, hogy sok a raktáron lévő vakcina, sunyi hazugság. Jelenleg csak annyi bizonyos, gazdasági szempontból a kanyarban előzünk majd. De aki tudja az időpontot, mikorra várható az ország újranyitása, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is.”

 

4 hónap nyilatkozatainak elég hézagos kivonata. Végül 49 ezer magyar halt meg a vírus miatt, ebből 30 ezren az ezután következő időszakban. 17 ezer tisztázatlan körülmények között beszerzett, ismeretlen (és - megfelelő személyzet hiánya miatt - eredetileg sem használható) lélegeztetőgép porosodik mindenféle raktárakban.

E készülékekre a magyarok zsebéből 300 ezer millió forint ment el.

Gazdasági oldalról azóta évente többször is repülőrajtot veszünk. A veszélyhelyzet még érvényben van (igaz, már egy háborúra hivatkozva).

Mindegy, a helyzet változatlanul biztosítja egy köpcös úr szakszerű, háborítatlan kormányzását.