2019. január 4., péntek

Kultúrharc




Johnny N’Dvadnak egyetlen szenvedélye volt: a nsamba és a krikett. A dzsungel lomberdejének egyhangú tömegét mindenfelé impozáns krikett-stadionok törték meg, kellemes kongásuk fátyolként borult a környékre. Johnny szeretett büszkélkedni országa krikett-sikereivel (sőt néhány pohárka nsamba - zavaros, fehér pálmabor - elfogyasztása után a szomszéd államok krikett-sikereivel is el-elbüszkélkedett, ami olykor diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett).
Kedvenc csapatát azonban kisfiús hűséggel követte. Kangaboo bambusz-helikopterén járta be a kontinenst, masszív alakja rendre feltűnt a lelátókon, csodálkozásra legföljebb az adott okot, amikor egy mondjuk kameruni visszavágóra a zürichi Sparen AG Bank érintésével utazott, de ezek az esetek nem kavartak különösebb hullámokat.
A stadionok fenntartása nem kis fejfájást okozott az ágrólszakadt, elefáncsapásoktól szabdalt települések vezetőinek, de ezek a csavaros eszű fickók valahogy csak megoldották a dolgot. Egy krikett-stadion például kiválóan alkalmas spartakiádok, hagyományőrző versenyek és/vagy politikai rendezvények számára, így esett, hogy egy szép napon Fatty Lui, a parlament elnöke is nagygyűlést tartott a 800 főt számláló Mpomba falucska tízezres stadionjában. 
A joviális politikus papír nélkül foglalta össze mondandóját. A tömeg megadóan csápolt. A helyi iskolák es nyugdíjas-otthonok persze átmenetileg kiürültek, a közmunkások seprűi is raktáraikban maradtak. Csak a földszinti WC-ben dolgozott két takarítónő. 
Előző nap front vonult át az ország felett, a folyosókon kövér vízcseppek tocsogtak plasztikvödrök mélyén. Az asszonyok apatikusan suvickolták a követ.
- A M`wabai elleni áskálódást újabban felváltotta az egész nemzet ellen indított, átfogó háború - kezdte beszédét a szónok. – Az aknamunkát az Afrikai Unió politikai önkénye szponzorálja. A harcban is mindig azt támadjak, aki elöl áll. 
A B-közép rajongói tapsban törtek ki.
- Az ellenünk indított kultúrharc kíméletlen eszközökkel zajlik - hárította el az ünneplést a rendkívüli bajszáról (is) híres államférfi. – A háttérhatalmak háromdimenziós nyomtatóval állítják elő teljes politikai spektrumban piacra dobható ügynökeiket. Immár folyamatos az elnyomás.
A B-közép dübörgése mennydörgéssé erősödött. A stadion tetején kukkoló röhögőmajmok ijedten  megkapaszkodtak.
- M`wabai a mienk! Az Unió meg kíván fosztani minket nemzeti büszkeségünktől, azt szeretné, hogy permanens identitászavarral küszködjünk. Csak mert nemzet akarunk maradni - vagyis virtigli m`wabai! De olyan, akinek még az unokája is m`wabai lakos lesz!!
A nyugdíjasok tomboltak. Pár iskolás is köpőcsövezni kezdett. 
Lui megtörölte homlokát. Eszébe villant a két nagylány: az egyik Zürichben, a másik Heidelbergben tanult, de gyorsan elhessegette a rémképeket.
- A definíció nehézkes, szerencsére a múlt rugalmas. Minden adott ahhoz, hogy a jövő is kellő irányba álljon.
Büszkén pillantott körül, a  lelátó ünneplésben tört ki. A takarítónők is végeztek munkájukkal, szuszogva összegyűjtötték rongyaikat.
Nem lenne egyszerűbb simán azt hívni m`wabainak, aki beszéli a nyelvet? És még idevalósinak is érzi magát – kérdezte az egyik, egy ösztövér SZTK-szemüveges. 
Társa, fakéreg bőrű asszony, megvonta vállát. Rémlett neki valami, húsz évig tanított, gimnáziumban. Csak éppen rosszkor fintorodott el, mert cecelégy szállt az orrára, és a tanáriban pont Johnny rádióbeszédét adták.
Szél támadt. Játékos kedvű fóliasisakok sodródtak a gyepen, a stadion mellett már eszkábálták a pultokat. Ilyenkor szoktak a nyugdíjasoknak ételt osztani, markos legények kezdtek hatalmas, „AU” feliratú badellákat adogatni lefelé a platókról, egyiket a másik után.