A három kismalac

Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, ne lábatlankodjanak többé otthon.

Elhatározták, építenek maguknak egy házikót.

Vígan dalolva útnak indultak. Amint így mentek-mendegéltek, összetalálkoztak Hófehérkével, aki épp egy csomó zsúpszalmát cipelt.

A legkisebbik malac megszólította:

- Hófehérke, add nekem a szalmádat! Hadd építek belőle csini kis házikót!

A jószívű teremtés boldogan adott volna, a malackát azonban testvérei hátulról még időben farba rugdosták,  Hófehérke ugyanis köztudottan inkompetens, tehetségtelen és hiteltelen nőszemély volt. Az emberek rég megcsömörlöttek tőle.

- Inkompetens a radai rossebb! - ordította dagadt nyaki erekkel Hófehérke, és azzal próbált védekezni, ő csak egy irracionális narratíva foglya. A malackák azonban kinevették.

– Korrupció! – kiáltották gúnyosan.

Hófehérke, mint akit szíven döftek, rogyott szalmája mellé.  

– Ezt nekem mondjátok, malackák?! Tudom, hogy gyarló, sőt sokak szemében határozottan taszító némber vagyok – Hófehérke hangja siralmasan remegett –, különösen Rachel Zegler fellépése óta. Mégis, könyörgöm, csak EGYETLEN konkrét példát mondjatok, amikor én a magam vagy családtagjaim zsebébe csúsztattam volna, egyetlen piculkátokat is. Ismétlem: ÉN, személy szerint! Konk-ré-tan! Miközben a farkas a szemetek lopja ki nap mint nap.

A malackák azonban jól lehurrogták Hófehérkét, leköpdösték, majd bosszúsan tovább botorkáltak. 

Ahogy így menének, baktatának, összetalálkoztak Micimackóval. A bundás alak egy csomó deszka alatt roskadozott.

A kismalac őt is megállította:

- Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat! Építeni szeretnék egy házikót!

Testvérei azonban hátulról megint rángatni kezdték, és elmagyarázták, lényegében Micimackó teszetosza kormányzása vezetett a jelen helyzethez, az erdő lepusztulásához. Annak például személyesen ő az oka, hogy a farkas ilyen nagy mellénnyel grasszál mindenfele.

- Katasztrofális alak! Balfék! – tajtékzottak. – Egy kecske vezetését nem bíznánk rád! - A középső toporzékolni is kezdett. - Lúzer!!!

Micimackó csöndesen maga mellé támasztotta a deszkákat, és a maga sajátos, reszketeg hangján megjegyezte, a malackáknak érdemes volna végiggondolniuk, mikor nyomorogtak utoljára ennyien az erdőben. Mikor ment tönkre évente ennyi cserjeszinti társulás, vagy hogy mikor ment föl ennyire a gyökérsüveg ára. Végül arra kérte kritikusait, tárgyilagosan válaszoljanak, csupán egyetlenegy kérdésére: Az ő katasztrofális kormányzása alatt

a/ a malacok fő tömege (vö. medián!) jobban élt-e vagy rosszabbul, mint ma

b/ épültek-e a tömegesen lakások, vagy inkább manapság épülnek 

c/ több malacka született-e, vagy kevesebb

d/ az erdő adóssága hogyan aránylott a lombkoronatömeghez, versus jelenlegi helyzet (különös tekintettel az erdei főbank munkásságára - d/1!)

e/ miképp alakult a nyugdíjas disznók vásárlóereje

f/ derékba törte-e az állam bárki életét, ráadásul minden józan ok nélkül

g/ megszállták-e akkoriban komisszárok a civil élet minden szfé…

Micimackó ebben a pillanatban elkövette a szokásos hibát, és levegőt vett. Látszott, ha rajta múlik, meg nem áll „z”-ig, ami kétségkívül ijesztő perspektíva volt. 

A három malacka csak legyintett, és lebiggyesztett ajkakkal ballagott tovább.

Amint ide-oda kolbászolva dalolgattak, a rekettyés szélén összetalálkoztak Pókemberrel. A maszkos figura rozsdás taligájával rakat téglát tolt.

A legkisebb malacka szeme reflexesen fölcsillant.

- Téglás bácsi, add nekünk a tégládat! Szeretnénk építeni egy helyes házikót!

- Hogyne adnék, kedveskéim – mondta a Pókember, mert igencsak megtetszett neki a három kis malacka, és ízibe nekik ajándékozta összes tégláját.

A malackák ebben e pillanatban újfent gondolkodóba estek.

- Te Pókember – szólalt meg az egyik -, úgy látjuk, te nem csapod le a Házban elég brutálisan az égbekiáltó mutyik magaslabdáját. Hogy nem rogyasztod rájuk az egész szakramentumot. - Még a legnagyobb disznóságok után sem! - vágott közbe a másik. - Attól tartunk, te egy pipogya alak vagy, Pókember. Tudod mit? Dugd föl a tégláidat.

A piros trikós tutyimutyi figura dadogni kezdett, hogy persze lehet, hogy erőtlen, de mi mást tehetne, ha a malacoktól csak ennyi szavazatot kapott. Ráadásul a média a kormány agitprop koholmány-kohójává vált, amelyik redakció meg esetleg nem, ott pedig csak fikáznak, egyfajta vélelmezett, abszurd kiegyensúlyozottság nevében egyenlőségjelet tesznek harácsolás és barkácsolás, pagony és habony, rezsihalandzsa és a polgárok kihűlt melanzsa között. Úton-útfélen mindennek elmondják szegény Pókembert, miután meg azon ekézik, hogy renoméját veszti,  persze nyilvánvalóan amatőr, szakszerűtlen elerőtlenedése miatt.

De a kismalacok a vállukat vonogatták. - Oldja meg, kolléga! - Azzal otthagyták. Énekelve, táncikálva kóboroltak tovább.

Az erdő szélén egyszerre elébük penderült a farkas.

-Huhh!! – ijesztett rájuk szellemesen. - Gyertek ide, kedves malackáim, hadd kapjalak be benneteket! Ha volna, már rég szétromboltam volna a házikótokat is.

Berezelt a három kismalac, bár színleg hetykén odakiáltották a farkasnak:

- Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be!

Az vállat vont, és unott arccal marcangolni kezdte őket. A legnagyobbat körfűrésszel oldalasnak hamar szétszedte, mire a másik két kismalac fürgén Micimackó háta mögé menekült. Szerencsétlen valamiért pont arra bóklászott, sebeit nyalogatva.

- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiabáltak ki malacok a kétesen széles vállak mögül.

De a köpcös alak még csúnyábban visszakiabált:

- Gyertek csak ide, kismalacok, hadd kapjalak be benneteket! Aki nem jön, annak rögvest rojtosra rugdosom a zrityóját!

Ezúttal csak a legkisebb kismalacnak sikerült elszaladnia, lihegve bekopogtatott a Pókember téglaházának ajtaján. A farkas azonban fölmászott a házikó tetejére, és a kéményen keresztül beugrott a szobába; a tűzhelyen épp hatalmas fazékban víz lobogott, a farkas a forróvizes fazékba hajította a malackát, nemzetiszín fedőt helyezett a mulyára, majd léhűtőibe kapaszkodva pálinkás butykosokkal a kezükben táncolni és énekelni kezdtek.

- Málé a kis malac, dilinyós! Porhanyósra süti az anyós!

A farkas azóta is boldogan él, ha meg nem halt. Nagy, privát lakot emeltetett a pusztában, vasárnaponként tagbaszakadtan végiglátogatja bizalmasait, koloniál kastélyaik légkondicionált teraszán szilvóriumot szopogatva s jókat nevetve a pórul járt malackákon.